Tele van a magyar sajtó a kazanyi BRICS-csúcstalálkozó híreivel, ami alapvetően nem is volna baj, hiszen az esemény fontos és van is hírértéke, csakhogy egyetlen dologról feledkezik meg mindenki: az úri közönségnek elmulasztották megmagyarázni, hogy tulajdonképpen mi is az a BRICS.

(Képünk illusztráció)

Így aztán – főként jobb- és szélsőjobboldali, jellemzően oroszbarát körökben gyakoriak az olyan kommentek, hogy „Magyarország azonnal lépjen ki a NATO-ból és az Európai Unióból, mars be a BRICS-be és minden szép meg jó lesz!” (Jellemző, hogy ezt valahol a Pesti Srácokon láttam, bár már nem találom, tehát csak emlékezetből idéztem). Hát, az azért nem egészen így működik. A BRICS ugyanis nem katonai szövetség, arra ott van Moszkvának és Pekingnek nemzetközi szinten a Sanghaji Együttműködési Szervezet, az SCO, vagy az orosz és posztszovjet államok szintjén a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, angol rövidítéssel a CSTO.

 Nem is politikai szövetség és abban az értelemben, ahogy azt annak idején értettük, nem is egy új KGST, bár van köze a világgazdasághoz. Ha nem is meghatározó, de tekintetbe kell venni. Akkor hát micsoda a BRICS? Erre a kérdésre ad választ Anton Barbasin orosz politikai elemző, a Riddle Russia szerkesztőségi igazgatója a The Insiderben. Öntsünk hát tiszta vizet a pohárba!

A Kreml arra törekszik, hogy a Kazanyban október 22-én kezdődött BRICS-csúcstalálkozót annak bizonyítékaként állítsa a figyelem középpontjába, hogy Oroszország diplomáciailag nem szigetelődött el a világ többi részétől. Jurij Usakov, Putyin tanácsadója megjegyezte, hogy mintegy 30 ország kérelmezte tagságát a blokkban, amelyet Oroszország a G7 és a G20 alternatívájaként szeretne pozicionálni. Moszkva néhány legközelebbi partnere, például Kazahsztán és Szerbia azonban elhatárolódik a BRICS-hez való csatlakozásról szóló tárgyalásoktól. A helyzetet súlyosbítja, hogy számos remélt vendég sem jelent meg Kazanyban – Lula da Silva brazil elnök az utolsó pillanatban lemondta a találkozót, fejsérülésre hivatkozva (Rejtővel szólva: „Kérem... nekem fejlövésem van...”). A politikai és gazdasági megosztottság gyengíti a szervezetet, és a tagsági kérelmek beáramlását nem szabad az erő jeleként értelmezni

Ha nem lenne nyugati média, a BRICS talán meg sem született volna. A betűszó először a Goldman Sachs befektetési bank elemzésében jelent meg, a Brazília, Oroszország, India és Kína feltörekvő gazdaságok rövidítéseként (az „S” betűvel jelölt Dél-Afrika 2010-ben csatlakozott a blokk első bővítéséhez). A kifejezés eredetileg a nem nyugati, fejlődő gazdaságok csoportját volt hivatott jelölni. Ugyanolyan könnyen feledésbe merülhetett volna, mint ahogyan létrejött, ehelyett azonban a négy – később öt – ország elfogadta a média narratíváját, és igyekezett hivatalossá tenni a csoportosulást.

A BRICS-nek mint a feltörekvő gazdaságok klubjának eredeti koncepciója minden tagjának tetszett, de különösen Oroszországnak. Ez illeszkedett Oroszország elképzeléseibe egy többpólusú világról, ahol a felemelkedő gazdasági hatalmak politikai befolyásra tesznek szert, és végül versenyre kelnek a Nyugattal. De vajon megvalósult-e ez az álom?

Az orosz kommentátorok még ma is, amikor Oroszország tölti be a BRICS elnökségi tisztségét, elég nehezen tudják megfogalmazni a blokk célját és értelmét. Ismételten a globális kormányzás és a pénzügyi intézmények reformjának mantrájára hivatkoznak. Miközben Moszkva BRICS-partnerei nyilvánosan hangoztatják ezeket az elképzeléseket, sok tagot – régieket és újakat egyaránt – nem érdekel a többpólusúság orosz változata – nem is beszélve Oroszország saját belső problémáinak kezeléséről.

A BRICS (vagy pontosabban BRICS+) még soha nem volt olyan bizonytalan és világos célok nélküli állapotban, mint a kazanyi csúcstalálkozó előestéjén. A tagok véleménye a legfontosabb kérdésekben eltér egymástól, eltérő a kapcsolatuk a Nyugattal, nincs egységes álláspontjuk Oroszországgal kapcsolatban, és ellentétes érdekeket képviselnek – különösen éles az ellentét Kína és India között Ázsiában, valamint Irán, az Egyesült Arab Emírségek és Egyiptom között a Közel-Keleten. Dél-Afrika, amely egykor kulcsszereplő volt, a belpolitikai zavarok és a csökkenő GDP miatt veszített befolyásából, így inkább követi Kína külpolitikai irányvonalát, mintsem kiegyensúlyozza Peking hatását.

