Tegnapi írásom közepesnél erősebb vihart kavart, meg kell mondanom, szándékomtól nem teljesen függetlenül. Ugyanis továbbra is felháborítónak tartom, hogy némi aprópénz reményében ócska és rasszista, pánikkeltő álhírekkel bombázzák az olvasókat mindenféle szint alatti médiumok, és ezért nem jár nekik semmiféle büntetés. Valami azonban mozdulni látszik.
Ez a pár sor itt egy számadás akar lenni az eddig történetekről, még nem summázat, messze még a végeredmény – mondjuk úgy inkább, hogy elindult valami, megmozdultak sokan, azok is, akik már nem tűrik, hogy hülyének nézzék őket. Kis dolognak tűnik ez, de hatalmas a jelentősége: ma csak a Mindenegyben álhír-oldaltól nem tűrjük el, holnap már senkitől, és ez így is lesz jól.
Azt is szögezzük le, hogy ez az ügy csak annyiban politikai, amennyiben az álhírlap által megnyergelt rasszista, most épp cigányellenes nézetek politikának minősülnek – a valóságban itt nem egyszerűen a két oldal harcol egymással, álhír-ügyben nincsenek angyalok és démonok, mindkét parlamenti oldalt bekenték már az álhírterjesztők sárral is, mézzel is – és valójában ez tényleg nem politikai kérdés. Sokkal fontosabb, mint bármelyik mostani párt győzelme vagy veresége – kormányzattól függetlenül veszélyes ugyanis a fake news mindenkire nézve, nincs olyan vezetés, amelyik a mostani közjogi eszközökkel hatásosan meg tudná állítani, és mivel az emberek érzelmeire hat, bármit kiválthat, pániktól lincselésig.
Ne legyenek illúzióink: most épp a cigánygyűlöletet lovagolták meg, azt is azért, mert szezonja van, a valódi sajtót ugyanis bejárta a hír, hogy a rosszemlékű olaszliszkai lincselés elsőfokú vádlottja nemsokára szabadul, mégpedig korábban és kap valamennyi kártérítést is a rossz bánásmód miatt. Nem tisztem megítélni a bíróság és a BV döntéseit, így hát nem is fogom, de ez a hír okozhatja a cigányellenes hangok megerősödését. Ez teremtette meg a hisztéria alaphangulatát. Különben innét is kerülhetett az álhírbe Tiszavasvári neve, így juthatott a koholmányt elkövető slapaj eszébe pont ez a település – ugyanis Szögi Lajos, az olaszliszkai áldozat odavalósi volt. Olaszliszka, Tiszavasvári, nem mindegy? - legyinthetett az álhírlap ezek szerint földrajzilag is analfabéta munkatársa, és nekilátott az alaptalan uszításnak.
Neki mindegy. Van azonban, akinek nem. Ilyenek például maguk a tiszavasváriak, akik döbbenettel vegyes felháborodással értesültek arról, mi terjed az ő városukról. Annyira felzaklatta őket az álhír, hogy a polgármester, Szőke Zoltán Facebook-közleményben kellett tisztázza a helyzetet (https://www.facebook.com/2141952789211938/photos/a.2141953175878566/2295741313833084/?type=3&theater):
„Kedves Tiszavasváriak!
Megkérek mindenkit, hogy a facebook-on keringő, városunkat lejárató (gyilkosságról szóló hírt terjesztő) oldal tartalmát ne ossza, ne reklámozza!
Egyszerre vagyok dühös és szomorú.
Dühös vagyok mert vannak olyanok, akik egy teljes várost képesek lejáratni valótlanul álhírrel, és vagyok szomorú, hogy vannak olyan emberek akik megosztják ezt a hírt úgy, hogy meg sem győződnek annak valóságtartalmáról.
Felháborító és undorító amit ez a kamuhíreket terjesztő oldal tett.
Kérek mindenkit, hogy akadályozza meg, hogy ez az álhír terjedjen és a jövőre vonatkozóan kérek mindenkit, hogy jobban figyeljen arra, hogy mit oszt meg!Köszönettel: Szőke Zoltán”
Nos, ez a közlemény hivatalos, ezek után senki sem mondhatja, hogy ártatlanul vádolom uszítással és hazugsággal a Mindenegybent. Különben nem tudom, miért tenném – nekik van anyagi hasznuk az álhírekből, nem nekem.
Azután lássuk, mit szól a nép, az istenadta nép, jobban mondva az ördögadta, ugyanis a kommentek népéről fogok beszélni. Tegnap – főleg tisztázó írásom megjelenése után – megpróbáltam átnézni a Mindenegyben rágalmához fűzött hozzászólásokat. Hangsúlyozom, csak megpróbáltam, ugyanis több ezer véleményről van szó, amelyek állandóan és követhetetlenül szaporodnak. Gyakorlatilag alig néhányféle hozzáállást különböztethetünk meg. Az egyik – mintegy húsz százalék – akár magától, akár az én írásom hatására, de felismerte, hogy manipulatív álhírről van szó, és finoman szólva sem örvendezik ennek a ténynek. Ezekre néhány példa, természetesen név nélkül:
„Teljesen mindegy...ez csak egy KAMU hír... lájkvadászat... már zúgná a rádió, és a tv is ha igaz lenne... a lájkokért bárkit képesek hülyére venni... de 1000 lájkért a hasonló oldalak ha kell a lovat is leszopják live ban!”
