Különleges helyzet alakult ki a Közel-Keleten: az „Ellenállás Tengelyének” két kulcsfontosságú vezetője is életét vesztette, körülbelül huszonnégy órán belül. Míg Fuad Shukr, a Hezbollah de facto vezérkari főnöke (a Hezbollah főtitkárának, Hasszán Naszrallahnak volt katonai főtanácsadója) Bejrút külvárosában halt meg egy izraeli rakétacsapás következtében, Iszmail Hanije Teheránban pusztult el iráni testőrével együtt, szintén rakétacsapás által, mellyel Izraelt gyanúsítják, bár Jeruzsálem hivatalosan még nem ismerte el a támadást.

(Képünk illusztráció)

Mondjuk azt én sem gondolnám, hogy arra kiránduló kiscserkészek és kóbor apácák kaptak volna elő a fülük mögül egy rakétát, hogy azzal támadjanak Hanijera, és az is világos, hogy a cui prodest elve alapján ez csak Izraelnek volt hasznos (ha csak nem valamiféle, az eddig megszokottnál is bonyolultabb cselszövénnyel van dolgunk, de egyelőre maradjunk Occam borotvájánál és ne szaporítsuk feleslegesen a hipotéziseket). Ez a mai írás amúgy is komoly feladatot ró a krónikásra, ugyanis mire elkészül, már nem lesz tökéletesen friss, már változni fog a helyzet, hiszen folyamatosan változik: özönlenek a hírek, bár a legtöbbjük nyilatkozat egyik vagy másik oldalról. Próbáljunk rendet tartani ebben az információs káoszban, menjünk időrendi sorrendben és vegyük először azt, hogy mi volt ezeknek a támadásoknak az oka?

Az, hogy a Hezbollah egy rakétatámadása július 27-én tizenkét gyermeket ölt meg az Izrael által ellenőrzött Golan-fennsíkon, egy futballpályán. Igen, játék közben, igen, gyerekeket. A felelős ezért maximális büntetést érdemel. Ki a felelős? Az a főparancsnok, aki kiadta az utasítást a támadásra és kijelölte a célpontot. Ez pedig Fuad Shukr volt. Felelős persze az is, aki végrehajtotta a parancsot, de nem olyan mértékben, mint a felettese: hiszen nem is nagyon tudhatta, mire lő, ő koordinátákat kapott és engedelmeskedett. Mivel arra semmi esély nem mutatkozott, hogy Fuad Shukr valaha is bíróság elé álljon, nem volt mit tenni: kiderítették, hol van és végeztek vele.

Ki volt Fuad Shukr?

Shukr a Hezbollah főtitkárának, Hasszán Naszrallahnak volt katonai főtanácsadója, és az általa ellátott funkció az izraeli média szerint „a Hezbollah vezérkari főnökének” felelt meg. A Hezbollah legfőbb katonai testületében, a Dzsihád Tanácsban is szolgált. Shukr a Dzsihád Tanács második tagja, akit az IDF megölt. Az IDF azt állította, hogy Shukr egy olyan Hezbollah-egységet vezetett, amely a fejlett fegyverzet fenntartásáért és az Izrael elleni támadások tervezéséért felelős. Az IDF kezdetben nem pontosította, hogy a csapás célpontja Shukr volt, csak annyit közölt, hogy a „Majdal Shams-i rakétatámadásért felelős” parancsnokra mért csapást.

Mi várható a történtek után a Hezbollah részéről?

