Helyszín: szerény teázó valahol a Régi Baszmannaja utcában, szamovárok, balalajkák, nyírfácskák, Baba Jaga főzi a teát, a háttérben doni kozák kórus énekel Volga-néphimnuszokat, az előtér alatt Lermontov forog a sírjában és néha felnyög. Sajó érkezik valenkiben (posztócsizmában), pufajkában, Hacsek elegáns, bár kissé gyűrött öltönyben teázik, enyhén vörös szemekkel.

(Képünk illusztráció)

- Zdraszvujtye, Sajó Mojszejevics, hol járt, hogy hála a Fennvalónak már egy hete nem láttam?

- Zdraszvujtye, Hacsek Avramovics, csak itt, a kedves jó nénikémnél, Vaszjukiban, az Oligarchszki Tartományban, vittem neki vásárfiát a Vörös Térről, de szavazni azért hazajöttem.

- Miféle vásárfiát kapott maga a Vörös Téren?

- Szórólapot Putyin képével, annyit vittem, hogy jutott az egész falunak!

- Gondolom, örültek...

- Nagyon, esténként meséltem nekik a dekadens Nyugat bűneiről is.

- Azokat magának ismerni kell, elvégre a fia Londonban, a lánya Párizsban él.

- Bozse moj, ne olyan hangosan, még meghallják!

- Kizárt dolog, hogy Vaszjukiban meghallják, amit én itt Moszvában mondok.

- Nem is Vaszjukiban, hanem itt hallják meg, mondjuk a besúgók.

- Nahát. Ahogy végignézek magán, nem jön, hogy elhiggyem, miszerint hisz a besúgók létezésében.

- Persze, azok nem is léteznek, de besúgó olyan, mint a ruszalka, a vízitündér: ha nem is hiszünk bennük, akkor is lehetnek veszélyesek.

- Na, magából se lesz egyhamar Sztyenyka Razin.

- Hagyjon békén azokkal az ukránokkal! Nincs elég bajom? Mondja, Hacsek Avramovics, maga szavazott?

- Ahogyan maga is.

- És mit szól az eredményhez?

- Én már nem szólok semmit. És maga mit szól?

- Győzött az igazság!

- Ha így gondolja... azért elég érdekes, hogy Oroszországban 88 százalék körül győz az igazság. Képzelem, ha még csalnak is, kijön a 138 százalék.

- Miféle csalásról beszél maga?

- Sokféléről, ahogy az már nálunk ősi szokás.

- Mondja, hogyhogy nem találkoztunk a szavazókörzetben? Elvégre szomszédok vagyunk.

- Mikor ment maga voksolni, Sajó Mojszejevics?

- Én, kérem, kora reggel. Bevágtam egy pirozskit, ittam szto gram tejecskét (a vodkácskát nem bírja a gyomrom), fogtam a tangóharmonikát és el is indultam!

- Na, látja, ezért nem találkoztunk, mert én délben mentem, pár ezer másik emberrel együtt.

- És nem félt, hogy elviszik?

- Nézzen rám. Nem látja, hogy már elvittek?

- Ja, igaz, a könnygáztól ilyen piros a szeme. És mennyit kapott?

- Egyelőre még nem tudni, délután tárgyalják az ügyemet. Mivel első eset, megúszhatom két héttel, de ha visszaesek, jön a pénzbírság, utána meg a fegyenctelep, nyolctól huszonöt évig, novicsokkal.

- Csak nem esik vissza...

- Hej, dehogynem. Én már csak visszaeső típus vagyok. Ilyen ügyekben főleg.

- Az mondjuk igaz, de hát miért ment el tüntetni? Esélyük sem volt a választásokon.

- Azt mi tudtuk, kérem. De arra sincs esélyünk, hogy bárhol nyilvánosan elmondhassuk a politikai véleményünket.

- Ugyan már, nálunk demokrácia van.

- Csak a gyülekezés tilos.

- Dehogy tilos, egy csomó helyen szabad, sőt, kívánatos.

- Igen. Templomban, állampárti gyűlésen, katonai toborzóirodában például semmi akadálya.

- Na, látja.

- Csak az ember pont nem ezeken a helyeken akar csoportosulni.

- Hát, ez van.

- Mondja, maga mitől lett ennyire kormánypárti? Tavaly még mindenben egyetértettünk.

- Tudja, valójában a csuka parancsára.

- De hiszen az egy népmese!

- Pontosítsunk: a kancsuka parancsára.

- Így már értem. És maga szerint ezentúl mi lesz?

- Tud maga hallgatni?

- Tudok.

- Esküdjön meg a kazányi Szűzre, hogy senkinek sem mondja el, amit hallani fog.

- Esküszöm, bár nem nagyon hiszek benne.

- Én sem, de mindegy. Akkor bizalmasan elárulom: fogalmam sincs.

- Ha maga sem tudja, mit szóljak én? Semmi jóra nem számítok.

- Azt bölcsen teszi. Azt rebesgetik az elnöki adminisztrációban, hogy bonyolult sakkjátszma várható. Lavrov átül Misusztyin helyére miniszterelnöknek, Kirijenko átkerül egy nagy állami vállalathoz, Patrusevből hadügyminiszter lesz Sojgu helyett, Geraszimovot kinevezik parancsnoknak a Moszkva rakétacirkálóra, a helyére Kadirov jön, Nariskinnal felszántják a szűzföldeket, Sojgu meg rosál.

- Hogyhogy rosál?

- Be.

- Ja, értem. És velünk mi lesz?

- Mi lenne? Élünk majd gazdagon, boldogan, békében és szabadon az orosz demokráciában, ahogyan eddig is.

- Gazdagon. Boldogan. Békében. Szabadon. Na tudja mit?

- Mit?

- Mars ki!

Szele Tamás