Senki sem rajong a propagandáért, kivéve azokat, akik vagy nem ismerik fel, vagy már reménytelen, menthetetlen esetek. Ez fokozottan igaz az átlátszó orosz propagandára, de azt megjegyezném, hogy van annak haszna okos ember számára is: minden kémtevékenység nélkül is megmutatja az ellenfél szándékait. Erre jött rá az ukrán Detector Media, bár nem most, hanem már évekkel ezelőtt, és ezért felbecsülhetetlenül értékes az általuk végzett elemző munka.

(Képünk illusztráció)

Most például világosan kimutatták, hogy a Kreml egyfajta „új jaltai konferenciát” készít elő. Ami ugyan a valóságban erősen emlékeztetne a bolha köhögésére, hiszen az említett ízeltlábúnak még tüdeje sincs hozzá, de a világméretű tudatmanipuláció szempontjából mégis igen fontos Putyinnak és körének. Lássuk, mi történik.

„A jaltai-potsdami rendszer lejárt”. „A Jalta 2-találkozón a három hatalom közül kettő Nyugat-ellenes lesz – az Egyesült Államok, Oroszország és az Egyesült Királyság helyett Kína”. Ezeket a téziseket terjesztik az orosz hatóságok és a propaganda az 1945-ös jaltai konferencia évfordulóján.

Idén van a történelmi jelentőségű jaltai konferencia nyolcvanadik évfordulója, ahol a második világháborús Nagy Szövetség vezetői: Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Sztálin tárgyaltak a háború utáni nemzetközi rendről. A konferencia zárónyilatkozata 1945. március 24-én látott napvilágot.

Ez a rend azonban jelentős átalakulásokon ment keresztül, különösen a Szovjetunió felbomlása és az azt követő euroatlanti integráció után, amely során olyan államok is integrálódtak, amelyek egykor a Szovjetunióhoz tartoztak vagy annak befolyási övezetében voltak. A Krím 2014-es annektálása vízválasztó pillanattá vált a jaltai-potsdami rendszer eróziójában, jelezve a nagyhatalmi politika újjáéledését és a második világháború utáni normák elutasítását.

Az ukrán Nemzeti Ellenállási Központ jelentése szerint a Kreml a jaltai tárgyalások évfordulója alkalmából telekonferenciát tervez Szimferopol, az Egyesült Királyság, Franciaország és az Egyesült Államok stúdiói között. „Az adás során az orosz hatóságok azt tervezik, hogy dezinformációkat terjesztenek az ukrajnai nácizmusról és a jelenlegi világrend idejétmúlt voltáról. Az ellenség jelenleg olyan nyugati partnereket keres, akik velük együtt adják elő ezt a színjátékot” – áll a központ közleményében.

Az évforduló alkalmából Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter az X-en azt írta: „Nyolcvan évvel ezelőtt Jaltában kovácsolták össze a háború utáni rendet és a befolyási szférákat. Ma Putyin új „Jaltát” akar, új határokat és új befolyási övezeteket. A világ biztonsága érdekében el kell utasítani az agresszor törvénytelen követeléseit. Helyette igazságos békére kell kényszeríteni.”

Nyolcvan évvel Jalta után a világ alapvetően másként érzékeli a konferencia örökségét. A Nyugat számára szükséges, de hibás kompromisszumot jelent, amely megalapozta a nemzetközi együttműködést. Oroszország számára azonban Jalta eszközként szolgál neoimperialista törekvéseinek legitimálására.

Ami Jaltában kezdődött, a Krímben végződött

A jaltai konferencia (1945. február 4-11.) és a potsdami konferencia (1945. július 17-augusztus 2.) megteremtette a háború utáni nemzetközi rend geopolitikai kereteit.

