Tetszettek már képtárban járni? Akkor tudják, hogy vannak képek, amiket nem közelről nézünk, hanem hátrább lépünk pár lépést, hogy érezhessük az összhatást – hát, így kéne most ezzel a Horthy-misével is tennünk. Lépjünk hátra és nézzük a dolgot összefüggéseiben, különben elveszünk a részletekben. Tehát tekintsük, miről is van szó?

Arról, hogy tegnap a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a következő meghívót tette közzé, a nagy nyilvánosság számára.

„A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ Budapest Belvárosi Csoport) tisztelettel meghívja Önt 2018. január 27-én (szombaton) 10:00 órára a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban tartandó megemlékezésére.

Szentmise keretében szeretettel és tisztelettel emlékezünk a 150 éve született vitéz nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) néhai kormányzónkra, és kedves menyére, munkatársára, a 100 éve született özv. Horthy Istvánné (1918-2013) született Edelsheim Gyulai Ilona grófnőre.

Emlékező beszédet mond:
Dr. Boross Péter úr, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke
Lezsák Sándor úr, a Magyar Országgyűlés alelnöke
Prof. Dr. habil Szakály Sándor úr, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója

Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy a helyfoglalás az érkezés sorrendjében történik. Előzetes helyfoglalásra a várható nagy érdeklődés miatt nincs lehetőség.”

Már maga a levél is elgondolkodtató, elvégre teljesen új értelmet kezd nyerni a „körúton belüli értelmiség” csúnya, szalonzsidózó fogalma, ezek az emberek mindenképpen értelmiségiek, mint nevük mutatja (más nem igazán) és körúton belüliek is, de nagyon nem úgy azok, ahogy ezt mondjuk a bayerzsoca értené. A szervezet maga még 1989-ben jött létre, tehát nincs sok köze a mostani kormánykurzushoz, mondjuk azt kivéve, hogy természetesen a kormány hívei, de maga a fogalom – keresztény értelmiségi – is elgondolkodtató. Hiszen egy értelmiségi életében talán nem az kéne a főszerepet játssza, hogy mely felekezethez tartozik, megértem, ha mondjuk Pilinszkynek ez központi kérdés volt, de Pilinszkyt sem elsősorban azért szeretjük, mert sokat járt templomba. Hanem mondjuk azért, mert csodálatos költő volt. Ennyi erővel lehetne a balkezes vagy abszolút hallású értelmiségieknek is szövetsége, hiszen a mai szekularizált világban azért nem az a központi probléma, ki miféle módon tiszteli Istent.

No, de miért lenne sérelmes egy szentmise?

Egy szentmise soha nem sérelmes, misézni mindig és mindenkiért szabad, extrém esetben még a Sátánért is lehetne, legfeljebb felesleges volna, rajta már nem segítene az ima. Csak tetszik tudni, nem mindegy, mikor tartják azt a misét és kiért. Ugyanis január 27. az auschwitzi haláltábor felszabadításának az évfordulója, ekkor ért oda a Vörös Hadsereg 322. lövészegysége. Ebből következően ez a nemzetközi holokauszt-emléknap.

És akkor már nem lenne szabad misézni?

Dehogynem. Csak épp nem Horthyért. Ugyanis a valamikori vitéz és nagybányai kicsit sem volt ártatlan a vészkorszak bűneiben. Ne kezdjük el a „német befolyást” hibáztatni, a zsidótörvényeket korábban hozták még annál is, hogy az Ezeréves Adolf Németországban kancellár lett volna. És hát nem csak a zsidótörvényekről van szó.

Ahogy Hobo mondta: „Négyszázezer a fagyhalálba, hatszázezer a füstbe ment.” Ahogy a holokauszt sem „zsidó ügy”, hiszen egyfelől a deportáltak mintegy harmada nem is volt izraelita, hanem roma volt, meleg volt, vallásos keresztény volt, pacifista volt, baloldali volt vagy csak nem tetszett a házmesternek, úgy bizony Horthy számláján ott van, nagy betűkkel a Don-kanyari katasztrófa is. Amiben több százezer magyar katona halt meg harci cselekmények miatt, vagy menekülés közben, fagyhalállal, éhezés miatt vagy a kolera végzett a szánalmasan felfegyverzett, áldozatul odadobott Második Magyar Hadsereg tagjaival. És bizony, munkaszolgálatosok tömege is. Nem nevezhető Horthy bűnlajstroma „felekezeti ügynek”. Ez bizony össznemzeti gyász, baj, szégyen, keserűség.

