Örömmel számolhatunk be arról, hogy a tegnap még meg nem erősített hírek alapján elemzett Izrael-Hezbollah összecsapásról megérkeztek végre a pontos hírek. Természetesen az ISW napi jelentésének alapján adjuk közre az információkat, melyekben az a legfontosabb, hogy már bizonyosak, nem kell a sötétben tapogatóznunk. Akkor lássuk, mi történt tegnap hajnalban.

(Képük illusztráció)

A libanoni Hezbollah augusztus 24-én drón- és rakétatámadást intézett Izrael ellen, válaszul arra, hogy Izrael megölte a Hezbollah egyik magas rangú parancsnokát, Fuad Shukr-t. A Hezbollah két hullámban 200-300 lövedéket, köztük mintegy 20 kamikaze-drónt indított izraeli célpontok felé. 2023 októbere óta a Hezbollah a támadás első hullámában rakétákat lőtt ki az Izraeli Védelmi Erők (IDF) 11 észak-izraeli objektumára, köztük az IDF egyik kiemelkedő jelentőségű légvédelmi és kommunikációs létesítményére a Meron-hegyen, amelyet a Hezbollah többször is megtámadott 2023 októbere óta. Haszan Naszrallah Hezbollah-főtitkár szerint a rakéták célja az volt, hogy eltereljék az izraeli légvédelem figyelmét, és lehetővé tegyék a második hullám mélyebb behatolását Izraelbe. A második hullámban kamikaze-drónokat lőttek ki, amelyek a Haderában lévő Ein Shemer bázist és a Tel-Avivtól északra fekvő Glilot bázist vették célba. Ez a taktika, mely szerint pontatlan és közvetett tűzzel elterelik a légvédelem figyelmét, majd precíziós fegyverekkel csapnak le a célpontokra, az elmúlt években általánossá vált Irán és az Ellenállás Tengelye körében.

Az Ein Shemer bázis az IDF fontos légvédelmi eszközeinek ad otthont, míg a Glilot bázis jelhírszerzési (SIGINT) funkciókat lát el. Az IDF közölte, hogy a Hezbollah-rakétatűz egy részét elhárította Észak-Izraelben, és hogy a Hezbollahnak nem sikerült csapást mérnie a közép-izraeli bázisokra. Az IDF arról is beszámolt, hogy a Hezbollah támadásában elesett az IDF haditengerészetének egy tagja.

A Hezbollah a támadást sokkal nagyobbnak szánta, mint amekkorára sikerült. Az IDF egy sor megelőző csapást hajtott végre Dél-Libanonban körülbelül 30 perccel a támadás várható kezdete előtt. Izrael légiereje mintegy 40 helyszínt támadott meg, megsemmisítette a Hezbollah rakétaindítóinak ezreit és mintegy 40 meg nem nevezett kilövőállást. Egy izraeli katonai tudósító megjegyezte, hogy az IDF légiereje több mint 200 célpontot semmisített meg „perceken belül”. Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter kijelentette, hogy az IDF megsemmisítette a Hezbollah által a támadásban használni tervezett lőszerek 50-67 százalékát. Izraeli illetékesek később azt mondták, hogy a Hezbollah által elhelyezett rakétavetők közül csak néhány rakétaindító berendezésről tűnt úgy, hogy a támadásban való felhasználásra szánták őket. A Hezbollah talán azért helyezett el több rakétavetőt, mint amennyit használni tervezett, hogy elfedje a támadás irányát és mértékét.

Naszrallah a támadás után beszédet tartott, és felvázolta azokat a tényezőket, amelyek a Hezbollahot arra késztették, hogy mostanáig halogassa a támadást. A Hezbollah közel 30 napot várt, mielőtt reagált volna arra, hogy Izrael július 30-án megölte Fuad Shukrt Bejrútban. Naszrallah szerint az Egyesült Államok és Izrael elrettentő álláspontja befolyásolta a Hezbollah döntését. Azt is állította, hogy a Hezbollah és az Ellenállás Tengelye azért halogatta a megtorlást, hogy az Izrael és a Hamász közötti háborúban a tűzszüneti-túsztárgyalások folytatódhassanak. Naszrallah végül kijelentette, hogy a Hezbollah azért késleltette a támadást, hogy felmérje, hogy az Ellenállás Tengelye „egészében vagy minden egyes fronton külön-külön” fog-e válaszolni.

