Ritka esetet van szerencsém most bemutatni, ugyanis az a helyzet, hogy egy mai hír magyarázatát megadták már tegnapelőtt a nemzetközi politikai szaksajtóban, csak hát azt többnyire azok olvassák, akik írják is, például én. Mindenesetre az bizonyos, hogy egyáltalán nem oktalan és értelmetlen rombolás volt a jaroszlavli olajfinomító elleni ukrán dróntámadás mára virradó éjjel, hanem egy átgondolt terv része.

(Képünk illusztráció)

Akkor lássuk ezt a friss hírt, a Meduza alapján.

„Egy repülőgép-típusú drón január 29-én reggel megtámadott egy jaroszlavli olajfinomítót – jelentette a Vesztyi Jaroszlavl egy forrásra hivatkozva. Elmondásuk szerint a drón a hidrokrakkoló egység (amelyet az alapanyag tisztítására használnak) közelében zuhant le. Az előzetes információk szerint senki sem sérült meg. Az orosz védelmi minisztérium egyelőre nem kommentálta az esetet.

A Mash, a Baza és az Astra távirati csatornák szerint a drón a Slavnyeft-JANOSZ olajfinomító területére zuhant. Az eset 6:39-kor történt – írja a Shot. Adatai szerint a keletkezett kisebb tüzet a vállalkozás alkalmazottai eloltották. A helyi lakosok arról számoltak be, hogy robbanást hallottak.

A „Vesztyi” jelentése szerint a rendkívüli helyzetek minisztériumának munkatársai és a rendvédelmi szervek kordonnal zárták le az üzemet. A rendkívüli helyzetek minisztériuma, a mentők, a közlekedési rendőrség és egy aknamentesítő jármű érkezett az üzemhez. Az üzem dolgozóit hazaengedték, mondta az egyik dolgozó az Astrának.

Mint a Mash megjegyzi, az ukrajnai teljes körű háború kezdete óta ez az első eset, hogy drón támadott meg egy létesítményt a jaroszlavli régióban.

Szintén január 29-én reggel egy drón támadta meg a Rosztovi Területet – közölte Vaszilij Golubev kormányzó. Elmondása szerint a drónt a Neklinovszkij körzetben semlegesítették. „Az UAV lezuhanása és a robbanószerkezet detonációja következtében több épület üvegezése és falai részben megrongálódtak” – mondta a régió vezetője. Áldozatokról nem érkezett jelentés.

A teljes körű háború kitörése után az ukrán és az orosz régiók rendszeresen dróntámadásoknak vannak kitéve. Így az AFU szerint január 29-én éjjel az orosz hadsereg nyolc Shahed típusú drónt lőtt ki Ukrajnára (ezeket lelőtték), és rakétacsapást is indított (a következményekről nem számoltak be).”

Nos, komoly anyagi kárról, áldozatról nincs hír, miért fontos ez az eset? Azért, mert Szergej Vakulenko a Carnegie Russia Eurasia Center nem rezidens kutatója három nappal ezelőtt megjósolta! Ő különben huszonöt éves tapasztalattal rendelkezik az olaj- és gáziparban közgazdászként, menedzserként, vezetőként és tanácsadóként, többek között a Royal Dutch Shellnél és az IHS CERA-nál. A Gazprom Neft stratégiai és innovációs vezetője volt 2022 februárjáig. Nos, ő bizony azt mondja, komoly veszélyben vannak az orosz finomítók. Szerinte:

„Az ukrán légitámadások jelentős problémákat okozhatnak, mivel a nemzetközi elszigeteltség megnehezíti az orosz vállalatok számára a meghibásodott berendezések javítását.”

Az orosz olajfinomítókról nem sok hír szokott szólni. Mégis, 2024 eleje óta folyamatosan a címlapokon szerepelnek: először baleset történt a Lukoil ksztovói finomítójában; majd sikeres ukrán dróntámadások zajlottak a balti-tengeri Uszt-Lugában és a fekete-tengeri Tuapszében lévő finomítók ellen. Ezek az incidensek azért kaptak ekkora médiafigyelmet, mert komoly kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy az orosz energiaipar mennyire képes megbirkózni a háborús idők nyomásával.