Tisztán funkcionális szemszögből nézve a BRICS kevés kézzelfogható előnyt kínál Oroszországnak. Számos BRICS-ország különböző mértékben támogatja a nyugati szankciókat. A 2014-ben infrastrukturális beruházások céljából létrehozott BRICS-bank, amelyet egykor az orosz tisztviselők az IMF alternatívájaként reklámoztak, a szankciós kockázatok miatt nem hajlandó új oroszországi projekteket finanszírozni.

Oroszország szorgalmazta, hogy a BRICS-tagok fektessenek be független pénzforgalmi rendszerek létrehozásába, de eddig csak Irán mutatott valódi érdeklődést. Eközben az olyan tagok közötti feszültségek, mint India és Kína vagy Irán és az Egyesült Arab Emírségek, szinte lehetetlenné teszik a konszenzust a legtöbb kérdésben.

India és Kína tökéletes példája a csoport belső ellentmondásainak. A Himalájában fennálló, megoldatlan határvitájuk miatt gyakran állnak a fegyveres konfliktus szélén. Legutóbbi, 2020-as összecsapásuk legalább 20 indiai katona halálát okozta, míg a kínai áldozatok száma ismeretlen. Az elmúlt években India elmélyítette kapcsolatait az ázsiai-csendes-óceáni térségbeli amerikai szövetségesekkel, és a Kína-ellenes koalícióhoz csatlakozott.

Hasonlóképpen, Irán is feszült kapcsolatokat tart fenn a legtöbb öböl menti állammal. Bár Teherán jelenleg nincs közvetlen konfliktusban az Egyesült Arab Emírségekkel, az Egyesült Arab Emírségek – a BRICS-országok újonnan csatlakozott tagországa – továbbra is támogatja Szaúd-Arábiát, amelyet Irán e hónap elején háborúval fenyegetett meg.

A BRICS számos tagsági kérelmet kapott, gyakran olyan országoktól, amelyek új piacokat szeretnének meghódítani, vagy a Nyugat szemében növelni a tekintélyüket. Annak ellenére, hogy Oroszország lelkesen beszélt a „klubhoz” csatlakozni kívánó 30 kérelemről, maga Moszkva a BRICS identitásának és irányának újragondolása érdekében a bővítés szüneteltetésére szólított fel.

A kérdés nem az, hogy a BRICS eleve életképtelen-e, hanem inkább az, hogy mi várható tőle. Maga a formátum nem ellentmondásos, ha olyan országok klubjaként tekintünk rá, amelyeket nem közös eszmék kötnek össze, hanem egyszerűen csak szeretnének valamit profitálni egymástól. Hogy ez a valami érdemibb-e, mint a BRICS-sportjátékok, az kérdéses.

Például Kína, a jelenleg legbefolyásosabb tag, a BRICS-et egy újabb platformként használja arra, hogy a globális dél országai között érvényesítse vagy előmozdítsa vezető szerepét. Kína az egyetlen olyan tagállam, amelynek kereskedelme valamennyi BRICS-országgal növekszik, így Peking a csoport bővítésének legerősebb szószólója. A Kínához közel álló országok várhatóan megbízható szövetségesek lesznek a többségi támogatást igénylő jövőbeli kezdeményezések támogatásában.

India hasonló okokból vesz részt a BRICS-ben. Egyelőre Kína és India az egyetlen tagok, akik versengenek a program alakításáért, amely végül a többi résztvevő közös platformjává válhat. Jelenleg azonban semmi, ami a BRICS-ben történik, nem ró kötelező érvényű kötelezettségeket a tagokra. Ez magyarázza a tagsági kérelmek nagy számát, mivel az országok lehetőséget látnak benne arra, hogy részt vegyenek egy nagy horderejű eseményen, kapcsolatot teremtsenek a világpolitika kulcsfiguráival és előnyöket biztosítsanak maguknak – mindezt anélkül, hogy bármilyen hivatalos kötelezettséget vállalnának.

Számos ilyen jelentkezést befolyásolt Kína és India lobbizása, akik szövetséges vagy kliensállamokat szeretnének bevonni. Néhány, mint például Törökországé, stratégiai lépésnek tűnik, amelynek célja a nyugati partnerekre való nyomásgyakorlás, és nem valószínű, hogy komolyan megfontolásra kerül. Mások, köztük Oroszország közeli szövetségese, Kazahsztán, nyíltan elutasították, hogy érdekükben állna a csatlakozás.

Miért van szüksége Oroszországnak a BRICS-re?

Oroszország számára minden olyan nagy horderejű esemény, amelyen jelentős globális szereplőkkel együtt vesz részt, önmagában is győzelem. A nem nyugati nagyhatalmak kazanyi csúcstalálkozója sokkal lenyűgözőbb, mint Putyin és Kim Dzsongun találkozója Phenjanban. Minél többet szerepel Oroszország nemzetközi eseményeken, különösen házigazdaként, annál könnyebb új partnereket találni, akik hajlandóak orosz árukat vásárolni vagy segíteni a szankciók megkerülésében.

