Múlnak a karácsonyi ünnepek, és egyetlen meglepetésről számolhatok be ennek jegyében: semmin sem változtattak, ami távolról sem meglepő. Ahogy ma reggel körülnéztem a magyar napilapokban, minden ugyanolyan, mint három napja, senkit sem szállt meg a szentség vagy a jóság, ugyanazok marcangolják ugyanazokat a torkokat, akik pár nappal ezelőtt még nagy pátosszal írtak a szeretet ünnepéről.

(Képünk illusztráció)

Azon se csodálkozzunk, hogy ez érvényes a nemzetközi sajtóra is, főleg orosz–ukrán viszonylatban, sőt, mondhatni fokozottan érvényes: míg Ukrajna idén először december 25-re tette a karácsony megünneplését, erről Oroszországban természetesen szó sem lehetett, ott ragaszkodtak a Julián-naptárhoz, így aztán még az orosz ellenzéki lapok is kénytelenek dolgos hétköznapokként kezelni a máshol ünnepi periódust, a hírekben alig-alig bukkan fel néhány izgalmasabb mozzanat, például Nasztya Ivlejeva televíziós műsorvezető „majdnem meztelen” bulijáról, melyet a moszkvai „Mutabor” klubban tartottak, és melyen részt vett a jelenlegi orosz elit színe-virágja, sőt, krémje is, a meghívó szövegének megfelelően majdnem meztelenül. Senki sem gondolta volna, hogy ebből baj lehet, amikor ennél nagyobb és veszélyesebb ügyek is elsikkadnak arrafelé – de mégis baj lett, Ivlejeva gyakorlatilag a lefortovói előzetes kapujában ácsorog, a bíróság LMBTQ-propagandával (vagy inkább: „a nem hagyományos szexualitás propagandájával”) gyanúsítja, az orosz adóhivatal is vizsgálatot indított ellene, a vendégek sorban kérnek bocsánatot a nagy nyilvánosságtól, holott a rendezvény zártkörű volt... a rossz nyelvek azt rebesgetik, hogy a dínomdánomban feltűnt maga Peszkov kormányszóvivő is, de ez nem lehet igaz. Előbb hinném el Kirill pátriárka részvételét. Mindegy, ezt csak érdekességként említem, ugyanis a harci cselekményekre a világon semmi befolyása nincs annak, hogy mennyire vannak levetkőzve vagy felöltözve egy moszkvai mulatozás résztvevői.

De az orosz hadvezetés is felemásan áll a karácsonyi ünnepkörhöz: egyfelől nem vesz róla tudomást, másfelől meg ajándékot adtak Putyinnak, Marjinka bevételét, más kérdés, mennyire értékes ez a kis meglepetés. Mindenesetre lássuk a konkrét híreket szokás szerint az ISW napi jelentése alapján.

A Donyecki Területen található Marjinka valószínűsíthető orosz elfoglalása korlátozott orosz taktikai nyereséget jelent, és nem jelez operatív szempontból jelentős előretörést, hacsak az orosz erők nem javítottak drámaian a gyors gépesített előrenyomulás képességén – aminek semmi jelét nem mutatják. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter mindenesetre december 25-én találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és azt állította, hogy az orosz erők teljesen elfoglalták Marjinkát ( mely Donyeck városától közvetlenül nyugatra fekszik). Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok december 26-án kijelentette, hogy a harcok ténylegesen megsemmisítették Marjinkát, elismerte, hogy az ukrán erők részben kivonultak a városból, ám kijelentette, hogy az ukrán csapatok ennek ellenére még mindig Marjinka északi peremén tevékenykednek, és védelmi vonalat készítettek elő a településen kívül. A december 25-én közzétett geolokációs felvételek azt mutatják, hogy az orosz erők előrenyomultak Marinka északi részein. Az ISW értékelése szerint az orosz egységek valószínűleg ellenőrzik Marjinka nagy részét, ha nem is egészét, annak ellenére, hogy december 26-án még nem volt vizuális megerősítés a város teljes orosz elfoglalásáról. Putyin azt állította, hogy Marjinka orosz elfoglalása lehetővé teszi az orosz erők számára, hogy az ukrán harci egységeket kiszorítsák a megszállt Donyeck városából, és szélesebb műveleti teret teremtsenek az orosz csapatok számára. Számos orosz milblogger taktikai győzelemnek ismerte el Marjinka elfoglalását, és azt állította, hogy ez lehetővé teszi az orosz hadsereg számára, hogy a következő hetekben és hónapokban támadó műveleteket hajtson végre a Marjinkától akár 15 km-re nyugatra fekvő települések felé, fenyegetve a közeli ukrán földi kommunikációs vonalakat (GLOC). Az orosz csapatok 2014 óta próbálkoznak Marjinka elfoglalásával, és a teljes körű invázió 2022. februári kezdete óta naponta folytatnak frontális támadásokat a település ellen, sőt, ezeket a támadásokat 2023. október elejétől kezdve fokozták. Mind orosz, mind ukrán tisztviselők elismerték, hogy a harcok teljesen elpusztították ezt a kis települést, amelynek lakossága az invázió előtt nagyjából 9000 fő volt.

