Kérem, ez most nem egy fohász a jeles vallási ünnep alkalmából, hanem a megdöbbenéstől szakadt ki belőlem. Fohászkodni ritkán szoktam, megdöbbenni annál gyakrabban, főleg, ha azt látom, hogy a művelt és úri közönség a karácsonyi ünnepek alkalmából megint sokat veszített emlékezőtehetségéből és már magától is elhisz mindent, nem csak azt, amit el akarnak vele hitetni.

Több ismerősöm osztotta különböző fintorgások és megütközések kíséretében az ütött-kopott plakátot, mely szerint „Mária & József házhoz jön!” A falragasz ígér még szépeket, családi hangulat megteremtését, meghitt, őszinte beszélgetést, halk, karácsonyi zenét (1000 darab mp3-ból választható, én Motörheadet kérnék, tekintettel az azóta elhunyt Lemmy Kilmister születésnapjára, mely szintén december 24-ére esik), valamint „A vacsora elfogyasztása után Mária lefekszik a karácsonyfa alá, és megszüli a kis Jézust. József sír.”

És én is majdnem sírok, csak én a dühtől. Nem a feltételezett blaszfémia háborít fel, hanem polgártársaink emlékezetének teljes hiánya. És a mostani felháborodás. Lehet kérdezni, hogy miképpen oldják meg a szülést, csak erre az a válasz, hogy semmiképpen, ebben bizonyosak lehetünk, ugyanis ez a hoax már tizennégy éve kering és ha ennyire kiállta az idők próbáját, akkor még évszázadokig keringeni is fog. Illenék emlékezni, mielőtt fel tetszünk háborodni, hogy ezen már évek óta felháborodunk vagy csóváljuk a fejünket.

Akkor álljon itt a Nagy Magyar Karácsonyi Hoax hiteles története.

És most kíméletlenül be fogom mutatni a forrásaimat is, hátha segíti a memóriacellák újjáéledését.

Szóval, az úgy volt, hogy 2004 (!) karácsonya előtt Blaha Tamás, a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakának hallgatója (azóta elismert képzőművész) kitalált egy művészi provokációt. Mint saját blogján (https://blahatamas.blogspot.com/2009/02/akkor-es-most.html?fbclid=IwAR3Ril9DwrrOyOUBa7xyO3YC8Iji0rF4hy3xBkjrklFZ4I7xkn-vIZZOmGQ), saját kezével írja, ez egy:

„A/4-es plakát, melyből 30-40 darabot kiragasztottam a lakásom (7. ker. Wesselényi út)és az Intermedia Tanszék (6. ker. Kmetty. 27) közötti útvonalon, 2004 December 5.-én. A plakáton a saját telefonszámom szerepel. A projekt kivitelezése 600 forintba került. A plakáton ígért szolgáltatás országos visszhangot váltott ki. Megjelent offline és online médiumokban, és az első hivatalos nyilatkozatom az RTL Klub Híradójának vezető híre volt december 16-án. A Google internetes kereső 442 találatot jelzett a plakáttal kapcsolatban.”

Szó nem volt valódi szolgáltatásról, ez egy művészi provokáció volt, ami a fogyasztói társadalom elvadultságára akart rávilágítani. Erős eszközökkel, de azt akarta bemutatni: még ezt is el tudjuk képzelni, mi több, lesz, aki meg is rendeli. Lett bizony: több száz érdeklődő telefonhívást kapott.

És elindult a karácsonyi álhírvonat, most már sosem áll meg.

Még akkor észrevette ugyanis a falragaszt az Objektív Hírügynökség. Fel is hívták a művészt, aki – híven a performance szabályaihoz – halandzsázott nekik egyet a telefonba:

„A plakáton megadott telefonszámon egy férfi a részletekről annyit közölt: megoldható, hogy szereznek egy terhes asszonyt, aki a megrendelő család karácsonyfája alatt szüli majd meg a valóságban is a csecsemőjét, de ha csak a gyerekek kedvéért megy a műsor, majd elterelik a figyelmüket és hipp-hopp már ott is lesz a kis Jézus. Közben József garantáltan sír.”

Tőlük vette át a Magyar Rádió, majd ennek nyomán írt Váncsa István vitriolos jegyzetet az Élet és Irodalomba az ügy kapcsán. A Blikk is címlapon hozta a „botrányt”. Csak már kezdett túl sok lenni a jóból, így Blaha mester bevallotta az egész ügyet szépen, részletesen a Népszabadságnak.

