Kérem, azért ilyen pocsék napom már rég volt. Minden azzal kezdődött tegnap, hogy elromlott a lift, szerencsére nem voltam benne, de hét emelet lefelé is hét emelet, felfelé meg pláne. Ügyeket kellett intéznem, az egyik hivatalban másfél órát várakoztam, míg kiderült, hogy az épületben csak ketten vagyunk: a portás hölgy és én, illetve ha a kutyáját is ideszámítjuk, hárman.

(Képünk kivételesen nem illusztráció, hanem az inkriminált jelentés része)

Bolondnak kell lenni ahhoz, hogy tagadjuk a klímaváltozás tényét – a bőrünkön tapasztaljuk minden nap, hogy nagy a baj. Donald Trump szerint azonban még sincs, és ezt egy olyan ember mondja, aki az elmúlt évek folyamán maximum légkondicionált épületekben lévő irodák között közlekedett, légkondicionált járművek segítségével, szóval komoly tapasztalatai lehetnek ez ügyben.

(Képünk illusztráció)

Nagy fába vágom ma a fejszémet, ugyanis átfogó geopolitikai elemzés következik az ISW egyik tanulmánya alapján (igen, hosszú lesz, ne tessenek panaszkodni, ezt nem lehet két mondatban megírni, aki mégis megteszi, az egyéb aljasságra is képes), de előtte tartozom egy kis szövegmagyarázattal, jelesül az általam használt kifejezésekkel kapcsolatban.

(Képünk illusztráció)

Mint az köztudott, Roman Sztarovojt, az Oroszországi Föderáció volt közlekedési minisztere öngyilkos lett. Tettét különös kitartással vitte véghez, legalább három egymást követő napon, három különböző alkalommal, mert három az orosz igazság, vagy hogy is van ez – makacs ember lehetett, meg kell hagyni.

(Képünk illusztráció)

Nagyon fontos állításokat fogalmaz meg a Vazsnoje Isztorii mai írása, melyek számunkra különös jelentőséggel bírnak. A magyar kormány körei olyan ügyletekbe bonyolódtak az orosz tényfeltáró lap és a Direkt36 kutatásai szerint, amelyek már-már a korrupción is túlmutatnak. Lássuk, mivel van dolgunk. (Előre szólok: hosszú lesz az írás, de nagy jelentőségű).

(Képünk illusztráció)

Elon Musk és Donald Trump ellentéte azokra az 1980-90-es években forgatott amerikai tévésorozatokra és -filmekre emlékezteti az embert, amelyekben a középiskolai önképzőkört elnöklő kislány összevész a mazsorettek és cheerleaderek vezetőjével, és ebből aztán mindenféle hangyányi bonyodalmak következnek, majd lesz, ami lesz, minden befejezés megfelelő, csak kellőképpen látványos legyen.

(Képünk illusztráció)

Kérem tisztelettel, a magyar kormánymédiába is belébújt az ördög, mással nem magyarázhatom, hogy a Pride előtti héten nem lehetett úgy megnyitni a Pesti Srácokat, hogy legalább napi egy írásban ne foglalkozzanak Ő Sátáni Felségével, bár a tömegdemonstráció hatására átmenetileg kigyógyultak a megszállottságukból, de sebaj, majd újrakezdik – különös tekintettel DJ Jeszyre.

(Képünk illusztráció)

Manapság, amikor napról napra sokasodnak mifelénk is a politikai természetű feljelentések – ó, természetesen csak „szabálysértési eljárásokról” van szó, legalábbis egyelőre – nem árt, ha megnézzük, hogyan művelik ezt a szakterület ügyeiben nálunk sokkal gyakorlottabb szovjet, jaj, bocsánat, orosz elvtársak. Ötletgazdagon, annyit mondhatok – de tekintsük a The Insider által részletesen bemutatott Baburin-ügyet példaként.

(Képünk illusztráció)

Kezd eltűnni a különbség a külpolitikai és belpolitikai újságírás között. Annyi mégis megmaradt, hogy míg a külpolitikai forrásokat angolból, oroszból, kínaiból kell lefordítani, a belpolitikaiakat magyarból. Mármint magyarra. Ugyanis az a nyelv, amin a kormány politikusai beszélnek, amit használnak kétségtelenül magyar ugyan, csak éppen a köz számára érthetetlen.

(Képünk illusztráció)

Van, kérem, a külpolitikai újságírásban China-watching, vagyis a kínai hírek elemzése, van kremlinológia, vagyis ugyanez oroszul, és – igaz, a magyar belpolitikai rovatoknál – van karmelitológia. Mindhárom igen szép művészet (vagy tudomány?), mert azzal foglalkozik, mit jelent egy hír, egy információ, amikor nem azt jelenti, mint ami oda van írva.

(Képünk illusztráció)