Ritkán írok sportról, magam sem tudnám megmondani, miért, talán, mert keveset is foglalkozom vele, pedig voltam én majd’ két évig sportújságíró is – igaz, azóta se sok versenyt vagy mérkőzést néztem meg. Most viszont sporttal kell foglalkoznom, ugyanis az ismert történelem egyik legkülönösebb szélhámossága esett meg az oroszországi Permben: olyan már volt, hogy pénzt hamisítottak, olyan is, hogy értékpapírt vagy műkincset, de olyan még soha, hogy egy egész nemzeti kosárlabda-válogatottat!
(Képünk illusztráció)
Márpedig a The Insider tudósítása szerint ez történt. Az ügyet még homályosabbá teszi, hogy nem világos, kinek és hogyan volt haszna ebből a stikliből, vagy egyáltalán, mi visz rá felnőtt, bár amatőr kosárlabdázókat, hogy hazájuktól távol nemzeti válogatottnak adják ki magukat – illetve sejtek a dolog mögött némi sportpolitikai motivációt, de ez esetben botrányosan rosszul szervezték meg az ügyet. Lássuk, mit tudunk!
Egy oroszországi kosárlabdatornán játszó csapat felhasználta a kolumbiai válogatott nevét és színeit – közölte csütörtökön a Kolumbiai Kosárlabda Szövetség (FCB), bejelentve, hogy jogi lépéseket tesz az arculata és a logója illetéktelen használata miatt. Az FCB hozzátette, hogy soha nem kapott hivatalos ajánlatot a részvételre az oroszországi Perm városában megrendezett tornán.
Augusztus 21-én a TASZSZ orosz állami hírügynökség az orosz kosárlabda töretlen sikereiről számolt be – annak ellenére, hogy az orosz csapatokat a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) eltiltotta a hivatalos nemzetközi versenyektől, miután Oroszország megszállta Ukrajnát.
Perm városa jelenleg a „Barátság Kupa” elnevezésű tornának ad otthont, amelyen állítólag Oroszország, Venezuela és Kolumbia válogatottjai, valamint a permi székhelyű BC Parma klub vesz részt. A nyitómérkőzésen a Parma elképesztő, 155-53-as győzelmet aratott a kolumbiai csapatként bemutatott együttes ellen. Ezt követően a venezuelaiak 108-57-re verték a csapatot.
Bár Kolumbia kosárlabda-válogatottja nem tartozik a világ élvonalába – augusztus 10-én a FIBA ranglistáján az 58. helyen állt –, egy ilyen egyoldalú vereség a Parma ellen – egy olyan csapat ellen, amely még soha nem szerepelt ötödiknél előkelőbb helyen Oroszország legmagasabb profi bajnokságában – több szempontból is feltűnést keltett. A Parma játékosa, Samson Ruzhentsev a TASZSZ-nek elmondta:
„Nem erre a kolumbiai csapatra számítottunk – a mérkőzés előtt egy kicsit más felállást láttunk a róluk készült videókon. De a szezon első meccsén ez hasznos tapasztalat volt az önbizalmunk növelése szempontjából.”
„Kolumbia edzője”, Jorge Vásquez szintén sajnálatát fejezte ki a vereség miatt a TASZSZ-nak adott interjújában.
A kolumbiai csapatot közelebbről megvizsgálva azonban kiderült, hogy a „kissé más felállás” enyhe kifejezés: a csapat egyetlen játékosa sem játszott még soha az igazi kolumbiai válogatottban. Sőt, még csak nem is volt mindegyikük profi kosárlabdázó. Egyikük, Luis Miguel Parra Sanchez mérnök és sportblogger, míg két másik játékos egy diák-kosárcsapat tagja. „A csapatban profik és diákok egyaránt vannak. Most kezdik a pályafutásukat, és ki akarták próbálni a csapatjátékot. Nagyszerű élmény számukra, hogy ennyi ember előtt játszhatnak” – mondta Vásquez a TASZSZ-nak.
Vásquez edzőnek sincs kapcsolata a válogatottal; ő a Bogotá melletti Mosquerában található Albert Einstein magániskola lánycsapatát edzi. A kolumbiai válogatott tényleges edzője Guillermo Moreno.
Az FCB gyorsan reagált. A Sport.ru idézte a szervezet hivatalos közleményét:
„A Kolumbiai Kosárlabda Szövetség nem kapott hivatalos meghívót az oroszországi Barátság Kupán való részvételre. Nem engedélyeztük egyetlen klub vagy oktatási intézmény részvételét sem az országban ezen a tornán.
