A tegnap este vezető híre mindenképpen Joe Biden visszalépése volt az elnökjelöltségtől, és az, hogy saját maga helyett Kamala Harrist ajánlotta erre a pozícióra. Igaz, szóba jöhetne még számos demokrata jelölt, de ők valamiért inkább szintén Harrist támogatják, valóságos egységfrontot alkotnak körülötte, ami arra utal, hogy kevesen szeretnék elveszíteni ezt a mostani elnökválasztást, megnyerni pedig még kevesebben lennének képesek. Inkább hagyják, hogy vigye el a balhét a vidám, mindig mosolygós Kamala.

(Képünk illusztráció)

De lássuk, hogy jutottunk idáig. A Moscow Times elemzője, Sam Wilson összeállította az események kronológiáját.

Ritka esettel van dolgunk. Az Egyesült Államok történetében először fordul elő, hogy annak a jelöltnek a kampányát, aki az előválasztásokon minden államban győzött, megszakítják. Biden jelöléséért a felelősséget most egészen váratlanul nem a Bidenre szavazó választókra hárítják, akik Bidenre voksoltak, néha még akkor is, amikor a neve nem szerepelt a szavazólapon (mint New Hampshire államban), hanem a pártstruktúrákra, elsősorban a nemzeti bizottságra és a jelöltválasztó Demokrata Nemzeti Konvencióra.

Úgy tűnik, a nyilatkozatot megelőző események logikája a következő volt: miután Biden sikertelenül szerepelt az elnökjelöltek vitáján, nyomás alá helyezték, hogy fejezze be a kampányát. Őrültségnek tűnt az ötlet, hogy egy olyan jelölt lépjen vissza a versenyből, aki már hivatalban lévő elnök, és akinek a múltban sikerült legyőznie éppen ugyanezt az ellenfelet, sőt, megnyernie az összes előválasztást. Ugyanakkor a vitát követő időszakban Biden nemhogy nem bizonyította a rátermettségét, még a NATO évfordulós rendezvényén sem, hanem csak rontott a megítélésén. A „rossz nap” és a „megfázás” után, ami Bident a vitán padlóra küldte, egy interjúban nem jutott eszébe Lloyd Austin védelmi miniszter neve, és egyszerűen csak „annak a fekete fickónak” nevezte.

Biden azonban továbbra is kitartott, és határozottan cáfolta távozásának lehetőségét.

Aztán jött a Trump elleni merényletkísérlet, ami politikatechnológiai szempontból nemcsak Bidennek, hanem az egész Demokrata Pártnak is monstre károkat okozott. Biden és a demokraták kísérletet tettek arra, hogy a kampány központi tematikáját egy „ki tudja jobban eladni az amerikaiaknak az egység eszméjét” célú versengésre hangolják át. Egy ilyen forgatókönyv Trumpot még sebezhetőbb helyzetbe hozta volna, de Trump nem dőlt be ennek a trükknek, és buldózerként folytatta agresszív fellépését ellenfeleivel szemben a republikánus konvención. Ez tükröződött másfél órás beszédében és J.D. Vance alelnökké jelölésében is.

Ekkor vált világossá a demokraták számára, hogy Biden a Fehér Ház elkerülhetetlen elvesztése mellett a Kongresszus demokrata jelöltjeit is magával ránthatja. Ez pedig már kritikus méretű probléma, mert a kongresszusi többség birtokában a demokraták még a Fehér Ház elvesztése esetén is lehetőséget kapnának Trump megfékezésére, ahogyan az előző elnökségének első éveiben is történt. A Demokrata Pártban súlyos válsághelyzet alakult ki, és a választások előtt még időben egységet kellett mutatni. Egység helyett azonban a rangidős demokrata politikusok már nyilvánosan szólították fel Bident, hogy vonja vissza a jelöltségét – ő pedig makacsul kitartott mellette. Sőt, még azt is mondta, hogy csak akkor lép vissza, ha lejön az égből személyesen az Úristen, és ő kéri erre. Mivel azt nem tételezhetjük fel, hogy egy amerikai elnök hazudik, azt kell hinnünk: különösen nagy csoda történhetett, mert tényleg lejött az Úristen, erről az élményről azért Biden írhatna egy kiegészítést a Bibliához.

Az augusztus közepére tervezett jelölőgyűlés messze elmaradt a tervezettől, mivel egyes államok törvényei megkövetelték, hogy a párt jelöltjének neve előre ismert legyen. A Demokrata Bizottság azt tervezte, hogy előzetesen tart egy mini-szavazást. A Biden körül kialakult körülmények azonban a döntés elhalasztását kényszerítették ki.

