Kérem, én töredelmes vallomással tartozom: nem nézem az Echo tévét. Nem, és kész. Egyszer megnéztem egy Sajtóklubot, de utána egy egész napig kellett irtanom a nácikat a Call of Dutyban, hogy kimenjen belőlem az indulat, tehát magamtól nem vetemedem többé erre a lépésre. Különben is, ha történik benne valami vérlázító, azt amúgy is megtudom a Facebookról.

Történik, persze, hogyne történne, hiszen az Echo tévé, mint médium messze megelőzte korát, Trump és a fake news előtt sok-sok évvel már művelték az iparszerű hazugságot, 2010 novemberében például tőlük tudtuk meg Szaniszló Ferenc közvetítésével, hogy a mohácsi csatát a zsidó Fugger bankház miatt vesztette el szegény Lajos király, mert a Háttérhatalom már akkor is dolgozott. Aljasul nem zavarta őket, hogy a Fuggerek egyáltalán nem voltak zsidók, és ezt az egész marhaságot Szaniszló egy nyilas, majd később volksbundista úriember, bizonyos Málnási Ödön szellemi hagyatékából szedte össze – jól hangzott, és azóta is terjed ez a szamárság, mint kolera az állóháború lövészárkaiban. De nekik köszönhettük a „Pénztárcámban nincsen pénzem, Orbán Viktor majd tesz bele” című népdalt is, szóval egészen szerteágazó a tevékenységük, mely iránt én egészen elvetemült módon nem érdeklődöm. Oly mértékben hagynak hidegen, hogy az már majdnem vérforraló. (Tetszik látni, én is tudok képzavart, nem csak ők!)

Aztán van, amikor kell velük foglalkozni, mert elérik az olimpiai kvótát sulyokvetésben, de legalábbis a világbajnoki szint közelébe dobnak.

Mint például a legutóbbi Sajtóklubban.

Hogy röviden összefoglaljam: ezek az emberek a valóság ismeretének oly mértékű hiányáról tettek tanúbizonyságot, hogy az már fáj. Ma megint lesz pár óra lövöldözés a Call of Dutyban, előre látom. Kérem, ha esetleg szabadnapos a személyzetük és a családjuk nem gondoskodik róluk, ezek éhen halnak. Ha el kell jussanak valahová kocsi nélkül, inkább menjenek taxival, mert amennyiben tömegközlekedéssel próbálkoznak, el fognak tévedni és negyven év bolyongás után kerülnek elő az Amazonas egy mellékfolyójánál, mint törzsi varázslók, csirkecsonttal a hajukban.

Az egyperces dramolett arról szólt, hogy kiről nevezzék el és kiről ne az Árpád hídi metrómegállót. Ugyanis a BKV Zrt. úgy döntött, ezentúl ne Árpádról, a hídról legyen elbérmálva a stáció, hanem Göncz Árpádról, az elnökről.

Ugyebár, Árpád, a híd Árpádról, a vezérről van elnevezve, aki a budai oldalon fejedelem, de a pestin vezér, a Bayer tudja, miért, mindenesetre eddig elég világosan ki volt írva Árpád neve mellé a metróban az, hogy „híd”, és mivel a honfoglaló eleink vezetője nem lehetett sem híd, sem viadukt, ez az átkeresztelés nem bánthat semmiféle nemzeti érzelmet.

Nem a csodát. Említett Bayert például bántja, ki is fakadt – hogy szó szerint idézzem:

„Gyerekek ne legyen, és ha majd kiírják az Árpád helyére, hogy Göncz, oda kell menni, és le kell verni!”

Huth Gergely a Pesti Srácoktól szelídebb megoldást javasolt, azt mondta, bojkottálják inkább a megállót az utasok, senki se szálljon se fel, se le.

Tényleg azt hiszi, hogy ebben az esetben a BKV megszünteti a stációt, mert nem megy a bolt?

