Vannak hírek, amelyek megrázzák az embert, vagy mert letaglózzák, vagy, mert olvasásuktól röhögőgörcsöt kap az ember, én speciel a második állapotba kerültem, mikor elolvastam a Demokratában a Szörényi Levente-interjút. Sok újat nem lehet megtudni belőle, az nem újság, hogy Szörényi erősen nemzeti-konzervatív gondolkodású, de az írás poénjai kihagyhatatlanok. Kezdjük rögtön a címmel:

„Mindnyájan István és Koppány fiai és lányai vagyunk”

(Képünk illusztráció)

Jellemző, hogy nem nekem jutott eszembe az adekvát, logikus kérdés, amit ennek láttán fel kell tenni, hanem a legkedvesebb hölgyismerősömnek: „És tessék mondani, melyik volt a mama?” Én ezt már csak folytatni tudom azzal, hogy remélem, nem voltak szüléskor komplikációk, bár az esküvő sem lehetett átlagos azokban az időkben, a válóperről viszont részletes tudósítás jelent meg a négy legnagyobb vár fokán.

Túllépve a címen, az interjúalany hű marad önmagához és szellemiségéhez, amit pillanatnyilag nem elemeznék, hiszen nem ad mást, csak, mi lényege, például védi a rossz emlékeket ébresztő Turul-szobrot, de akad még egy érdekes részlet az írásban:

„A magyaroknak kitalált karakter, akit Orbán Viktor ellenében pénzelnek és építenek, egyszerűen minősíthetetlen. Mindig sikeresen megtalálják azokat a kellően narcisztikus személyeket, akik ezerszeresen is hiába járatják le magukat, még nagyképűbben állnak vissza a pástra. Mindenesetre én disszidálok, ha ezt az embert megválasztják miniszterelnöknek, méghozzá Törökországba! (…) Szép emlékeim és Anatólia pazar ókori emlékei miatt. Szoktam mondani viccesen, hogy én hamarabb nyitottam Keletre, mint a kormány, amikor még réges-régen Örs fiammal együtt elutaztam Törökországba, és megnéztük a Nimród hegyét meg az istenszobrokat. Elképesztően varázslatos hely, óriási kőtömbökből kifaragott szobrok sorakoznak ott, sajnos a gyakori földrengések miatt már összeomlottak, a fejük a földön hever, de így is méltóságosak. És ott is láttam egy turulmadarat is.”

Arra most nem térnék ki, hogy a nevén nem nevezett, de világosan körülírt Magyar Péter szerintem milyen miniszterelnök lenne, azt döntse el mindenki magának, és tartsa is meg a véleményét a szavazásig, akkor pedig cselekedjen aszerint, amire jutott: de ez a Törökország érdekesen hangzik. Valószínűleg a jó zágoni Mikes Kelemen járhatott a fejében, meg persze Erdogan autoriter rezsimje, amiben ő bizonyosan jól érezné magát (vagy nem, hiszen erősen hajlik a török rendszer a politikai iszlám felé, holott nem ilyennek indult), de idáig talán el sem jutott a gondolkodásban.

Azt azért viszont ne feledjük, legalább mi, hogy Mikes egyáltalán nem Törökországba indult, hanem eredetileg Lengyelországba, Rákóczival, hogy katonai segítséget kérjenek Nagy Péter cártól, csak nem kapták meg, itthon közben összeomlott minden, és ők tovább kellett álljanak lengyel földről XIV. Lajos Franciaországába, ahol éveket töltöttek. Törökországba csak akkor kerültek a dekadens Nyugatról, amikor kezdett úgy kinézni, hogy a fejedelmet és kíséretét bármikor kiadhatják Bécsnek, Sztambulban meg mindig jól jött egy trónkövetelőként kijátszható erdélyi uralkodó. Akkor is, ha nem aktív. Tehát Mikes törökországi száműzetése valósággal a politikai véletlennek köszönhető, nem valamiféle tudatos „keleti nyitásnak”. Bár mondjuk Szörényi Mikest sem említi, de az asszociáció természetes ebben az esetben.

Más kérdés, hogy ha nem Magyart választják meg, hanem bárki mást, aki nem Orbán, hova megy? Csak Bulgáriáig vagy Görögországig száműzi magát, esetleg horgonyt vet Konstancában? Mondjuk nem az a típus, aki könnyen alkalmazkodna egy másik ország körülményeihez, de ha menni akar, ám menjen, ha maradni akar, maradjon, garantálom, hogy egyik esetben sem történik semmi baja.

