Egyre többet emlegetik Ramzan Kadirov csecsen vezető egészségi állapotát, mely állítólag folyamatosan romlik: erről orvosi konzíliumot kéne tartani, az viszont tény, hogy az indirekt bizonyítékok – például családtagjainak kinevezése magas állami pozíciókba – arra utalnak, hogy az utódlás kérdésének rendezésére készül.

(Képünk illusztráció)

Viszont azzal már kevesebbet foglalkozik a világsajtó, hogy egyáltalán hogyan néz ki a csecsen rendszer, hogyan működik, „mi hajtja” – ezért fontos a Riddle elemzése, mely ad egy átfogó (bár leegyszerűsített) képet erről az országról, annak jelenlegi állapotában.

A sajtóviták általában nem foglalkoznak azzal, hogy miként épül fel a Kadirov-rezsim, illetve hogyan tartja fenn ténylegesen a stabilitást. Itt nem arról van szó, hogy a rezsim legitimálni akarja magát; ez hatalom és ellenőrzés kérdése.

A Kadirov-rezsim három pillérre támaszkodik: az erőszak alkalmazására, amely kronológiailag az erőszak monopolizálása és tipológiailag a szereplők típusa szerint csoportosítható; a szövetségi támogatásra, amelynek elemzése során különbséget teszünk a Putyintól és a többi szövetségi tisztviselőtől származó támogatás között; és a pénzügyi eszközökre, amelyeket a vagyon megszerzésének és felhalmozásának módja szerint különböztetünk meg. Ez a cikket annak bemutatásával zárul, hogy ezek a stabilizátorok hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

Erőalkalmazás

A csecsenföldi Kadirov-rezsim stabilitásának sarokköve az erő alkalmazása feletti monopólium. Az Icskeria és Imarat Kavkaz katonai hadjáratainak kezdeti elfojtásán túlmenően ez tette Kadirovot generációjának egyetlen potenciális uralkodójává, és teremtette meg az egész régióban az elnyomás légkörét.

Kronológiailag Kadirov erőalkalmazási képessége három különböző időszakban alakult ki. Az első szakaszban (2000-2007) megvetette a lábát a félkatonai csoportok akkori versenyében Csecsenföldön. A család személyes hadserege, a kadirovcik megelőzték Ramzant, és kezdetben a belügyminisztérium (MVD) védnöksége alá tartoztak. Csak akkor került ez a haderő a parancsnoksága alá, amikor apját Putyin elnök beiktatta Csecsenföld élére. Ekkor Ramzan volt felelős apja védelméért - ebben kudarcot vallott. Az első fázis azzal zárult, hogy Ramzan de jure átvette az irányítást Csecsenföld felett.

A második fázisban (2007-2015) Ramzan megszilárdította a csecsenföldi erőszak alkalmazásának monopóliumát. Ezt elsősorban fő riválisai kiiktatásával érte el. Merényletekkel és jogi eszközökkel egyaránt élt 2006-ban, mikor Movladi Bajszarovot és „Gorec” egységét, 2007-2008-ban Said-Magomed Kakievet és a „Zapad” zászlóaljat, 2008-2009-ben pedig a Jamadajev fivéreket és a „Vosztok” zászlóaljat likvidálta. A hatalom megszilárdítása a felkelők eróziójával is együtt járt, egészen a 2015-ös tényleges vereségükig. Végül, mint ismeretes, Kadirov közölte a szövetségi biztonsági (vagyis FSZB-s) tisztviselőkkel, hogy megölik őket, ha az engedélye nélkül lépnek akcióba Csecsenföldön.

A harmadik fázis (2015-től napjainkig) Kadirov képességeinek az erőszak monopóliumán túli kiterjesztését jellemzi, a vélt szociokulturális fenyegetések célpontjait és a földrajzi korlátok elhagyását figyelembe véve. Az előbbit megkoronázva, 2017-ben a kadirovciak megkísérelték megtisztítani Csecsenföldet az LMBTQ közösségtől. Földrajzilag nézve, míg Kadirov jóval 2015 előtt is rendelt el merényleteket Csecsenföldön kívül, a kadirovciak Oroszországban és azon túl is egyre gyakrabban félemlítik meg, bántalmazzák, rabolják és gyilkolják a külföldön élő csecseneket és a rendszer kritikusait.

Bár a hatásai még csak most jelentkeznek, Oroszország ukrajnai inváziója potenciálisan a kadirovi erőszak alkalmazása negyedik szakaszának kezdetét jelenti. Ennek az értékelésnek az alapja az új egységek felbukkanása, amelyeknek teljesen más a működési céljuk, és nem Csecsenföld leigázása céljából, hanem az ukrajnai katonai hadműveletek érdekében harcolnak.

