Forgókínpad

Forgókínpad

Sasok a kémfészekben

2019. március 19. - Szele Tamás

Nem fordítva. Ráadásul orosz, kétfejű sasok, a kémfészek meg Budapesten lesz, csak azért nem a Lubjanka téren, mert kicsit feltűnő volna átnevezni az otthonosság kedvéért egy pesti vagy budai közterületet, maga lenne a dekonspiráció – habár a Nemzetközi Beruházási Banknak ehhez is lenne éppen joga a Parlament által elfogadott határozat alapján.

orosz_sas.jpg

Ahogy mindenhez.

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, kis ismétlés következik, elővesszük egy korábbi óra anyagát: mihez is van joga a KGST újjáélesztett pénzintézetének, mely Budapesten ver majd tanyát?

Mit kapnak a magyar államtól?

Mit biztosítunk nekik?

A bank igényeinek megfelelő irodaépületeket („föld, épületek, épületrészek, ideértve a megközelítést szolgáló létesítményeket”),

A bankelnök hivatalos rezidenciáját,

Ezeknek az ingatlanoknak a „biztonságát és nyugalmát”, vagyis őrzését. Az épületek biztonsága és nyugalma eközben olyannyira teljes, hogy oda még a magyar állam sem teheti be a lábát, mert a diplomáciai képviseletekre vonatkozó védelem illeti meg őket. A bank bármilyen szabályt kialakíthat, ami ahhoz szükséges, hogy az irodaépületben a tevékenységét gyakorolja, és a nagykövetségekhez hasonlóan a rendőrök is csak akkor mehetnének be, ha a bank hívná őket, a bank ingóságait nem foglalhatja le, kobozhatja el, sajátíthatja ki sem végrehajtó, sem bíróság, sem törvényi úton bárki más.

A bank minden tulajdona és eszközei mentesülnek mindenféle korlátozás, szabályozás, ellenőrzés és moratórium alól. nem lenne alávetve pénzügyi vagy szabályozói felügyeletnek vagy ellenőrzésnek (ideértve a közzétételi vagy beszámolási kötelezettséget, tőkeszabályozási vagy tőkemegfelelőségi követelményeket vagy egyebeket),
Nem lenne kötelezve a számviteli szabványok bármely formában történő bevezetésére, sem arra, hogy megfeleljen az engedélyeztetési vagy regisztrációs kötelezettség bármely formájának.

Ha pedig kiderülne, hogy az ügyleteihez mégis szüksége van valamilyen speciális jogosítványra, engedélyre vagy jogszabályi jogállásra, a tervezet szerint úgy kell tekinteni, mintha már rendelkezne azokkal.

A BANK VALAMENNYI TULAJDONA ÉS BÁRMINEMŰ TEVÉKENYSÉGE, MŰVELETE MENTESSÉGET KAP „MINDENFÉLE JOGI ELJÁRÁS, KÖZIGAZGATÁSI VAGY BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS ALÓL, KIVÉVE, HA A BANK LEMONDOTT MENTESSÉGÉRŐL”.

Magyarországon található minden eszköze, jövedelme és tulajdona mentességet élvez minden adó- és egyéb közteher megfizetésétől, akár országos, akár helyi szinten, kivéve a szolgáltatási díjakat; mentes minden adófizetési, adóvisszatartási vagy adóbeszedési kötelezettségtől; mentességet élvez minden vám, adó vagy egyéb közteher megfizetésétől, vagy – a hivatali használatra szánt áruk tekintetében – bármely import- és exportkorlátozástól.

A bank dolgozói és elsősorban vezetősége – elnöke, igazgatói és kormányzói, valamint az ő családtagjaik – diplomáciai mentességben részesülnek.

Korlátozás nélkül, állampolgárságtól függetlenül jöhetnek Magyarországra azon szakértők és tanácsadók is, akik a Bank érdekében helyszíni látogatásokon vesznek részt.

És jöhet még mindenki más, akiket az NBB meghív.

A bank elnökének és családjának még a háztartási célú bevásárlásait is érdemes lesz Magyarországon intézni, miután megkapják a mentességet a személyes vagy családi használatra szánt importált árukkal kapcsolatban fizetendő vámok, adók, vagy egyéb közterhek alól.

Jár nekik a mentesség a Bank által számukra kifizetett illetmény vagy egyéb díjazás után fizetendő adók valamint társadalombiztosítási hozzájárulások alól.

És ezt a magyar Országgyűlés elfogadta. Lesz tehát Magyarországon egy orosz tulajdonú, nemzetközi intézmény, megjósolhatatlan létszámú, főként orosz alkalmazottal, akiknek mozgását tilos ellenőrizni, az épületbe magyar szerv a lábát be nem teheti, az is titok, hányan lesznek, az is, miért, ha kérdezzük, közünk nincs hozzá, adómentességet és állami védelmet élveznek, ingyen jár nekik akárhány és akármilyen ingatlan, amire csak rávetik fényes tekintetüket, akárkit behozhatnak az országba vagy kivihetnek belőle, ha engedélyre van szükségük bármihez, autóvezetéstől horgászáson keresztül kínvallatásig, azt már meg is kapták, ne kelljen avval bajmolódniuk, és mindegyiküket védi a diplomáciai mentesség.

Csak azt nem értem, minek kell ezt banknak nevezni, miért nem lehet kiírni a kapu fölé: „Központi Főrezidentúra”. Illetve értem: a látszat a fontos, mint Igoriban a Török Szultánnak.

