Érdekes hírek érkeznek, kérem, érdekes helyekről, de hát erről szól a sajtószakma. Meg arról, hogy ezeket a híreket valahogy megpróbáljuk értelmezni is, mert többnyire semmi sem az, aminek látszik, főleg manapság, amikor a háború béke, a béke meg háború, legalábbis Magyarország Ukrajna-politikájában. Ami most végleg kátyúba szaladt, de tán még tengelye is tört.

(Képünk illusztráció)

Amúgy is rossz szekér volt, most nagyon fog érdekelni, hogyan magyarázza ki a történteket a mi korpulens minielnökünk. Mert az, hogy kimagyarázza, egészen bizonyos. Méghozzá úgy, hogy valamiképpen ő tűnjön győztesnek, ha máshol nem is, legalább Magyarországon és a saját hívei körében. De hát mi történt?

Az, hogy Kína ellopta Orbán elől a showt, illetve a terepszínű békegalamb szerepét. Mint a Moscow Times írja:

„Ukrajna kész „racionális” tárgyalásokat folytatni Oroszországgal a háború befejezéséről – jelentette ki Dmytro Kuleba ukrán külügyminiszter a kínai külügyminiszterrel, Vang Jivel folytatott megbeszélésén.

„Az ukrán fél hajlandó és kész párbeszédet és tárgyalásokat folytatni az orosz féllel. Természetesen a tárgyalásoknak racionálisnak és gyakorlati jelentőségűnek kell lenniük, valamint az igazságos és tartós béke elérésére kell irányulniuk” – közvetítette az ukrán diplomata szavait Mao Ning, a kínai külügyminisztérium hivatalos képviselője.

Vang Ji válaszában megjegyezte, hogy mind Moszkva, mind Kijev „különböző mértékben ugyan”, de kifejezte tárgyalási hajlandóságát. „Bár a feltételek és a lehetőségek még nem érettek meg erre, támogatunk minden olyan erőfeszítést, amely a békét elősegíti, és készek vagyunk továbbra is konstruktív szerepet játszani a tűzszünet és a tárgyalások újraindítása érdekében” – hangsúlyozta a kínai diplomata.”

Ukrajna külügyminisztere a háború kezdete óta először látogatott Kínába, és 2022 februárja óta ő lett a legmagasabb rangú ukrán tisztségviselő, aki Pekingbe utazott. Kuleba elmondta, hogy látogatásának fő célja az volt, hogy megvitassa a katonai konfliktus békés rendezésének módjait. A Reuters szerint a Kuleba és Vang Ji közötti beszélgetés több mint három órán át tartott.

Korábban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök elismerte, hogy engedélyezni akarja a tárgyalásokat orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal. „Legyünk őszinték, ha véget akarunk vetni a háborúnak, és ehhez minden erőnk megvan, és ha a világ egyesül Ukrajna támogatásában – nos, akkor tárgyalni fogunk azokkal Oroszországban, akik döntéshelyzetben vannak” – magyarázta az ukrán elnök. Hozzátette, hogy a háborút a lehető leghamarabb be kell fejezni.

Vitalij Klicsko kijevi polgármester a maga részéről azt mondta, hogy Zelenszkijnek általános népszavazást kellene kiírnia az Oroszországgal folytatandó béketárgyalásokról. Egyúttal kijelentette, hogy ha Ukrajnának még két évig harcolnia kell, az „rémálom” lesz.

Közben a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMIS) felmérése szerint az ukránok csaknem egyharmada (32 százalék) tenne területi engedményeket Oroszországnak a háború befejezése érdekében. Az ukránok többsége (55 százalék) azonban továbbra is határozottan ellenzi, hogy ilyen feltételekkel kössenek békét.

Vlagyimir Putyin orosz elnök június közepén fogalmazta meg először a tárgyalások megkezdéséhez szükséges követeléseit: a Nyugatnak fel kellene oldania az Oroszország elleni nemzetközi szankciókat, Kijevnek pedig vissza kellene utasítania a NATO-csatlakozást, és ki kellene vonnia csapatait a négy oroszok által megszállt régióból: Herszonból, Zaporizzsjából, Donyeckből és Luganszkból. Putyin azt is követelte, hogy Ukrajnát „denácifikálják”, és rögzítsék semleges és atomfegyvermentes státuszát. Zelenszkij ezeket a feltételeket újabb ultimátumnak nevezte.”

