Azért mostanság akad merengni valója Orbán Viktornak, a fene azt az átkozott rendszerváltást. Már nincs idő átrakatni utólag máskorra a Schmidt Máriával, már nem segít ezen a Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő sem, most vannak az évfordulók, most jön az Angela Merkel is, pedig igazán lehetne később is ez az egész.

(Fotó: Index)

Mondjuk, ha visszatérnénk ortodox módra a Julián-naptárhoz... de azzal is csak pár napot nyerhetnénk, nem éveket, amennyire szükség lenne. Hát, most már mindegy, de tényleg későbbre kellett volna rakni ezt az évfordulót, bármit is mondjon a naptár, mert túl sokan vannak még életben azok közül, akik látták, hogy igazából mi történt. Akik tanúsítják, hogy Orbán Viktor beszéde nem, hogy a szovjet hadsereget, de még három balkáni gerlét sem kergetett ki az országból, akárhogy tapsolnak neki utólag – azért sem, mert jó ideje tartott már a kivonulás, mikor a mostani miniszterelnök elszónokolta magát a Hősök terén. Akkor azt mondtuk, nyitott kapukat dönget, csak akkor tízmillióan mondtuk, mert láttuk a híradófelvételeket korábban – annyi meg nem lehet a népesség természetes fogyása, hogy ne legyen életben ennyi szemtanúból szinte senki mostanra.

Persze, akadnak, akik rosszul emlékeznek, még többen akadnak, akik ezt szándékosan teszik – ebben az a tragikus, hogy az ilyen szándékos melléemlékezésért még az ötvenes években is járt valami kis jutalom, és a házmesterlelkületűek azt hiszik, most is jár, pedig dehogy – az jár, hogy nem történik több bajuk, mint másoknak, kicsit inkább hagyják őket békén.

De egyéb kedvezményre nem számíthatnak, szóval ebben az országban lassacskán már elaljasodni sem érdemes.

Itt van például ez a páneurópai piknik, amiről Angela Merkel megemlékezik, méghozzá hétfőn, Sopronban Orbán Viktorral együtt – igen szépeket mondott az üzenetében, olyanokat, hogy

„A németek mindig hálásak lesznek Magyarországnak a német újraegyesítéshez nyújtott hozzájárulásért.”

vagy

„Magyarország ezzel hozzájárult ahhoz, hogy megtörténhessen a német egyesülés csodája. Magyarországban megvolt a bátorság ahhoz, hogy a határnyitással lehetővé tegye a menekülést az NDK-ból érkezett embereknek, ami a berlini fal lebontása és a német egység megvalósítása felé vezető út egy nagyon fontos építőeleme. A folyamat végül Európa egyesítéséhez és a hidegháború meghaladásához vezetett, és így kialakult egy nagy, új partnerség Közép-, és Kelet-Európa országaival, amelyet ma közösen élhetünk meg az Európai Unióban és a NATO-ban. A sok megoldandó feladat mellett is mégiscsak nagy öröm demokráciában és szabadságban élni.” (MTI)

Hát ennél kínosabb vádbeszédet régen mondtak Orbán Viktor ellen, akinek még mosolyognia is kell, míg hallgatja: sem az Unió, sem a NATO nem a szíve csücske mostanság, a szabadságot meg a demokráciát hagyjuk is: egyszóval, kínos lesz neki a soproni jelenés, kínos az istentisztelet, kínos a beszéd, még kínosabb a közös ebéd, legkínosabbak utána a kétoldalú tárgyalások.

Nem, nem azért, mert Merkel asszony lehetetlent vagy, ami ennél is rosszabb, valami lehetségeset kérne akár Orbán Viktortól, akár Magyarországtól – hanem azért, mert végig arra kell majd emlékeznie a magyar kormányfőnek, ki is volt ő egykoron.

Az meg pocsékul fog neki esni.