A Hezbollah dönthet úgy, hogy válaszul a magas rangú parancsnokok elleni korábbi IDF-csapásokra mért megtorlásként a Hezbollah korábbi támadásaihoz hasonló, Észak-Izraelre irányuló tömeges rakéta- és dróntűzzel válaszol. A Hezbollah korábban több mint 100 rakétából álló, az IDF észak-izraeli bázisai és a Gola-fennsík ellen indított rakétasorozatokkal válaszolt tisztikara egy részének megsemmisítésére. Most megpróbálhat olyan csapáscsomagot összeállítani, amelyet úgy kalibrál, hogy elkerülje az erős izraeli választ, lehetővé téve ezzel, hogy a határon lévő feszültségek eloszoljanak, és visszatérjenek a szokásos, egymás elleni támadásokhoz. A Hezbollah csapáscsomagja azonban feltehetően nagyobb lenne és mélyebben csapna le Izraelre, mint a korábbi megtorló támadások, tekintettel Shukr pozíciójára. A Hezbollah tisztségviselői július 29-én azt üzenték, hogy nem akarnak totális háborút, ami arra utal, hogy a Hezbollah mérsékelni fogja válaszlépéseit a helyzet deeszkalációja érdekében. Továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy még egy gondosan kiszámított csapáscsomag is véletlenül érzékeny izraeli célpontot talál el, és további eszkalációt idéz elő.

A Hezbollah dönthet úgy is, hogy az Izraellel szembeni elrettentés helyreállítása érdekében egy jelentősebb támadást kell végrehajtania, amely mélyen Izrael belsejében lévő polgári és katonai területeket vesz célba. Ez a kevésbé valószínű, de annál súlyosabb lépés. A Hezbollah kiszámíthatja, hogy az egyik magas rangú bejrúti vezetőjét célzó izraeli csapás, aki személyesen közel állt Haszan Naszrallah főtitkárhoz, átlépett egy vörös vonalat, és az elrettentés helyreállításához a Hezbollah jelentős erődemonstrációjára van szükség. Egy magas rangú libanoni Hezbollah-tisztviselő a Shukr elleni célzott csapás előtt az Al Jazeerának azt mondta, hogy a Hezbollah válaszolni fog minden Libanon elleni támadásra, és hogy képes csapást mérni a Haifában, a Golán-fennsíkon és Ramat Davidban lévő katonai létesítményekre. Naszrallah július 17-én azzal fenyegetőzött, hogy válaszul az izraeli légicsapásokra mélyen Izraelben fekvő polgári célpontokat fog megtámadni. A Hezbollah által irányított médiának nyilatkozó libanoni egészségügyi minisztérium szerint a Bejrút déli részén végrehajtott izraeli légicsapásban legalább három ember meghalt és 74 megsebesült.

Irán „teljes áldását” adta az Irán által támogatott iraki milíciákra, hogy folytassák az amerikai erők elleni támadásokat, ha Izrael „masszív megtorló támadást” hajt végre a Hezbollah és/vagy nem Hezbollah célpontok ellen Libanonban, a BBC-nek július 30-án nyilatkozó egyik magas rangú iraki milicista vezető szerint. Nem világos, hogy Izrael megtorló csapása, amely július 30-án Fuad Shukr ellen irányult, „masszív megtorló támadásnak” minősül-e vagy sem. Az Iraki Iszlám Ellenállás – egy Irán által támogatott iraki milíciákból álló koalíció – 2023 októbere és 2024 februárja között több mint 160 támadást hajtott végre az amerikai erők ellen Irakban és Szíriában. 2024 végén a csoport felfüggesztette az amerikai erők ellen irányuló támadásokat egy egyirányú dróntámadást követően, amely három amerikai személyt ölt meg Jordánia északkeleti részén. 2024 végén. A milícia vezetője a BBC-nek elmondta, hogy az Irán által támogatott iraki milícia magas rangú vezetői jelenleg Teheránban tartózkodnak, hogy részt vegyenek Maszúd Pezeshkian iráni elnök beiktatási ünnepségén. Hozzátette, hogy a milícia vezetői találkoztak Ali Khamenei legfőbb vezetővel és az Iszlám Forradalmi Gárdista Hadtest (IRGC) és az IRGC Quds Erők parancsnokaival az ünnepség alkalmával.