Egy kicsi és teljesen lerombolt település nem nyújt az orosz erőknek biztonságos műveleti támaszpontot, ahonnan további támadó hadműveleteket indíthatnának. Marjinka kevesebb mint egy kilométerre található az invázió előtti frontvonaltól, és az ukrán hadsereg már régóta megerősített számos környező települést, amelyek elfoglalásáért az orosz haderő hasonlóan sokat küzdött. 2022. február 24. óta az orosz erők nagyjából több mint három kilométer mélységben nyomultak előre Marjinkába, és semmi jel nem utal arra, hogy az orosz előrenyomulás üteme a következő, taktikai orosz célpontként azonosított települések felé gyorsabb lesz, különösen, ha figyelembe vesszük a lemorzsolódás mértékét, amelyet az orosz erők elszenvedtek egy kis település elfoglalásának érdekében közvetlenül a 2014 óta Oroszország által ellenőrzött terület határán. Marjinka orosz bevétele több hónapig tartó, rendkívül veszteséges, marginális nyereséget eredményezett, és nem egy hirtelen, gyors, gépesített orosz előrenyomulás eredménye. Az orosz erők 2022 tavasza óta nem hajtottak végre olyan támadó műveletet, amely gyors és gépesített előrenyomulást eredményezett volna, és az ilyen offenzívához elengedhetetlen gépesített manőverek végrehajtásához szükséges orosz képességek súlyosan leépültek. 2022 tavasza óta az orosz erők e képességek hiányát a Donyecki Területen található Avdiivka elfoglalására irányuló tömeges gépesített támadások sikertelen hullámaiban mutatták be, és ezek az offenzív műveletek további páncélozott járműveszteségeket eredményeztek, ami arra késztette az orosz parancsnokságot, hogy áttérjen a gyalogsági támadásokra. A gyors manőverező hadviseléshez harcban hatékony gépesített egységek is szükségesek, és a Marjinka elfoglalására irányuló erőfeszítésekben részt vevő orosz egységek nagyrészt a rosszul kiképzett és kevésbé hatékony Donyecki Népköztársaság (DNK) egységeinek elemei voltak. Az orosz erők nagy valószínűséggel nem fognak gyors műveleti előrenyomulást elérni Marjinkából, és a település bejelentett orosz elfoglalása legfeljebb további korlátozott taktikai előnyök feltételeit teremti meg.