Először is hivatalossá tették a befolyási övezetek de facto felosztását: Kelet-Európa szovjet ellenőrzés alá került, míg Nyugat-Európa az Egyesült Államokhoz és szövetségeseihez csatlakozott. Másodszor, a konferenciák megalapozták az Egyesült Nemzetek Szervezetének mint a kollektív biztonság és a konfliktusmegoldás eszközének létrehozását. Harmadszor, elindították a demilitarizáció és a denácifikáció folyamatait: elsősorban Németországot osztották fel és szervezték át, hogy megakadályozzák a jövőbeli agressziót.

A jaltai-potsdami rend stabilitása a hidegháború végével fokozatosan erodálódott. A Szovjetunió 1991-es összeomlása szétzilálta a kétpólusú világrendet, megfosztva Moszkvát kelet-európai dominanciájától. A volt szovjet köztársaságok és szatellitállamok az euroatlanti integrációra törekedtek, ami tovább gyengítette Oroszország Jalta utáni befolyási övezetét.

1999 és 2004 között a NATO és az Európai Unió jelentősen kibővült, integrálva a Varsói Szerződés egykori tagállamait és a volt szovjet köztársaságokat: Észtországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelországot, Szlovákiát, Szlovéniát, Magyarországot és a Cseh Köztársaságot a nyugati biztonsági és gazdasági struktúrákba. Ezeknek az államoknak a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozása döntően gyengítette Oroszország befolyási övezetét, megkérdőjelezve posztszovjet geopolitikai igényeit.

2008-ban az orosz erők megszállták Grúziát azzal az ürüggyel, hogy megvédelmezik az oroszbarát szeparatistákat az oroszul Dél-Oszétiának nevezett Cshinvali régióban Tbiliszi irányításától. Ez a katonai beavatkozás közvetlen kihívást jelentett a hidegháború utáni állami szuverenitás elvével szemben.

Ezután 2014-ben Oroszország illegálisan annektálta a Krímet, durván megsértve ezzel a területi integritás alapelvét, és jelezve a második világháború utáni globális konszenzus összeomlását.

A Krím jogellenes elfoglalása és az azt követő, Ukrajna elleni teljes körű háború végleg szétzilálta az európai háborúk megelőzését célzó nagyhatalmi konszenzust. Ezek az események a nemzetközi intézmények korlátaira is rávilágítottak, világossá téve az ENSZ és a nyugati hatalmak képtelenségét az agresszió elrettentésére vagy a tartós, igazságos béke kikényszerítésére.

A történelmi revizionizmus mint politikai eszköz

Az orosz állam és politikai elitje egyre gyakrabban hivatkozik a jaltai konferencia örökségére, hogy igazolja aktuális geopolitikai ambícióit. Például 2020 júniusában, a Szovjetunió „Nagy Győzelmének” hetvenötödik évfordulója alkalmából Vlagyimir Putyin a következőket írta:

„A történelmi revizionizmus, amelynek jelenleg tanúi vagyunk Nyugaton – különösen a második világháború és következményei tekintetében – veszélyes, mert cinikusan eltorzítja a békés fejlődés elveit, amelyeket 1945-ben hozott létre a jaltai és a San Franciscó-i konferencia. A jaltai egyelménynek és a korszak többi megállapodásának elsődleges történelmi vívmánya egy olyan rendszer létrehozása volt, amely lehetővé tette a nagyhatalmak számára, hogy nézeteltéréseiket a diplomácia keretein belül rendezzék.”

Kevesebb mint két évvel azután, hogy a „diplomácia kereteire” hivatkozott, Putyin teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. Hat évvel korábban már annektálta a Krímet és háborút robbantott ki Kelet-Ukrajnában, márpedig éppen ezek az események jelentették a jaltai-potsdami rendszer végleges összeomlását.

Az orosz propaganda azt állítja, hogy a NATO bővítésével és Oroszország biztonságának „aláásásával” a Nyugat sértette meg „Jalta szellemét”, nem pedig Moszkva. E narratíva szerint a jaltai konferencia legitimálta Moszkva ellenőrzését a volt szovjet köztársaságok felett, míg demokratizálódásuk és nyugati szerepvállalásuk törvénytelen betolakodást jelentett.

