Forgókínpad

Forgókínpad

Nácifarsang Budapesten

2018. január 29. - Szele Tamás

Kérem, színesedik újra a magyar politikai paletta, jobban mondva barnul, feketül – kezdenek előkerülni megint a naftalinból a régi szélsőjobboldali szövegek, fenik már a fogukat azok, akik fájdalmasan hiányolták az elmúlt időszakban ezt a gondolatvilágot a közéletből. A kormány befogadási ügye megnyitotta az utat a Jobbiknak vissza a jobbszélre, a radikálisoknak meg a nyilvánosságba.

Kesergő bőrfejűek öröme, hogy a Jobbik retorikájából megint tünedeznek a kutyulik, ciculik és előkerülnek a menekültellenes szlogenek – ezt akár Vona Gábor szombati beszédén is láthattuk (https://index.hu/belfold/2018/01/27/vona_gabor_valasztas_kampanynyito/), amiből pedig az a tanulság, hogy nem szelídült ez a párt semennyit sem, csak éppen pragmatikusan alkalmazkodott a helyzethez. A kormány évekig szó szerint ellopta tőle a nacionalista-kirekesztő showt, mellettük nem lehetett labdába rúgni, no, de most, hogy kiderült, miszerint mégis menedéket kapott az országban pár szerencsétlen a befogadási kvóták alapján (és jóval több gazdag szerencsés, a pénze alapján) előkapják újból a rezes fringiát, amiről azt hittük, fogason függ, rozsda marja. Ésszel élő ember mást nem is várt – így tessenek megválasztani őket, előszednek majd ezek mindent a sifonérből, amit a cukiság korában megtagadtak.

Mondjuk a kormány meg lemásolta az ő sifonérjukat, egyik kutya, másik eb, szalonna egyikből sem lesz.

Hanem ha csak a Jobbik orientálódna a szélsőségesek felé, még egyszerű volna a képlet. Mozgolódik arrafelé már mindenki, kísértetek huhognak az éjféli keresztúton, elfeledett csontvázak esnek ki a szekrényekből, aki csak tud még, mind mozdul, várja a szélsőjobb feltámadást.

Februárban valóságos nácifarsangot rendeznek Budapesten.

Nácifarsang, az ám – persze, össze kell rakni a mozaikot, hogy rájöjjünk, ezek azért koordinált események.

Ugyanis még véletlenül sem ütik, fedik egymást. Nem szervezték egyiket a másikra.

Kezdődik az ünnepségsorozat egy balladaesttel egybekötött bajtársi találkozóval, a Kanguru Kulbban, a Bécsi úton, február kilencedikén. Szervezi, aki szervezi: én a Skins4Skins oldaláról értesültem róla. Megjegyzem, ebben az írásban NEM fogok hivatkozásokat és linkeket megadni az eseményekről, ugyanis reklámozza ezeket az embereket és rendezvényeket a radai rosseb. Fellép egy magyar és egy német zenekar, akik feltehetően mégsem teljesen balladákat fognak előadni, de hát annak idején a Magyar Gárdát is kulturális egyesületként jegyezték be, jobbszélen a szavaknak nem mindig fontos a jelentése.

Másnap, tizedikén meg már indul is a karnevál, jelmezes maskarák fognak felvonulni, alakoskodni, egyelőre meg nem határozott helyszínen, de majdnem bizonyos, hogy a Várban, „becsületnapi megemlékezés” címén. Mármost idén mozgalmas egy karnevál várható, ugyanis tavaly a miniszterelnök bejelentette, hogy ezt a vidám, pajzán, aljas megmozdulást legközelebb karhatalommal fogja feloszlatni – meglátjuk, lesz-e a műsorban utcai harc- valamint svédtorna-bemutató is, vagy csak ígérgetett. De hogy a legváltozatosabb jelmezeket láthatja majd a nagyérdemű, legalábbis az elején, az bizonyos: én azért kettőt-hármat hiányolnék, hogy teljes képet kapjunk a korról. A rongyokba öltözött, flekktífusszal küzdő munkaszolgálatost, a csontig fogyott, halálra kínzott deportáltat és a papírtalpú bakancsban, szakadozott egyenruhában, lőszer nélkül menekülni próbáló honvédet, akinek a beleit épp kiontották egy szuronyrohamban.

Bemutatásuk alaposan árnyalná a képet.

Ez előtt vagy után várható a Budai Kitörés Emléktúra, aminek titkolják az időpontját, de aki érdeklődik iránta, bizonyára meg fogja tudni, mikor és honnan indul az időgépük. Én csak egyet kívánnék nekik a történelmi hűség kedvéért: szovjet pergő- és aknatüzet.

A farsangi szezont a Horthy Miklósra megemlékező istentisztelet zárja, természetesen tizenegyedikén, hogy meg ne törjön a hangulat.

Pillanat. Azt már egyszer elhalasztották, nem?

De. Ugyanis a cinikusan a holokauszt-emléknapra tervezett első megemlékező misét, melyet elvben a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tartott volna, Osztie plébános a dátumra való tekintettel elnapolta volt. Nem elmaradt, csak halasztják – ámde ez nem katolikus mise lesz, hanem református istentisztelet, a Horthy Miklós Társaság rendezésében, a Szabadság téri Hazatérés Templomában, igét hirdet régi ismerősünk, a szószék Mick Jaggere, ifj, Hegedűs Lóránt.

Mi ez?

Ez egy helycserés támadás, semmi egyéb. Visszaélés azzal a ténnyel, hogy sem misét, sem istentiszteletet betiltani nem lehet. De tiltakozni lehet ellene – szerveződik is egy demonstráció. (https://www.facebook.com/events/742604669265940/) Persze, nem az Isten tiszteletét kifogásolja az ember, hanem a Horthyét – akinek sok keresnivalója az Isten házában nincs. No, de hiszen történtek más csodák is abban a templomban, meg kell hagyni. Amolyan fordított csodák, nem vad farkasok szelídültek meg, hanem emberek vadultak el állati szintre.

És ezzel véget is ér a budapesti nácifarsang, mert február tizennegyedikén jön Hamvazószerda, véget ér a farsangi időszak, kezdődik a Nagyböjt.

A résztvevőknek és szervezőknek kívánom, hogy nagyon nagy böjtje legyen ezeknek a rendezvényeknek, foguk vássék tőle, gebedjenek is bele.

 

 

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása