A mai írásom témája nem sokakat fog meglepni, ugyanis már három napja látom keringeni a hírt a világhálón mindenféle formában és színezettel, miszerint Donald Trump a szovjet KGB beszervezett ügynöke volt, esetleg át is vette valamelyik utódszolgálat, tehát máig az. Amennyiben ez így van, le a kalappal az orosz szolgálatok előtt, sikerült túldobniuk korábbi rekordjukat, melynek során a brit hírszerzés vezetőségébe sikerült belesegíteniük hűséges ügynöküket, Kim Philbyt. (Figyelem: „hosszú” írás következik).

(Képünk illusztráció)

Amennyiben meg nem igaz, akkor is lehet igaz, csak akkor a most (és korábban) keringő hírverésnek más az oka, mint amit gondolunk róla, de erről majd később. Egyelőre lássuk, miről beszélünk, éspedig a Kyiv Post írása nyomán. Azokat a részeket, amelyekhez megjegyzést szeretnék fűzni, csillaggal (*) jelölöm majd, és az írás után fejtem ki.

Alnur Muszajev, a kazahsztáni biztonsági szolgálatok korábbi vezetője szerint Donald Trump amerikai elnököt 37 évvel ezelőtt potenciális szovjet ügynökként készítették elő. Muszajev akkoriban a KGB tisztjeként Moszkvában dolgozott.

Egy Facebook-bejegyzésben, Muszajev megpróbált fényt deríteni Trump sokszor zavarba ejtő hajlamára, hogy megnyugtassa Putyint: „1987-ben a szovjet KGB 6. igazgatóságán szolgáltam Moszkvában” – írta Muszajev február 20-án, és kifejtette, hogy „a 6. igazgatóság munkájának legfontosabb célja a kapitalista országokból származó üzletemberek beszervezése volt”.

Hozzátette: „Ebben az évben történt, hogy adminisztrációnk beszervezett egy 40 éves, Donald Trump nevű üzletembert az Egyesült Államokból, »Krasznov« álnéven”.

Trumpot már első elnöki ciklusa óta azzal gyanúsítják, hogy ha nem is egyértelműen orosz ügynök, de legalábbis rendkívüli módon szimpatizál Vlagyimir Putyinnal és Oroszországgal.

2017-ben, éppen Trump hivatalba lépésekor, miután legyőzte Hillary Clintont az elnökválasztáson, napvilágot látott egy jelentés, amelyet Christopher Steele volt brit hírszerző ügynök állított össze. A dokumentum, amelyet eredetileg Trump republikánus ellenfelei rendeltek meg, majd a demokrata ellenzék is átvette tőlük, egyes és állítólagos orosz hírszerzők pikáns vádjait tartalmazta, amelyek szerint Moszkva kompromittáló anyagokkal rendelkezik Trumpról, még a különböző oroszországi látogatásai idejéből – köztük a hírhedt és soha meg nem erősített „aranyeső” videokazettával, amelyen Trump és egy prostituált látható khm, sajátos interakció közben egy moszkvai szállodában.*

Bár a „Steele-dosszié” hitelességét Trump támogatói hevesen vitatják, különösen a névtelen források felhasználása miatt, Muszajev megerősíti, hogy Trumpról kompromittáló információk álltak rendelkezésre. Egy 2018. február 18-i Facebook-bejegyzésében, a volt kazah kémfőnök, aki jelenleg Bécsben él, azt írta:

„Donald Trump az FSZB horgára akadt, és egyre mélyebbre nyeli a csalit. Ezt számos, a médiában megjelent tény bizonyítja közvetett módon. Létezik olyan dolog, mint egy célszemély beszervezhetősége. A KGB-KNB (a KGB kazah utódja) operatív munkájában szerzett tapasztalataim alapján biztosan állíthatom, hogy Trump az ideálisan beszervezhető személyek kategóriájába tartozik. Nincs kétségem afelől, hogy Oroszország kompromattal bír az amerikai elnökről, és Trumpot a Kreml segítette fel hosszú évek munkájával a világ legfőbb hatalmának elnöki posztjára.”