„Csak egy kérdés... miért nem lehet erről máshol is hírt olvasni? Még a megnevezett Blikk forrásban se látom... Ha ez kamu, akkor ott rohadjon meg az, aki ilyenből álhírt csinál! Ha igaz, akkor meg csatlakozom az előttem szólókhoz...”
„EZ egy kamu oldal!!!! Semmi nem igaz, amit feltesznek!!! Nem tűnt fel senkinek, hogy ha így lenne, az vezető hír lenne mindenütt!!!! Sehol nem írnak róla! Miért kell minden elhinni??? Ezért lehet manipulálni az embereket, mert bármit leírnak, azt igaznak gondolják!!! Amúgy meg aki ilyet kitalál, az nem normális, szenzációhajhász.”
Nem mellékvágány, de előkerült nagyon sok olyan ember és szervezet is, akiknek a Mindenegyben korábban visszaélt a nevével és szamárságokat terjesztett rájuk hivatkozva: önkormányzatok, rendőrség, tűzoltóság, katasztrófavédelem - ígérem, ennek a vonalnak folytatása lesz és kell is legyen.
Azonban a hozzászólók többsége fittyet hány még az eléjük tárt bizonyítékoknak is és vérre szomjazik. Ezekből pár példa:
„Az egész falut fel kell égetni!”
„Nem tudom mi lenne a megfelelő büntetés.......
Talán annak aki kitalálta rabszolgaság a meggyilkolt családjánál, a szüleinek és a többi tettesnek 10 év kényszermunka.”„Egyenként lekell őket vadászni, de harci kutyákkal mert azoktól nagyon félnek. Az ijen állatok ezt érdemlik.”
„A lassú kínhalál... Szerintem megfelelne ezeknek. Mert az ilyenek nem emberek. De még csak nem is állatok.”
Írják ezt úgy, hogy ugyanabban a kommentfolyamban legalább nyolcszor szerepel a cáfolatot tartalmazó cikk hivatkozása, Látják, de nem olvassák, ha olvassák, nem érdekli őket. Ölni akarnak, előbb-utóbb, ha lehet, fognak is. Ha találnak rá ürügyet. Nem zavarja őket, hogy hazugság, amiért ölnének: tulajdonképpen nekik mindegy, csak már lehessen lincselni.
Mennyi emberről lehet szó?
A Mindenegyben uszító írása ma reggel 08:52-kor 33 ezer embernek tetszett, és 617-en osztották meg. Tehát tegnap óta új megosztás nem született, szerény dolgozatom annyiban elérte célját, hogy megállította az uszító járvány, a propaganda terjedését. Kilencezer új lájk azért érkezett rá, tehát nem lehet hátradőlni: de legalább nem burjánzik tovább. Az én írásom ennél szerényebb, bár így is komoly olvasottsági adatokat mutat.
Időközben informátorok útján megtudtam a Mindenegyben egyes gazdasági mutatóit, sőt, azt is, hogy jó pénzért eladó is lenne: ezzel a kérdéssel később fogok részletesebben foglalkozni, elég az hozzá, hogy több száz millióra becsüli a tulajdonos a vételárat. Csak a havi bevétele ebből nyolc-tíz millió forint. Különben már hirdeti is az eladást.
Nos, ez egy másik mese, mondaná Kipling testvér, amit máskor mondunk el.
Akkor hát – mi az esetből a tanulság?
Az, hogy – ha csak ezt az egy esetet is nézzük – a reagáló emberek húsz százaléka észérvekkel, bizonyítékokkal igenis meggyőzhető, nyolcvan százalékuk azonban kizárólag az első indulatára hallgat. Azért fontos jelezni, hogy a reagáló emberekről van szó, mert az olvasók nagy többsége hallgat, hála az Égnek, nem kommentel, így a véleményét sem ismerjük. Aki reagál, az már valamilyen okból teszi, felfokozott érzelmei vagy kétségei miatt.
Meg merném kockáztatni tehát, hogy az a nyolcvan százalék kommentelő, akik valóban vérszomjasak, a teljes olvasórétegnek csupán elenyésző, de annál hangosabb hányada. Azonban így is ijesztően sokan vannak.
A másik ijesztő a történetben az, hogy esetünkben pár cigány srácról hittek el egy teljes, hazug képtelenséget, de a mai, végletekig átpolitizált és álhírekkel elárasztott világunkban bárki, bármilyen embercsoport neve állhatna az uszító írásban.
Akárkiről elhinnének sokan akármilyen aljas, hazug, képtelen vádat.
A szemüvegesekről.
A barna szeműekről.
Az értelmiségiekről.
A munkásokról.
A közmunkásokról.
A munkanélküliekről.
Az egyedülállókról.
A családosokról.
A nyugdíjasokról.
A fiatalokról.
A hajléktalanokról.
A hajlékonyakról.
Bárkiről.
Ezen csak az segít, ha elfelejtjük a tömeg, a nyáj, a csorda akolmelegét, és döntéseinket magunk hozzuk, másoktól függetlenül, véleményünket magunk alakítjuk, az ellenőrzött tények függvényében.
Egyének legyünk.
Ne tömeg.
Egyelőre itt tartunk.
Szele Tamás
