Egészen pontosan egy napig tartottak Donald Trump Jack Londonhoz méltó, férfias álmai északi odüsszeiákról, a kutyaszánok örök panaszának énekéről, jégsivatagokról, hatalmas vagyonokról, ugyanis a lehető legrövidebb úton kiderült, miszerint Grönland nem eladó, és az ügyben érintettek egységesen hangot adtak véleményüknek Trump esze tokjával kapcsolatban.

(Fotómontázs: Sky News)

Hát nem azért, amiért éppen Alaszka. Illetve, Alaszkát sem azért vették meg annak idején, amiért később haszna lett – de ne szaladjunk előre a történetben, lássuk a hírt magát. Ami arról szól, hogy Donald Trump,mindannyiunk kedvenc Twitter-komikusa állítólag meg akarná vásárolni Grönlandot, mármint az Egyesült Államok venné meg, nem ő maga.

(Fotó:444)

Kérem, legyenek erősek, világpolitikai tényező leszek. Még megiszom ezt a kávét, aztán nekiállok rendet csinálni, szóval meneküljön, ki merre lát, ugyanis abban biztos vagyok, hogy akármilyen jó szándékkal is fogok neki – a politikusok többsége is jó szándékú elvileg – épp úgy el fogom tolni a világ ügyeit, mint ők. De legalább tudni fogom, hogy én vagyok a hibás.

(Fotó: National Geographic)

Lassan illenék megmagyarázni, mi is történik Hong Kongban, amiről az átlagember mifelénk csak annyit tud, hogy messze van és Jackie Chan, idősebbek még emlékeznek Bruce Lee-re is. Szóval az valami kungfuváros, ahol filléres mikroelektronikát gyártanak, és angol gyarmat volt, azonban most már nem az. De mit elégedetlenkednek, tán éheznek?

(Fotó: Time)

És a Sátán malmai őrölnek. Embert őrölnek, karaktert gyilkolnak a kérlelhetetlen malomkövek, a pontosan illeszkedő fogaskerekek a propaganda pokoli gépezetében. Már az baj, hogy ezt megtehetik, de a nagyobb baj az, hogy lassan senki sem lepődik meg, ha képtelen vádakról, névtelen feljelentésekről, sajtórágalmakról hall.

Egy alapkérdés újból megoldva, örök szégyen, hogy nem magyar elme adott választ a világméretű problémára, hanem a pengeagyú Javier Bolsonaro, de az már legyen a kormánymédia dolga, hogy kiokoskodják, miszerint eredetileg ő is magyar, és az ősapját Borsos Áronnak hívták, innen a vezetéknév. De egy illiberális géniusz kellett ahhoz, hogy elbánjon a környezetszennyezéssel.

(fotó: The Economist)

Hogy az elején kezdjem, szeretném leszögezni: legszívesebben meg is feledkeznék a Pesti Srácok című sajtóképződményről, és mélyen sajnálatosnak tartom, miszerint ez nem lehetséges. Ők nem hagyják: egymás után művelik a különböző csodákat, egy hisztérikus primadonna nyugalmával és méltóságával fogadva a közönségvisszhangot, és minden nap gondoskodnak róla, hogy ne lehessen őket elengedni.

Kérem szépen, minden büdösnek egyszer vége lesz, miként a világ egyéb dolgainak is, a mulandóság árnya vetül az Univerzumra, és minden ocsmány szag eloszlik egy idő után... nos, ha hagyjuk a melankóliát, akkor is azt kell mondanunk: a Budapestet lázba hozó trágyabűz elmúlott ugyan, de, éppúgy, mint a kólareklám, még sokáig közbeszéd témája lesz.

Örömmel értesítem a nagyérdeműt, hogy Budapest, Magyarország fővárosa a nagyvárosi lét újabb fokára hágott. Olyan szintre ráadásul, ami máshol eddig ismeretlen volt – eddig is világvárosban éltünk, metropolisban, de tegnaptól penetropolis is. Ami annyit jelent, hogy nem lehetett lélegezni a penetráns trágyabűztől a városban.

No, akkor ma kivételesen nem a kólaüggyel fogunk foglalkozni, foglalkozik azzal mindenki más, jó kedvvel, bőséggel: mi vessük tekintetünket vidámabb horizontok felé. Mondjuk nézzük meg, mi újság az ebolával?

(Kép: news24.com)