Muszajev már hét évvel ezelőtt is azt mondta, hogy az USA uralkodó elitje tudja, elnökük milyen mértékben függ a Kremltől, de ezt nyíltan nem vallják be, nehogy veszélybe kerüljön az USA szuperhatalmi státusza. Megjósolta a Trump hatalomból való eltávolítására irányuló különböző kísérleteket.

Jól ismert vádak

Muszajev állításai korántsem az egyedüliek a volt KGB-tisztek részéről.

Craig Unger 2021-ben megjelent „American Kompromat” című könyvében Jurij Svec volt KGB-tiszt azt állítja, hogy Trumpot Moszkva beszervezte az 1980-as években.**

„Donald Trumpot orosz ügynökként hasznosították... és olyan készségesnek bizonyult a Nyugat-ellenes propaganda papagájaként, hogy Moszkvában kifejezetten ünnepelték” – mondta Svec a Guardiannek 2021-ben.

Svec a KGB őrnagya volt az 1980-as években, és fedőfoglalkozásként a TASZSZ szovjet hírügynökség washingtoni tudósítójaként dolgozott. 1993-ban költözött végleg az Egyesült Államokba, ahol amerikai állampolgárságot szerzett. A Guardian szerint vállalati biztonsági nyomozóként dolgozott, és munkatársa volt a 2006-ban Londonban meggyilkolt Alekszandr Litvinyenkónak.

A könyvben, amely nagymértékben Svec visszaemlékezéseire támaszkodik, Unger leírja, hogy Trump 1977-ben került először az oroszok látókörébe, amikor összeházasodott első feleségével, Ivana Zelnickovával, egy cseh modellel. Miután 1979-ben hozzáment Donald Trumphoz, a már akkor is tekintélyes amerikai ingatlanmogulhoz, a cseh titkosszolgálat kémkedni kezdett Ivana után otthon és külföldön egyaránt, és állítólag az Egyesült Államokba tett utazásai után az apját is kihallgatták a házaspárról. Trump a csehszlovák titkosszolgálat által felügyelt, a KGB-vel együttműködve folytatott kémkedési művelet célpontjává vált.

Három évvel később Trump megnyitotta első nagy ingatlanfejlesztését, a Grand Hyatt New York szállodát a Grand Central pályaudvar közelében. Trump 200 televíziót vásárolt a szálloda számára Szemjon Kislintől, egy szovjet emigránstól, aki a közeli Ötödik sugárúton működő Joy-Lud elektronikai cég társtulajdonosa volt.

Svec a Guardiannek elmondta, hogy a Joy-Ludot a KGB irányította, Kislin pedig úgynevezett „spotter ügynökként” dolgozott, aki Trumpot, a fiatal, feltörekvő üzletembert potenciális ügynökként azonosította. Kislin viszont tagadta, hogy kapcsolatban állt volna a KGB-vel.

Egy vezér kiköltése

Aztán 1987-ben Trump és Ivana áletükben első alkalommal meglátogatták Moszkvát és Szentpétervárt. Svec szerint Trumpot a KGB narratváival etették, és gátlástalanul hízelegtek neki a szolgálat ügynökei, akik felvetették, hogy aktív szerepet kéne vállaljon az otthoni belpolitikai életben.***

Egy 2017-es Politico-cikk, amelyet Luke Harding írt, fenntartja, hogy „a 2016-ban titkosítás alól feloldott prágai akták szerint a cseh kémek szoros megfigyelés alatt tartották a manhattani házaspárt”.

