Kérem, előrebocsátanám, hogy szokásomtól eltérően most meglehetősen trágár módon fogok fogalmazni, szóval aki erre érzékeny vagy netán attól tart, kárt tesz a naturalista szókincs a lelkivilágában, ezt az írást inkább hagyja ki. Mentse indulataimat az, hogy az európai kultúra védelméről van szó, és hát a bélsár valóban nem festék, még ha úgy is tesznek egyesek.

Szóval, hogy őszinte legyek, nem minden nap olvasok 888-at, valahogy nem szokásom, főleg, mivel a lap a létező legtehetségtelenebb betűhuszárokat tömöríti, akik ráadásul „faszagyerekeknek” nevezik magukat. Meg lázadóknak, akik vannak olyan hősiesek, hogy a kormány MELLETT lázadjanak fel. Hát, nagy bátorságra azért nincs szükségük, mit ne mondjak. Szóval, a seggnyalás parádéja zajlik a médiaipari termékben, de néha érdemes belenézni, mert e hó harmadikán is akkora marhaságot írtak, hogy nincs az a fal, amelyik a másikat tudná adn, ez minden falat garantáltan átvisz. (https://888.hu/article-ha-nem-vigyazunk-zeusz-utan-szent-istvan-is-fekete-lesz) De lássuk a magnum opust magát, írta bizonyos Pörge Béla.

„Ha nem vigyázunk, Zeusz után Szent István is fekete lesz

A szép, új világban minden megtörténhet, vigyázzunk hát, hogy ide ne gyűrűzzön be!

A szerdai nap talán legdöbbenetesebb híre, hogy a BBC és a Netflix új, közös sorozatában, a Trója: Egy város bukása című műben Zeuszt, Plutarkoszt és Akhilleuszt fekete színészek alakítják majd. Sőt, a folytatásban Aineiasz is fekete lesz.

Ezen a görögök természetesen felháborodtak, sokak szerint csak szimpla történelemhamisításról van szó, mások szerint ami történik, az egyenesen rasszizmus a görögökkel szemben. A Greek Reporter több hozzászólást is idéz a témában.

Itt érdemes egy kicsit elgondolkozni azon, milyen lenne Magyarország, ha a „haladók” irányítanák.

Vajon az István, a király újragondolásába már az is beleférne, hogy István fekete, esetleg mondjuk román volt? Vagy egy új Egri csillagokban Dobó Istvánról kiderülne, hogy ő is muszlim volt, mint az ellenfelei? Talán eljutnánk oda is, Széchenyi István nő volt.” (888)

Eddig a minket érdeklő klasszika-filológiai rész. Hát elsőre elméláztam, hogy már mitől lenne veszélyben az európai kultúra, miért pont két-három fekete színész fenyegetné? Hiszen láttam én már etióp ikonon fekete Jézust, mégsem dőlt rá Lalibela monolitikus temploma, láttam filmen, méghozzá nem tegnapin fekete Orpheuszt is, abból sem lett világvége. Aztán a Jézus Krisztus Szupersztárban meg Júdás fekete – az nem baj? És még sorolhatnám, Monostatos is fekete a Varázsfuvolában, csak mivel ő negatív szereplő, Pörge mester ezt nem fájlalja – bár az is lehet, hogy egyszerűen nem ismeri a Vaázsfuvolát.

Ja, meg mondjuk az Iliászt, azt sem.

Azt, amit kivont szablyával védelmez.

Azt írja ugyanis, miszerint „ Zeuszt, Plutarkoszt és Akhilleuszt fekete színészek alakítják majd.” Zeusz van az eposzban, Akhilleusz is van, nélkülük meg se lehetett volna írni, de hogy a Mennydörgő rézzel pántolt, gyémánt hegyű, kovácsoltvasból vert falloszába kerül Plutarkhosz Trója városába, Priamosz idejébe? Hiszen jó ezerháromszáz évvel később élt, ráadásul leginkább Rómában. Ő írta a Párhuzamos Életrajzokat, mely igen tanulságos olvasmány, bár Trójához úgyszólván igen kevés köze van. Nézzük meg a Greek Reporter eredeti írását (mondjuk az sem egy nagyon komoly sajtótermék, de mégis: forrás). (http://hollywood.greekreporter.com/2018/01/02/controversy-looms-as-mythical-achilles-is-played-by-black-actor-in-new-bbc-epic/)

És lőn. Az eredetiben bizony más név szerepel.

