Ez, kérem, egy megosztó írás lesz. Megosztónak azt nevezzük udvariasan, amit mindenki utál, csak ki ezért, ki meg azért. És mivel nem értenek egyet az utálkozók, sőt egymást még sokkal jobban utálják, hatalmas veszekedés lesz a dologból, melynek a végére már semmi köze nincs az eredeti témához, mely esetünkben Angela Merkel kancellár egyik tegnapi megszólalásával kapcsolatos.

(Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala)

Mit tegyünk, áthúzódott hét elejére a hosszú hétvége, a fű sem nő, nincs egy árva hír sem a tors közt kelőben. A sajtószakma ezért utálja a hétvégéket, az ilyen hosszút meg különösen. Külföldön is félgázzal zajlik az élet, nálunk alig pislákol, esetleg délutánra jön valami bejelentés a Merkel-Orbán találkozóról, sajtótájékoztató mindenképpen lesz, de addig itt állunk, mint Éliás próféta a pusztaságban, hírek nélkül.

Azért mostanság akad merengni valója Orbán Viktornak, a fene azt az átkozott rendszerváltást. Már nincs idő átrakatni utólag máskorra a Schmidt Máriával, már nem segít ezen a Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő sem, most vannak az évfordulók, most jön az Angela Merkel is, pedig igazán lehetne később is ez az egész.

(Fotó: Index)

Egészen pontosan egy napig tartottak Donald Trump Jack Londonhoz méltó, férfias álmai északi odüsszeiákról, a kutyaszánok örök panaszának énekéről, jégsivatagokról, hatalmas vagyonokról, ugyanis a lehető legrövidebb úton kiderült, miszerint Grönland nem eladó, és az ügyben érintettek egységesen hangot adtak véleményüknek Trump esze tokjával kapcsolatban.

(Fotómontázs: Sky News)

Hát nem azért, amiért éppen Alaszka. Illetve, Alaszkát sem azért vették meg annak idején, amiért később haszna lett – de ne szaladjunk előre a történetben, lássuk a hírt magát. Ami arról szól, hogy Donald Trump,mindannyiunk kedvenc Twitter-komikusa állítólag meg akarná vásárolni Grönlandot, mármint az Egyesült Államok venné meg, nem ő maga.

(Fotó:444)

Kérem, legyenek erősek, világpolitikai tényező leszek. Még megiszom ezt a kávét, aztán nekiállok rendet csinálni, szóval meneküljön, ki merre lát, ugyanis abban biztos vagyok, hogy akármilyen jó szándékkal is fogok neki – a politikusok többsége is jó szándékú elvileg – épp úgy el fogom tolni a világ ügyeit, mint ők. De legalább tudni fogom, hogy én vagyok a hibás.

(Fotó: National Geographic)

Lassan illenék megmagyarázni, mi is történik Hong Kongban, amiről az átlagember mifelénk csak annyit tud, hogy messze van és Jackie Chan, idősebbek még emlékeznek Bruce Lee-re is. Szóval az valami kungfuváros, ahol filléres mikroelektronikát gyártanak, és angol gyarmat volt, azonban most már nem az. De mit elégedetlenkednek, tán éheznek?

(Fotó: Time)

És a Sátán malmai őrölnek. Embert őrölnek, karaktert gyilkolnak a kérlelhetetlen malomkövek, a pontosan illeszkedő fogaskerekek a propaganda pokoli gépezetében. Már az baj, hogy ezt megtehetik, de a nagyobb baj az, hogy lassan senki sem lepődik meg, ha képtelen vádakról, névtelen feljelentésekről, sajtórágalmakról hall.

Egy alapkérdés újból megoldva, örök szégyen, hogy nem magyar elme adott választ a világméretű problémára, hanem a pengeagyú Javier Bolsonaro, de az már legyen a kormánymédia dolga, hogy kiokoskodják, miszerint eredetileg ő is magyar, és az ősapját Borsos Áronnak hívták, innen a vezetéknév. De egy illiberális géniusz kellett ahhoz, hogy elbánjon a környezetszennyezéssel.

(fotó: The Economist)

Hogy az elején kezdjem, szeretném leszögezni: legszívesebben meg is feledkeznék a Pesti Srácok című sajtóképződményről, és mélyen sajnálatosnak tartom, miszerint ez nem lehetséges. Ők nem hagyják: egymás után művelik a különböző csodákat, egy hisztérikus primadonna nyugalmával és méltóságával fogadva a közönségvisszhangot, és minden nap gondoskodnak róla, hogy ne lehessen őket elengedni.