„A 24 éves fiatalember úgy érzi, sikere művészi értelemben minden várakozást felülmúl, igaz, nem biztos, hogy ötöst kap érte - tárta fel a tényeket a Népszabadságban Marnitz István 2004. december 15-én.”

Tehát alig tíz napig élt a hoax, először mindenki beszámolt róla, aztán mindenki, ideértve az ország akkor legnagyobb példányszámú napilapját is, beszámolt arról, hogy ne tessék komolyan venni.

Két év múlva megtalálta a plakátot – tehát nem az egész ügyet, csak a plakátot! - az MTI, ők is felhívták a telefonszámot, még élt, Blaha mester szabadkozott, de a kérdező hölgyet nem érdekelte, hogy performance vagy szolgáltatás, valószínűleg az első fogalommal nem is lehetett tisztában, csak annyi volt fontos a számára, hogy ingyenes-e a dolog. Blaha úr mondta volna, hogy nincs semmi ilyesmi, de a végén kínjában rájuk hagyta: ingyenes.

Persze, hogy ingyenes, ami nincs, azért nem lehet pénzt kérni.

Ezek után – 2006-ban! - röpítette világgá az MTI a két éve már megnyugtatóan rendeződni látszó ügyet, mint friss szenzációt. Megint bejárta a magyar sajtót, én az akkori Hócipőből emlékszem rá. De az állami tévéhíradó is ismertette, persze, magyarázat nélkül. Az Indexnek kellett megcáfolnia. (https://index.hu/kultur/media/jozsef9535/?fbclid=IwAR1rx7vtp-TRGgVRCBYm7zDyWxB5RWzU4F-rIV9c9tkyAZNes3nRhHef-1E)

Azóta is minden évben feltámad a történet, végigszáguld a magyar médián és közvéleményen a felháborodás, annyira, hogy 2013-ban az Urban Legends is megcáfolta. (http://www.urbanlegends.hu/2013/12/maria-jozsef-ujra-es-ujra-hazhoz-jon/?fbclid=IwAR2b0UeqR_Bb2iqyZZ8xY8aD-u3DVet6FKZAjvVNXAHTM5uP4YENuMVT6Lc)

Cáfolhatta, ha ugyanabban az évben a Ripost hiteles – és friss - hírként tálalta. (https://ripost.hu/cikk-dobbenetes-karacsonyi-vallalkozas-mara-megszuli-jezust-jozsef-sir)

De szárnyalt a kacsamadár minden esztendőben, már tizennégy éve nincs köze megalkotójához, elszabadult, cáfolják is néha, mégis kényelmesebb felháborodni rajta.

Évente.

Mármost csak jelezném, hogy 2006-ban esetleg még találhatott az MTI falragaszt (bár azon a belvárosi területen rendesen pucolják a hirdetőoszlopokat, de legyünk jóhiszeműek, engedjük meg), azonban az elmúlt tizenkét évben számos évszak váltotta egymást, szokásuk az már nekik, igen sok eső is esett, napsütés is volt, szóval, ha úgy veszem, hogy legjobb esetben is maximum 2007-ig bírhatták volna az eredeti, fénymásolt A4-esek, legkésőbb akkor ki kellett fakulniuk, ha a víz el nem mosta, szél le nem tépte őket. Tehát már legalább tíz éve a semmin háborodik fel a tisztelt közönség, illetve valaminek a digitális, neten fennmaradt nyomain.

Senkit sem zavar, hogy ezerszer megcáfolták már, itt és most én is, senkit sem zavar, hogy évente tér vissza a hír, az sem, hogy ilyen szolgáltatás nincs, sosem volt, nem is lesz.

Képtelenek vagyunk leszállni erről a vonatról.

Esküszöm, népszokás lesz belőle.

Minden év decemberében a magyar Facebook-felhasználó legalább egyszer megosztja a régi plakátot, ismerősei vele együtt felháborodnak, majd pártállás és világnézet szerint kórusban szidnak valakiket, akiknek semmi közük az egészhez.

Ismétlem: ilyen nincs.

József & Mária nem megy házhoz.

Többször cáfolt városi legendával állunk szemben.

De úgy látszik, mindegy: emlékezni nem akarunk, csak megütközni.

Kellemes karácsonyi felháborodást!

Szele Tamás