A Hezbollah és az Ellenállás Tengelyének többi tagja jelezte, hogy a Hezbollah támadása csak a megtorlásuk kezdete. Naszrallah például úgy nyilatkozott, hogy a Hezbollah támadása csak „a büntetés egy része.” A Houthi Politikai Iroda megismételte, hogy a houthik válasza Izraelnek „mindenképpen megérkezik.” Őlk még nem álltak bosszút Izraelen a jemeni Hudaydah kikötőre július 20-án mért csapásért. Irán ugyancsak nem torolta meg még Izrael ellen a Hamász vezetőjének, Iszmail Haníjehnek július 30-i teheráni meggyilkolását. Nyugati és regionális források további támadásokra számítanak a közeljövőben. A CTP-ISW folyamatosan úgy értékelte, hogy Irán és az Ellenállás Tengelye valószínűleg szakaszos támadást fog végrehajtani Izrael ellen, talán több hullámban, több napon keresztül.

Irán, a Hezbollah és az Ellenállás Tengelyének többi tagja valószínűleg levonja majd a tanulságokat a Hezbollah támadásából, hogy javítsa az Izrael elleni jövőbeli csapások hatékonyságát, amint arra a CTP-ISW korábban már figyelmeztetett. A Hezbollah támadása valószínűleg részben felderítő hadművelet volt. Az amerikai hadsereg meghatározása szerint a felderítő hadművelet „olyan szándékos harci cselekmény, amelynek célja az ellenség erejének, elrendezésének és reakcióinak felfedezése vagy tesztelése, illetve egyéb információk megszerzése.” A Hezbollah tehát arra használhatta fel ezt a támadást, hogy jobban megismerje az izraeli légvédelem képességeit és elrendezését. A Hezbollah azt is jobban szeretné tudni, hogyan tervezhetne hatékonyabb csapáscsomagokat Izrael ellen, amelyek nagyobb tűzerejű eszközöket vagy rakéták használatát is magukban foglalhatnának.

Az Ellenállás Tengelye az elkövetkező napokban vagy hetekben külön támadások során alkalmazhatná ezeket az információkat.

Ali Khamenei iráni legfelsőbb vezető augusztus 25-én Teheránban egy imaszertartáson utalt az Ellenállás Tengelyének Izrael elleni háborújára. Khamenei az Izrael elleni palesztin harcot Hoszein imámnak az iraki Kerbalában a második Omajjád Kalifátus vezetője ellen Kr. u. 680-ban kirobbant felkeléséhez hasonlította. Khamenei leírta, hogy Imam Hoszeinnek „az elnyomással való szembeszállás volt a célja”, és kifejtette, hogy ezek a „szembeszállási módszerek” megváltoztak az „atom és a mesterséges intelligencia korában.” Khamenei beszéde nem sokkal azután hangzott el, hogy a libanoni Hezbollah drón- és rakétatámadást hajtott végre Izrael ellen.