A Kolumbiai Kosárlabda Szövetség jogi lépéseket fog tenni arculatunk és logónk nem megfelelő használata miatt. Ez előzetes jóváhagyás nélkül történt.”
Az Orosz Kosárlabda Szövetség (RBF) válaszában azt állította, hogy a kolumbiaiakkal folytatott összes kommunikáció „hivatalos csatornákon keresztül” zajlott:
„A kolumbiai válogatottként bejegyzett csapat részvételével megrendezett mérkőzést a hivatalos dokumentumoknak és igazolásoknak teljes mértékben megfelelően rendezték meg. A Kolumbiai Kosárlabda Szövetséggel folytatott minden kommunikáció hivatalos csatornákon keresztül zajlott, így nem hagy kétséget a csapat részvételének jogszerűségét illetően.”
A Match TV állami sportcsatornának adott nyilatkozatában az RBF elnöke és korábbi NBA-játékos Andrej Kirilenko fenntartotta, hogy az orosz fél semmi helytelent nem tett:
„Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a kolumbiai csapattal való minden kapcsolatfelvételünk kizárólag hivatalos kommunikációs csatornákon keresztül történt. Álláspontunk változatlan: minden kommunikáció és egyeztetés kizárólag ellenőrzött és hivatalos forrásokon keresztül történik”.
Állításának alátámasztására az RBF egy hivatalos levelet tett közzé a Kolumbiai Kosárlabda Szövetség fejléces levélpapírján, amely állítólag megerősíti a kolumbiai férfi válogatott részvételét a tornán. A levél azonban nem használta konkrétan a „nemzeti válogatott” kifejezést.
A levelet Jorge Armando Garcia Vargas írta alá, akit a Kolumbiai Kosárlabda Szövetség elnökeként azonosítottak. A szövetség honlapján és a kolumbiai sportminisztériumban azonban az elnök neve egyaránt Jorge Armando Garcia – a Vargas vezetéknév nélkül, amely csak a Facebook-oldalán szerepel. A levélben ráadásul egy nem létező webcím szerepelt egy hibás domainben: fecolcesto.es.ti, a valódi fecolcesto.org helyett.
A Kolumbia színeit viselő csapat pénteken játszott volna Oroszország ellen, de a mérkőzést törölték.
„Az első mérkőzés után rájöttünk, hogy a kolumbiai csapat jelenlegi szintje elmarad az elvárásoktól, ami mindannyiunk számára némi csalódást okozott” – mondta Kirilenko a Match TV-nek. „Ennek eredményeképpen átdolgoztuk a torna menetrendjét és programját, hogy kiegyensúlyozottabb és kompetitívabb versenyt biztosítsunk”.
Továbbra sem tisztázott, hogy ki volt a felelős a csapat elküldéséért a permi tornára.
Nos, ez a helyzet, itt áll meg a tudományunk. Ugyanis az még valamennyire érthető, hogy a párizsi olimpiáról kitiltott Oroszországi Föderáció – amely egyébként nagyon komoly olimpiaellenes álhír-kampányt indított bosszúból a kizárásáért, ez még most is tart, legalábbis az Origónál senki sem szólt, hogy „vége az olimpiának, támadás lefújva” – mindenféle, távolról sem elsőrangú, de nemzetközinek nevezhető sportversenyeket rendez annak bizonyítása céljából, hogy az orosz sport nincs nemzetközileg elszigetelve. Dehogy nincs, egyrészt az ukrajnai háború, másrészt a korábbi, folyamatos doppingbotrányok miatt (hiába, az orosz vegyipar verhetetlen). Permbe is sikerült valahogy elvinni a venezuelai válogatottat, ez azért sikerülhetett, mert Moszkvának kifejezetten jók a kapcsolatai ezzel az országgal, tehát a venezuelai válogatott elment Permbe, a nemzetközi bojkott dacára is. Kolumbiával se rossz a Kreml viszonya, de azért nem annyira viruló, szóval, ha valóban meghívták volna az ottani válogatottat is, azok mondhattak volna nemet az invitálásra, ha akarnak – épp a nemzetközi bojkott miatt.