A lokális orosz támadó műveletek azonban továbbra is nyomást gyakorolnak az ukrán erőkre a kelet-ukrajnai front mentén sok helyen, és fokozatos taktikai orosz előrenyomulást eredményezhetnek. Zaluzsnij kijelentette, hogy az ukrán terület megtartása fontos, de az ukrán hadsereg a személyi állomány megőrzését helyezi előtérbe. Zaluzsnij hozzátette, hogy szerinte az orosz csapatok a következő két-három hónapban megismételhetik Avdiivkában „azt, ami Bahmutban történt” (nagy áldozatokkal járó frontális támadásokat alkalmazva taktikai előnyök kikényszerítésére hosszabb időn keresztül), ami az ukrán egységeket visszavonulásra kényszerítené, hogy mentsék a személyi állományukat, és később visszafoglalják a települést. Az orosz haderő 2023 májusában elfoglalta Bahmutot, miután a Wagner-csoport gyalogos városi támadó művelete során hónapokon át fokozatosan taktikai előnyökre tett szert a város elfoglalása céljából, ami elképesztő orosz veszteségeket eredményezett, beleértve a Wagner-csoport tényleges megsemmisítését az e veszteségek által előidézett sikertelen fegyveres lázadást követően. Az orosz egységek hasonlóan kimerítő szárazföldi támadásokat hajtanak végre helyi offenzív műveletekben Kelet- Ukrajna egész területén, bár nem olyan mértékben, mint a Wagner a Bahmutért folytatott csata során. Ezek az orosz támadó műveletek továbbra is nyomást gyakorolnak a védekező ukrán erőkre, és korlátozott taktikai előnyökkel járnak. A folyamatos heves harcok közepette felhalmozódó marginális orosz előnyök taktikai forgatókönyveket eredményezhetnek, amelyekben az ukrán hadvezetés úgy dönthet, hogy visszavonja erőit a veszélyeztetett, korlátozott operatív jelentőségű pozíciókból, ha úgy ítéli meg, hogy a személyi állomány megőrzése célszerűbb.

Az ukrán erők december 26-án sikeres rakétacsapást hajtottak végre, amely megsemmisítette az orosz Fekete-tengeri Flotta egyik hajóját és potenciálisan megrongálta a kikötői infrastruktúrát a Krím területén, a megszállt Feodosziában. Ukrán katonai tisztviselők arról számoltak be, hogy az ukrán légierő repülőgépei nem részletezett cirkálórakétákkal csapást mértek a Novocserkasszk Ropucsa-osztályú partraszálló hajójára a megszállt Feodosziában. A csapásról készült geolokációs felvételeken látható, hogy az ukrán légierő telitalálatot ér el a Novocserkasszkon, aminek következtében a hajó nagy része leégett és a jármű elsüllyedt. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy a Novocserkasszk „sérüléseket szenvedett”, miközben „visszaverte” az ukrán támadást. Az ukrán légierő szóvivője, Jurij Ihnat ezredes december 26-án kijelentette, hogy az ukrán csapás valószínűleg a környező kikötői infrastruktúrában is kárt tett és más, közelben horgonyzó orosz támogató hajókat is megrongált. Grant Schapps, az Egyesült Királyság védelmi minisztere kijelentette, hogy az ukrán erők az elmúlt négy hónapban a Fekete-tengeri Flotta 20 százalékát megsemmisítették. Az ISW továbbra is úgy értékeli, hogy a flotta eszközei elleni ukrán csapások arra kényszerítették az orosz hadsereget, hogy a hajóegységeket tartósan a Fekete-tenger keleti részébe helyezzék át.

Az orosz haderő december 26-án csapást mért egy vasútállomásra Herszon városában, ahol civilek vártak az evakuálásra. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök december 26-i esti beszédében jelentette ezt be, Ihor Klimenko ukrán belügyminiszter pedig pontosította, hogy az orosz hadsereg akkor kezdte meg a vasútállomás bombázását, amikor 140 civil várta az indulást egy evakuáló vonat fedélzetén. Az ukrán média olyan felvételeket tett közzé, amelyek a csapás utáni pusztítást ábrázolják, és arról számoltak be, hogy a lövéseknek legalább egy halálos áldozata és négy sebesültje volt.

Az orosz haderő további hullámokban hajtott végre drón- és rakétacsapásokat Ukrajna ellen december 24-25. és december 25-26. éjszakáján. Ukrán katonai források arról számoltak be, hogy december 24-25-én éjszaka az orosz erők 31 Shahed–131/136 típusú drónt lőttek ki Ukrajnára a megszállt Krím és Balaklava felől, egy H–59-es rakétát a Zaporizzsjai terület irányából, valamint egy H–31P radarelhárító rakétát a Fekete-tenger irányából. Az ukrán légvédelem megsemmisített 28 Shahedet és mindkét rakétát. Ukrán katonai források ezt követően december 26-án arról számoltak be, hogy december 25-26-án éjszaka az orosz erők 19 Shahed drónt lőttek ki Balaklava és Primorszko-Ahtarszk (Krasznodari Terület) irányából Ukrajna felé, amelyek közül 13-at az ukrán erők lelőttek Odessza, Herszon, Mykolajiv és Hmelnyickij területek felett. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság megjegyezte, hogy az orosz erők csapást mértek egy infrastrukturális objektumra Odessza területén és egy ipari létesítményre a Mykolajivi Területen.

