Március tizenötödiki vezércikket írni egyrészt gyerekjáték, az utolsó gyakornok, slapaj is képes rá, bármikor összehajigálja az ember rutinból azt a pár flekket, pláne, ha – mint én – már harmincötödik éve ír napilapot. Másrészt nagyon nehéz feladat, lévén, hogy ezalatt a harmincöt év alatt már mindent megírtam én is, a kollégák is, amit erről a napról írni lehet.

(Képünk illusztráció)

Nem mondhatjuk, hogy Kurdisztán jövője sötét, ugyanis Kurdisztán jelenleg nem létezik és a dolgok pillanatnyi állása szerint kevés is az esély a létrehozására, ha csak valami egészen bonyolult csoda nem történik. Az elmúlt napok eseményei nagyon sokat rontottak a kurd autonómia esélyein – a helyzetet a Novaja Gazeta elemzése mutatja be részletesen.

(Képünk illusztráció)

Teljesen meghökkentő tervezetről kell ma beszámoljak, olyasmiről, ami félig-meddig a sci-fi tárgykörébe tartozna, de sajnos nem szelíd utópiának tűnik, hanem kemény disztópiának. Ezt nem Gene Roddenberry találta ki, hanem Peter Thiel, Mark Zuckerberg, Elon Musk és a Szilícium-völgy többi libertárius (tehát nagyon nem liberális) maharadzsája. És mintha valami posztapokaliptikus korra való felkészülés első lépéseit látnánk...

(Képünk illusztráció)

Nem látok nagy különbséget a lóverseny (pontosabban: az ügető) és az Ukrajnát érintő béketárgyalások menete között. Mindkettő kiszámíthatatlan, mindkettőn sokat lehet veszíteni, ráadásul valahogy hasonlóan is működik ez a két dolog – de erről később, most lássuk az ISW szikár és pontos jelentése alapján, mi történt tegnap Dzsiddában.

(Képünk illusztráció)

Magyarország az az állam, amelyhez minél közelebb állnak szomszédai, annál távolabbinak tekinti őket. Az átlagpolgár a posztjugoszláv térség államaira lesajnálóan legyint, „ja, kérem, az Balkán...” felkiáltással, Romániát távolabbinak tekinti Eritreánál, Bulgáriát semmibe sem nézi, Ciprusról meg jó esetben hallott valamit harangozni, de leginkább összetéveszti Krétával és mindkettőt Rodosszal.

(Képünk illusztráció)

Számomra nem a legkedvesebb foglalkozás a magyar belpolitika elemzése (még akkor sem, ha, mint ma is, van köze a külpolitikához), de most muszáj lesz ilyesmire adnom a fejemet – némi személyes érintettség is közrejátszik a dologban, de legfőképpen az, hogy szinte senki sem érti, mit jelent Kocsis Máté alaptörvény-módosítási javaslata. Illetve: mindenki érteni véli, mindenki a saját szája íze szerint, és úgy gondolom: igen sokan tévednek.

(Képünk illusztráció)

Induljunk ki abból a tételből, hogy sárkányok – vagyis gigantikus, repülő, pikkelyes, tűzokádó gyíkok – csak a mesékben és a legendákban léteznek. Ehhez képest meglepőnek tűnik a tény, hogy az általunk ismert emberi civilizációval minden jel szerint ezek a kitalált sárkányok fognak végezni. Épp azért, mert kitalálták őket. Persze ezt meg kell magyarázzam.

(Képünk illusztráció)

Rövidesen az érdeklődés fókuszába fog kerülni – ha ugyan még nincs ott – Irán és az Egyesült Államok új alapokra épülő kapcsolata, amelyeknek tárgyalásait, lássunk csodát, maga Vlagyimir Putyin fogja közvetíteni. Ennek fényében elég érdekesnek tűnik, hogy a The Insider tényfeltáró írása szerint hogyan fejlődött utóbbi időben az orosz szolgálatok tevékenysége Iránban. Jelentem: rohamosan.

(Képünk illusztráció)

Engem Romániával kapcsolatban viszonylag nehéz meglepni, ugyanis jobban ismerem azt az országot annál, hogy bármin is csodálkozzak, de most azért majdnem megtörtént ez is. Kérem, alig egy héttel a Georgescu-puccskísérlet lelepleződése után újabb szélsőjobboldali, oroszbarát szervezkedést lepleztek le a bukaresti hatóságok, amit jobb híján nevezzünk csak „a géták összeesküvésének”.

(Képünk illusztráció)

A hatalmas világfelfordulásban, amibe Trump elnök miatt csöppentünk, hajlamos az ember időnként akár kulcsfontosságú folyamatokról is megfeledkezni. Ilyen például az iráni atomalku kérdése, amitől többek között a Közel-Kelet hatalmi egyensúlya függ, és amit Donald Trump jelenleg Vlagyimir Putyin bevonásával kíván rendezni.

(Képünk illusztráció)