Hát hiszen ha a páneurópai piknik mondjuk 2015-ben lett volna (és még két Németország van), kezdjük azon, hogy a keletnémetek be sem léphettek volna ekkora számban Magyarországra, ha belépnek mégis, rendőri erőt vetnek be ellenük. Amelyikük mégis kap valami menedékjog-féleséget, annak orosz vagy üzbég nyelvű vaktérképet adnak a kezébe, hogy a nyugatnémet követség helyett mindenképp a Keletinél lyukadjon ki, pénz nélkül, étel nélkül, fedél nélkül, hátha mire pár ezren összeverődnek, fellázadnak. Teleplakátolták volna az országot a beözönlő tokos németek elleni üzenetekkel, kiírták volna nekik magyarul, hogy nem vehetik el a munkánkat, tiszteletben kell tartsák a kultúránkat. De még falat is építettek volna ellenük.

Nem hat-hétszázan szaladtak volna át a határon, hanem senki – de hát a páneurópai piknik is úgy nézett volna ki, hogy az osztrák határra telepítenek egy aknamezőt, némi pengés drótot és annak a tövében bográcsol Orbán Viktor Németh Szilárddal. Nyílt tűzparancs lenne máig érvényben, mert Magyarország megvédi a szuverenitását. Meg a kultúráját.

Hoppá: a Németh Szilárdot is már rég Magyar Szilárdnak hívnák.

Orbán Viktort meg nem miniszterelnöknek, hanem első titkárnak, bár minden nap várom is, hogy átkereszteljék a hivatalát emígyen.

Ezzel szemben nem 2015-ben zajlott a piknik, hanem 1989. augusztus 19-én. Ami még nagyobb baj, nem Orbán Viktor vágta át jelképesen a határzárat, hanem Alois Mock és Horn Gyula (magyar részről azért nem csak Horné az érdem, Németh Miklós is komoly részt vállalt a tárgyalásokban. Biztos azért, mert Németh.) Szóval, az még tán elképzelhető, hogy magyar részről nagy kampány segítségével el lehet érni, miszerint Orbán Viktor legyen utólag Horn Gyula, de német részről semmiképp.

Kívánja is a pokolba az egész rendszerváltást, évfordulóstól Orbán Viktor, de a naptár ellen sokat ő sem tehet. Meg a tények ellen sem.

Hanem a valódi skandalum tán nem is ez.

Hanem a soproni városháza esete.

Szép, francia neoreneszánsz stílusú épület, a millennium évében adták át, szóval ráfért a felújítás, meg a kivitelező cégekre is a pénz, ami elsüllyed náluk, mint sírban a nemzet, de mikor beléfogtak a restaurációba, még nem tudták, hogy jőni fog, mert jőni kell neki, nem egy jobb kor (az is jő, csak később), hanem egy német kancellár.

Az épület meg ott áll, talpig állványban.

Nem sokat tehettek: bevonták az állványzatot kívülről ponyvával, amire ráfestették, hogy kéne kinéznie a városházának.

És most remélik, hogy Merkel asszony erősen rövidlátó.

Ebben azért benne van az egész mai Magyarország, a gazdaságával, politikájával, rendszerével, hazugságaival, kis és nagyobb megalkuvásaival, egetverő képmutatásával...

Katalin cárnő elnézte Patyomkin hercegnek, hogy díszletfalvakat mutogatott neki a Krímben, színészekből összeverbuvált lakossággal, mert akkor még kedvelte, akkor még megbocsátott - később, mikor pártot ütött ellene, azt már nem.

Na, de hölgyeim és uraim, kedves barátaim, Orbánt Merkel asszony sosem kedvelte, és a pártütésen is túl vagyunk már...

Szóval, nem biztos, hogy ez a kulissza-Magyarország színpadi városházával, olcsó ripacskodással, mindennel együtt jó ötlet. Legenda, az lesz belőle, szerintem még film is, ez egy kiváló vígjátéki alap – azonban siker és elfogadottság nem.

Azt viszont már tudom, mivel fogja cukkolni legközelebbi találkozójukon Putyin, az orosz történelem kiváló ismerője Orbánt ez után a trükk után.

A régi viccel:

Szele Tamás