Harding hozzáteszi, hogy az ügynökök, akik ezt a feladatot vállalták, az Al Jarza és Lubos kódnevet kapták. „Ők nyitották fel azokat a leveleket, amelyeket Ivana küldött haza az apjának, Milosnak, egy mérnöknek. Milos soha nem volt ügynök vagy besúgó. De létező kapcsolata volt a cseh titkosrendőrséggel, akik mindig megkérdezték tőle, hogy a lánya hogyan boldogul külföldön, és a válaszokért cserébe engedélyezték a hazalátogatásait. A Trump családot rendszeresen megfigyelték az Egyesült Államokban és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban egyaránt.

Unger azonban sietett rámutatni, hogy a Trump beszervezési folyamata szinte véletlenszerűen történt. „Ő egy eszköz volt” – mondta Svec Trumpról. „Nem volt ez egy nagyszerű, zseniális terv, ami arról szólt volna, hogy felépítjük ezt a fickót, és negyven év múlva ő lesz az amerikai elnök. Abban az időben, amikor ez elkezdődött... az oroszok őrült módon próbáltak toborozni, és több tucat embernél próbálkoztak”.

Svec megjegyezte, hogy Trump tökéletes célpont volt: „A hiúsága, nárcizmusa természetes célponttá tette őt a toborzáshoz. Negyven éven át, egészen a megválasztásáig folyamatosan ápolták és erősítették ezt a vonását” – mondta a 2016-os választásokra utalva.

Váratlan megfigyelő a rijádi béketárgyalásokon

A Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és amerikai kollégái február 18-i rijádi találkozójáról készült képeken látható Dmitrij Ribolovlev orosz üzletember a Kreml küldöttségének tagjaként volt jelen a tárgyalásokon, és a főasztaltól távol figyelt. Ribolovlev az az orosz oligarcha, aki Trumpot kisegítette az adósságcsapdából azzal, hogy 2008-ban 95 millió dollárért megvásárolt egy 40 millió dollár értékű Palm Beach-i ingatlant tőle.

Most, hogy Trump folyamatosan olyan lépéseket tesz – különösen Oroszországgal és az Ukrajna elleni brutális háborújával kapcsolatban –, amelyek látszólag kizárólag Moszkvának kedveznek, a KGB egykori toborzói, mint Muszajev, meg vannak győződve arról, hogy az amerikai elnök „egyre mélyebbre és mélyebbre” süpped az FSZB mocsarába.

Nos, most következnek az én megjegyzéseim. Ha alaposabban megfigyeljük ezt a történetet, azt láthatjuk, hogy nem egyfajta ügynökvád fekszik előttünk, hanem legalább háromfajta.

* Kezdjük az elsővel, azzal van a legkönnyebb dolgunk, vagyis az „aranyeső-dossziéval”. Ez az irat létezik és bárki megtekintheti. Csakhogy, mint kitűnik belőle, a sokat emlegetett jelenetet, mely ezer formában köszön vissza 2018 óta, a négy megszólaló tanú közül senki sem látta. Mindannyian leírják, én ettől megkímélném a közönséget, legyen elég annyi, hogy olyant cselekedett Trumppal a szállodai ágyában két könnyűvérű leányzó, amit egyébként csak a reteráton tettek volna, és ott is egyedül. De maga az eredeti felvétel nem nyilvános, sőt, olyan emberről sem tudunk, aki látta volna. Ez nem jelenti azt, hogy a moszkvai szállodákban nem történhettek 1987-ben kalandos és gusztustalan dolgok az amerikai üzletemberek és a helyi prostituáltak között, a történet lehet akár igaz is, csak éppen bizonyíthatatlan.