Óva intenék mindenkit a szertelen örömkitörésektől, pezsgőzéstől vagy a hízott tulok levágásától úgy orosz- mint ukránbarát oldalon. Ugyanis egyáltalán nem tört ki a béke. A Kreml egyelőre semmit sem reagált Kuleba nyilatkozatára, ha fog is, az valami olyasmi lesz, mint amit Zelenszkij szavaira válaszoltak: teljesíthetetlen ultimátum. De akkor mi ez a nyilatkozatháború?

Több lehetőség is van, és előre szólok, hogy az, amire a Spöttle-Nógrádi-Castle helikoni triász fog jutni, miszerint Ukrajna a kapitulációra készül, egyáltalán nem reális – minek adná meg magát most, mikor már úton vannak az F–16-osok? Csak hát az ő metodicskájukban az nem szerepel, hogy el is kéne gondolkodni a híreken, mielőtt felmondják a Kreml álláspontját, már várom, mikor történik meg, hogy valamelyikük megszólaláskor úgy kezdi a mondókáját, miszerint „gavarit Moszkva”. Nem, Kijev sok mindenre készül, kapitulációra nem.

Abból ítélve, hogy a Kreml főbb szócsövei – a TASZSZ és a RIA Novosztyi – majdnem szó szerint ugyanazt adták le hírként, mint az ellenzékinek számító, sőt, jogi szempontból „nemkívánatosnak” minősített Moscow Times, úgy tűnik, erre senki sem volt felkészülve. Illetve, a TASZSZ anyagában van három bekezdés, ami a másik két forrásban nem:

„Kuleba kijelentette, hogy Ukrajna nagyra értékeli Kína aktív és érdemi szerepét a béke elősegítésében és a nemzetközi rend fenntartásában. Kijev tiszteli Peking véleményét, és tanulmányozta Kína és Brazília kezdeményezését, amelynek célja a konfliktus politikai megoldásának megtalálása – mutatott rá a vezető ukrán diplomata. Megjegyezte, hogy „Kína nagyszerű ország”, és hozzátette, hogy Ukrajna és Kína fontos gazdasági és stratégiai kereskedelmi partnerek.

Az ukrán TSN tévécsatorna viszont arról számolt be, hogy Kuleba és Vang megvitatták a konfliktus békés rendezésének módjait, az ukrán külügyminiszter azonban egyelőre nem kommentálta a megbeszélés eredményét. „A találkozó a vártnál tovább tartott, és nem volt időnk beszélni Kulebával. A tervek szerint újabb találkozósorozatot fog tartani, és nem csak Guangzhouban” – mondta az ukrán delegációt kísérő tévécsatorna riportere tudósításában.

Az újságíró szerint a találkozó több mint három órán át tartott. „A kétoldalú kapcsolatokon kívül a felek a béketervről is tárgyaltak. A kínai külügyminisztérium megismételte, hogy Kína a mielőbbi tűzszünetre és politikai megoldásra szólított fel” – mutatott rá az ukrán küldöttség forrásaira hivatkozva.”

Nos, ez unalmas diplomáciai sablonszövegnek tűnik, de van benne egy érdekes kis nyom. Az, hogy Kuleba kínai tárgyalás-sorozata folytatódik, és nem csak Guangzhouban. Lévén, hogy Ukrajna területén békeidőben nagyon komoly kínai gazdasági, sőt, mezőgazdasági érdekeltségek működtek – körülbelül Belgium méretű termőföldet béreltek például kínai vállalkozók, Peking segítségével – és tekintve, hogy most Kína ellátási gondokkal küzd, egyáltalán nem kizárható, hogy ez a fő mozgatórugó. Ezért fogadták Kulebát, először a háború kitörése óta, de az is lehet, hogy nem fogadták, hanem egyenesen meghívták. Hiszen ők gabonát akarnak vetni abba a bérelt földbe, nem aknát. Csak azt hadak idején nem lehet.