Nos, erre a beiktatási ünnepségre látogatott el – valóságos díszvendégként – Iszmail Hanije is, hogy utána ő is halálát lelje. Ő azért sokkal komolyabb tiszt volt a közel-keleti sakktáblán, mint Fuad Shukr: a Hamász politikai szárnyát vezette. Ezt mutatja az is, hogy a Palesztin Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász nemzeti gyásznapot hirdetett szerdára távozása alkalmából (a houthiknál egyenesen három napos gyászt tartanak a történtek miatt). Hanije részt vett Pezeshkian elnök beiktatásán melyen még sokan mások is részt vettek, csupa válogatott terroristavezér és néhány latorállam képviselője, majd szállására hajtatott. Valóságos csoda, hogy rajta és testőrén kívül senkinek sem esett baja – illetve vagy csoda, vagy ez a pontosság az izraeli hírszerzés és haditechnika minőségét mutatja.

Biztonságban érezte magát Hanije Teheránban?

Mindenképpen. Mint a Jerusalem Post elemzése megjegyzi, július 30-án találkozott az iráni legfelsőbb vezetővel, Ali Khamenei ajatollahhal, egy olyan tárgyaláson, amelyet az iráni rezsim nyilvánosságra hozott. Hanije mellett ott volt a palesztin Iszlám Dzsihád vezetője, Ziyad Nakhaleh is. Nakhaleh Damaszkuszból érkezett. Hanije és Nakhaleh jól és biztonságban érezhette magát. Hanije ült legközelebb az ajatollahhoz egy kanapén Nakhalehvel.

Július 30-án Teheránban nem a Hamász terrorszervezet vezetője volt az egyetlen nagy terrorszervezet vezetője, aki az irániakkal találkozott. A libanoni Hezbollah mozgalom főtitkárhelyettese, Naim Qassem sejk szintén Teheránban tartózkodott. Ő is találkozott Pezeshkiannal. Az új iráni elnök megesküdött, hogy segíteni fogja a Hezbollahot és a különböző, Irán által támogatott csoportokat, amelyek Izraelt támadják.

Pezeshkian hétfő este tett megjegyzéseket a Ziad al-Nakhalah-val, a palesztin Iszlám Dzsihád Mozgalom főtitkárával való találkozó során, aki azért utazott Iránba, hogy részt vegyen az elnöki beiktatási ünnepségen. Az iráni vezető megjegyzései arra összpontosítottak, hogy egyesíteni kell a muszlim országokat Izrael ellen. (Lám, a „nyugatosnak”, „liberálisnak” hitt Pezeshkian... mindig mondtam, hogy Keleten semmi sem az, aminek látszik).

Haníje abban a hitben utazott Teheránba, hogy október 7-e után a Hamász továbbra is a regionális konfliktusok vezető ereje. A Hamász például nemrég küldöttséget küldött Kínába, hogy más palesztin frakciókkal való egységről tárgyaljon. Azonban a Hamász Moszkvával együttműködve más célok elérésén dolgozik Ciszjordániában, ahol hatalomra akar jutni és gyengíteni akarja a Palesztin Hatóságot. A terrorszervezet úgy véli, hogy a Gázai Övezetben sikerült kicseleznie Izraelt azzal, hogy továbbra is ellenőrzése alatt tartja a Gáza középső részén lévő területeket. Emellett szigorított álláspontján a túszejtéssel kapcsolatban is, mivel úgy véli, hogy engedményeket kaphat Izraeltől.

Szóval nem csak elnöki esküdözés folyt tegnap Teheránban, hanem inter-terrorista konferencia is, más kérdés, hogy Hanije nem engedményeket kapott Izraeltől, hanem rakétát.

Ki volt Iszmail Hanije?