A BRICS-országok közé tartoznak Oroszország kulcsfontosságú partnerei a volt Szovjetunió területén kívül. Kína Oroszország legfontosabb kereskedelmi partnere, amely biztosítja, hogy az ország továbbra is hozzáférjen olyan alapvető jelentőségű árukhoz, mint az autók, számítógépek és mikrochipek a katonai-ipari komplexum számára. India az orosz kőolaj nagy vásárlója, és továbbra is jelentős vevője az orosz fegyvereknek. Brazília és Dél-Afrika a Moszkva számára kedvező feltételek mellett békére szólított fel Ukrajnában. Észak-Korea után Irán az ukrajnai orosz háború egyik legfontosabb fegyverszállítója, és kulcsszerepet játszik az alternatív pénzintézetek létrehozásában, különösen a pénzforgalmi rendszerek és a bankváltások kölcsönös elismerése révén.

Mindez azonban elhalványul a BRICS legfontosabb funkciója mellett: olyan platformot kínál, amely lehetővé teszi a tagok számára, hogy következetesen előmozdítsák saját elképzeléseiket a nemzetközi közösség irányvonaláról. Az orosz vezetők számára a BRICS egy többpólusú világ kialakításának formájaként szolgál – egy olyan világé, amelyben Moszkva nemcsak megőrzi, hanem potenciálisan növeli is globális befolyását. Ez magyarázza, hogy Oroszország másoknál kezdeményezőbben tesz javaslatot új együttműködési formákra a BRICS-en belül, még akkor is, ha ezek a kezdeményezések eddig olyan területekre korlátozódtak, mint a sport és a kisebb tudományos együttműködések.

Végül is Oroszország az egyetlen állam a globális északról, amely részt vesz a BRICS-ben, és ez lehetővé teszi külpolitikai szakértőinek, hogy olyan szlogeneket hangoztassanak, amelyek Vlagyimir Putyinnál látszólag erősen rezonálnak – különösen Oroszország mint úgynevezett „állam-civilizáció” fontosságáról és egyediségéről.

Ebben az értelemben a BRICS egyfajta öngyógyítás Oroszország számára a Moszkvában zajló ukrajnai háború kellős közepén. A csoportban elfoglalt helye megerősíti azt az elképzelést, hogy az ország még mindig győztes, és hogy a kívánt többpólusú világ létre fog jönni. A többi BRICS-tagnak és megfigyelőnek nem sok oka van arra, hogy megkérdőjelezze ezt a narratívát, különösen, amíg az orosz olajból származó kedvezményekből részesülnek (mint India), vagy végignézik, ahogy Oroszország gazdasága egyre jobban függésbe kerül tőlük (mint Kína).

Az Oroszországgal való barátság, különösen háborús időkben, exportkedvezményeket, valamint magasabb támogatási és segítségnyújtási díjakat jelent. Amíg a Kremlnek megvannak a forrásai ahhoz, hogy engedményeket tegyen nemzetközi partnereinek, addig a nem nyugati országok folytatják a Moszkvával való kapcsolatot, bármilyen formában, ami megfelel az érdekeiknek. De természetesen a BRICS-blokkon kívüli országok által bevezetett másodlagos szankciók mérsékelhetik ezt az érdeklődést.

Összegezve: a BRICS-tagság tehát nem tükrözi a tagállamok politikai irányultságát, nem jelent szövetséget és nem jár semmiféle elköteleződéssel. Ezért is léphetett be Szaúd-Arábia és Törökország most: nem kerül nekik semmibe, csak nem is jár reális haszonnal. Kína és India a gazdasági fórummá válás irányába próbálja tolni a szervezetet, a Kreml a politikai és gazdasági befolyásolás eszközévé szeretné tenni, de mindkét szándék kivitelezhetetlen a jelenlegi feltételek és szabályrendszer mellett. Tulajdonképpen csak arra alkalmas ez a szervezet, hogy időnként csúcstalálkozókat tartson, ahol mindenki elmondhatja a magáét, ennek hatására aztán nem történik semmi, és utána minden megy a maga útján, ahogy addig ment. A valódi államközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat ugyanis külön szerződések szabályozzák. Ez csak egy több napos teadélután a Horizont tánciskolában vagy Kazanyban, mindegy is, ahol a kiskisasszonyok flörtölnek a kisgavallérokkal, aztán utána lesz, akit hazakísérnek és lesz akit nem: de ez már nem tartozik a tánciskolára.

Végső soron tehát, hatásait tekintve manapság egy dolognak eszköze ez a gazdasági fórum. A BRICS az az ablak, amin az Oroszországi Föderáció kihajigálja a keservesen megszerzett pénzét és energiahordozóit. A máglya, amin elégeti a petrorubeleket, a rozsdás Makarov pisztoly, amivel lábon lövi magát.

Egyébre nem alkalmas pillanatnyilag, de erre nagyon.

Szele Tamás