Horthy olyan nagy hazafi lett volna, hogy ez elnézhető neki? Lehet, hogy nagy magyar hazafinak mondta magát – de nem mindig viselkedett eszerint. Idézzük csak Faludy Györgyöt!

„Az I. világháború alatt Fényes László hadiözvegyek és hadiárvák érdekeit védte szolgabírák és főispánok ellen, akik a jogos pénzüket elsikkasztották előlük. Összetűzésbe került Horthy Miklós korvettkapitánnyal is, aki az úgynevezett otrantói csatában két angol csapatszállító hajót süllyesztett el, de az Adriai-tengerből nem tudott kitörni az osztrák-magyar hajóhaddal, és saját hajóját is elvesztette. Maga Horthy is megsebesült, és a polai kórházban feküdt, amikor Az Est újságírója meglátogatta, és a lapban közölt riportja végén azt írta: „Elbúcsúzunk tőle. Kórházi ágyán a tengerészkapitány szép kék szeme Budapest felé tekint.” Néhány nap múlva Az Est levelet kapott a beteg tengerésztől: „Egy beteg korvettkapitány szeme nem Budapest, hanem Bécs fele tekint.” (Faludy György: A Pokol tornácán)”

Ezek szerint Horthy Polában azért még nem volt akkora patrióta.

Egy évben többnyire 365 nap van, négyévente eggyel több, mely tény a Gergely-naptár ismeretében tagadhatatlan. Hát pont ezt a bizonyos napot kellett kiválasztani erre a szentmisére, ami egy, mint vázoltam, nagy bűnökben érintett politikusért szól?

Persze, vannak megmagyarázhatatlan véletlenek, ezt mondta a Zolika zsebtolvaj is, mikor megtalálták nála a pultos mobiltelefonját, de a kocsmai esküdtszék ezt nem vette különösebben tekintetbe, így jelezném, hogy a közélet előtt sem érv, hogy „nem is jutott eszünkbe, milyen nap ez”. Előtte is van nap, utána is, nem szakadna senkinek a fejére a Belvárosi Plébániatemplom, ha máskor miséznének ez ügyben.

Világos, hogy nem vallási eseményről, hanem politikai provokációról van szó.

Arról is érdemes pár szót ejteni, hogy ez a szemforgató, álnok magatartás sok minden, csak nem keresztény. Ama Galileus, a Szelíd Mester nem tanított ilyesmire senkit, soha. Ugyan még a templom profanizálásának sem volt barátja, sőt, meg vagyon írva, miszerint „Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek” - mondá, és átrendezte a kufárok pultjait. A kereszténységre nézvén is szégyen, hogy a nevében ilyen sunyi, aljas provokációt követnek el. Bizony mondom néktek, kevesebbért is átkoztak már ki embereket. És egy kis anathéma Ferenc pápától azért ide sem ártana, csak, hogy érezzék a törődést. Szimónia ez, a javából, egyházi és lelki javak megszerzése vagy áruba bocsátása, világi okokból.

Akkor most mi lesz?

Nem lesz semmi. Írunk ezer felháborodott jegyzetet, már szerveződik a nyilvános tiltakozás is (https://www.facebook.com/events/1487200158059325/) de bizony a misét meg fogják tartani, mert templom van, pap van, és „nagy érdeklődés” is várható.

Hadd szégyelljem legalább én magamat azok helyett, akik ebben a sátáni feketemisében, szentségtörésben részesek. És hadd idézzek számukra egy gondolatot a Szentírásból.

„Jakab 5:16
Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”

Azért a gyógyulásért, azért viszont nem lenne oktalan dolog imádkozni...

Buzgósággal.

Szele Tamás