Kadirov erői általánosságban két csoportra oszthatók, hivatalos és informális csoportokra, amelyeket a továbbiakban a parancsnoki lánc és az egységtípus alapján lehet elkülöníteni. A hivatalos kadirovciak megszokott parancsnoki láncok szerint működnek. A Roszgvargyija egyaránt áll az eredeti egységekből, amelyek Kadirov erőinek magját alkotják az MVD, az OMON és a SOBR egységein keresztül, valamint a nemrégiben alakult Bajszangur Benoevszkij zászlóaljból és az „Akhmat” ezredekből. A védelmi minisztérium erői a kadirovciak soraiban újnak számítanak, és a hírhedt Akhmat-csoportot, a Sheikh Mansur zászlóaljat és az „Akhmat” zászlóaljakat foglalják magukban.

Informálisan a kadirovciak „volt” tisztviselői és a szervezett bűnözés kooptált tagjai egyaránt a testület tagjai. Az előbbiek szó szerint regionális összeesküvésekben vettek részt, míg az utóbbiak többek között bécsi, kijevi és isztambuli merényletekben működtek közre. E szereplők informális jellege miatt lényegesen nehezebb azonosítani őket, mivel csak az események, nem pedig a parancsnoki lánc alapján követhetők nyomon.

Szövetségi támogatás

A Kadirov-rezsim moszkvai támogatása megoszlik Putyin és más tisztviselők között. Putyin támogatása két tényezővel magyarázható, míg a többieké alapvetően közvetett.

Putyin támogatását két momentum tartja fenn: a közte és a csecsen kormányzó közötti paternalista kapcsolat és a „Kadirov-kérdés”. Az orosz elnök és Ramzan Kadirov közötti familiáris dinamikát, legyen az atyai jellegű vagy tágabb értelemben véve egy klán elöljáróját megillető hűség, alaposan megvitatták és elemezték. Az biztos, hogy nem az elnök és a kormányzó közötti tipikusan föderális kapcsolatról van szó, hanem valami másról, ami kevésbé formális külsőt ölt, és nagyobb mozgásteret biztosít Kadirovnak, hogy tetszése szerint működjön. Ez következésképpen bebetonozta a dinasztikus hagyományt Csecsenföldön a jelenlegi rezsim alatt.

A kapcsolatot alapvetően meghatározza a „Kadirov-kérdés”, egy kontextusba emelt biztonsági-legitimitási paradoxon, amely a hadúr integrációjának és az utódlási dilemmáknak a kombinációjából fakad. Röviden: Putyin azért kezdte és fejezte be a csecsen konfliktust, hogy megszilárdítsa saját legitimitását, sikerrel járva ott, ahol Borisz Jelcin elbukott, és állítólag megbosszulva az 1999-es lakásrobbantásokat. A Kadirov család cserbenhagyta a független Csecsenföldet, hogy csatlakozzon Putyinhoz, lényegében véget vetve a háborúnak azzal, hogy csapataikat is felajánlották. Ennek eredményeképpen Kadirovék garantálták a köztársaság stabilitását. Apja halála után Ramzan az egyetlen, aki fenntartja a kapcsolatot Moszkvával, miután megszüntette az uralmának alternatíváit is. Így Putyinnak garantálnia kell Kadirov hatalmának fenntartását, jelentősen megváltoztatva a hagyományos föderalista erőviszonyokat.

Ami a többi szövetségi tisztségviselőt illeti, támogatásuk kevésbé megalapozott. Általánosságban elmondható, hogy Kadirov számos befolyásos szilovikot és oligarchát elidegenített magától azzal, hogy meggyilkolta riválisait (azaz a pártfogásuk alatt állókat) és prominens kritikusait, például Borisz Nyemcovot. A folyamatban lévő háborús erőfeszítések nyomása azonban meglehetősen enyhítette a csecsen hadúrral szembeni, régóta tartó, eliten belüli általános ellenszenvet, bár az elmúlt két évben időszakos összetűzésekre sor került. Kadirov és Prigozsin vitájának rendezése a biztonsági blokkal, amelynek során Kadirov abbahagyta az ellenségeskedést, Prigozsin pedig meghalt, tovább szüneteltette a korábbi konfliktusokat. Továbbra is kérdéses, hogy ez a jelenlegi békülékenység mennyire őszinte, és meddig tart majd.

Pénzügyek

Bár Kadirov korábban azt mondta, hogy „Allah adja” neki a vagyonát, ez az állítás bizonyíthatóan hamis. Vagyonát különböző csatornákon keresztül szerzi és halmozza fel.