Itt következnek a dolog külpolitikai vonzatai. Szóval, az, hogy Szörényi emigrációval fenyegetőzik, még nem lenne fontos, de akad az európai (szélső)jobboldalnak számos tagja, aki meg is teszi, hogy kivándorol „hagyományos nemzeti értékeinek” védelmében, az meg sem fordul a fejükben, hogy egy másik nemzet kebelére, ahol talán mások a hagyományos értékek. Többnyire azonban nem Törökországba mennek, mert az azért abszurd lenne, ha teszem azt egy német AfD-s a török bevándorlók elől Anatólia szívébe menekülne vagy Sztambulba, hanem enyhébb esetben Magyarország nyugati vidékeire – de jaj, lehet, innen is futni kell, ha egyszer elmúlik az Orbán-rendszer – vagy nem kombinálják túl a dolgot és egyenesen Oroszországba utaznak. Ide kívánkozik a Moscow Times mai híre.

„A NATO-országok állampolgárai tömegesen folyamodnak tartózkodási engedélyért Oroszországban – mondta Maria Zaharova, az Oroszországi Föderáció Külügyminisztériumának hivatalos képviselője a Komszomolszkaja Pravdának adott interjújában. Szerinte a nyugati országok lakosai szó szerint ostromolják az orosz diplomáciai intézményeket, nem akarják, hogy gyermekeiket „a liberális eszme érdekében feláldozzák”. „Tudja, hogy a NATO-országok hány állampolgára érkezik nagykövetségeinkre és konzulátusainkra, hogy tartózkodási engedélyt, vízumot vagy bármilyen okmányt szerezzenek be? Egyes országokban – ezrek. Hozzátette, hogy az emberek ezt „nem valami magasztos célból teszik – egyszerűen csak megmentik magukat” a „saját országukban a hagyományos értékek követése miatti üldözéstől”. „Ezek az állampolgárok nem szerepelnek a szankciós listákon, nem folyik ellenük semmilyen eljárás. Országaik tiszteletreméltó polgárai, akiknek útlevelük, lakásuk, üzletük van”.

Azért jöhetnek, mert augusztus 19-én Vlagyimir Putyin elnök aláírta azt a rendeletet, amely szerint azok a külföldiek, akik hazájukban a „pusztító neoliberális ideológiai irányvonalak” erőltetésével szembesülnek, és akik a „hagyományos orosz szellemi és erkölcsi értékeket” támogatják, egyszerűsített eljárással Oroszországba költözhetnek. Az ilyen embereknek nem kell vizsgát tenniük orosz nyelvből, történelemből és a jogszabályok ismeretéből.

Az orosz külügyminisztérium három hónapig érvényes egyszeri beutazási vízumot biztosít ezeknek az állampolgároknak. Putyin arra utasította a kormányt, hogy egy hónapon belül hajtson végre minden szükséges intézkedést, vagyis a mechanizmusnak szeptemberben kell megkezdenie a működést. Hogy pontosan miként fogják ellenőrizni a pályázók „hagyományos szellemi és erkölcsi értékek” iránti elkötelezettségét, azt nem részletezik.

De eddig is érkeztek ilyen bevándorlók Oroszországba Nyugatról – csak nem mindig jártak jól. Vagy mondjuk úgy: gyakran rosszul jártak, mint azt a Mediazona egyik tegnapi híre mutatja, ami a luhanszki haderő dán katonájáról szól.

A dolog úgy esett, hogy tegnap egy orosz bíróság felmondta a védelmi minisztérium szerződését egy dániai rapperrel, aki Putyin iránti szimpátiából költözött Oroszországba, de végül az ukrajnai háborúban kötött ki. A Nyugati Katonai Körzet 2. számú bírósága törvénytelennek nyilvánította a dán állampolgárságú Niklas Hoffgaard szerződésének megkötését a Védelmi Minisztériummal – jelentette a Mediazona tudósítója a tárgyalóteremből.

„A férfi azért jött Oroszországba, hogy itt éljen, és hasznos akart lenni, segíteni akart. Nekik (a védelmi minisztériumnak) megvan a saját feladatuk – nekünk viszont az ügy objektív ténykörülményeiről kell beszélni, és az elsőfokú bíróság nem értékelte azokat” – mondta Hoffgaard ügyvédje, Roman Petrov.