Iszmail Hanije 62 éves volt. A Gázai Övezetben lévő Ash-Shati menekülttáborban született. Arab irodalmat tanult a gázai Iszlám Egyetemen, mielőtt csatlakozott az iszlamista mozgalomhoz. 2006-ban, miután a Hamász hatalomra került a Gázai Övezetben, Hanije rövid ideig a Palesztin Nemzeti Hatóság (PNA) miniszterelnöke volt. Kevesebb mint egy évvel később Mahmúd Abbász, a PNA elnöke elbocsátotta Hanijét, de ő maradt a csoport vezetője a Gázai Övezetben. 2017-ben a Hamász politikai irodájának vezetője lett. A pozícióba 2021-ben újraválasztották.

Haniyeh-t kétszer tartóztatták le Izraelben – 1987-ben, mert részt vett az első intifáda tüntetésein, majd 1988-ban ismét. Akkor három év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után, 1992-ben Dél-Libanonba deportálták.

Ismail Haniyeh, más Hamász-vezetők mellett, felelős a 2023. október 7-én Izrael ellen elkövetett támadásért. Ebben a támadásban több mint 1200 izraeli halt meg, és több mint 250 embert ejtettek túszul. Sokan közülük még mindig a Hamász fogságában vannak a Gázai Övezetben. Izrael Katar és Egyiptom közvetítésével tárgyalásokat folytat a terroristacsoporttal a szabadon bocsátásukról. Az izraeli hatóságok többször megnevezték Hanijét, más Hamász-vezetőkkel együtt, támadásaik célpontjaként.

Haniyeh amerikai szankciók alatt állt. Az amerikai külügyminisztérium 2018-ban terroristának nyilvánította. Moszkvával azonban, amely Washingtonnal ellentétben nem ismerte el a Hamászt terrorszervezetként, Haniyeh általában baráti kapcsolatokat ápolt. A Hamász küldöttségei többször is Moszkvába utaztak tárgyalásokra, és személy szerint ő maga gratulált Vlagyimir Putyinnak 2024. márciusi újraválasztása alkalmából. Ez alkalommal azt mondta, hogy a Hamász várakozással tekint „a baráti kötelékek megerősítése és az együttműködés fejlesztése” elé Oroszországgal, és „nagyra értékeli” Oroszország álláspontját „a palesztin kérdés támogatásában”.

Milyen következmények várhatóak?

Nos, azt senki se várja, hogy a súlyos csapásokat elszenvedett Hamász és Hezbollah magába száll, eldobja fegyvereit és tagjai hátralévő életüket lókórházi kedvesnővérként töltik, elaggott paripák gyengéd gondos ápolásával. Mindenkinek van helyettese, aki ilyen esetben betöltheti a helyét, Fuad Shukr pótlása viszonylag egyszerű lesz, Hanije helyettesítése már nehezebb, ugyanis az ő utódja értelemszerűen nem fog rendelkezni sem Hanije ismereteivel, sem kapcsolatrendszerével, és nem fogja ismerni azokat a terveket sem, amelyek elődjével együtt szálltak a sírba. Tehát, míg a Hezbollah nagyjából folytatni fogja azt, amit eddig művelt, míg a harcmezőn meg nem állítják, viszont a Hamász politikai manővereiben minimum lassulás, de valószínűbb, hogy törés várható.

Irán most igen hangosan tiltakozik, ugyanakkor ne feledjük, hogy Khamenei ugyan pénzeli és irányítja a közel-keleti terror-proxyk nagy részét (bár nem az egészét), ugyanakkor be kell látnia, hogy a támadás nem egyszerűen Hanije ellen szólt. Az, hogy Hanije meghalt, távolról sem mellékes, de volt egy üzenete is. Éspedig az, miszerint:

Hogy nem tette meg – egyelőre – az más kérdés. De mostantól Teherán szem előtt kell tartsa, hogy ez bármikor megtörténhet.

Hanije halála egyben üzenet is volt a hivatalos Iránnak: „Célkeresztben vagytok”.

Ehhez kell tartsák magukat. Remélhetőleg meg is teszik. Senkinek sem érdeke egy, az egész Közel-Keletre kiterjedő, eszkalált konfliktus.

Szele Tamás