Nem Plutarkhosz, b+, Patroklosz!

Ja, kérem, az más. Az volt Ílionban. Akkor bizony a magyar változat szerzőjének volt mindegy, melyik „P” betűs melyik – és valószínűleg azt hitte, más sem tud különbséget tenni a kettő között. Hát, ez valóban nem újságírói, hanem faszagyereki teljesítmény. Lehetne még Polübiosz, Parmenidész, Periklész, de ha már az európai kultúrát védjük, akár Papageno is, mind ugyanazzal a betűvel kezdődik.

Hát, szerzőnk se nagyon őszülhetett bele az Iliász tanulmányozásába, az már biztos, ezúton ajánlom a figyelmébe Devecseri Gábor kiváló fordítását. (http://mek.oszk.hu/00400/00406/00406.pdf)

És ő beszél az írása végén „liberális véleményterrorról”. Nem vélemény ez, Héliosz jószága, te, aki az Odüsszeiát is csak rajzfilmen láttad, hanem tény! (Akit érdekel: Héliosznak barmai voltak Trinákié szigetén). No, jó uram, te biztonságban lennél Kirkétől is, ugyanis téged már nem változtatna semmivé sem, te már készen vagy...

Ahogy az is tény, hogy az Iliász nem dokumentumfilm vagy hadijelentés, hanem hőseposz, ami meglehetősen szabadon kezeli a harci események krónikáját – nevezett Patrokloszt a halála előtt például háromszor löki le Trója várfaláról Phoibosz Apollón, aztán még a sisakot is leveri a fejéről, márpedig azt elhiszem, hogy lelökték, azt is, hogy leütötték, de azt azért már nehezebben, hogy egy ölümposzi isten öklelőzött vele. Márpedig, ha itt csak az a baj, hogy Homérosz Akhilleuszt szőkének írja le, és Homérosz minden szava szentírás, akkor Apollónban is hinni kéne, nincs mese, sőt, felvenni a stáblistára. Aztán gondolkodjunk még. Mondjuk elő akarják adni a Hamletet Lagosban vagy Manhattenben, mindegy, hol, és fekete színészre osztják a dán királyfi szerepét. Összedől az európai kultúra attól, hogy nem skandináv játssza a borongós dánt?

Dehogy dől. Játszották azt már sokan, az európai kultúra meg köszöni, jól van.

Vagy tilos lenne fehér embernek játszani Othellót, ha úgy hozza a sors, a rendezői koncepció és a szereposztás?

Aki meg filmsorozatokból tanulja a történelmet, mint a példa szerint szerzőnk is, az egy nagyon színes és a valóságtól nagyon eltérő világban élhet... elég csak a Herkules-féle tévésorozatra gondolnunk, szegény Héraklész harmincszor annyit dolgozott, mint ahány munkája volt neki a mitológiában.

Különben is, nem értem, hol a baj: ha a Mennydörgőnek nem tetszik a színész, aki játssza, akkor majd odacsap ő maga. Villámokkal, ahogy szokott. Ha nem csap oda, akkor tetszik, a hallgatása beleegyezés.

Egyszóval nagyot lőtt mellé az európai kultúra fogadatlan védelmezője. Előrángatott a hajánál fogva egy készülő tévésorozatot, hogy aztán az alt-right és a kormánypropaganda nevében megvédhesse tőle Európa kultúráját, de úgy megvédte, hogy abból kiderült: a védelmezett alanyt nem is ismeri.

Mondom én: cacatum non est pictum, ami annyit tészen magyarul, hogy a bélsár nem festék.

Igaz, mindkettőt lehet kenni. De ezzel véget is ér a hasonlóság.

Kérem elnézésüket.

Szele Tamás