Egyrészt az a többletbevétel, amelyet Oroszország a finomítói által előállított termékek exportálásából kap a kőolaj helyett, viszonylag jelentéktelen ahhoz képest, amit a nyersolaj eladásából szerez. Ironikus módon az orosz adórendszer miatt az állam pénzt veszít, ha az energetikai vállalatok kőolajtermékeket exportálnak a nyersolaj helyett.

Másrészt az olajtermékek exportja lehetővé teszi Oroszország számára, hogy a globális olajpiac több szegmensét célozza meg. És természetesen a finomítók létfontosságúak mind az orosz gazdaság, mind az ukrajnai hadviselés szempontjából: az autóknak, teherautóknak, traktoroknak, kombájnoknak, harckocsiknak, hajóknak és repülőgépeknek benzinre, gázolajra és repülőgép-üzemanyagra van szükségük; nyersolajjal nem képesek működni.

Oroszország tavaly nyáron kapott emlékeztetőt a finomítók fontosságáról, amikor az országot üzemanyagválság sújtotta, amely benzinhiányt és a benzinexport általános tilalmát idézte elő. Bár ezt leginkább a rossz politikai döntéshozatal okozta, de az energiaágazatban is voltak problémák.

Az Ukrajna által januárban megtámadott két finomító exportorientált, és nem játszik jelentős szerepet a hazai piacon. Ha azonban az ukrán területtől ezer kilométerre lévő Uszt-Lugába sikerült eljutniuk az 5 kilogrammnál nem több robbanóanyagot szállító kis drónoknak, akkor ez azt jelenti, hogy mivel összesen tizennyolc orosz finomító van, amelyek együttes kapacitása napi 3,5 millió hordó (az orosz összkapacitás több mint fele), ezek mind lehetséges célpontok.

A laikusok elképzelései szerint egy nagyon gyúlékony folyadékokkal teli finomító könnyen hatalmas tűzgolyóvá válhat. A valóság azonban más. Az orosz építési szabályok – a hidegháború maradványai – ellenállóvá teszik a finomítókat a hagyományos légi bombázással szemben. És általában rengeteg tűzoltó berendezés áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy a drónok nem tudnak elpusztítani egy egész finomítót. Tüzet azonban okozhatnak. És ha szerencséjük van, és sikerül eltalálniuk egy gázfrakcionáló egységet, akkor akár nagyobb robbanás is bekövetkezhet.

A közelmúltban történt mindkét támadás után a keletkezett tüzeket néhány órán belül eloltották, és a károkat sikeresen megfékezték. Valószínű, hogy az uszt-lugai és a tuapszei finomítók azonnal újraindíthatják működésüket, bár csökkentett áteresztőképességgel és korlátozott termékpalettával. Normál körülmények között a teljes helyreállítás várhatóan nem tartana tovább néhány hónapnál.

Az orosz finomítói ágazat jelenlegi helyzete azonban messze nem normális. Amikor Oroszország a 2000-es évek elején elkezdte újjáépíteni ipari bázisát, az ország nagyrészt importált berendezéseket használt. Ahogy fokozatosan integrálódott a világgazdaságba, Oroszország sokféle gépet tudott vásárolni – sokkal többfélét, mint a Szovjetunióban gyártott korlátozott termékválaszték engedte volt. Ennek 2022-ben hirtelen vége szakadt, amikor Ukrajna teljes körű inváziója megsemmisítette a globálisan integrált modellt. Most, közel két évvel a konfliktus után egyre nagyobb aggodalomra ad okot, hogy Oroszország ipari bázisa hosszú távon képes-e elszigetelten működni.

