Időről időre felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet ebben a mostani, háborús világban a kozákokkal. Nos, az oroszországiakat már rég államosították, az ukrajnaiak harcolnak ukrán oldalon, időnként egymás ellen is, de a megszállt területeken még bonyolultabb a helyzet: a Jamestown Intézet tanulmánya szerint Herszon egyes részein kifejezetten kinevezik, kötéllel fogják a kozákot.

(Képünk illusztráció)

Persze, mert ez valójában a Kreml ideológiai céljait szolgálja. De miként és miért? A tanulmány elmagyarázza.

Július eleji jelentések azt állították, hogy az oroszok által megszállt Herszoni Területen minden férfit arra köteleznek, hogy „kozákként” regisztráltassa magát, és így egy új mozgósítási hullámban orosz katonai szolgálatra legyen köteles. Ez az intézkedés, valamint egy kozák kereszt felállítása és felszentelése a Donyecki területen található Avdiivka közelében, rávilágít a Kreml államilag bejegyzett kozák mozgalmának központi szerepére az Ukrajna elleni háborúban és a megszállt területek feletti ellenőrzés megszilárdításában.

Korábban, május 14-én Viktor Vodolackij, az Állami Duma képviselője bepillantást engedett ebbe a szerepbe az oroszországi kozák hírportálnak adott interjújában, amelyben a megszállt területeken új kozák társaságok létrehozásának terveiről beszélt. Vodolackij 1999 és 2013 között a doni kozákok atamánja volt és az orosz elnöki kozákügyi tanács tagja. 2016 óta Vodolackij a dumában az Egységes Oroszország frakció képviselője, emellett pedig jelenleg az Etnikumközi Kapcsolatok Elnöki Tanácsának is munkatársa. A tanácsban való jelenléte segíti annak a látszatnak a fenntartását, hogy a bejegyzett kozákok etnikai csoportot alkotnak, és nem csupán olyan emberek, akik egyszerűen kozák ruhát viselnek és társadalmi sztereotípiákat játszanak újra – tehát úgynevezett „aszfaltkozákok”.

Az orosz kozákok jelenléte és befolyása a megszállt ukrajnai területeken egyre nő, amint azt a jelentések szerint a férfiak „kozákként” való kényszerű regisztrálása is mutatja Herszonban. Ezt bizonyítja az is, hogy a Kreml egyre inkább felhasználja a kozákokat a háborús törekvések részeként és az oroszországi interetnikus harmónia színlelésére.

A Kreml az Ukrajna elleni háború kezdete óta kozák társaságokat létesít az „új régiókban”, hogy növelje jelenlétét a térségben. Ezek a kozák társaságok fegyelmet tartanak, kozák oktatási intézményeket hoznak létre, és terjesztik az orosz ortodoxok kozák mozgalom ideológiáját. A fegyelmezés példái közé tartoznak a megszállt területek falvaiban a „rend fenntartása” és a „kozák hagyományok megőrzése” érdekében lóháton történő járőrözés. Interjújában Vodolackij vitatta az „Oroszország új területei” kifejezés használatát, kifejtve, hogy ez helytelen, mivel a Donbássz szerinte mindig is Oroszország része volt. Azt állította: „Még a Szovjetunió idején is, amikor Lenin úgy döntött, hogy létrehozza az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságot azok a területek, ahol a mai Luhanszk és Donyeck található, a Doni Kozák Régió részei voltak”.

Az ilyen vélekedések hangsúlyozzák magának a területnek a központi szerepét a kozák mitológiában, valamint a nyilvántartott kozák csapatok ideológiai motivációját arra, hogy az orosz oldalon harcoljanak. Vodolackij igazat mond abban, hogy a doni kozák hadsereg oblasztyja az Orosz Birodalom autonóm közigazgatási egysége volt, de 1920-ban kibékült a szovjet erőkkel. Az orosz történelem számos lázadó alakja kozák származású volt, ami táplálja a kozák önbíráskodás jogának legendáját.

Vodolackij rámutatott a kozák imázs központi szerepére az ukrajnai háborút megalapozó ideológiai küzdelemben. Kijelentette: „A legfontosabb dolog az, hogy a náci ideológia Ukrajnában elveszíti azt az alapot, amelyből ered. A mi történelmünk a kozákságunk. Ukrajna himnusza a zaporizzsjai kozákokon alapul; ha ma kiütjük ezt az ideológiai támaszt alóluk, Ukrajna egész rendszere egyszerűen szétesik”.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a háborút Oroszország számára ideológiai szinten egzisztenciálisnak tartja, hogy a föderáció népeinek sokszínű mozaikja ne választhassa az orosz kultúrtörténet más részeit saját nemzeti törekvései alapjául. Az orosz nemzeti identitás részének tekintett történelmi narratívák, mint például a kozákoké, alkalmasok lehetnének arra is, ha nem sajátítaná ki ezeket a Kreml, hogy a kisebb etnikumok és népek függetlenségi igényeit a történelmi előzményekkel erősítsék meg. Putyin 2021-es beszéde az „oroszok és ukránok történelmi egységéről” a zaporizzsjai kozákokra utalt, mint ügyének. Ez abból is látszik, miszerint a kozákokat még inkább a Kreml ellenőrzése alá vonta azzal, hogy platformot és jelentős szerepet biztosított számukra a háborújában.