Ezen kívül figyeljük meg a szóhasználatot. Oroszország békéről prédikál, de háborúzni akar. Ukrajna vállalja a háborút, de nagyon szeretné a békét. Természetesen mindkét fél körömszakadtáig kitart saját kritériumai mellett, mást ne is várjunk. De mit mond Kína?

Vang Ji egy szóval sem említette a békét.

Vang Ji „tűzszünetről” és „politikai megoldásról” beszélt, amitől kezd világosodni a kép, mintha körvonalazódna is valami... A tűzszünet mindkét fél számára lehetővé tenné, hogy rendezzék soraikat és kicsit megerősödjenek a jövőben várható, minden eddiginél pusztítóbb összecsapások előtt, valamint még valamire jó volna: nyugodtabban lehetne aratni, ami Kínának most fontos. De hogy kényszeríti rá erre Peking a feleket? Hiszen mindketten arra törekszenek, hogy előnyösebb helyzetet érjenek el egy majdani, esetleges béketárgyalás előtt.

Nos, Oroszországot meg tudja fogni Kína a kereskedelmi forgalom csökkentésével, hiszen az orosz gazdaság már nagyrészt a kezében is van, és megfigyelhető, hogy a szankciók miatt már most is csak akkor üzletel Peking Moszkvával, ha nagyon előnyös árakat sikerül elérnie. Ukrajnát a korábban kibérelt termőföld-területtel és Kijev számára előnyös kereskedelmi szerződésekkel tudja befolyásolni, ami az ukrán gazdaság számára lenne létfontosságú – tehát könnyen elképzelhető, hogy Vang Ji kikényszerít egy tűzszünetet, sőt, ezekkel a módszerekkel akár még tárgyalásokat is, bár azoknak nem lesz semmiféle eredményük, de míg tartanak, addig is lehet aratni.

Kínának sok haszna volt ebből a háborúból, például az orosz piac majdnem teljes megkaparintása, de most már a békéből lenne haszna, azért is törekszik rá.

Van a hírnek még egy kis pikantériája, de de csak nekünk, magyaroknak érdekes. Ugyebár alig a minap turnézta végig Orbán Viktor a fél világot egy Moszkvából diktált, elfogadhatatlan „béketervvel”, amit mindenhol kinevettek, hiszen nem állt mögötte semmi: sem erő, sem pénz, és amúgy is teljesen irreális volt. Ettől még hanyatt és/vagy hasra esett tőle Hunniában minden kormánymédium, minimum békeangyalnak kiáltották ki, és aki mondjuk egyéb okokból nem kedveli, arra is ráhúzták, hogy „háborús uszító”. Lévén, hogy az orbáni „béketerv” elfogadása Ukrajna teljes pusztulásával járna, világos, hogy Orbán nem „békét” akart, hanem megnövelni a súlyát az új EP-frakción belül, nehogy Marine le Pen legyen a vezetője a csoportnak, ellopva az ő ötletét és az általa összegründolt bandát is.

Mármost Kínának komoly esélye van arra, hogy valamit elérjen a tárgyalások terén, és még csak nem is szidhatja őket a magyar kormányfő, mert benne van a kisebbik mellényzsebükben. Rögtön a zsebóra mellett, ott lóg a láncon. Ezt bizony le kell nyelnie. De hogy most nagy lehet az ordítozás a környékén, az is biztos, számolatlan adhatják neki a nyugibogyót – de ez legyen az ő baja. Mi összegezzük, amire rájöttünk.

Lesz béke? Ennyitől és egyhamar nem lesz, nem is lehet.

Lesz tűzszünet? Az már sokkal valószínűbb.

Lesznek tárgyalások? Elképzelhető, hogy lesznek.

Lesz „politikai megoldás”? Ez viszont Kínától függ. Ha eléggé megszorítja a prést, akár még lehet is.

Ennél többet egyelőre nem lehet mondani.

Nincs kizárva, hogy Ukrajna békéjének és integritásának a kulcsa pillanatnyilag Pekingben van.

Szele Tamás