Hát, kérem, azt a CNN-t csak be fogják tiltani. Hogy miért? Egyik helyen ezért, másik helyen azért. Persze, képtelenség a betiltása, még a befolyásolása is: de manapság kevés politikus akad a világ kerekén, amelyiknek nem volna nagy kedve ellenük tenni valamit. Legfeljebb az indokaik különböznek: Orbán másért utálja, mint Trump.

De mindkettő utálja.

Trump – mint köztudott – azért haragszik a hírcsatornára, mert sokat kérdezősködnek orosz kapcsolatai felől: már szóba sem áll velük, elvégre akármennyire is színigaz valami, ha a POTUS azt mondja rá, hogy fake news, akkor azt minden honpolgár köteles annak tekinteni. Ebből a szempontból fikarcnyit sem különbözik Washington és Kutyabürgözd, Amerika és Magyarország. Trump most különben nagyon él: csak ezen a héten kormányzati ellenőrzés alá akarta vonni a Google-t, meg akarta alapítani az ellen-Facebookot és ki akarta rúgatni a CNN igazgatóját, szóval ha a lehetetlen kívánságok nőni tudnának, ülve nyalná a Holdat. Kifakadt Carl Bernstein ellen, aki bizony már buktatott elnököt is, egyszóval nem okos cibálni a bajszát: ő írta, Bob Woodwarddal közösen a hetvenes években azt a leleplező cikksorozatot a Watergate-ügyről, ami végül Nixon elnök lemondásához vezetett. Az igaz, Nixonnak volt annyi esze, hogy időben lemondjon. Most Trumptól kért interjút Bernstein, amit az elnök megtagadott, és sértegette is a világhírű újságírót (hol máshol, a Twitteren):

„A slampos Carl Bernstein, aki a múltban él, és romlott idiótaként gondolkodik, az egyik történetet a másik után találja ki, az egész ország nevet rajta.”

A CNN nyilatkozatban válaszolt neki:

„Ne essen tévedésbe elnök úr, a CNN nem hazudik. Mi híreket közlünk. És beszámolunk arról is, amikor az emberek hatalmi pozíciókban hazugságokat mondanak.  A CNN kiáll tudósítása és újságírói mellett. A történetben lehet, hogy több idióta is van, de Carl Bernstein biztosan nem tartozik közéjük.”

Ettől lett annyira ideges a Trump, a Twitter lovagja, hogy a hírtelevízió elnökének elbocsátását követelte, sőt:

„Arról beszél, hogy Jeffrey Zucker „borzalmasan végezte munkáját”, és a televízió nézettségi adatai is rosszak. Trump szerint Zuckert azonnal ki kellene rúgni, hogy a CNN megőrizhesse hitelességét. (…) A CNN „belülről szakad szét”, mert „nagy hazugságon kapták”, s „nem képes elismerni hibáját”. A CNN ugyanakkor továbbra is kitart az általa közöltek valóságtartalma mellett.” (Index)

Hát, Trump helyében én már nem vennék tartós tejet a Fehér Ház hűtőjébe, annyit mondok.

De ennek a hírtévének semmi sem elég. Ma reggel belenézek az oldalukba, mit látok (https://edition.cnn.com/2018/09/01/europe/orban-salvini-european-elections-analysis-intl/index.html):

„A magyar-olasz románc lehet Európa trójai falova”

Hát kérem, egy amerikai elnökkel szembehelyezkedni még csak-csak, de az Orbán-Salvini acélpaktumot megtámadni, no, ahhoz fene egy legény kell, hát nem félnek Orbán Viktor rettenetes haragjától?

Nem. Amint a jelek mutatják, kicsit sem, nem is értem ezt a merészséget. Talán az a titkuk, hogy Atlantában vannak, de bezzeg, ha majd Orbán nem ad interjút a budapesti tudósítójuknak, megnézhetik magukat.

Ja nem: akkor sem fognak szeppukut elkövetni vagy felkötni magukat. Hát hiába, újságírók, nem strimpflis lakájok. Hanem lássuk, mit mond az elemzés – ami, mondom, vezető helyen van, pontosabban a legelsőn a hírek között.

Hát csak annyit, hogy az Orbán-Salvini „bromance” (baráti románc) az Európai Unió széthullásához vezethet. Ugyanis két olyan politikus szövetkezett, akiknek az irányvonalában az a legfontosabb elem, hogy semmibe vegyék a közös európai döntéseket és ennek aztán ne legyen utólag a világon semmiféle, rájuk nézve káros következménye. Az országuk más tészta, az szenvedhet kárt, bánja a fene – de ők nem. És ez a politika egyelőre (de nem örökké) sikeresnek is tűnik, nincsenek komoly szankciók, Brüsszelnek, úgy tűnik, többet ér az egység megőrzése, mint a fegyelmezés.

Akkor először is nézzük meg, van-e egyáltalán Orbán-Salvini acélpaktum. Éspedig nézzük a legilletékesebb helyen: a Magyar Idők csak tudja! (https://magyaridok.hu/kulfold/juhasz-hajnalka-politikai-szovetseg-jott-letre-3440294/)

„Matteo Salvini és Orbán Viktor találkozója elősegítheti egy új szellemiségű Európai Unió kialakulását a közelgő EP-választások lezajlása után. Az olasz belügyminiszter karizmatikus és egyre inkább meghatározza az olasz belpolitikát, amely történelmi misszióba kezdett azzal, hogy az unió tagállamai közül elsőként igyekszik megfékezni a bevándorlást a tengeren. A két politikus tanácskozásáról Juhász Hajnalka, a Külügyi bizottság alelnöke beszélt az ECHO TV Napi aktuális című műsorában.