Valaki Permben nem akarta vállalni ennek a kockázatát, és tudta, hogy egy hivatalos meghívás után a kolumbiai sportszövetség kettőzött figyelemmel fogja kísérni a permi eseményeket, így aztán botrányt csap, ha kiderül, hogy ott is pályára lépett a válogatott, ahol nem is járt. Tehát valószínűleg meg sem hívták őket, ehelyett összekalapáltak egy kosárcsapatot kolumbiaiakból, másod-harmad-ötödosztályú amatőrökből, indították őket a játékokon és sokat imádkoztak Radonyezsi Szent Szergejhez meg a kazányi Szűz Máriához, hogy senki se vegye észre a csalást.
Csakhogy rosszul imádkozhattak, mert észrevették az illetékesek, nagyon is, és feljelentést tettek, aminek ugyan sok következménye nem lesz, lévén, hogy az Ukrajna elleni támadás utáni első napokban az Oroszországi Föderáció minden nemzetközi jogi fórummal szerződést bontott, így aztán csak a hazatérő kolumbiai játékosokat lehet majd felelősségre vonni, de az is valami, és bizonyítja, hogy nem a valódi válogatottat kalapálták laposra Permben két alkalommal is. Talán nem kellett volna nyilatkozzon az „edző” a TASZSZ-nak, ugyanis azt a nemzetközi sajtó rosszabbul értesült képviselői még olvassák, ha csak a permi médiában foglalkoznak a játékokkal, valószínűleg ki sem derül a svindli. Viszont mégis ki kellett kerüljön a hírügynökségi anyagba valami, hogy bizonyítsa: az orosz sport nem áll teljesen bojkott alatt, még vannak „világszintű” mérkőzések, még szóba állnak velük.
Azt sem zárnám ki, hogy a TASZSZ munkatársa nem is tudott arról, miszerint ő egy ál-edzőt interjúvol egy hamis válogatott mérkőzéseiről: ez esetben az interjúalany szemtelensége elképesztő, vajjal a fejünkön nem érdemes a napon sétálni.
Mindenesetre az tény, hogy sem a játékosok, sem vezetőik nem fogták fel a trükk kockázatát, nem jöttek rá, hogy ha kiderül a csalás, ők életükben nem lesznek igazolt játékosok vagy szerződtetett edzők, se Kolumbiában, se máshol, sőt, komoly büntetést kaphatnak, és az orosz megbízóik nem fognak kiállni értük – őket most feláldozzák, kamikazénak álltak, senki sem fogja megmenteni őket. Csak akkor úszhatják meg a következményeket, ha egyáltalán haza sem mennek, hanem a rabságot választják és Oroszországban maradnak. Ami szintén börtön, még ha picit tágasabb is, mint a bogotai cellák.
Nehéz lesz majd megszokni a kolumbiai nyarak után a permi teleket.
De az is elképzelhetetlen, ami az orosz sportszövetség védekezéséből fakadna, miszerint egy amatőr csapat szándékosan adta volna ki magát, őket is megtévesztve, Kolumbia nemzeti válogatottjának. Ugyanis felvetődik az alapkérdés: miért tettek volna így? Látni akarták Oroszországot és szűkös anyagi viszonyaik nem engedték meg, hogy vásároljanak fejenként egy repülőjegyet? Ez lehetetlenség.
Kétségtelen, hogy az orosz sportpolitika csúnya fiaskóját látjuk, amit – meg merném kockáztatni – végig sem gondolt az, aki kitalálta. Bár az ő szempontjából nem is kellett foglalkozni a következményekkel: neki kellett egy kolumbiai kosárcsapat és megkapta, innentől kezdve mindegy, mi lesz a sorsuk, bármi is történik velük, az az ő bajuk lesz.
Arra viszont rájöttem, miért kellett amatőrökből verbuválni az ál-válogatottat. Azért, hogy nehogy véletlenül győzzenek! Képzeljük csak el a jelenetet, ahogy a kolumbiai szövetség elnöke megpillantja az újságban a győzelem hírét és tudja, hogy ott sem járt a csapat... Ebből sokkal nagyobb világbotrány lett volna, mint a vereségből.
Az viszont kétségtelen, hogy a TASZSZ rekordot állított fel. Sajtószakmai rekordot. Azt szokás mondani újságírókörökben, hogy a sporthírek azok, amikben nem lehet hazudni, maximum csúsztatni, hiszen egzakt, mérhető adatokra, percekre, pontokra, méterekre alapulnak az eredmények, melyeket gondosan ellenőriznek.
A TASZSZ az első hírügynökség a világon, amelynek sikerült sporthírt hamisítania. Ha tudott arról, hogy hamisít, ha nem. De ebben – világelső.
Szele Tamás
