Forgókínpad

Forgókínpad

Küleidoszkóp

2019. február 06. - Szele Tamás

Küleidoszkóp, nem kaleidoszkóp, mert külpolitikával fogunk foglalkozni. Nyissuk ki az ablakot és nézzünk ki rajta – sőt nyissunk ki minden ablakot és nézzünk körbe a világban, elvégre valóságos betegségünk nekünk, hogy csak a mi kis honi dolgainkat látjuk, csak azokon keresztül szemléljük a világot, pedig brit tudósok már rég megállapították, hogy a bolygó nem a budapesti Kossuth tér körül forog.

Apropó brit tudósok. Nagyon úgy néz ki, hogy március 29. után ilyenekről már nem beszélhetünk, csak angol, ír, skót és/vagy walesi tudósokról, ugyanis Theresa May legutóbbi bejelentése szerint akkor is lesz ebben az időpontban Brexit, ha nem lesz. Valaki szólhatna neki, hogy ez most nem egy folytatásos szappanopera, nem az Onedin családot forgatják, ez most élesben megy.

Persze vannak változtatások: May legújabb verziója – a minél gyorsabb kilépés érdekében – az, hogy felveti Brüsszelnek: hajlandó az ír-északír határ újbóli fizikai ellenőrzésének elkerülésére kidolgozott készenléti mechanizmuson némiképp változtatni, oly módon, hogy időhatárt szabna az új határátlépést és vámokat érintő szabályok alkalmazhatóságának (magyarul: nem azonnal kéne megegye Pistike, illetve Paddie O'Sullivan a spenótot, hanem csak később, de mindenképpen meg kéne egye). Hát, ehhez nem tudom, mit fog szólni Ulster edzett, és a tűzijátékokat módfelett kedvelő, szorgos népe, de vannak sejtéseim, miszerint semmi jót. A helyi társaságok szerintem rövidesen fel is mondják az ingatlanok robbantás elleni biztosításait, de May tudja, mit akar.

Az az ötlete már érdekesebben hangzik, hogy lehetővé tenné London egyoldalú kilépését az új határátlépést és vámokat érintő szabályrendszerből, tehát azt jelentené, hogy London az uniós polgárok számára ugyanolyan könnyen látogatható lenne, és a vámunióban is bent maradna az angol főváros. Esetleg ezt meg kéne próbálni kiterjeszteni az egész szigetországra is, kérem.

De nem terjesztik, minek következtében biztos, ami biztos, elővették a királyi család evakuációjáról szóló hidegháborús terveket, arra az esetre, ha Londonban zavargások törnének ki a Brexit miatt kialakuló éhínség miatt. Ha valaki nekem pár éve azt mondja, hogy Londonban reális veszély lesz az éhínség, magam hívom hozzá a mentőket, nem bízom másra: de ennek most valós a lehetősége. Külön oldala van a tartalékokat felhalmozóknak, a BrexitPrepping.com (https://brexitprepping.com/), amelyen azt tudhatjuk meg (és vásárolhatjuk is be!), mi szükséges három havi túléléshez. A készletben tallózva újfent meg kell állapítanom, különös népség a britek. A mennyiségeket most nem is vizsgálván, a szárított halat valamint a szardínia- és a tonhalkonzervet értem, a rizset és a babkonzervet is, a meglepően sok csicseriborsót már kevésbé, az még talán rendben van, hogy cukor szükséges, de miért kell a háromhavi túlélőtartalékba eperdzsem, vodka, abszint és tizenkét üveg fehér, valamint ugyanannyi palack vörösbor? És tizenkét kiló csokoládérúd? (Jó, ez utóbbi magas energiatartalmú, csak hát ennyi?)

No, de reméljük nem lesz szükség ezekre a bevásárlásokra. Ezt látjuk Nyugaton, mit látunk Keleten?

Ha Kelet felé nézünk, muszáj lesz előbb délnyugatra vetnünk pillantásunkat. Venezuelára. Keleten ugyanis Erdogan szultán hőbörög, rázza a jatagánját, kiabál irgalmatlanul, nem tetszik neki, hogy a világ kezdi elfogadni ideiglenes venezuelai elnöknek Guaidót. Mondjuk ez Pekingnek és Moszkvának sem tetszik, csak éppen más megoldás nem nagyon kínálkozik: Maduro folyamatosan veszít a mozgásteréből, tegnap már a pápának is levelet írt, hogy az segítsen közvetíteni a válságban. Már ő is válságot emleget, nem amerikai finanszírozású puccsot, egyszóval rosszul állhat a szénája. Az Európai Unió vezető hatalmai hétfőn egységesen elismerték Guaidót, az Egyesült Államok legelsőként (naná!), ebből következően az Ankara-Moszkva-Peking-tengely Madurót támogatja, most már csak az a kérdés, mennyire, mert az dönti el, lesz-e háborús góc Venezuelában vagy sem.

Mi – érdekes módon – az Unió oldalára kerültünk ebben a kérdésben, szembehelyezkedvén Moszkvával, ami, ha nem parancsra tettük, csakis véletlen lehet, esetleg olyan kényszer váltotta ki, melynek természetét nem ismerjük. Mindenképpen, Orbán Viktor maga szögezte le: Magyarország a spanyol Néppárt álláspontját osztja. Hogy ez az álláspont történetesen Macroné és Merkelé is? Vannak szerencsétlen véletlenek az életben, kérem.