** A második ügynökvád már jóval kidolgozottabb, ez a Svec-Unger -féle „Amerikai kompromat” című kötetben jelent meg, mint a Kyiv Post is említi, 2021-ben. Svec úgy fogalmazta meg a szerzők szándékát, hogy

„Ott kezdtük el a munkát, ahol a Mueller-bizottság abbahagyta”

ami derék dolog, pláne, hogy Svec nagy titkok tudója, csak éppen... az egész történet szólhatott arról is, hogy a szerzőpáros szeretett volna keresni egy kalap pénzt a kötettel. Sőt, arról is, hogy Svec, aki 1983-ban még magas rangú tiszt volt a KGB-nél, Oleg Kaluginnal egyenlő, nem teljesen szállt ki a Nagy Játékból, és ezzel a könyvvel szívességet tett valakiknek, csak éppen a „kiknek” kérdése nem világos. Persze az sincs kizárva, hogy igaz a történet.

Svecről különben annyit még mindenképpen érdemes tudnunk, hogy ő volt a Litvinyenko-per koronatanúja. Azt állította ugyanis, hogy ők ketten (mármint Litvinyenkóval) a merénylet előtt egy köztiszteletben álló brit cég megbízásából összeállítottak egy nyolcoldalas információs dossziét Oroszországról. Hát igen, nehéz a disszidens KGB-tisztek élete, ők is pénzből élnek, azt pedig meg kell keresni valahogyan... A vállalat Oroszországban tervezett, jelentős értékű beruházásához igényelte a politikai és kereskedelmi információkat tartalmazó dossziét. Svec szerint Litvinyenkót azután mérgezték meg, hogy a dosszié kényes információkat tartalmazó részleteit „szándékosan kiszivárogtatták” egy magas rangú moszkvai illetékesnek. Sőt, voltaképpen egyfajta bosszúról lehetett szó, ugyanis a Kreml illető magas rangú uráról elég kompromittáló adatok derültek ki – hogy mik, azt Svec nem árulta el annak idején a BBC-nek, amint azt sem, hogy kiről lehet szó, de mivel bíróság előtt is ezt vallotta, valószínűleg lehet igazság a történetben.

***Most következnek a valóban érdekes részletek. Mikor Trump visszatért az Egyesült Államokba, azonnal belevetette magát a Republikánus Párt ügyeibe, rögtön elnökjelölt szeretett volna lenni – még kampánygyűlést is tartott a New Hampshire-i Portsmouthban. A nagyobb országos lapokban (New York Times, Washington Post, Boston Globe) pedig egész oldalas hirdetést adott fel, körülbelül olyan programmal, ami szerint

„Amerika külpolitikájával nincs semmi olyan baj, amin egy kicsivel több gerinc ne tudna segíteni.”

Speciel ebben nem is tévedett, bár attól függ, honnan nézzük és mit találunk bajnak – de ne feledjük, még a hidegháború utolsó éveiben járunk. Energia- és olajválságok élő emléke kísért, Trump akkori programjának része volt az az állítás is, hogy „a legyőzött Japán kizsákmányolja a győztes Amerikát”, ugyanis akkortájt tényleg volt egy komolyabb japán tőkebeáramlás az Egyesült Államokba, ha nem is kizsákmányolási vagy gyarmatosítási célokkal. Sőt, a NATO-t is bomlasztotta volna, mert azt mondta: Amerika abba kéne hagyja azon országok védelmét, amelyek egyébként képesek volnának megvédeni magukat egyedül is. Ez aztán pár éve vissza is köszönt a NATO-csúcson – és most is központi kérdést jelent, sőt, pillanatnyilag az egyik legfontosabbnak mondható.

Ahogy Svec fogalmazott:

„Nehéz volt elhinni, hogy valaki a saját nevén ezeket a szamárságokat közzé fogja tenni, és hogy ez nyugaton igazi, komoly, felnőtt embereket fog meggyőzni, de Trump mégis megtette. És végül ez a srác elnök lett.”

Svecnek a Mueller-bizottságról is megvolt a maga véleménye:

„Számomra a Mueller-jelentés nagy csalódást okozott, mert az emberek arra számítottak, hogy ez egy alapos vizsgálat lesz a Trump és Moszkva közötti összes kapcsolatról. Ehhez képest csak a bűncselekményekkel kapcsolatos kérdésekről szólt. Trump és Moszkva kapcsolatát nem elemezték elhárítási szempontok alapján.”

