Hölgyeim és uraim, most, mikor ezeket a sorokat írom, alig pár óra választ el minket a Nagy Hanoi Humbugtól, mely két napig fog tartani, és a világpolitika két kulcsszereplője, Donald Trump és Kim Dzsongun lesz a főszereplője. A versenyzők már megérkeztek, ünnepélyes külsőségek között fogadták őket és az utolsó edzéseket tartják a mérkőzés előtt.

Az még kérdéses, milyen sportágban mérkőznek meg az említett politikusok, de nézetem szerint wrestling lesz az, ugyanis kizárólag abban fordul elő, hogy mindenki drukkol, az elvetemültebbek fogadnak is, holott mindenki előre tudja az eredményt és senkinek nem görbül meg a haja szála sem a rettentő viadal során. A hanoi tárgyalások alkalmából egészen pontosan ez várható, és ezt a világ érettebb gondolkodású része tudja is, sajnos azonban ez egy kisebbség, a nagy többség lélegzetét visszafojtva drukkol, holott világos, hogy döntetlen várható.

Mégpedig olyan döntetlen, amit mindkét fél elsöprő győzelemként mutat majd be. Trump – bármi is legyen a holnap este aláírásra kerülő záróokmányban – közölni fogja, hogy újfent megmentette a világot, és végre már szólítsa őt mindenki Captain Americának, Kim Dzsongun hazatér majd egy pekingi kitérővel, és ő is győztes lesz, ő Észak-Koreát és a dzsucse eszméjét menti majd meg, szóval nem lesznek itt vesztesek, kérem.

Mivel a tárgyalások még nem kezdődtek meg, azok tartalmáról nehezen bírnék tudósítani, legfeljebb prognózist adhatnék, ami kockázatos játék volna, mert mi van, ha tévedek – lássuk azonban azt az ezer apróságot, ami a pattanásig feszült hangulatot meghatározza!

Trump rövid edzőtárgyalást tartott Vietnam miniszterelnökével. Nguyen Xuan Phuc kiváló edzőpartnernek bizonyult, bár majdnem összecsuklott, mikor Trump száján kicsúszott egy valószínűleg történelmi méretű baromság, méghozzá Ho Si Minh hatalmas mellszobra előtt:

„Vietnam kiváló példája annak, mi történhet Észak-Koreával.”

Itt álljunk meg egy pillanatra.

Mire gondolt a költő?

Mi történt Vietnammal?

Mi történhet Észak-Koreával?

Megnyer egy hosszú, véres és értelmetlen háborút az Egyesült Államok ellen Trump szerint? Majd háborúba keveredik Kambodzsával, némiképp Kínával, utána meg sosem látott lendületű gazdasági fejlődésbe kezd? Azután – mint a CNN két perce érkezett híre mondja – a legyőzött Egyesült Államok legközelebbi politikai és kereskedelmi partnerei közé emelkedik? Mert erre érkezett vietnami javaslat Trumphoz, és én legyek Texas sárga rózsája, ha mostani hevületében bele nem egyezik ez az okos ember.

Vagy lehet, tényleg lehet, hogy Trump nem tud arról, miszerint az Egyesült Államok elvesztette a vietnami háborút? Pedzegettem én már ezt a gondolatot korábbi írásomban is, de azt hittem, marháskodok. Hát, van rá lehetőség, hogy nem vicc. Óh, az én próféta lelkem... Mindenesetre elmélázik az ember azon, mi lett volna, ha a Republikánus Párt annak idején nem Trumpot, hanem John McCaint jelöli elnöknek és ő nyeri meg a választásokat (és életben is marad máig)? Először is, a vietnami miniszterelnököt vietnami nyelven üdvözölte volna, ugyanis ő öt és fél évet töltött észak-vietnami hadifogságban, mert harci pilóta volt és lelőtték a gépét. Annak idején felajánlották, hogy szabadon engedik, de ő ezt visszautasította azzal, hogy csak akkor akar kiszabadulni, ha már az összes őt megelőzően foglyul ejtett amerikait szabadon engedték. Szóval, viszonylag képben lenne Vietnam nyelvével, történelmével de még hegy- és vízrajzával kapcsolatban is, Trump elnökkel ellentétben.

De ez a „mi lett volna ha...” világa, Trump az elnök sajnos, tehát neki van joga, alkalma és lehetősége egetverő marhaságokat beszélni.

