Kérem, azért érdekes egy világ jön Budapesten, mármint az aluljárók környékén. Ez az írás megint sokaknak nem fog tetszeni, és le merem fogadni, hogy többen előhozakodnak majd alkalmi rossz tapasztalataikkal: értem én azt is, de abban azért megegyezhetünk, hogy attól, miszerint egyszer láttak karón varjút, a varjak még nem élnek állandóan karón.

De térjünk a tárgyra. A HVG birtokába jutott egy EMMI-dokumentum, melyet nem szántak a nyilvánosságnak, amiben több érdekes előterjesztés szerepel – eddig az aluljárókról és az idős hajléktalanokról szólót hozták nyilvánosságra, de a lap ígéri, hogy bemutatja a többit is. (https://hvg.hu/itthon/20181119_Uj_kormanyzati_tervek_a_hajlektalanok_miatt_lezarhatjak_Budapest_nagy_aluljaroit)

No, lássuk az aluljárókat. Hát mi szépet, jót terveznek azokkal?

Erre mondaná az ember, hogy sok jó ötletet hallottam már, de ilyen nagy marhaságot keveset.

Éspedig azért zárnák le, hogy a hajléktalanokkal szemben eddig elért eredményeket megőrizzék. Ez úton hirdetek pályázatot, miszerint ha valaki Budapest aluljáróiban eredménnyel találkozik, az küldje be nekem fényképen, és illő jutalomként egy megfejtőt sorsolok ki közötte. Valóban nem alszanak már ott az emberek, ez azonban nem eredmény, ez egy állapot, ab ovo nem is arra tervezték az aluljárókat, hogy aludjanak bennük, csak történelmileg mégis úgy alakult, mint még annyi más ebben a drótoktól öleltben. Az sem eredmény, hogy a Dunában nincsenek krokodilok, vagy jéghegyek, mert elvileg lehetnének, de az sem így alakult. Lássuk az indoklást!

„Indoklásként hivatkoznak egyrészt az új szabályozás bevezetése óta eltelt első hónap tapasztalataira, másrészt a Ferenciek terén lévő aluljáró 2016-os lezárására. Mint írják, utóbbi az aluljáró felújítása után „pilot projekt”-ként történt, de „évtizedes probléma” oldódott meg így. Pozitív irányba mozdult el mind az aluljáró, mind a közelében lévő felszíni területek rendezettsége, megszűnt az aluljáróban alvás, csökkent a jogsértő cselekmények száma, nappal is rendezettebb állapotot mutat az aluljáró, sőt, a tiltott dohányzás, a szeszesital-fogyasztás, jogosulatlan kereskedés és rongálások száma is csökkent” – sorolják a Ferenciek terén már megvalósult lezárás előnyeit. Ezen a terven komolyan gondolkodhatnak: a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság, a BKK és a Budapesti Közút Zrt. szakmai szervezetei már ki is dolgozták, hogyan zárnák le a kiemelt gyalogos-aluljárókat éjszakára. A javaslat szerint ez két ütemben történne, mivel jelenleg nem mindenhol oldható meg azonnal a gyalogosok biztonságos, felszíni átkelése, hiszen nincsenek mindenhol kiépítve az ehhez szükséges átkelők, lámpák. (HVG)”

No, igen, ahol nincs senki, ott rendbontás sincs, ez egy nagy igazság, mondaná a Csodálatos Nalaya. Azt én elhiszem, hogy nem kellemes látvány, ahogy a nyomorult emberek betolják azt a féldecit vagy kannás bort, de mégsem tolhatnak kokaint, ahogy azt úribb körökben szokás. Az vesse rájuk az első követ, aki képes lenne egy ilyen állapotot bármiféle hangulatkarbantartó nélkül elviselni. Most jön a sopánkodás helye, hogy „de ott vannak, koszosak, büdösek, kéregetnek, nem lehet elmenni mellettük” - igen, és? El lehet, különben, hogyne lehetne, és ha lenne megfelelő ellátásuk, nem lennének sem koszosak, sem büdösek, nem is kéregetnének. Csak hát ez nem egyszerű feladat, ugyanis a magyar állam már évek óta nehezíti a civil önkéntesek, segítők munkáját, a szociális munkások anyagi és társadalmi megbecsülése is méltatlan: és alapok sincsenek egy átfogó és hatékony segélyprogramhoz. Ami még így is olcsóbb lenne, mint a mostani, ami nem egyéb a szegénység, hajléktalanság ellen viselt hadjáratnál. El kell dugni a szegénységet, akkor nincs, mert nem látszik. Világos ez, mint a vakablak.

És hogy látnának neki az aluljárók lezárásának?

Első körben azokat zárnák le, ahol a felszínen már van gyalogátkelő, így csak a rácsokat kell felszerelni a kijáratokra.

Mint megfigyelhetjük, ezeknek nem mindegyike áll kapcsolatban a metróval, de a zárás az utolsó metrószerelvény leállása után történne. Mégpedig közterület-fenntartók jelenlétében, akik ellenőriznék, nem ragadt-e lent valaki. Imádni fogják a közteresek is ezt az éjszakai műszakot, annyi biztos. És igen, elektromos rácsokat szerelnének fel a lejáratok aljára, ezt este helyben zárnák, hajnalban távvezérléssel nyitnák.

