Hölgyeim és uraim, parádés, ünnepi chemtrailt kérek, mindenki csapja össze a pikkelyeit: ha nem is volt túl nagy visszhangja a magyar sajtóban, de mégis elmondhatjuk, hogy Torinóban ülésezett egyet a Bilderberg-csoport. Mármost, aki ezt a nevet nem ismeri, az vagy kiscsoportos óvodás, vagy annyira mentes az üldözési mániától, hogy kezelésre szorul.

Szóval, a Bilderbergek idén június hetedike és tizedike között találkoztak, és rettentő fogadást tettek. Hogy mit fogadtak meg rettentően, arról elképzelésünk sincs, de biztos, hogy valamit, vagy ha mégsem, akkor legfeljebb nem. Innentől lesz érdekes a dolog. Ugyanis ebből akármi lehet, ha ügyes kezekbe kerül. De hát miről beszélek?

Az a helyzet, hogy a Bilderberg-csoport egy befolyásos személyekből (tudósok, médiaszemélyiségek, politikusok, üzletemberek) álló, zárt körű társaság. Nevét egy holland szállodáról kapta, ahol először tartották meg a gyűlésüket 1954-ben. A csoport alapítója a 2004-ben elhunyt Bernát holland herceg volt. A csoport 1954-től minden évben tanácskozik – csak egyszer, 1976-ban maradt el – szigorúan zárt ajtók és maximális védelem mellett (és akkor sem dőlt össze a világ). Találkozójukat minden évben május végén, valamivel a G8-ak összejövetele előtt tartják; témáik titkosak, nem adnak ki közleményt a találkozókról.

Ez jogukban áll: mindenki arról hallgat, amiről akar. Csak éppen ez a némaság nem teljes: a csoport tanácskozásain ugyanis a brit diplomáciában használatos „Chatham House Rule” érvényes, vagyis arról, mi hangzott el, bárki beszélhet, csak arról nem, ki mondta, ami elhangzott. Mondjuk ezt meg is lehet érteni: ha ugyanis valaki őszintén elmondja a véleményét egyik-másik világméretű potentátról, és kitudódik, hogy ő nevezte, akár csak zárt (de befolyásos) körben is mondjuk kártékony, vérnősző baromnak a Kreml vagy a Tiltott Város urát, annak kicsit bonyolulttá válhat a későbbiekben az élete és talán az üzleti tevékenysége is pöttyet megnehezdhet. Egyszóval: azért a diszkréció, mert kötetlenül beszélgetnek egymás között a nagyfejűek.

Különben azért nem is olyan nagyon nagy titok, miről volt szó idén a konferencián. Nyilvános. Például megtárgyalták az európai populizmus és az egyenlőtlenség kérdését, és tárgyaltak a mesterséges intelligenciáról, a szabad kereskedelemről, valamint elhangzott Oroszország, illetve Trump elnökségének félidei értékelése. Külön pontban foglalkoztak a poszt-igazság (post-truth) világával, tehát az álhírek szerepével.

Szóval, csupa olyasmi, amiről nyugodtan el lehetne beszélgetni pár sör mellett is a kocsmában, és megkockáztatom, legtöbbünk véleménye nem térne el markánsan a politika és az üzleti élet vezetőinek nézeteitől.

No, de ha nem titok, akkor tán legalább a résztvevők névsora csak nem nyilvános? Dehogynem, itt áll, a Bilderberg-csoport honlapján. (http://bilderbergmeetings.org/participants.html) Ott volt többek között Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára, Franciaország titkosszolgálatának a vezetője, Mark Carney, a Bank of England kormányzója, és Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter is. Valamint az Airbus, a British Petrol, a Total, a Google, a Vodafone és a Ryanair vezetői.

Akit pedig nagyon érdekel, milyen egy efféle konferencia, megkérdezheti a régebbi magyar résztvevőktől, ugyanis voltak: az utolsó ismert nyilvános meghívott Bajnai Gordon ex-miniszterelnök volt 2014-ben. Bokros Lajos, volt magyar pénzügyminiszter a kilencvenes években vett részt a találkozókon. Többször meghívták Surányi Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökét, illetve egyszer ott volt a konferencián Martonyi János volt magyar külügyminiszter.

No jó, eddig a hír, lényegében arról szól, hogy időről időre összegyűlnek a nagyfejűek és felszabadultan anyáznak egymás között, melyről nem készül jegyzőkönyv, de hol az a vérfagyasztó titok, ami lázba hozza az összeesküvés-elméletek híveit?

Sehol.

Nincs titok, amint azt a vérfagyasztó rejtelmek esetében gyakran megfigyelhetjük: csak, ha valamit bizalmas körben tartanak, abba bármit bele lehet képzelni. Képzelnek is, jó kedvvel, bőséggel: magyar nyelven ugyan csak pár szűkszavú, tárgyilagos jelentés látott napvilágot az eseményről, de szerencsére itt van nekünk a Magyar Idők, melybe a szépszavú Lovas István, anyanyelvünk mestere és korunk legnagyobb levelezője megírta a miheztartást. Azt mondja a nyelvszépségek művésze még szerdán, a konferencia kezdőnapján (https://magyaridok.hu/kulfold/holnaptol-bilderberg-konferencia-magyarorszag-a-fo-temakorben-3169885/):

„A szuperbefolyásos nyugati világ embereinek hétpecsétes hallgatással és rendőri erőkkel lezárt találkozója még az eddigieknél is rejtélyekkel terheltebb lesz, ugyanis a korábbiakkal ellentétben a helyszínre érkező 128 meghívott (a Bilderberg hivatalos honlapja szerint 133) nem az égben és földön biztonsági erőkkel ugyancsak hermetikusan elzárt szállodában laknak, hanem valahol a városban, amelynek helyszínét az onnan tudósító lap még nem tudja.”