Ez a vita aláhúzza, hogy a Kreml számára milyen fontos az oroszbarát, bejegyzett kozák társaságok létrehozása a megszállt területeken. Vodolackij arról számolt be, hogy a luhanszki kozákok teljes beolvasztása folyamatban van. Kijelentette: „A Luhanszki Népköztársaságban több mint 29 városi és járási kozák egyesület lesz, valamint tanyák és sztanyicák (kozák kifejezés a falura), de a legtöbb kozák jelenleg harcol. (...) Adataink szerint (...) mintegy 40 ezer embert osztanak be a sztanyicákba és a tanyákra”. A kozák tanyák és falvak létrehozásának egyik lehetséges következménye, hogy a háború után ezen régiók minden lakosát „kozákként” fogják kezelni, függetlenül attól, hogy miként azonosítják magukat.

A jelek szerint ugyanez a megszállt Donyeckben is, ahol állítólag több kozákegyletet hoztak létre, annak ellenére, hogy sok „kozák” a fronton harcol. Bár nem világos, hogy a harcosok közül hányan vesznek részt önként a háborúban: az erőszakos besorozásról szóló jelentések és a fenyegetések alkalmazása, amelyekkel az ukránokat meggyőzik, hogy harcoljanak a hazájuk ellen, valószínűsítik, hogy ezen „kozákok” egy részét, ha nem is többségét, kényszerítik a harcra. A kozák imázst mindazonáltal arra használják ki, hogy elmélyítsék az orosz társadalmi ellenőrzést ezek felett a régiók felett.

Ugyanez a folyamat zajlik a még „újabb” régiókban, köztük a Zaporizzsjai Terület egyes részein is. Vodolackij szerint egyesek a régióban állítólag „újra akarják teremteni a Zaporizzsjai Kozák Hadat. Jelenleg megfelelő intézkedéseket hoznak, és több mint 50 kérelmet nyújtottak be a tanyasi sztanyica-társaságok létrehozására”. Hozzáteszi, hogy „a zaporizzsjai kozákok többsége ma a Don és a Dnyeper zászlóaljakban harcol”. Vodolackij a továbbiakban részletezi az ifjúság képzésére vonatkozó terveket. Bejelentette: „A Zaporizzsjai és a Herszoni Területeken a katonai és sportképzés fejlesztésére, valamint a fiatalok hazafias nevelésére Harcos (Voin)” elnevezésű központokat hozunk létre, amelyek együttműködnek a kozákokkal".

A kozák katonai jelenlétet az orosz ortodox egyházzal való kapcsolatok erősítésére is felhasználják. Törekvéseket tettek annak biztosítására, hogy minden egységnek a fronton saját káplánja legyen, amint azt a donyecki kozák kereszt és kápolna építése is mutatja. Ez egy újabb példa arra, hogy Oroszország benyomul a megszállt ukrajnai területekre, és a kozákokat használja fel az orosz befolyás előmozdítására és terjesztésére az egyházon keresztül. A Vodolackij-interjú és az egyre több kozák társaság létrehozása a megszállt területeken azt mutatja, hogy a kozákok történelme és imázsa eszmei szempontból mennyire alapvető fontosságú a jelenleg harcban álló területeken, ahol a háború után esetleg egy bejegyzett kozák köztársaságot hoznak létre a térségen belül.

Akkor így, a végén vessünk számot az orosz uralom alatt álló kozákság helyzetével. Vannak az egyszerű kozákok, akik nagyrészt katonák, akik azok, általában harcolnak és elesnek. Legújabban vannak a kényszerkozákok Herszonból, ők is harcolnak és ők is elesnek. Legvégül pedig vannak az aszfaltkozákok Moszkvából, mint Vodolackij is – ők parancsolnak a többieknek, és sem nem harcolnak, sem nem esnek el, viszont híznak és gazdagodnak szépen.

Nem lenne csoda, ha a kozákok és a kényszerkozákok fellázadnának az aszfaltkozákok ellen. Hiszen tudjuk: Pugacsov is kozák volt, Sztyenyka Razin is.

Szele Tamás