Még a dróntámadások előtt jelentős médiafigyelmet keltett a Lukoil ksztovói finomítójában január 12-én bejelentett leállás. Ennek oka az volt, hogy a nyugati szankciók miatt a Lukoil talán hónapokig nem tudja megjavítani a meghibásodott gázkompresszort – nem pedig néhány hétig, ahogyan arra a háború előtt számítani lehetett volna. Eközben a Lukoil szinte biztosan jelentős nehézségeket fog tapasztalni a nem eredeti alkatrészek beépítése során. A legrosszabb esetben a finomítónak akár teljesen új berendezéseket is be kell szereznie.

Igaz, hogy a gázkompresszorok nem különösebben bonyolult gépek, orosz és kínai gyárak is készítik őket. De ez nem fogja megoldani a Lukoil problémáját – ahogyan egy BMW hibás kuplungját sem lehet egy orosz gyártmányú Ladából származó hasonló alkatrésszel helyettesíteni, ugyanez érvényes az iparban is. A rendelkezésre álló eszközökkel való „beérés” pedig számos további problémát okoz.

A Lukoil – és a tuapszei vagy az uszt-lugai finomítók – számára az egyik legnagyobb problémát valószínűleg az jelenti, hogy a biztonság felügyeletéért felelős orosz ügynökségtől jóváhagyást kapjanak a javításokra. A meglévő szabályok szerint a berendezéseket az eredeti gyártók szervizkönyvének megfelelően, eredeti alkatrészek felhasználásával kell javítani. Ez nem könnyű feladat, amikor az eredeti berendezések gyártói a nyugati szankciók miatt nem hajlandók tárgyalni korábbi ügyfeleikkel.

Az Uszt-Lugában és Tuapszében használt kis drónok nem okozhatnak nagyobb pusztítást. Mindazonáltal olcsók, és használhatóak kellemetlen támadásokra. Kis szerencsével nemcsak a csővezetékeket, hanem a kompresszorokat, szelepeket, vezérlőegységeket és más, a szankciók miatt nehezen cserélhető berendezéseket is megrongálhatják.

Ha ez Kijev terve, akkor hasonló az Oroszország által egy évvel ezelőtt alkalmazott taktikához, amikor az ukrán energiarendszert vette célba, transzformátorokat bombázva abban a reményben, hogy a javítás időbe telik. Végül Ukrajnának sikerült elegendő pótalkatrészt beszereznie, és elég gyors javítással reagálnia ahhoz, hogy Oroszország akciója kudarcot valljon. Most Oroszország energetikai infrastruktúrája van célkeresztben, és Oroszországnak meg kell találnia a megfelelő stratégiát.

Egyrészt kétségtelen, hogy Oroszország sokkal nagyobb ipari bázissal rendelkezik, mint Ukrajna, ami azt jelenti, hogy több lehetőség van az alkatrészek hazai beszerzésére. Másrészt Oroszország jobban el van szigetelve a nemzetközi piacoktól, mint Ukrajna.

Ha egy, a nyugat-oroszországi olajfinomítók elleni támadási hullám kezdetét látjuk, annak komoly következményei lesznek. Akárhogy is, Oroszország rugalmassága és találékonysága komoly próbatétel elé néz. Moszkva felkészültségének kulcsfontosságú mutatója lesz, hogy milyen gyorsan és milyen minőségben történik majd a Ksztovóban, Uszt-Lugában és Tuapszében végzett javítás.

Nos, amint láthatjuk, kölcsönkenyér visszajár: ha az Oroszországi Föderáció megtámadta az ukrán elektromos hálózatot, tavaly, Ukrajna megtámadja az orosz finomítókat idén. Ami viszont megakadályozhat sok orosz támadást tavasszal, mikorra kifogynak az üzemanyag-tartalékok. Nyersolaj annyi lesz Oroszországban, hogy fürödhetnek benne kedvükre, ha úgy tartja kedvük – csak épp üzemanyag nem lesz, ha leáll a finomítók jelentős, nyugat-oroszországi szegmense.

Hagynak még szét páncélosokat az ukrán mezőkön a támadó orosz egységek, ha így megy tovább.

Mindenesetre érdemes odafigyelni erre a jelenségre.

Szele Tamás