Így a bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést. Az ügy iratait a bíróság honlapján közzétették. A tárgyalás zárt ülésen zajlott.

Mint az ügyvéd hangsúlyozta, ügyfele ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy a szerződés megkötésekor nem értette annak lényegét, mert nem tud oroszul.

Korábban Petrov a dán médiában és az RBK-ban is megszólalt ügyfele nevében, de a nevét sehol nem említették – Hoffgaard ugyanis attól tart, hogy hazájában büntetőjogi felelősségre vonják zsoldostevékenység miatt. Ennek ellenére a neve megjelent a dán Redditen és a bíróság honlapján.

Az ügyvéd szerint ügyfele azért jött Oroszországba 2023 nyarán, mert szimpatizált Vlagyimir Putyinnal, nem értett egyet az európai értékrenddel, és elégedetlen volt a „megromlott politikai klímával” (Nahát – pont, mint Szörényi, ráadásul szintén zenész...). Tartózkodási engedélyt kapott, de aztán ennek meghosszabbítási folyamata elhúzódott – és az orosz állampolgárság megszerzésének reményében a dán aláírt egy szerződést a védelmi minisztériummal, abban a hiszemben, hogy maga választhatja meg a szolgálati helyét. Hoffgaard különben határőr akart lenni Szibériában.

2024 januárjára megújították a tartózkodási engedélyét, de ekkor Hoffgaard már Ukrajnában harcolt – Luhanszk közelében szolgált egy drónokat irányító egységben –, és arra panaszkodott, hogy katonatársai elrabolták telefonját, vodkaivásra kényszerítették, és arra célozgattak, hogy az Egyesült Államok vagy Dánia számára kémkedik. Hoffgaard azt is elmesélte, hogy nepáli bajtársai terrorizálták.

Végül úgy döntött, hogy bíróságon fellebbez a szerződés ellen. Az elsőfokú bíróság elutasította érveit, a másodfokú viszont egyetértett velük. Valószínűleg egy újabb szintet kell majd végigjárnia a novoszibirszki Katonai Semmítőszék előtt.

Hoffgaard most 33 éves, a húszas éveiben Stanley Most néven rapénekesként vált ismertté, 2018-ban jelentette be visszavonulását.

Egyébként januárban, amikor megújították a tartózkodási engedélyét, Putyin aláírt egy rendeletet, amely megkönnyíti a védelmi minisztériummal szerződésben álló külföldiek számára az orosz állampolgárság megszerzését. Ez nem azonos a mostani, augusztusi rendelettel, ami viszont magát a bevándorlást könnyíti meg.

Tulajdonképpen Hoffgaardnak egy rossz szava sem lehetne, hiszen teljesült az álma, csak ő sem gondolta volna, hogy rémálom és lidércnyomás következik, nem idill Tatjánával a Moszkva-folyó partján andalogva. Moszkva folyó és liget helyett andaloghatott az aknamezőn. Különben, csak jelezném, hogy a világ legtöbb olyan országában, ahol van sorkötelezettség, az állampolgárság megszerzése után nem sokkal kiküldik ám a behívót is, én is megkaptam a magamét, már azt is megmondták a sorozáson, hogy Lentibe megyek vagy híradósnak, vagy rádiófelderítőnek, mikor kiderült, hogy túlkoros vagyok, hiszen 26 éves is elmúltam.

No, de Hoffgaard nem behívót kapott – 33 évesen ez még Oroszországban is lehetetlen – hanem az orra alá dugtak egy szerződést, aminek aláírásával hivatásos katonának szegődött el. Akkoriban ezt majdnem mindenkivel megtették, akivel csak lehetett, a nagy bahmuti veszteségek után jártak, kellett az ember, szerződtettek mindenkit: hajléktalanokat, pszichiátriai ápoltakat, rabokat és, mint példánk mutatja, külföldieket is.

Szörényi Levente és társai számára ebből az lehet a tanulság, hogy az istenek kétféle módon tudnak kitolni az emberrel. Az egyik módszer az, hogy nem teljesítik az álmait. A másik meg az, hogy teljesítik.

Szörényit Törökországban ugyan korára való tekintettel már nem vinnék el janicsárnak, de azért ott sem törökmézből vagy halvából van a Héttorony fala. Van még ezer és egy útja annak, hogy az ember megkeserítse a tulajdon életét rossz döntésekkel.

No, száz szónak is egy a vége: szálem alejkum, Szörényi efendi!

Szele Tamás