Forgókínpad

Forgókínpad

Északi Odüsszeia

2019. augusztus 17. - Szele Tamás

Egészen pontosan egy napig tartottak Donald Trump Jack Londonhoz méltó, férfias álmai északi odüsszeiákról, a kutyaszánok örök panaszának énekéről, jégsivatagokról, hatalmas vagyonokról, ugyanis a lehető legrövidebb úton kiderült, miszerint Grönland nem eladó, és az ügyben érintettek egységesen hangot adtak véleményüknek Trump esze tokjával kapcsolatban.

skynews-donald-trump-greenland_4746839.jpg

(Fotómontázs: Sky News)

De, hogy mindenekelőtt magukat a tényeket vegyük, ugyebár a tegnapi nap híre az volt, hogy Donald Trump meg szeretné vásárolni Grönland szigetét. Nem magának, hanem az Egyesült Államoknak, ő nem mondta meg, mire volna jó, de szerintem az Északnyugati Átjáró és általában a globális felmelegedés miatt megnyíló sarkvidéki hajóutak ellenőrzése céljából – ne feledjük, ez nemsokára rengeteg pénzt és befolyást jelent majd, ráadásul nem csak Oroszország terjeszkedik az arktikus térségben, hanem tavaly év végén még Kína is bejelentette, miszerint „sarkkör-közeli nemzet” (nem tudom, ebbe Kanton, Hong Kong és Hajnan szubtrópusi szigete is beletartozik?), szóval folyik a verseny az északi vizekért, kizárólag ebből a szempontból lett volna értelme az üzleti ajánlatnak.

Csakhogy Grönland mégsem egy kiló érett túró, hogy hoci-nesze alapon kereskedjenek vele. Elsőként Ane Lone Bagger, Grönland külügyminisztere reagált a különös felvetésre, éspedig kategorikusan:

Az üzletekre nyitottak vagyunk, de nem vagyunk eladók”

mondta, vagyis világossá tette, hogy Trump összesen annyi jeget kaphat Grönlandon, amennyi a whiskyjében elfér, azt is csak akkor, ha odautazik. Aaja Chemnitz Larsen, a grönlandi parlament képviselője annyit tett még hozzá, hogy a sziget jövője szerinte sokkal inkább „egy jobb és egyenlőbb partnerség Dániával”.

Dániában is megrökönyödve fogadták az ötletet. Pár vélemény: 

Biztos csak egy szezonon kívüli áprilisi tréfa - írta például Twitterén a volt miniszterelnök, Lars Lokke Rasmussen. A populista Dán Néppárt külügyi szóvivője, Soren Espersen ennél kevésbé volt visszafogott „Ha ez komolyan megfordult a fejében, az a végső bizonyítéka annak, hogy végleg megment” - nyilatkozta a dán közszolgálati adónak. „Nevetséges gondolat, hogy Dánia eladná ötvenezer polgárát” - mondta. „Minden dolgok közül, amik sohasem fognak megvalósulni, ez a legkevésbé valószínű” - árazta be Trump gondolatait Rasmus Jarlov konzervatív parlamenti képviselő.” (444)

Most azon lehetne vitatkozni, hogy az eredetileg használt „gone mad” kifejezéssel Soren Espersen a „megment” vagy inkább a „megőrült” fogalmat akarta érzékeltetni, de az a lényeg, hogy az üzlet kútba esett. A grönlandiak nem akarják, a dánok nem akarják, az amerikaiak többsége nem akarja – voltaképpen egyedül Donald Trump ingatlanfejlesztő és másodállású amerikai elnök szeretné, de az üzlethez két fél kell, szóval adásvételi szinten nem lesz belőle semmi.

Érdekesebb kérdés, hogy lehetne-é?

A felületes szemlélő azt mondaná: igen, volt már rá példa, és előhozakodik Alaszka vagy a Virgin-szigetek esetével, ráadásul az utóbbit pont Dániától vette meg az Egyesült Államok, igaz, 102 évvel ezelőtt, és azóta sok minden történt. Hát – nem tudom.

Tegnapi írásomban volt egy félmondat, miszerint nem tudni, vannak-e komolyan vehető ásványkincsei Grönlandnak, vagy nincsenek, de mivel rohamosan melegszik a bolygó klímája, hamarosan úgyis megtudjuk. Erre reflektált néhány olvasó, akik azt mondták: sok ott a rubin. Én nem tudom, rubin mennyi van ott, remélem a helyiek érdekében, hogy sok, de a kutatások szerint gazdag lehet a terület ritkaföldfémekben is, amik az ipar számára többet érnek – kellenek a mikroelektronikához. És uránt is sejtenek ott a föld mélyén, ha nem is a legtisztább formában.

