Azért ne szerénykedjünk, hölgyeim és uraim, édes hazánk, Hunnia besúgásban mindig is jól teljesített és az éves spiclitermés is sokszorosa volt a nyugat-európainak. De olyan bőséges termést, mint amilyen idén várható, még sosem láthattunk a Duna–Tisza közén. Minden adott hozzá: a klimatikus viszonyok, a politikai széljárás de még a trágya is.

Már ki is hajtottak az első spionbimbók, kérem, virágzik a vamzerfa! A Magyar Idők csodás példáját adja az egészen komoly névtelen feljelentésnek, remélem, géppel írva, mert úgy az igazi. Az történt ugyanis, hogy szombati számukban (http://magyaridok.hu/belfold/kulfoldi-fiatalok-segitettek-ki-a-nagy-diaktuntetes-szervezoit-2704792/) közöltek egy olvasói levelet – álljon itt a maga teljes szépségében.

„Péntek délután a Dísz térnél egy nagyjából 15 fős külföldi fiatalokból álló csoport várakozott a 16-os busz megállójában. Egy náluk idősebb, angolul jól beszélő nő volt a vezetőjük, aki folyamatosan hangosan beszél nekik.

De nem a várról, vagy a városról, hanem arról, hogy szerinte mennyire fontos, hogy a fiatalok összefogjanak a modern oktatásért, amit Magyarországon csak a privát egyetemek képviselnek, amelyeket külföldi szervezetek támogatnak.

A hölgy telefonja a Lánchídon megszólalt, a készülékbe már magyarul mondta, hogy egy kicsit késnek, de öt perc múlva ott lesznek. A csoport le is szállt az Erzsébet térnél, magyar vezetőjük rajta maradt a buszon, de azért megmutatta, hogy merre kell menni a Kossuth tér fele.

A Kossuth téren valóban volt egy tüntetés péntek délután. a szervezők tízezres létszámot vártak, helyette még kétezren se voltak, ami enyhén szólva is óriási bukta. A szervezők totális kudarcát csak tetézte, hogy ennek a létszámnak is csak a fele volt diák.

Talán a demonstráció szervezői nem is bíztak abban, hogy kellő számú magyar diák fog tüntetni, ezért külföldről is kellett még hozni fiatalokat, mint a fenti tizenöt fős csoportot. A buszon utazó fiatalok, nem úgy tűntek, mint akiket különösebben érdekelnének a magyarországi oktatás időszerű kérdései.

Talán csak az olcsó budapesti utazás feltétele volt az, hogy egy végül teljes kudarcot jelentő tüntetésen meg kell jelenniük? Akkor pedig valószínű, hogy nem ő voltak az egyetlenek.

A három szervező diáknak lehetett erre pénze?”

Miben különbözik ez az olvasói levél az összes többitől? Abban, hogy külön írásként jelent meg. Nem komment, nem a levelezési rovat része, felületes szemlélő azt hihetné, hogy a lap munkatársának művével áll szemben, de nem, ugyanis alul jelzik, kurzívval, zárójelben, miszerint „Olvasónk beszámolója alapján”. Olvasónak viszont nincs neve, neme, semmiféle adata, őt ugyanis védi a sajtótörvény, nehogy véletlenül baja essen a nagy lojalitás miatt. Mondjuk a sajtótörvény idevágó, az informátort védő passzusát is pont ellenkező esetekre találták ki, de azt hagyjuk is, ki lehet a névtelen hős, nekem magánvéleményem, hogy akkor olvasói ez a levél, amikor én perzsa sahinsah vagyok.

De hát nem is levél, hanem tulajdonképpen névtelen feljelentés.

A spionfióka még kissé ügyetlen, ugyanis elárulja magát: ért angolul, különben nem tudta volna, miről beszél a rejtelmes hölgy. Aki viszont lehetett – kedves, oligofrén besúgócska – például angoltanárnő is, aki elkísérte a különben spontán tüntető tanítványait. De a mai világban nincsenek egyszerű, ésszerű magyarázatok: a hölgy Soros ügynöke volt, mert az kellett legyen, ezt bizonyítja az angol nyelvtudása is. Ő hozta a nyugati anarchista tömegeket a 16-os buszon tüntetni.

Mi ebből a tanulság? Az, hogy ezentúl vigyázzunk, mit és milyen nyelven beszélünk a buszmegállóban, boltban, utcán, kocsmában, vasútállomáson, mert ha angolul szólalunk meg, jöhet a rendőr. Angolul csak a Soros-ügynök tud ugyanis.

Semmi baj, majd beszélek kínaiul, úgy is tudok. Csak az a baj, hogy maximum a pekingiek értik, szóval mégsem érdemes.

Azt már nem is mondom, hogy ha magyarul bököm ki, ami a nyelvem hegyén van, abból mekkora botrány lenne.

De az állampolgári éberségnek ez a szép példája érdekes módon pont egy nappal azelőtt jelent meg, hogy Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter a következőket nyilatkozta a Kossuth rádió, vagyis MR1 Vasárnapi Újságjában (http://www.kormany.hu/hu/miniszterelnoki-kabinetiroda/hirek/a-kormanynak-van-listaja-az-illegalis-bevandorlast-segito-szervezetekrol):

„A kabinetnek az a célja, hogy távol tartsa Magyarországtól azokat, akik a bevándorlás propagálásával, szervezésével foglalkoznak, akik megpróbálnak migránsokat behozni Magyarországra és akik őket finanszírozzák. „Ezt elérni nem olyan egyszerű dolog” - mondta a miniszter, majd aláhúzta, három megoldást javasoltak.

Ezek közül az első, hogy vegyék nyilvántartásba azokat a szervezeteket, akik a bevándorlást szervezik, és „legyen vita arról, hogy kik azok, akik ezt csinálják, és ha nem vallják be, akkor a hatóságok kényszerítsék rá őket erre a bevallásra” - fejtette ki.”

Hatóságok. Kényszerítsék. Akkor megint elveszitek a Schmidt Mariskától az Andrássy út hatvanat? Mert ott vannak jó kínzókamrák, ki sem kell őket építeni. Vagy hát minek is vennétek el, maradhat ő ott igazgató attól, hogy az alagsori helyiségekben épp gumibotos és hálózati váltóáramos rákényszerítés zajlik. Szerintem még élvezné is. Az már bizonyos, hogy a besúgászat megindult, akinek van ellensége – és nálunk mindenkinek van – számíthat arra, hogy megtalálják.

Megtalálták már szegény Ady Endrét is. A Facebookon valamely öntudatos honfinak szemet szúrt egy idézet, amely tőle kering (valamikor még a Nagyváradi Naplóba írta), és úgy szól, miszerint:

„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.”

No, ez nem nyerte el a jó magyar honfi tetszését, összefogott más jó magyar honfiakkal, és addig súgták be az idézetet a közösségi oldal automatizált felügyeletének, míg az le nem tiltotta.

Antiszemitizmus miatt.

Ady Endrét.

Aki pont ellenkezőjét írta az antiszemitizmusnak.

Mindig mondtam, hogy a magyar besúgónak, spiclinek nincs párja.

Készüljetek, feleim, virágzik a vamzerfa, kinyílott a téglabokor, idén tavasszal spicliszezon következik!

Szele Tamás