Az orosz csapatok a jelentések szerint csökkentették műveleteik tempóját a keleti (bal parti) Herszoni Területen, valószínűleg az orosz repülési tevékenység csökkenésével összefüggésben, miután az ukrán légierő nemrégiben több orosz repülőgépet lelőtt. Ukrán katonai tisztviselők december 24-én és 25-én jelentették, hogy az ukrán hadsereg lelőtt egy orosz Szu–34-es repülőgépet Mariupol irányában és egy orosz Szu–30SM-et a Fekete-tenger felett azon három Szu–34-es repülőgépen kívül, amelyet az ukrán erők december 21. és 22. között lőttek le Dél-Ukrajna felett. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság szóvivője, Natalija Humenyjuk százados december 26-án kijelentette, hogy az orosz egységek a Herszoni Terület keleti partján naponta feleannyi szárazföldi támadást hajtanak végre ukrán állások ellen, mint korábban, amikor átlagosan napi 30 támadást hajtottak végre. Humenyjuk arról is beszámolt, hogy a számos orosz repülőgép megsemmisülése meggyengítette az orosz erők képességét a siklóbombás csapások végrehajtására, és hogy az orosz erők nagy kaliberű tüzérséget és rakéta-sorozatkövő rendszereket telepítettek a keleti parti Herszoni Területre, hogy kompenzálják a légi támogatás hiányát. Az ukrán légierő szóvivője, Jurij Ihnat ezredes december 25-én arról számolt be, hogy az orosz csapatok beszüntették az aktív harci cselekményeket Herszon irányában, miután az ukrán hadsereg lelőte ahz említett három orosz Szu–34-es repülőgépet Dél-Ukrajnában. Egy orosz milblogger december 25-én azt állította, hogy az orosz légierő Herszon területén az elmúlt három napban nem működött az orosz Szu–34-es repülőgépek megsemmisülése miatt. Kosztyantyin Masovec ukrán katonai megfigyelő december 26-án arról számolt be, hogy az orosz hadsereg nem tudta visszaállítani a Szu–34/34M repülőgépek számát a teljes invázió előtti mennyiségre, és most a Szu–34/34M repülőgépek üzemeltetését a régebbi Szu–24-esekkel kell kiegészítenie. Masovec arról számolt be, hogy az orosz hadsereg ritkán telepít Szu–34/34M repülőgépeket a megszállt Krímben lévő orosz bázisokra, valószínűleg azért, hogy távol tartsák őket az ukrán csapások hatósugarától. Az ISW korábban úgy értékelte, hogy az oroszok a közelmúltban fokozhatták a siklóbombák alkalmazását az ukrán erők ellen a nyugati (jobb parti) Herszon területen részben azért, mert az ukrán egységek sikeresen visszaszorították az orosz nagy hatótávolságú tüzérséget. Az orosz hadsereg azonban jelenleg talán inkább a nagy hatótávolságú tüzérséget viszi közelebb a Dnyeper folyó partvonalához, minthogy további repülőgépek megsemmisítését kockáztassa. Az orosz nagy hatótávolságú tüzérség potenciális közelebb telepítése a frontvonalhoz lehetőséget jelenthet az ukránok számára, hogy könnyebben célba vehessék az orosz tüzérségi rendszereket, ezáltal szabadabban és biztonságosabban tevékenykedhessenek a Dnyeper folyó partja mentén és a nyugati parton fekvő Herszoni Terület hátországaiban.