Meg kell vallanom, nem hittem, hogy felnőtt emberek mondtak ilyent, még ha nem is értek velük egyet szinte semmiben. De íme, bizonyság Isten előtt, ezt mondták a műsorban még tegnapelőtt:

Na, akkor kezdjük a bayeriádával. Én nem tudom, a kormánysajtó büszkesége mikor közlekedett utoljára metróval, de amióta én használom a földalattit – és már ötven éves vagyok – a megállók neve egész sok helyen szokott szerepelni. Itt is, ott is, amott is, többnyire jó magasan, nem lehet csak úgy elérni. No, meg a peronnal szemben, a falon. Azt hogy tetszik leverni népi kezdeményezés keretében? Nincs a világnak az a partvisa, ami elérné, s ha mégis van, maximum letörölni lehetne vele a feliratot, leverni nem, nem pókháló az. Ehhez Toldi szörnyű vendégoldala kéne, de akkor már az araszos válla is, melyben viszont a megszólaló annyira már nem bővelkedik. Aztán az is érdekes vállalkozás volna, ha mindenféle lovagi lándzsákkal nekiállnának leverni az állomás nevét a bekamerázott helyszínen, ahol még akkor is rászólnak az emberre, ha véletlenül bekóvályog a biztonsági sávba (különben: jól is teszik). Ha van hely a világon, ahol minden mozdulatot rögzít a térfigyelő rendszer, az pont a budapesti metró. Ehhez a vállalkozáshoz nem bátor ember kéne, hanem bolond.

Huth mester felvetése nemkülönben érdekes. Először is megnyugtatnám: magára a metróra jó ideig ember nem fog se fel- se leszállni, ugyanis épp felújítják, a fene egye meg. De eszi is. Másfelől, mint kiderült, az egész környéket is Göncz Árpád városközpontnak hívják, éspedig 2016. szeptember 27. óta, tehát akkor az egész környéket kéne bojkottálni. Ott azért van pár dolog: a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, a Teve utcai rendőrpalota, a József Attila Színház, nyilván ezeket az intézményeket is vesztegzár alá kéne vegye a nép, hiszen mind a bűnös nevű környéken fekszenek. Ami bajos volna, elég sok fennakadást okozna az ügyintézésben, mondjuk a folyamatban lévő nyomozásokról nem is szólva, melyek államérdekből és spontán népi kezdeményezés folytán azonnal megszakadnának. Hiszen a nyomozók nem járnának be a munkahelyükre, míg a környéket át nem keresztelik.

Urak, ezen még dolgozni kéne. De egyáltalán: mi a bajuk Göncz Árpáddal?

Nem, ez nem a túlhajtott választási kampány része volt. A hajdani, legendás államférfi halott, nem indul a választásokon, sajnos a valamikori pártja is halott, tőlük sem kell tartani, erről nem lehet szó.

Abban én is benne volnék, hogy ne egy ilyen sivár környéket nevezzünk el Göncz Árpádról, ahol se egy zöld folt, se egy rendes kocsma, hanem inkább egy parkot – de nálunk a parkokat inkább nevezik el Elvis Presleyről, aki azonban nem elnök volt, hanem király, mint tudjuk.

Vagy nevezzük el ezt is, azt is Göncz Árpádról, belefér. De minek leverni a nevét?

Kérem, ennek nincs se oka, se értelme. Haszna sincs. Ez primitív, öncélú gyűlölködés, ráadásul, mint a fentiekben kimutattam, kivitelezhetetlen is.

Sőt, halottgyalázás.

És, kérem, ezt a kormány oszlopai mondták, az ő saját szájukkal, azon jött kifele.

Ha ilyenek az oszlopok, nem is csodálom, milyen az épület, amit tartanak.

Olyan.

Bár én ilyesfajta okos és erős oszlopokra még a nádtetőt sem bíznám.

No, jöhet a Call of Duty.

Szele Tamás