A hírek szerint Biden megbetegedett COVID-ban – és a vezető demokrata politikusok egyre nagyobb nyomást gyakoroltak rá. A sajtó arról számolt be, hogy Biden elveszítette Nancy Pelosi, Chuck Schumer, Adam Schiff, sőt Barack Obama támogatását is. Biden makacssága végül már saját magát, a kongresszusi választásokon induló összes demokrata jelöltet és a párt egészét is veszélyeztette.

Figyelemre méltó, hogy egyetlen Bidenre vonatkozó felhívás sem említett más jelöltet.

Most, hogy Biden bejelentette, hogy visszalép a jelöltségtől, már csak béna kacsa maradhat a ciklus hátralévő részében. Nyilvánvalóan ezzel a nyilatkozattal egyszerre elkészült egy akcióterv is. Kamala Harris hamar közölte, hogy elfogadja a jelölést, és szándékában áll megnyerni a Demokrata Párt jelölését. Az ő alakja tűnik a legbiztosabbnak a jelenlegi környezetben, tekintve, hogy már alelnökként is kampányolt.

A Demokrata Párt jogászai számára elszabadult a Pokol. Egy ilyen hirtelen jelöltváltás minden bizonnyal ellentétes a választási törvényekkel, amit a Republikánus Párt ügyvédjei nyilván ki fognak használni. Ráadásul kérdéses, hogy mihez kezdjenek a kifejezetten Joe Biden számára elkülönített támogatással, hogyan lehet ezt átcsoportosítani egy másik jelölt büdzséjébe?

A jó hír az, hogy Biden kilépése a kampányból a Demokrata Párton belüli egységet demonstrálja. A párt „idősebb államférfijának, Nagy Öregjének” szerepében Biden már nem lesz veszélyes minden demokrata jelöltre nézve. Ráadásul a kampányból való kiszállás híre, valamint a Kamala Harrisre és leendő alelnökjelöltjére (hiszen ha ő elnökjelölt, nem lehet a saját alelnök-jelöltje is, arra a célra is kell találni valakit) irányuló fokozott figyelem, talán megállítja a sérült fülű Donald Trumpra irányuló figyelmet.

Az amerikai sajtóban hétfőn az első szalagcímek Bidenről és Harrisről szóltak. Az alelnökjelöltet valószínűleg napokon belül bejelentik, ami szintén nagy figyelmet fog kelteni a párt iránt. A demokraták nagy kockázatot vállalnak – és nagyot emelnek a téten.

Arról pedig, hogy mi az aktuális helyzet – jobban mondva, mi volt ma délelőtt, ugyanis állandóan frissülnek a hírek – már a Politicoból értesülünk.

A Demokrata Párt főbb vezetői vasárnap gyorsan felsorakoztak Kamala Harris alelnök körül, hogy ő legyen az új elnökjelölt – ez a támogatás megnehezítheti, hogy más jelöltek komoly kihívást jelentsenek számára a Demokrata Nemzeti Kongresszus előtti egy hónapban.

Azokban az órákban, miután Joe Biden elnök bejelentette, hogy nem indul az újraválasztásért, és Harrist támogatta új jelöltként, Harris elkezdte felhívni a kulcsfontosságú demokratákat, hogy megerősítse támogatását. Hamarosan olyan pártvezetők, mint Bill Clinton volt elnök, Hillary Clinton volt demokrata elnökjelölt és egyes kritikus vezetők, például a centrista Új Demokrata Koalíció és a Kongresszusi Progresszív Képviselőcsoport vezetői is mellé álltak.

De többen – köztük Barack Obama volt elnök, Nancy Pelosi volt házelnök és Chuck Schumer, a szenátus többségi vezetője – hallgatnak arról, hogy ki lépjen Biden helyére, ami azt jelzi, hogy Harrisnek és szövetségeseinek még van mit tenniük.

Sok megdöbbent demokrata gyorsan lépett, hogy pártját Harris mögé állítsa. Két, a beszélgetéseket ismerő, névtelenséget kérő képviselő szerint több vezető demokrata telefonált vasárnap kollégáinak, hogy nyilvánosan támogassák Harrist, egyrészt Biden támogatásának jeleként, másrészt a párton belüli további kellemetlen belharcok elkerülése érdekében.

Biden döntése után néhány órával több tucat demokrata képviselő nyilvános nyilatkozatot tett közzé Harris támogatására, köztük Jim Clyburn képviselő, Biden nagy tekintélyű szövetségese. A képviselőház kisebbségi vezetője, Hakeem Jeffries – aki nyilvánosan nem közölte támogató szándékát – várhatóan követni fogja – jósolta több demokrata törvényhozó a Politiconak.