Az ukrán kormány folytatja erőfeszítéseit az ukrán mozgósítás rendszerezésére és hosszú távú fenntarthatóságának növelésére. Az ukrán Minisztertanács december 25-én benyújtotta az ukrán mozgósítási, katonai nyilvántartási és katonai szolgálati törvények módosítási javaslatait, amelyek többek között olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek értelmében a mozgósításhoz szükséges sorkötelezettségi korhatár 27-ről 25 évre csökken, a katonákat 36 hónapos szolgálat után felmentik, feltéve, hogy nincs ukrán létszámhiány vagy jelentős eszkaláció a harctéren, és lehetővé teszik a katonák hathavonta történő rotációját a frontról. Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok tábornok december 26-án megállapította, hogy a mozgósítási és szolgálati követelmények háborús időszakban történő törvényi szabályozása túlzottan bonyolult, kijelentve, hogy a háború a saját törvényei szerint alakul, és a front mentén kialakult helyzet az orosz hadsereg akcióitól függ. Zaluzsnij hozzátette, hogy Ukrajna nem tudja megjósolni, miként fog kinézni a háború öt-hat hónap múlva.

Vlagyimir Putyin orosz elnök továbbra is az orosz fegyveres erők „kegyosztó” főparancsnokaként tüntette fel magát, miközben szembeállította az orosz irreguláris erőkre való látszólagos figyelmét az orosz védelmi minisztérium hozzá nem értésével. Putyin december 25-én demonstratív módon utasította Szergej Sojgu orosz védelmi minisztert, hogy a Marjinkáért folytatott harcokban tett erőfeszítéseiért léptessen elő őrnagyi rangra egy orosz önkéntest, Alekszandr Trosin főhadnagyot – ezzel lehetővé téve, hogy Trosin megkerülje a századosi rangot. A parancsot megelőzően Putyin megkérdezte Sojgut, hogy van-e javaslata arra vonatkozóan, hogyan lehetne a legjobban kitüntetni Trosint, mire Sojigu azt válaszolta, hogy az egyetlen rang, amit fel tud ajánlani neki, az a századosi rang, annak ellenére, hogy Trosin egy harckocsizászlóalj parancsnoka – ezt a szerepet általában alezredesek töltik be. Shoigu kijelentette, hogy bár Trosin sikeres harcos, mégis inkább önkéntesként, mint tisztként csatlakozott a háborús erőfeszítésekhez, ezért a katonai parancsnokság nem léptetheti elő magasabb rangra, mert egy elnöki rendelet tiltja az ilyen előléptetést. Putyin kijelentette, hogy ismeri a katonai szolgálati rendfokozatokról szóló szabályozást, de megjegyezte, hogy „mivel ezt elnöki rendelet hagyja jóvá, így az elnöknek joga van módosítani ezt a rendeletet”. Putyin azonban feltűnően figyelmen kívül hagyta a saját utasítását ahelyett, hogy módosította volna, ami arra utal, hogy nem csupán törvényhozónak, hanem a törvények fölött állónak is tekinti magát. Putyin a vitát azzal zárta, hogy az orosz katonai vezetésnek támogatnia kell a Trosinhoz hasonló harcosokat, akik hivatásos katonák akarnak lenni – valószínűleg azokra utalva, akik szerződéses katonák (kontraktnyikok) akarnak lenni az orosz fegyveres erőkön belül. Putyin és Sojgu vitája alapján úgy tűnt, mintha Putyin közvetve Sojgut hibáztatta volna azért, hogy nem változtatta meg az Orosz Fegyveres Erők struktúráját az orosz katonák új osztályának – az önkénteseknek (dobrovolci) – a befogadására. Az orosz milbloggerek folyamatosan panaszkodtak arra, hogy az orosz hadvezetés a harci tapasztalatuk ellenére nem ad magasabb rangokat a dobrovolciknak, ehelyett ezeket a rendfokozatokat az orosz hivatásos katonáknak tartják fenn. Putyin nyilatkozata valószínűleg része annak a folyamatos erőfeszítésnek, hogy az orosz védelmi minisztériumot és az orosz vezérkart hibáztassa, amiért nem foglalkoznak a dobrovolcik aggodalmaival, miközben úgy mutatja be magát, mint egy elkötelezett háborús vezetőt, aki aktívan dolgozik ezen egyenlőtlenségek megoldásán. Putyin közelmúltbeli figyelme az orosz irreguláris önkéntes alakulatok definiálására és az azokkal való interakcióra szintén jelezheti Oroszország formalizálási erőfeszítéseit és a dobrovolciak lehetséges integrációját, mint az Orosz Fegyveres Erőkön belüli új, de különálló haderőkategóriát.