A rezsim vagyonát többnyire szövetségi forrásokból szerezte. Bár ezek az évek során ingadoztak, Kadirov célja az, hogy visszaállítsa őket a felkelés csúcspontján tapasztalt szintre, 2022 januárjában azt állította, hogy a régió egy hónapig sem bírná ki Moszkva pénzügyi segítsége nélkül. Ezek a pénzmozgások nagymértékben lehetővé tették a hatalom által elkövetett sikkasztásokat is. A korai becslések szerint, még mielőtt Kadirov a köztársaság élére került volna, a szövetségi pénzek egyharmadát sikkasztotta el. Ahogy hatalomra került, a lakosságtól és a vállalkozásoktól is pénzt kezdett kizsarolni az Akhmat Kadirov Alapba (AKF), a személyes csúszópénzalapjába történő befizetéseken keresztül, amelyből a legtöbb hivatalos és személyes tevékenységét finanszírozta. Kadirov és közeli társai Oroszország-szerte üzletembereket is célba vettek, hogy „rejtélyes módon” megszerezzék vagyonuk egy részét. E finanszírozás egy részét továbbá arra használják fel, hogy regionális kormányzati szerződéseken keresztül megvesztegessék az orosz állami alkalmazottakat. E csatornák dinamikus jellege arra késztette Kadjrovot, hogy stabilabb pénzügyi eszközök után kutasson.

A háborúnak köszönhetően a rezsim új részesedéseket szerzett a szövetségi gazdaságban, nevezetesen az „Iljics” kohászati üzemet a megszállt Mariupolban és a Danone joghurtgyártó cég oroszországi kirendeltségét. Továbbá a háborús erőfeszítésekre kötött új kormányzati szerződések tömegesen megnövelték a „dzsihád-gépek” gyártására és az orosz Szpecnaz Egyetem számára történő pénzügyi forrásokat. Ezek növelik és diverzifikálják a Kadirovnak szánt pénzforgalmat.

A rezsim ezt a vagyont többféle módon halmozta és használta fel. Kadirov vagyonának legnyilvánvalóbb befektetései a Csecsenföldön, Moszkvában és Dubajban található különböző ingatlanjai, valamint – kevésbé tartósan – a család extravagáns életmódja. Pénzének likvid tárolási eszköze az AKF, amely viszont a lakosság, a vallási szereplők, az MMA harcosok és mások támogatásának megvásárlására tett kísérleteket finanszírozza. Az AKF emellett több vállalkozásba is befektetett: Megastroyinvest, Csecsen ásványvíz, „Groznij-avia” és a „Lider-avto” autókereskedés. Az AKF azonban Kadyrov személyes hobbijait és családi vállalkozásait is finanszírozta.

A Kadirov-rezsim számára a vagyonszerzés és -felhalmozás ezen eszközei lehetővé teszik, hogy megpróbálja elrejteni pénzügyi forrásait, miközben a virágzó gazdagság képét sugallja, amellyel az egyébként gazdaságilag nehéz helyzetben lévő régió tisztviselőit arra csábítja, hogy támogassák a rezsimet, abban a reményben, hogy aztán jutalmat kapnak érte.

Összefonódások

A rezsim erőszakos volta, a szövetségi támogatás és a pénzügyi eszközök mind összefüggenek. Az erőfejlesztés egyszerre segíti és akadályozza a szövetségi támogatást, stabilitást biztosít, miközben aláássa a Kreml tekintélyét Csecsenföldön. A szövetségi támogatás a szubvenciók révén nyilvánvalóan növeli a pénzügyi eszközöket, míg a pénzügyi eszközök lehetővé teszik az erő alkalmazását.

A Kadirov-rezsimnek ez a struktúrája – még inkább, mint a Moszkva általi állítólagos felhatalmazás – fogja meghatározni, hogy hogyan oszlik meg a hatalom a Kadirov utáni Csecsenföldön. Ennek megfelelően ez azt jelenti, hogy a rezsim vezetői és azok kliensei – mind a régi, mind az új szereplők – azok, akikre a jövőben figyelni kell.

Kadirov utódlása tehát még nem dőlt el, de nagyon valószínű, hogy családján belül kell keresnünk a következő csecsen vezetőt – más kérdés, hogy mennyire lesz sikeres valamelyik fia (netán lánya) ennek a bonyolult bűnszövetkezetnek a működtetésében. Ugyanis itt tényleg összefügg minden mindennel, elég egy apróbb hiba, és össze is dőlt a rendszer, amiből valószínűleg polgárháború következik.

És az Moszkvát újabb hadjáratra kényszerítené.

Csakhogy egy újabb csecsen hadjárat erősen gátolná a Kreml nagyra törő céljait – szóval könnyen lehet, hogy Ukrajna, sőt, Európa sorsát a grozniji utódlás döntheti el.

Szele Tamás