Trumpról meg csak annyit mond:

„Trump sok szempontból a tökéletes célpont volt: hiúsága, nárcizmusa a toborzás természetes célpontjává tette őt. 40 éven át manipulálták, egészen megválasztásáig.”

Trumpot sajátos személyiségjegyei valóban alkalmassá teszik bármilyen, kellőképpen kifinomult manipulációra, ugyanakkor rengeteg munkába kerülhetett és állandó felügyeletet igényelt volna a folyamatos befolyásolás. Ne feledjük a sok külső segítséget sem, ami mind lehetővé tette, hogy egy önimádó, ostoba, nagyra nőtt gyerek kerüljön az Egyesült Államok elnöki székébe. Azonban Svec – aki 1993-ban disszidált és árulta el a KGB-t – épp ezekről a befolyásoló évekről nem tud sokat, nem is tudhat, hiszen ő akkor már átállt. Trump 1987-es moszkvai útja viszont bizonyított tény, és a könyvtárakban fellelhető korabeli újságok tanúsítják, hogy első politikai programja – melynek egy részéhez még az utóbbi években is hű maradt, majdnem tönkretéve ezzel az Egyesült Államok szövetségi rendszerét – bizony ezekből a Jaszenevóból (akkoriban ott volt a KGB egyik központja, amit mostanra az SZVR örökölt) sugalmazott ostoba panelekből állt.

Ha jobban szemügyre vesszük a napjainkban megjelent és keringő Muszajev-bejegyzést, láthatjuk, miszerint az nem egyéb, mint a korábbi Svec-Unger kötet aktualizálása és megerősítése. Muszajev, mint a kazah szolgálatok volt vezetője (és ami a lényeg: egykori KGB-s) nyilván nem hamis propagandaanyaggal akarta kisegíteni a most nagyon nehéz helyzetben lévő Ukrajnát, hiszen a kazah-orosz viszony erősen ellentmondásos, és akkor még finoman fogalmaztam, tehát vegyük sorait megerősítő vallomásnak egy már létező vád kapcsán.

Ami azonban vagy igaz, vagy nem, mert csak volt ügynökök vallomásai bizonyítják. És mellesleg, mint ennek az írásnak az elején megjegyeztem: lehet ám úgy is igaz, hogy nem igaz... Na, ezt meg kell magyarázzam.

Tegyük fel, hogy Trumpot annak idején valóban beszervezték, és tegyük fel azt is, hogy máig hálózati személy, mert mondjuk zsarolják valamivel. Ez esetben ő a világ valaha élt legértékesebb ügynöke, akit felettesei minden eszközzel meg kell védjenek a dekonspirálódástól, lelepleződéstől. Mi ennek a leghatékonyabb módja?

Az, ha maguk a megbízói dekonspirálják! De nem igazán: koholnak egy egyszerű, könnyen cáfolható, hamis beszervezési vádat (például az „aranyesőről”), amit egy ideig keringtetnek, majd ha elér egy bizonyos szintig a nemzetközi sajtóban, fél kézzel miszlikbe rombolják, megcáfolják.

Ezek után már hiába derülne ki akár az igazság is, senki sem hinné el: mindenki úgy emlékezne, hogy ez egy rágalom volt, amit már megcáfoltak.

Tehát a Trump elleni ügynökvád is lehet úgy igaz, hogy nem igaz. És terjeszthetik az Oroszországi Föderáció „barátai” is, nem csak az „ellenségei”.

A szolgálatok világában soha, semmi sem biztos, mondaná Stirlitz, és rágyújtana egy hosszú szopókás cigarettára, majd balalajkázni kezdene az Alexanderplatzon, hogy elkerülje a lebukást.

Szele Tamás