Trump elnöknek elnök ugyan, de kicsit sem képviselőház: ez a testület valamiért nem rajong felakadt szemmel a POTUS különböző rohamaiban meghozott döntéseiért, így alig húzta ki a lábát Washingtonból, semmisnek mondták ki az elnök által február 15-én kihirdetett rendkívüli állapotot. A képviselőház 245:182 arányban utasította el Trump deklarációját .A szavazáson 13 republikánus képviselő a demokratákkal együtt voksolt, ám nem sikerült a határozatot kétharmados arányban megszavazni, amely felülírta volna az esetleges elnöki vétót. Trump elnök már korábban jelezte: élni fog vétójogával.

A határozati javaslatot előterjesztő demokrata párti politikusok azzal érveltek, hogy az elnök állításával ellentétben a déli határokon nincs rendkívüli állapot, és egyoldalúan hozott döntésével az elnök elindult a diktatúra felé vezető úton.

„Legyen demokrata párti vagy republikánus, de egyetlen elnöknek sem adunk kitöltetlen csekket az Egyesült Államok alkotmányának összezúzásához” - nyilatkozta a szavazás megkezdése előtt Nancy Pelosi demokrata párti házelnök. Az amerikai alkotmány egyik zsebkönyv méretű kiadását felmutatva Pelosi azzal fordult a republikánus képviselőkhöz: el kell dönteniük, hogy Donald Trumpra vagy az amerikai alkotmányra esküdtek fel.

Akkor ahogy hazaér majd, mehet is vétózni. Csak össze ne tévessze a mosdóval.

Bár oda illő lesz a vétó is.

Rendben, az amerikai környezetet és hátteret látjuk, de mi a helyzet az észak-koreaival? Audiatur et altera pars!

Hát kérem, azzal kapcsolatban zavarban vagyunk. A tárgyalások alkalmából – vagy más okból, nem vagyok megmondhatója – lekapcsolták az észak-koreai KCNA hírügynökség központi angol nyelvű oldalát, szerencsére azonban a KCNA angol nyelvű hírösszefoglalója hozzáférhető. Akkor lássuk, mik a vezető hírek Phenjanban?

Nem, nem a hanoi csúcstalálkozó. A legfontosabb hír az, miszerint:

„Bangladesben megünnepelték Kim Dzsongil születésének évfordulóját”

Tetszik tudni, a mostani rakétás srác apjáét. És mi a második, harmadik legfontosabb?

„A Fidel Castro Ruzról elnevezett iskolába tankönyvek érkeztek”

Ezek szerint korábban nem voltak, mondja bennem a kaján Kína-figyelő.

„Ma öt éve jelent meg Kim Dzsongun elnök írása „Gyorsítsuk meg Végső Győzelmünk elérését Forradalmi Ideológiai Offenzívánkkal” címen és ez rámutat az ideológiai munka fontosságára”

Hol van a hanoi találkozó?

Az bizony az utolsó hír az oldalon. De nem is találkozóról írnak.

„Kim Dzsongun Legfelsőbb Vezető meglátogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hanoi követségét”

Tetszik érteni? Szó nincs amerikai elnökről, nukleáris leszerelésről, egyéb úri huncutságról: a hanoi követséget látogatja meg.

Hát körülbelül it tartunk a Nagy Szemfényvesztés kezdete előtt pár órával.

Ha lenne pénzem (de most nincs), hajlandó lennék komolyabb összegbe fogadni, hogy a világon semmiféle érdemi megegyezés nem születik majd, ellenben mindkét fél elsöprő győzelemről számol be otthon. Volna ugyan lehetőség a teljes leszerelés kikényszerítésére, ha Trump rájönne, hogy Észak-Koreában éhínség van és mindenre hajlandóak volnának elegendő élelemért – de Trumpnak nem az az érdeke, hogy gyorsan és egyszerűen megoldja a helyzetet, Trumpnak az az érdeke, hogy minél tovább húzza a folyamatot, mert úgy tud sorozatosan sikereket felmutatni. Ha egyből megnyeri, azzal le is vágta az aranytojást tojó tyúkot.

Kim Dzsongun meg valószínűleg pont emiatt fog kapni minden leszerelés nélkül is segélyszállítmányokat, hiszen nélküle nincsenek tárgyalások, ha mindenki éhen hal, akkor sincsenek, és akkor elmarad a trumpi sikerszéria is.

No, mindegy.

Egyelőre figyeljük a fejleményeket és majd be is számolunk róluk.

Magánvéleményem azonban az, hogy igen ócska cirkusz lett ez a világpolitika, amióta a bohócok igazgatják.

De ez a hanoi fellépés valóságos világszám lesz, az biztos.

Bohóctréfa kategóriában.

Szele Tamás