A Hamász elutasította Izrael „új tűzszüneti feltételeit” az augusztus 25-i kairói tárgyalásokat követően. 24-én Kairóba érkezett a Hamász küldöttsége Khalil al Hayya főtárgyaló vezetésével, hogy „meghallgassa” az amerikai, egyiptomi, izraeli és katari közvetítők közötti tárgyalások eredményeit. Izzat al Rishq, a Hamász vezető politikai tisztségviselője elmondta, hogy a Hamász-küldöttség találkozott egyiptomi és katari közvetítőkkel, és augusztus 25-én este távozott Kairóból. Al Rishq azt is elmondta: a Hamász azt követelte, hogy Izrael kötelezze el magát a 2024. júliusi tűzszünet-túszajánlat mellett, amelyet a Hamász támogat. A Hamász vezető tisztségviselője, Oszama Hamdan a Hamász által működtetett al-Aksza TV hálózatnak elmondta, hogy a Hamász nem fogadja el a 2024. júliusi javaslat „visszavonását” vagy az „új feltételeket”. Elmondásaa szerint a Hamász átadta a közvetítőknek a legutóbbi javaslatra adott válaszát. A terrorszervezet korábban elutasította a legutóbbi, az USA által javasolt tűzszüneti- és túszcsere-ajánlatot az augusztus 18-i dohai tárgyalásokat követően, és azzal vádolta Izraelt, hogy „új feltételeket és követeléseket” támaszt, amelyek akadályozzák a tárgyalásokat.

A legfontosabb hírek röviden:

• A libanoni Hezbollah drón- és rakétatámadást hajtott végre Izrael ellen válaszul arra, hogy Izrael megölte a Hezbollah egyik magas rangú parancsnokát, Fuad Shukr-t. A Hezbollah a támadást sokkal nagyobbnak szánta, mint amekkorára sikerült.

• A Hezbollah és az Ellenállás Tengelyének többi tagja jelezte, hogy a Hezbollah támadása csak a megtorlás kezdete. Az Ellenállás Tengelye valószínűleg levonja a tanulságokat a Hezbollah támadásából, hogy a jövőben hatékonyabbá tegye az Izrael elleni támadásokat.

• Ali Khamenei iráni legfelsőbb vezető egy teheráni imaszertartáson utalt az Ellenállás Tengelyének Izrael elleni háborújára.

• A Hamász elutasította Izrael „új tűzszüneti feltételeit” az amerikai, egyiptomi, izraeli és katari tisztviselők kairói tárgyalásait követően.

Nos, azt tehát már tudjuk, hogy pontosan mi játszódott le. Teherán (legyünk őszinték, az egész Ellenállás Tengelyét onnan forgatják) erőlteti az eszkalációt, de szemben Hoszein Szalami vezérőrnagy tegnapi kijelentéseivel, mintha mégis tartózkodna saját erőinek, köztük a Forradalmi Gárdának és a hadseregnek, az Arteshnek a közvetlen bevetésével, és míg az orosz Szu–35-ösök meg nem érkeznek, addig Irán légiereje elavultnak és elhanyagolhatónak számít egy Izrael elleni támadás esetében. Azoknak a szállítási időpontja már rég lejárt, pillanatnyilag holnaputánra, kiskeddre várhatóak, netán – késedelem esetén – borjúnyúzó péntekre. Hadd vérezzen a Hezbollah addig is, Khameneinek fontosabb a feszültség fenntartása, az eszkalációs fenyegetés légköre, mint a tényleges harc – bár minden bizonnyal sor fog kerülni arra is, de nem egyhamar.

Külön figyelmet érdemel az izraeli megelőző támadás pontossága és hatékonysága: a Hezbollah lőszer és indítóállások hiányában nem lesz képes rövid időn belül megismételni a tegnap hajnai produkcióját, melyet nagy részben el is hárított az IDF. Hogy aztán Izrael felderítése ennyire hatékony, vagy hírszerzési eszközökkel, esetleg árulás útján szerezték meg a raktárak és rakétaindító állások koordinátáit, az nagyjából mindegy is. Az eredmény a lényeges, mely szerint a Hezbollah támadása kudarcba fulladt, sőt, még Libanonban is elenyészően kevés áldozata volt Izrael mmegelőző csapásának.

Marad tehát a feszültség a Közel-Keleten, ez a „még nem háború, de már egyáltalán nem béke” állapot, amit időnként rakéta- és dróntámadások szakítanak meg. És ez még sokáig eltarthat.

Szele Tamás