Erdogan azonban megverette a harci dobokat, és beszédet mondott, az Európai Uniónak címezve:

Venezuela hozzád tartozik? Hogy mondhatod, hogy „tűnj el!” egy olyan embernek, aki választott vezető? Hogy adhatod át az államfői jogköröket valakinek, aki választáson még meg se mérettette magát? Hol a demokrácia? Úgy volt, hogy demokraták vagytok. Egyfelől azt hangoztatjátok, hogy demokrácia, demokrácia, demokrácia, másrészről pedig erővel és csalással megdöntitek a (venezuelai) kormányt. Ez az Európai Unió! Törökország határozottan ellene van ennek az imperialista felfogásnak.”

Efendi, ön fogalmi zavarban szenved. Az Unió egy szóval sem mondta Madurónak, hogy „tűnjön el”, legfeljebb nem támogatta. Támogatja viszont az ellenfelét, de ez nem beavatkozás. A demokrácia nem arról szól, hogy doktriner módon kötelesek vagyunk még szeretni és támogatni is minden pojácát és zsarnokot, aki választási csalás útján hatalomra kerül.

Erdogan tehát dühöng de mit tesz Moszkva? Amit egy fegyverkovács Cordelia tenne a Lear királyból: hallgat és szerel. Pontosabban a venéz ügyekben nem olyan hangos, mint korábban.

Viszont szerel, barkácsol. Szóval, már korábban bejelentették, hogy vadonatúj csodafegyverekkel készülnek meglepni a világot, meg is lepődtem, hogy Tesla halálsugarát még nem porolták le, de most, hogy szombaton a pozíciójára mérsékelten alkalmas Trump elnöknek köszönhetően az Egyesült Államok kilépett a közepes hatótávolságú atomrakéták leszereléséről szóló több évtizedes amerikai-orosz megállapodásból, Putyin elérkezettnek látja a pillanatot, hogy eljátssza a sértett spanyol grandot és végre nyíltan nukleáris fegyverkezésbe kezdjen.Szóljatok, fanfárok, hírrel hirdessétek a világnak: a cár atyuska elrendelte a hiperszonikus РС–28 Сармат (Szarmat) rakéták fejlesztését! Két év múlva már kész is lehet – mármint a fejlesztés. Aztán jönnek a tesztek, a rendszerbe állítás, a sorozatgyártás... csak ezt általában nem szokták átgondolni az olvasók, megijednek a ritka kifejezéstől. Az, hogy rakéta, már önmagában elég ijesztő, de ez még hiperszonikus is!

szarmat_raketa.jpg

Hát kérem, az csak annyit jelent, hogy igen gyors. A hangsebességnél ötször gyorsabb. Hű, az már valami, tetszenének mondani, de nem az - nem is új dolog. Minden rakéta sokkal gyorsabb ennél, ami képes elérni az első kozmikus sebességet, az ugyanis tengerszinten, levegőben 7,5 km/s, vagyis 22,06 Mach. Már a Szputnyik-1 hordozórakétája is több, mint négyszer gyorsabb volt a rettegett Szarmatnál!

De akkor mi benne a pláne? Hát van, de csak annyi, hogy a Szarmat ezt nem függőlegesen tudja, hanem vízszintesen. Tehát cirkálórakétával van dolgunk, amit igen nagy sebességének és manőverezőképességének köszönhetően nehezebb elhárítani. Nem lehetetlen, hanem nehéz.

Akkor is, új orosz csodafegyver!

Hát, annyira új, amennyire csoda. Itt van előttem a Honvédelem.hu egy 2008-as írása. Lássuk csak, mit mond? (https://honvedelem.hu/cikk/raketa_saab)

A Saab kifejlesztett és sikeres indítási kísérletet hajtott végre három, hangsebesség feletti sebesség elérésére képes rakétával, annak demonstrálására, hogy ilyen extrém sebességtartományban is lehetséges a rakéták irányítása. A teszt során elindított rakéta sebessége meghaladta az 5,5 Mach (a hang terjedési sebességének 5,5-szerese) sebességet. A Saab Bofors Dynamics a Svéd Honvédelmi Eszközgazdálkodási Hivatal (Swedish Defence Material Administration/FMV) finanszírozásával futó technikai programja keretében fejleszti a szóban forgó rakétát. A rakéta sebessége, amelyből ez idáig három darabot készítettek, a tesztek során meghaladta az 5,5 Machot, amely megközelítőleg 6500 km/h-s sebességnek felel meg. A teszt sikeres volt, ezáltal a Saab az első cég, amely megmutatta, hogy hiperszonikus sebességtartományban is lehetséges irányítani egy rakétát.” (Honvedelem.hu)

Jé, nahát... a 2008-as svéd kísérleti rakéta pont annyit tud, mint a vadonatúj Szarmat! Nyilván nem tudott annyit, nincsenek részletes adataink, de a legfontosabb műszaki mutató, a sebesség tizedesjegyre egyezik a Szarmatéval.

Akkor mi ebben az új?

Az, hogy meg vagyunk tőle ijedve. Ha komoly nóvum volna, az elmúlt tizenegy évet merő egy pánikban kellett volna töltenünk.

Ennyit a verhetetlen Vörös Hadsereg vadonatúj csodafegyvereiről.

Mit is mondott Churchill az olasz diktátorról?

Mussolini az egész világot egy töltetlen revolverrel fenyegette”

Ez a mostani Szarmat ugyan nem töltetlen, de nem veszélyesebb az összes többi revolvernél.

Így is elég veszélyes a helyzet, ha félni kezdünk annál rosszabb lesz.

Akkor tehát mit mond a mai küleidoszkóp az értő elemzőnek?

A külpolitikai helyzet reménytelen, de nem súlyos.

Viszont fokozódik.

 


Szele Tamás

süti beállítások módosítása