Mármost képzeljük el, hogy Grönlandon hirtelen találnak egy rubinhegyet, lantanidamező közepén, uránsziklákkal. És ebből Grönland szigete éktelenül meggazdagszik. De annyira, hogy szüksége lesz egy új, már kiépített, ha lehet nagy forgalmú átrakó kikötőre. A választásuk New Yorkra esik, és ajánlatot is tesznek az Egyesül Államok kormányának a város és a kikötő megvásárlására, méltányos összegért.

Eladhatja Washington New Yorkot Nuuknak?

Dehogy adhatja. Az Egyesült Államokban (még most is) demokratikus államrend uralkodik, mi több, nagy a jelentősége a helyi autonómiának is, népszavazás nélkül semmiképpen sem lehetne eladni egy települést senkinek. Hát hiszen ha lehetne, Kína már felvásárolta volna a fél nyugati partot. Attól most tekintsük el, hogy ha egy ilyen népszavazást ma rendeznének, a város polgárainak többsége még a grönlandi állampolgárságot is inkább elfogadná, csak, hogy szabaduljon Trumptól, bár valószínű, hogy szívesebben csatlakoznának Hollandiához és visszakeresztelnék a metropolist Nieuw Amsterdamra, de nem volt ez mindig így, nem is lesz, kerül még épelméjű ember a Fehér Házba, szóval nyilván nem mennének bele az üzletbe, sem New York város, sem New York állam, de még az Egyesült Államok többi lakói sem.

Akkor viszont honnan gondolta Trump, hogy ez fordítva működne?

Onnan, hogy Dánia királyság? Amint az Orosz Birodalom is monarchia volt, mikor megvették tőlük Alaszkát? És a monarcha egy személyben dönthet? Hát, akkor, régen dönthetett, most nem. A magyar történelem folyamán is volt példa arra, hogy Luxemburgi Zsigmond királyunk addig háborúzgatott a velencésekkel, hogy a végén be kellett vigyen a zaciba tizenhárom szepesi várost meg három várkastélyt – azt hitte, hamar kiválthatja őket, de végül 1412-től egészen 1772-ig ott maradtak, Lengyelországnál, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy gondoltuk (ha zaciról van szó, nálunk sosem alakulnak úgy).

Olyan is volt, hogy német hercegek, választófejedelmek cserélgették egymás között az országocskáikat, de az sem mostanság.

Igen, Dánia királyság, csakhogy alkotmányos és demokratikus, a valódi hatalmat nem a király, hanem a parlament, a Folketing gyakorolja, amit a polgárok választanak, szóval népképviseleti alapon kormányozzák, és ma már népszavazást kéne tartani területek eladásáról – hogy Oroszországnak mi az államformája, arról sokat szokás vitatkozni, talán autokratikus alkoholizmus és totális reménytelenség, éjfekete nyomorral dúsan bearanyozva. Ha nem lenne komoly rivalizálás az Egyesült Államok és Oroszhon között, ők talán még hajlandóak is lennének eladni mondjuk Kamcsatkát – no, de hát pont ők az egyik fő ellenfél a sarki vizekért folytatott versenyben, szóval erről se tessék álmodozni. Bár szóba sem került, csak játszadozunk a gondolatokkal: mindenképpen, ha Oroszország nem volna világhatalmi tényező – csak éppen az – a politikai berendezkedése lehetővé tenné területek eladását. Igaz, erre sosem fog sor kerülni, pont a világhatalmi törekvések miatt.

De térjünk vissza a kályhához: ott tartottunk, hogy Grönland nem eladó, és maga az ötlet is súlyosan sértő volt úgy Grönland népére, mint Dániára nézve. Kínáljanak érte akármennyit is. Kicsit olyan ez, mint a régi viccben.

- Kisasszony, lefeküdne velem tízmillió forintért?

- Tulajdonképpen igen.

- És tízezerért?

- Minek néz engem?

- Azt, hogy mi a foglalkozása, már tisztáztuk. Most az áron alkudozunk.

Hát körülbelül annak nézte ezzel az ajánlattal Trump Grönlandot és Dániát, aminek a viccbéli kliens a kisasszonyt.

Ezeknek a sarkköri álmoknak vége, legalábbis ebben a formában, ezek kútba estek – és javasolnám, hogy ha Donald Trump annyira szereti Jack London munkásságát, hogy a regényeit a valóságban is szeretné átélni, kísérletezzen inkább azzal, hogy rongyosan és pénztelenül átszeli Amerikát illegálisan felkapaszkodva mindenféle tehervonatokra. Azt is Jack London írta.

Nem mondom, kicsit kockázatos, tényleg nem egy életbiztosítás, de vegyük tekintetbe, mennyivel olcsóbb lenne.

És legalább olyan romantikus, mint egy északi odüsszeia.


Szele Tamás

süti beállítások módosítása