Az Orbán-Salvini találkozó visszatérő eleme volt annak hangsúlyozása, hogy a magyar kormány a kétkedések ellenére képes volt megállítani a migrációt jogi és fizikai eszközökkel egyaránt. Juhász Hajnalka szerint Olaszország hasonló feladatot vállal magára jelenleg.

A KDNP országgyűlési képviselője szerint a törésvonalak világosan látszanak: egyik oldalon a Macron-féle bevándorláspolitika, a másikon a Magyarország által is képviselt migrációellenes törekvés áll. Tóth Kriszta kérdésére a Külügyi bizottság alelnöke kifejezésre juttatta, hogy politikai szövetség jött létre az illegális migráció kérdéskörében.” (Magyar Idők)

Hát, ha ő mondja, akkor pedig igenis létezik szövetség. Legfeljebb – még – nem acélpaktum a neve. De miféle veszélyt hordoz?

Ugyanazt, amit a Trump által Európába telepített, Steve Bannon-féle „Mozgalom”. Az Európai Unió intézményrendszerének, vezetésének előbb meggyengítését, aztán vagy az Unió szétszakítását egymással laza szövetségben álló nemzetállamokra, vagy a vezetés átvételét (ez esetben nem fogják olyan hangosan követelni a nemzetállami függetlenséget, nagyobb falat jobb falat). Ront a helyzeten – a CNN szerint, de szerintem is – hogy a keleti tagállamokban az uniós választásokat a szavazópolgárok jóval kevésbé tartják fontosnak a helyi választásoknál, lévén, hogy azt hiszik: a brüsszeli döntéseket nem fogják érezni a bőrükön, az csak egy sóhivatal, a helyieket, országosokat viszont igen. És vagy nem szavaznak, vagy nem érzik fontosnak, mi történik az Európai Parlamentben.

Ezt erősíti is a nemzeti kormányok unióellenes propagandája, ami ráadásul tökéletes hazugságokra épül: a magyar választók jelentős része biztos abban, hogy mi Unión belül nettó befizetők vagyunk, holott ennek az ellenkezője igaz: a magyar gazdaság nettó haszonélvező, és viszonylagos jólétünket (ha megfelelő ez a kifejezés, bár éltem már sokkal rosszabb körülmények között is) kizárólag az Uniónak köszönhetjük, éspedig a különböző támogatásoknak, valamint az Európán belüli szabad munkaerő-áramlásnak. Amennyiben az Unió nemzetállamok szövetségévé változna, természetesen mindegyik tagállam védené a saját munkaerőpiacát, és lehetetlenné válna bármiféle külföldi munkavállalás. De a Brexit példája – ne essünk tévedésbe, a Brexit még nem történt meg, csak megszavazták! - azt is mutatja, hogy nem csak a kevésbé fejlett kelet-európai gazdaságok sínylenék meg az esetleges széthullást, hanem a legfejlettebb nyugatiak is.

Ez nekünk, állampolgároknak, munkavállalóknak természetesen nagyon kellemetlen volna, azonban a nemzetállami vezetőknek nem annyira – ők ezzel szabadulnának a pénzügyi ellenőrzés alól, megtehetnék, amit korábban csak az elefántcsontparti diktátorok, elkölthetnék az éves GDP-t luxusautóra és palotára. Ha meg nem széthullana az Unió, hanem sikerülne „elrabolniuk” az Orbánoknak, Salviniknek, átvenniük benne a hatalmat, akkor már nem csak a saját országuk pénzét költhetnék szabadon, hanem mindenkiét.

Amikor ezek a demagógok „nemzeti szuverenitásról” beszélnek, voltaképpen a költekezés és a zsarnokoskodás szuverenitását védik. Nem Európát oltalmazzák a „bevándorló hadak” ellen: a migrációs nyomás drasztikusan csökkent, csak éppen jól jön, mint ürügy. Azt tetszik mondani, hogy azért nincs Magyarországon migráció, mert az Orbán-kormány politikája nem hagyja? Nézzék már meg a hivatalos statisztikákat: nem százas, hanem maximum tízes nagyságrendben fognak el határsértőket a gránicon, olyan hét is volt nemrég, hogy egy embert kaptak el. Nem jönnek, ide főleg nem, nem bolondultak meg – és általában is kevesebben jönnek. Bár a helyzet nem sokat javult azokban az országokban, ahonnan indulnának: de sokat romlott az egész világon.

A migráció, mint érv egy régi viccet juttat az eszembe: Kohn és Grün utaznak a vonaton, Kohn Szolnoknál kinyitja az ablakot és kiszór egy csipet port.

Szóval migrációs nyomás sem Orbán és Salvini vagy a por miatt nincs, hanem, mert sokat enyhült úgy általában is. Bármit írjon erről a kormánysajtó.

Ezt elemzi a CNN, meglepő részletességgel és hozzáértéssel, ami ugyanakkor azt is cáfolja, amiben a demagógok a legjobban hisznek, vagyis, hogy külföldön úgysem tudja senki, miket művelnek ők itthon.

Dehogynem tudják.

Elemzik is.

Csak nem szólnak bele.

Ugyanis a beleszólás nem csak nem dolga a sajtónak, de nem is hatásköre. Az, kérem, a választók dolga. A sajtó csak figyelmeztet.

Mint a CNN.

Szele Tamás