„A katasztrófavédelem munkatársai kivételt jelentenek, ők az éjszakai zárlat alatt is le tudnának jutni az aluljárókba. Ha pedig a közműszolgáltató cégeknek kellene valamiért ebben az időszakban lemenniük, akkor a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság segítségével juthatnak be.”

A katasztrófavédelem munkatársain kívül tudnék mondani egy másik kivételt is, a részeg angol legénybúcsúztatókat, akik törvényszerűen lent szorulnának, és az is zseniális, hogy ha valakinek sikerül lent kibekkelni a zárást, az alhat nyugodtan reggelig, sőt, tehet, ami neki tetszik – ugyanis a rendőrjárőr sem megy le!

Eddig ez kilencvenhat millióba kerül a terv szerint (mely tervet, hagyományaink alapján mondhatom, egészen bizonyos, hogy a megvalósítás során legalább háromszor módosítani fogják, míg el nem éri a félmilliárdot). Aztán persze jönnek a többi aluljárók is, az a második ütem, ki tudja, mennyiért, de nem lesz olcsó. Arra még pénzügyi becslés sem készült, de a forgalomszervezés egy akkora nagyvárosban, mint Budapest, pöttyet bonyolultabb feladat, annál, hogy felfessünk pár zebrát és kitegyünk pár jelzőlámpát.

Körülbelül ennyit tudunk, akkor lássuk, mi várható az intézkedés következményeképpen?

Első sorban is: a terv gyönyörű, nagyívű és teljesen értelmetlen. Okafogyott. A hajléktalanok elsöprő többsége már eltűnt az aluljárókból, főleg azért, mert a rendőrök ott keresik őket először. Illetve, dehogy keresik, csak ha a járőr meglátja őket, köteles figyelmeztetéssel élni a törvénysértő magatartás megállapítása esetén. Ez kellemetlen a rendőrnek, kellemetlen a hajléktalannak, tehát már nincsenek ott, legalábbis a korábban ott alvók többsége ismeretlen, kevésbé feltűnő helyeken húzza meg magát. Mivel a Baross téren lakom, és járok az aluljáróban nappal is, néha éjjel is, állíthatom: nem alszik ott már senki.

Másodsorban: ha valaki épp el akarna bújni egy aluljáróban, tökéletesen megtehetné. Rendben, a térfigyelő kamerák lebuktathatnák, de kinek van kedve tért figyelni késő este, mikor már elment az utolsó metró is?

Harmadsorban: ez a szükségtelen intézkedés elvileg nem ártalmas, de csak addig, amíg minden rendben megy. Ha hirtelen valamilyen okból szükség lenne az aluljáróra, természeti katasztrófa vagy polgári védelmi szükséghelyzet idején, az is biztos Budapesten, hogy pont azt az embert nem találnák, akinek joga van kinyitni őket. Ez olyan, mint az, hogy a vízszolgáltatás sem zárható el, csak korlátozható: a teljes elzárást tűz- és járványvédelmi okokból törvény tiltja.

Negyedrészt: a budapesti forgalom már így is Bosch vagy Dali ecsetjére kívánkozik, aki állandó jelleggel részt vesz benne, komoly előképzést kap az Apokalipszisből, ha ezt még tovább bonyolítjuk – ráadásul a legforgalmasabb csomópontokon, melyeket pont az aluljárók és a metró hívatott tehermentesíteni – olyan káosz következik, ami évekig is eltarthat. Az igaz, hogy a bonyolítás sem lenne ingyen, és hát van az a pénz, amiért okos emberek megtervezik, ügyes emberek végrehajtják, még ügyesebbek pedig zsebrevágják az egészet – de majdnem kétmillió ember fogja őket átkozni nap, mint nap több alkalommal, ha nem ér be időben a munkahelyére vagy nem jut haza akkor, amikor szeretne.

Egyszóval, nagy ötlet ez, kolosszális, és nem kétlem, hogy meg is fog valósulni.

Nekem azonban volna egy még egyszerűbb és jövedelmezőbb javaslatom.

Töltsék fel egészen egyszerűen az összes budapesti aluljárót, éspedig fele-fele arányban térkővel és dolomittal, hogy mindenki jól járjon.

Tömjék be őket és kész.

A legbiztonságosabb aluljáró az, amelyik nincs is. Abban nem történhet semmiféle rendbontás.

Igaz, ezáltal megszűnne a metróközlekedés is, de ennyi kellemetlenséget igenis el kell viseljen ez a bűnös város a közrend érdekében, legfeljebb majd kelünk korán és hazaérünk éjjel, gyalogolni jó, sportos nemzet leszünk, és ahogy majd erősödik a magyar, néhány kórházat bízvást be lehet zárni. Vagy akár az összeset. A metróval nagy költségvetési terhet vennénk le a főváros nyakáról is, egyszóval az előnyök mellett harmadlagos, hogy nem lehetne közlekedni a városban: lassan már így is alig lehet.

Mondom én, a legjobb aluljáró az, ami nincs, tömjük be mindet!

Az ötletet ez úton védetté nyilvánítom, használata esetén számomra jogdíj fizetendő. Jelentkezéseket „Megoldjuk okosban” jeligére a sóhivatalba kérek.

Van olyan jó tervezet ez is, mint a mostani.

Szele Tamás