Értem. Ha elzárkózva laknak a világ elől, akkor titokzatosak, ha nyilvánosan szállnak meg, a városban, akkor még titokzatosabbak. Mondjuk az öreg Kissingerről nehezen tudnám elképzelni, hogy féktelen orgiákat tart a szállásán, neki a legnagyobb izgalmat mostanság az okozza, ha elhagyja a hallókészülékét, habár kétségtelenül nagyon okos ember.

„Ott lesz Anne Applebaum, a Washington Postban rendszeresen bennünket gyalázó újságírónő, akit adófizetői pénzből támogat Fellegi Tamás Hungary Initiative Foundation-je.”

Kérem, ez már kremlinológia. Vagy China-watching: a kormánylap munkatársa Anne Applebaum útján támadja a kormány volt miniszterét. Csak ki ne derüljön Fellegiről, hogy még trockista is.

„Hogy mekkora a hallgatás az egész nyugati világ ügyrendjéről tárgyaló tanácskozásról és az ott hozott, szintén titokban tartott megállapodásokról, jellemzően bemutatja a Financial Times mai szerkesztőségi kör-emailje, amelyből kiderül, hogy melyek lapjukban a legfontosabb témák.”

Érdekes helyekre bejáratos ez a Lovas. Megkapja a Financial Times szerkesztőségi körleveleit, amit pedig csak munkatársak kaphatnak. Mielőtt elhinnénk, hogy ő ennek a lapnak is dolgozik, jelezném: amit kapott, az nem szerkesztőségi kör-email, hanem egyszerű reklám: én is kapok naponta nyolcat-tízet, mailben, amikben a nagyobb nyugati lapok, például a Times, a New York Times vagy a Washington Post hívja fel a figyelmet az aktuális írásaikra. Minden regisztrált olvasó megkapja. Ez nem valami bizalmas levelezés, ez reklám. Csak én kapok a KCNA-tól is, bibibi!

No, de mit tud magáról a konferenciáról?

„Csak rá kell nézni a Bilderberg-tematikát követő, Magyarország kormányát naponta több tucatszor populistának nevező lapok cikkeire, vagy az azokat reggel imádattal szemléző Klubrádióra, hogy tudjuk: velünk Torinóban idén kiemelt helyen foglalkoznak.

Az a tény, hogy a meghívottak között egyetlen kínai vagy oroszországi sem szerepel, megmutatja, hogy mi az irány e banda fogyó erejének ellensúlyozására.

Aki pedig a bilderbergerek örömére még mindig azt hangoztatja, hogy a Torinóban most összeülők hatalma korlátlan, annak lapunk pekingi vagy moszkvai tanulmányutat ajánl.

Oda könnyebb utazni, mint most Torinóba, az „ördög városába”, mint ahogyan az Il Giornale cikke emlékeztet a legendára.”

Ez az ember vátesz, látnok, vagy Putnok, de valami mindenképpen. Fogalma sincs, mi hangzott el, sőt, nem is lehet, hiszen mindezt a konferencia előtt írta, de biztos abban, hogy Magyarországgal kiemelt helyen foglalkoznak. Honnan lehet ezt tudni? Elsősorban onnan, hogy nem lehet tudni, tehát bizonnyal úgy van, másodsorban onnan, hogy nincsenek orosz és kínai meghívottak. Logikus, nem?

Ja, nem. De ő előre tudta, hogy mi hangzik majd el.

Még a Stoltenberg sem tudta előre, miket beszélnek majd ott, Lovas tudta. Nem tetszik neki hinni? Cáfolja meg, aki képes rá: nem készült jegyzőkönyv.

Na, tetszik látni, ez a bombabiztos hadova titka. Tudjuk, hogy az elhangzottakat bizalmasan kezelik, biztos, hogy sosem lát majd napvilágot az a jegyzőkönyv, ami el sem készült, tehát bármit mondhatunk arról, mi van abban, ami nincs. És ha valaki megcáfolna minket, nevezzük bérencnek vagy árulónak: nincs bizonyítéka.

Különben meg nekem biztos tudomásom van arról, hogy a világ vezetői a konferencián katonaélményeiket mesélték el és lóversenytippeket cseréltek.

Tessék megcáfolni.

Van annyira igazam, mint Lovasnak.

Ilyenkor jut eszembe Mark Twain egyik poénja. A jenki Artúr király udvarából épp a Szentség Völgyében utazgat, mikor mutatnak neki egy látnokot, aki képes megmondani a királyról vagy Merlinről vagy bárki másról, épp hol van és mit csinál. Persze, csak ha jó messze van az illető. A jenki gondol egyet, háta mögé dugja a kezét és megkérdi: mit mutat? A háta mögött állók is látják, nem lehet halandzsázni: a látnok felsül.

Ez a baja a látnokságnak, kérem.

Csak térben és időben messzire lévő dolgok esetében szabad használni, különben lebukik az ember.

Szele Tamás