Jared Huffman kaliforniai progresszív képviselő, aki más demokratákkal folytatott háttérbeszélgetéseket arról, hogyan lehetne meggyőzni Bident, hogy álljon félre, azt jósolta, hogy a demokraták „80-90 százaléka” Harris mellett áll, a többiek pedig az augusztus közepi konvencióig majd csak felsorakoznak körülötte.

„Szerintem Harris alelnök mindenképpen le fogja zárni ezt az ügyet, és nem hiszem, hogy sok titok lenne a dolog mögött” – mondta.

Debbie Dingell képviselő, Biden egyik erős szövetségese, aki nagy szerepet játszik abban, hogy a demokraták novemberben megnyerjék Michigant, azt mondta, hogy a párt tartozik Bidennek azzal, hogy kövesse az ő iránymutatását. Hozzátette, hogy Harris nemcsak a legjobb jelölt, hanem a „legpraktikusabb” is, tekintettel a sűrített időbeosztásra.

„Össze kell fognunk” – mondta Dingell, aki azt jósolta, hogy Harris megnyerheti Michigant, és segítheti a demokraták esélyeit a választásokon.

Több prominens demokrata nem ajánlotta fel azonnal támogatását vasárnap. Néhányan pedig azt javasolták, hogy nyílt eljárás keretében döntsenek a párt új jelöltjéről. Barack Obama volt elnök a Mediumon közzétett bejegyzésében azt írta, hogy „rendkívüli módon bízik abban, hogy a párt vezetői képesek lesznek olyan eljárást létrehozni, amelyből egy kiváló jelölt kerül ki”.

A vezető kongresszusi demokraták, akik közül néhányan négyszemközt arra ösztökélték Bident, hogy lépjen vissza, nem tettek említést Harrisről a Biden döntését dicsérő és az előéletét méltató első nyilatkozataikban – leginkább Schumer kerülte ezt. Angelo Roefaro, Schumer szóvivője nem kívánt nyilatkozni, amikor arról kérdezték, hogy a New York-i demokrata támogatná-e Harrist.

Négyszemközt egyes demokraták továbbra is aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy Harris képes-e legyőzni Trumpot, és arról kommunikáltak, hogy vasárnap ki szállhat még be a versenybe.

A képviselőházi demokrata frakció e hónap elején tartott ülésén széles körben aggódtak amiatt, hogy a republikánusok sikeresen szabotálhatják Harris indulását – közölte a két, névtelenséget kérő törvényhozó, akik részt vettek ezen.

Az ülésen Jahana Hayes (D-Conn.) képviselő, aki egy ingadozó körzetet képvisel, a két törvényhozó szerint azt mondta, aggódik amiatt, hogy a párt kudarcra kényszeríti Harrist. Más képviselők is osztották ugyanezt az aggodalmat.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a vélemény kisebbségben van a demokraták körében, legalábbis egyelőre, mivel a Harrist támogatók listája percről percre bővül.

Érdekesen reagált a történtekre a Kreml talán legfontosabb szócsöve, a RIA Novosztyi: Biden visszalépését, Harris jelölését csak rövid hírben jelentették, azonban a szintén tegnap nyilvánosságra került Boris Johnson-féle béketervre válaszul kemény, Trump-ellenes vezércikket közöltek, Viktorija Nyikiforova tollából. Külön megjegyzendő, hogy a szerző – akárcsak a magyar kormánymédia – tévesen úgy gondolja, hogy Johnson béketerve Trumptól származik, holott ez nem igaz, de különös adalék ahhoz, honnan szerzi a magyar kormánysajtó úgy az értesüléseit, mint a tévedéseit egyaránt.

Egyelőre itt tartunk, minden további elemzés felesleges, de legalábbis túl korai lenne. Fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogy Biden a jelöléséről mondott le, nem az elnöki pozíciójáról, azt csak Medvegyev hiszi, szintén tévesen: értelmetlen tehát arról elmélkedni, hogy „az Amerikai Egyesült Államok vezetés nélkül maradt”, amint azt mma több helyen olvashattuk.

Nem maradt vezetés nélkül az USA. Biden a helyén van, ha rossz állapotban is. Csak annyi történt, hogy az elnökjelölt személye változott meg.

Hogy Kamala Harris képes lesz-e megverni Donald Trumpot, az minimum kérdéses. De legalább megpróbálja.

Aztán meglátjuk, milyen sikerrel jár.

Szele Tamás