Az Eurázsiai Gazdasági Unió (EAEU) és a Független Államok Közössége (FÁK) tagállamai december 25-én és 26-án Szentpéterváron találkoztak egy találkozósorozat keretében. Az EAEU december 25-én teljes körű kereskedelmi megállapodást írt alá Iránnal, amely felváltotta a 2019-ben jóváhagyott ideiglenes megállapodást. Nikol Pasinjan örmény elnök feltűnő módon részt vett a találkozón, miután az elmúlt hónapokban az orosz-örmény kapcsolatok romlása miatt tartózkodott a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO) egyenértékű rendezvényeitől. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője kijelentette, hogy Pasinjan és Vlagyimir Putyin orosz elnök „nagyszerű lehetőséget” kapnak majd a találkozókon való eszmecserére, Putyint pedig később, december 26-án valóban Pasinjannal beszélgetve fényképezték le.

Az orosz szereplők a Szerbiában zajló, Alekszandr Vucsics szerb elnök elleni tüntetéseket használták fel arra, hogy a nyugati államokat hibáztassák az instabilitás okozásáért ebben az országban, amelyet Oroszország hosszú távú európai szövetségesének tekint. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azt állította, hogy meg nem nevezett „harmadik felek”, köztük külföldiek, megpróbálnak zavargásokat provokálni Szerbiában. Orosz források, köztük Alekszandr Bocan-Harcsenko szerbiai orosz nagykövet azzal vádolták a Nyugatot, hogy megpróbálja megbuktatni a szerb kormányt, és „Majdan-forgatókönyvet” követ, utalva a 2014-es ukrajnai Euromajdan-forradalomra, amely Viktor Janukovics Kreml-barát elnök eltávolításával végződött, és amelyet a Kreml következetesen (és hamisan) Oroszország elleni nyugati hibrid háborúnak minősített. Az orosz információs tér valószínűleg továbbra is ki fogja használni a szerbiai tüntetéseket, hogy éket verjen Szerbia és a Nyugat közé.

Egy prominens, a Kremlhez kötődő orosz milblogger azt állította, hogy Finnország „második Ukrajnává” válik, retorikai párhuzamot vonva az Ukrajnáról és Finnországról szóló orosz narratívák között, és tovább sugallva, hogy Oroszország olyan jövőbeli ideológiai és területi célokat tűzött ki maga elé, amelyek messze túlmutatnak az ukrajnai háborún. A milblogger december 26-án azt állította, hogy az USA jelenleg összesen 35 katonai bázishoz fér hozzá Finnországban, Svédországban és Dániában, beleértve egy finn bázist, amely 137 km-re van az orosz határtól. Az USA a közelmúltban védelmi együttműködési megállapodást írt alá Finnországgal és Svédországgal is, amely 15 finnországi és 17 svédországi katonai létesítményhez biztosít hozzáférést az amerikai csapatoknak. A milblogger emellett azt állította, hogy Finnország „második Ukrajnává” válik a finn neonáci szervezetek állítólagos előretörése és a finn nacionalista mozgalmak, például a Karéliai Nemzeti Zászlóalj állítólagos megerősödése miatt. A neonácizmus és a nacionalizmus fogalmainak felemlegetése megismétli a Kreml által Ukrajna inváziójának támogatására használt néhány fő ideológiai indoklását. Oroszország a közelmúltban több intézkedést is hozott a Finnországgal szembeni katonai pozícionálásra, nevezetesen a Leningrádi Katonai Körzet (LMD) újjáalakításával, amelynek műveleti területe nagyrészt az orosz–finn határ mentén lesz. A Finnországgal szembeni egyre agresszívebb orosz retorikai és katonai magatartás arra utal, hogy Oroszország az ukrajnai harctéren túlmutató, expanzív célokat tart fenn, ami különösen fontos Finnország közelmúltbeli NATO-csatlakozása miatt. Az ISW nem értékeli úgy, hogy Oroszországnak jelenleg megvan a katonai kapacitása vagy szándéka arra, hogy katonailag fenyegesse Finnországot vagy bármely NATO-tagot, de a NATO-tagokkal szembeni jövőbeli fenyegetések és feszültségek feltételeit meghatározó retorika aggodalomra ad okot Oroszország hosszú távú céljait illetően.