A konferencia örökségéről szóló cikkében Szergej Lavrov orosz külügyminiszter például azzal érvel, hogy a Nyugat „elárulta” a jaltai elveket. Konkrétan azt állítja, hogy az újonnan kinevezett amerikai külügyminiszter, Marco Rubio a modern világrendet az amerikai érdekek elleni fegyvernek tekinti.

„Vagyis már nem a jaltai-potsdami rendet tartják elfogadhatatlannak – amelynek középpontjában az ENSZ áll –, hanem még az úgynevezett »szabályokon alapuló rendszert« is elutasítják. Egykor a hidegháború utáni Nyugat Washington vezette arroganciájának és önérdekének megtestesítőjeként tekintettek rá, de most már ezt is elvetik” – írta Lavrov, hozzátéve: „A korábbi status quóhoz való visszatérés, amelyet az Egyesült Államok és szövetségesei régóta szorgalmaznak, nem fog megtörténni, mivel a demográfiai, gazdasági, társadalmi és geopolitikai feltételek visszafordíthatatlanul megváltoztak.”

Az államilag ellenőrzött orosz hírügynökség, a TASZSZ is manipulálta Jalta örökségét, hogy igazolja kortárs ambícióit. A konferencia évfordulója alkalmából írt cikkében a Kreml fő propagandaorgánuma azt írta: „A Nagy Hármak ötven évre biztosították a békét a Földön, de immár nyolcvan év telt el. Mintegy fél évszázadon keresztül sikerült fenntartani a békét, mindössze helyi konfliktusok árán, nagyobb háborúk nélkül Európában vagy Amerikában”.

Más szóval, az orosz propagandisták azt állítják, hogy a jaltai-potsdami rendszer „szavatossági ideje” lejárt, ami új geopolitikai berendezkedést és a befolyási szférák újraelosztását teszi szükségessé. Moszkva buzgón támogatja egy állítólagos „új Jalta” gondolatát, és úgy állítja be magát, mint a felülvizsgált világrend kialakításának kulcsszereplőjét, akárcsak 1945-ben. A mai Oroszország geopolitikai pozíciója azonban sokkal gyengébb, mint a Szovjetunióé volt akkoriban. Nincs meg a szükséges globális hatalma és befolyása ahhoz, hogy egy kétpólusú rendszer központi eleme legyen.

Ez a narratíva azonban továbbra is hasznos a Kreml számára, mert táplálja a nagyhatalmi státusz megőrzésének illúzióját. A történelmi csúcstalálkozókra és nagy diplomáciai pillanatokra való utalásokkal megerősített nosztalgia egy másik stratégiai célt is szolgál: a „béke” védelmének álcája alatt Oroszország arra törekszik, hogy befagyassza a jelenlegi háborút, és később kiterjessze területi igényeit. A Kreml azzal érvel, hogy miként 1945-ben a Szovjetunió adott otthont a tárgyalásoknak, amikor Hitler elkerülhetetlen vereséggel nézett szembe, a modern Oroszországnak, mint a Szovjetunió önjelölt utódjának, joga van új geopolitikai megállapodásokat diktálni.

Putyin jelenlegi stratégiája azonban jobban hasonlít Hitleréhez, mint Sztálinéhoz. Mire a jaltai-potsdami rendszer létrejött, Hitler már elvesztette a világpolitika színpadán betöltött szerepét. Még ha Putyint Sztálinhoz is hasonlítanánk, az utóbbi tagadhatatlanul az erő pozíciójából tárgyalt, a hadserege fizikailag ellenőrizte azokat a területeket, amelyek felett befolyást követelt magának. Putyin ezzel szemben nem rendelkezik ilyen befolyással, és az úgynevezett „helyszíni realitások” nem biztosítják számára azt a geopolitikai lehetőséget, hogy feltételeket diktáljon vagy vezető szerepet szerezzen a globális ügyekben.