A legfontosabb hírek röviden:

- A Donyecki Területen található Marjinka valószínűsíthető elfoglalása korlátozott orosz taktikai nyereséget jelent, de nem jelent operatív szempontból jelentős előrelépést, hacsak az orosz erők nem javították drámaian a gyors gépesített előrenyomulás képességét, aminek semmi jelét nem mutatják.
- A lokális orosz támadó műveletek azonban a kelet-ukrajnai front mentén sok helyen még mindig nyomást gyakorolnak az ukrán erőkre, ami fokozatos taktikai orosz előrenyomulást eredményezhet.
- Az ukrán hadesereg december 26-án sikeres rakétacsapást hajtott végre, amely megsemmisítette az orosz Fekete-tengeri Flotta egyik hajóját és potenciálisan megrongálta a kikötői infrastruktúrát a megszállt Feodosziában, a Krímben.
- Az orosz hadsereg december 26-án csapást mért egy vasútállomásra Herszon városában, ahol civilek vártak az evakuálásra.
- Az orosz csapatok a jelentések szerint csökkentették műveleteik tempóját a keleti (bal parti) Herszoni Területen, valószínűleg az orosz légi tevékenység csökkenésével összefüggésben, miután az ukrán erők a közelmúltban több orosz repülőgépet lelőttek.
- Az ukrán kormány folytatja erőfeszítéseit az ukrán mozgósítás rendszerezésére és hosszú távú fenntarthatóságának növelésére.
- Vlagyimir Putyin orosz elnök továbbra is az orosz fegyveres erők „kegyosztó” főparancsnokaként tüntette fel magát, miközben szembeállította az orosz irreguláris erők iránti nyilvánvaló figyelmét az orosz védelmi minisztérium hozzá nem értésével.
- Az Eurázsiai Gazdasági Unió (EAEU) és a Független Államok Közössége (FÁK) tagállamai december 25-én és 26-án Szentpéterváron találkoztak egy tárgyalássorozat keretében.
- Az orosz szereplők a Szerbiában zajló, Alexander Vučić szerb elnök elleni tüntetéseket használták ki arra, hogy a nyugati szereplőket okolják az instabilitás előidézéséért Szerbiában, amelyet Oroszország hosszú távú európai szövetségesének tekint.
- Egy prominens, a Kremlhez kötődő orosz milblogger azt állította, hogy Finnország „második Ukrajnává” válik, retorikai párhuzamot vonva az Ukrajnáról és Finnországról szóló orosz narratívák között, tovább sugallva, hogy Oroszország olyan jövőbeli ideológiai és területi célokat tart fenn, amelyek messze túlmutatnak az ukrajnai háborún.
- Az orosz erők megerősített előrenyomulást hajtottak végre Kupjanszk, Avdiivka, Marjinka és Robotinye közelében, miközben a pozícióharcok az érintkezési vonal teljes hosszában folytatódtak.
- Vlagyimir Putyin orosz elnök december 25-én egy sor olyan törvényt írt alá, amelyek segítik Oroszország haderőfejlesztési kapacitásának további megerősítését.
- A Kreml tovább folytatja a megszállt Ukrajna lakosainak az orosz útlevelek megszerzésére való kényszerítését az anyasági segély kifizetésének orosz személyazonossági iratok birtoklásához kötése útján.

Elmondható tehát, hogy az orosz fél sok és nagyon drága haditechnikai eszközt veszített, külön kiemelném a Novocserkasszk csatlakozását a Moszkva rakétacirkálóhoz hasonlóan a víz alatti egységekhez és a légierő komoly veszteségeit, ellenben az ukrán veszteségek területiek, ha nem is komolyak, és inkább szimbolikusak. Ha az orosz fél a Marjinkában (és korábban Bahmutban) alkalmazott módszereket követi Avdiivkában is, úgy éppen van esélye elfoglalni egy valamikori település romjait, ahol már kő kövön nem maradt, de jó kérdés, hogy mire lesz ez jó nekik? Maximum dicsekedhetnek vele a RIA Novosztyin.

Mindebből pedig az a tanulság, hogy a háború karácsonykor is háború.

Szele Tamás