Imperialista „Jalta–2”?

2023-ban a krími tisztviselők kijelentették, hogy a Krím ismét „a világpolitika központjává” válik, a helyi média pedig egy modernkori jaltai konferencia lehetőségéről spekulált. A cikkek olyan címekkel jelentek meg, mint „Jaltai konferencia 2.0: Megjelenik-e a Krím ismét, hogy megállítsa a vérontást?”, amelyek a Kreml narratíváját erősítették. Moszkva szerint már akkor eljött az ideje egy „Jalta-2”-nek.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője kijelentette, hogy Oroszország készen áll egy ilyen csúcstalálkozóra – de csak azzal a feltétellel, hogy az asztalnál ülő három domináns hatalom közül kettő Nyugat-ellenes. Ebben az elképzelt „Jalta–2”-ben Kína lépne Nagy-Britannia helyébe, és Oroszországgal szövetkezne az Egyesült Államok ellen.

Az 1945-ös jaltai konferencia lefektette a modern nemzetközi jog alapjait, ám a Krím illegális annektálásával Oroszország nyíltan semmibe vette a azokat az elveket, amelyek megteremtésében egykor részt vett. Ahelyett, hogy elismerné ezt a jogsértést, Moszkva következetesen igyekszik átírni a történelmet, a Nyugatra hárítva a felelősséget az agresszióért, valamint az Egyesült Államokat és a NATO-t hibáztatva azért, hogy állítólag „provokálták” Oroszországot.

A világrend változásával a geopolitikai lehetőségek a következőképpen néznének ki:

Visszatérés a kétpólusú világhoz: a globális politika lényegében a hidegháborús állapotokhoz tér vissza, két domináns szuperhatalom verseng a befolyásért - feltehetően az Egyesült Államok és Kína. Oroszország közelebb kerülhet Kínához, és egy tekintélyelvű blokkot alkothatnak együtt a nyugati demokráciákkal szemben.

Egy többpólusú világrend is létrejöhet, amelyben a befolyás több központ között oszlik meg, beleértve az Egyesült Államokat, Kínát, az Európai Uniót és a feltörekvő regionális hatalmakat, mint India és Brazília.

A világ eltávolodhat a nagy szövetségektől, széttöredezetté és regionalizálttá válhat, a nagyhatalmak regionális központokká válhatnak, és a globális dominancia elérése helyett inkább közvetlen szomszédaik befolyásolására összpontosítanak.

A Bloomberg szerint a Kreml lelkesen reménykedik abban, hogy Putyin és Trump kezet ráz egy „új Jaltai Konferencián”. Ez pragmatikus paktum lenne az imperialisták között, amely nem alapulna semmilyen magasröptű ideológiai elképzelésen, csak azon az eszmén, hogy a nyers erőszak mindenek fölött áll, és hogy a kényszerítés tökéletesen elfogadható világpolitikai eszköz.

Igen, valahol ez a végső cél, ezt akarják belebeszélni a hasunkba: fogadjuk el az erőszakot, mint a politikai problémák megoldásának módszerét és ezentúl mindig csak az erősebb kutya párosodhasson. Arról meg majd gondoskodnak az autokráciák, hogy mindig ők legyenek az erősebbek. Visszatérünk a mongol hadjáratok idejébe, bár jelezném, hogy arra a korszakra nem a legdicsőbbként emlékszik vissza az emberiség – még a mongolok jelentős része sem dicsekszik velük mostanság. Mindenesetre ez a módszer a kutyáknál bevált, így lettek erősek és így nem lettek okosabbak a jelenlegi állapotuknál.

Nekünk már csak azt kéne eldönteni, miben akarunk inkább élni: kutyavilágban vagy embernek valóban?

Szele Tamás