Ráadásul a Privátbankár információi szerint a „pénzintézet” vezetője, Nyikolaj Koszov igazi, huszonnégy karátos titkosszolga, az lehet, hogy a nagyszülei nem voltak csekisták (bár csodálnám) de hogy már a szülei hatalmas szolgálatokat tettek a KGB-nek, az biztos.

A kedves mamája, Jelena Koszova (aki 2014-ben hunyt el) annak idején, 1949-ben az ENSZ-nél dolgozott New Yorkban, elvileg emberi jogi ügyekkel foglalkozott, a valóságban azonban atomtitkocskákat is szerzett a nagy Szovjetuniónak. 1947 és 1950 között a KGB rezidensként tevékenykedő Vlagyimir Barkovszkij (fedőneve Dan, illetve Jerry) volt a tartótisztje New Yorkban. Barkovszkij az amerikai atomtitok ellopásáért végzett kiemelkedő tevékenységéért 1996-ban kapta meg az Oroszország Hőse kitüntetést.

Az édesapja, id. Nyikolaj Koszov ezzel szemben a KGB magyarországi főnöke volt a hetvenes években, ami kevésbé romantikus, de annál jövedelmezőbb küldetés lehetett: a család tizenkét évig élt Budapesten, és míg Nyikolaj papa intézte a Szerv ügyes-bajos dolgait, Jelena mama szobrászkodást tanult négy éven keresztül, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Olcsay-Kiss Zoltánnál. Estére feltevéseim szerint összegyűlt a família, és csája után családi éleslövészetet tartottak, hogy ki ne jöjjenek a gyakorlatból, mint egy szovjet mr. és mrs. Smith.

Ifj. Nyikolaj a Moszkvai Nemzetközi Tanulmányok Állami Intézetének (MGIMO) elvégzése után azonnal a külügyminisztérium kötelékébe került. A 15 éves külügyi (avagy diplomata fedéssel végzett hírszerzői) pályafutása alatt – főként Dublinban és Londonban szolgálva – a tanácsosi rangig vitte. Az ifjú Koszov aztán 1993-ban kezd el vezető beosztásokat betölteni orosz állami cégeknél és 2012 szeptemberében a személyesen Putyin által újjáélesztett NBB-nél azonnal kinevezik igazgatósági elnöknek.

Akkor tehát Koszov elvtárs hátterével tisztában vagyunk: valami azt súgja nekem, hogy nem igazán azért nevezték ki Budapestre, mert komoly tapasztalatai vannak a tajga megművelésében, szűzföldek feltörésében vagy mondjuk az atomfizika valamely ágában. Másféle tapasztalatai azonban bőven vannak, sőt, már a szülei is igen magas rangban vonultak vissza.

Ez ügyben a New York Times meg is kereste az NBB-t, ahol azonban azt válaszolták nekik (https://www.nytimes.com/2019/03/18/world/europe/hungary-russian-bank-spy-orban-putin.html ):

Cáfolják, hogy vezetőjüknek vagy a banknak bárminemű köze lenne a a KGB-hez, illetve más szolgálathoz. A bank minden idevágó kérdést elutasított: azt állítva, hogy sem az elnöknek, sem pedig a részvényeseknek nincs köze az orosz hírszerzéshez, éppen ezért ez nem is érdemel kommentárt. Azt is írták a New York Timesnak, hogy a Budapestre költözés természetes lépés volt a terjeszkedésükben.” (Index) (https://index.hu/belfold/2019/03/18/orban_segithet_feltolteni_putyin_europai_kemhadtestet/?fbclid=IwAR1MsUuNZKHWtCQWoPvu_sGfQLagX52rxd4ib1Ezcn_YkhgbwqUOgyzxR7E )

Persze, hogy természetes lépés volt, csak nem a bank, hanem az orosz szolgálatok terjeszkedésében (mert azokból is van egy pár). Olyan kémközpont lesz itt, Budapesten, hogy Langleyből ide fognak járni a CIA-sek tanulmányútra!

Persze, az ügyben mindenki megszólalt már, aki átlát a nem túl sűrű szövésű szitán, Ungváry Krisztiántól – aki pedig történészként elég jól ismeri ezt a világot és a Nagy Játékot, ahogy Graham Greene nevezte - Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselőig, aki egyenesen az Európai Bizottsághoz fordult, mert minimum kétesnek látja a történetet. Hej, ez már nem is kétes, ez már bizonyos... Ő különben lopakodó hazaárulásnak nevezte, hogy ezt megengedtük: annyiban vitatkoznék vele, hogy itt már szó sincs lopakodásról. Ez egyszerű, virtigli hazaárulás, vegytiszta formában.

Hazaárulás – de mennyiért? Mert az a nem mindegy.

Nos, az NBB már meg is ejtette az első magyarországi beruházását. Kicsit csavarosan – elvégre a Szervről van szó! - de megejtette. És azért akkora nagy csavarmenet vagy forgatónyomaték nincs az ügyben. Megtámogatták potom 12,6 milliárdocskával a Mélykúton átadott víziszárnyas-feldolgozó üzemet, melynek átadására még Orbán Viktor is elutazott némiképp szónokolni – miket is mondott? Különös áthallása van a szavainak a fentebb vázoltak ismeretében:

Valahogy így képzeljük el a jövőt. Magyar vállalkozók belevágnak, magyar tervezők megtervezik, magyar építőipari cégek megépítik, utána magyar emberek dolgoznak a gyárban, magyar emberek vezetik a gyárat, és utána a profit is a magyarokhoz kerül.”

Da. Csak az egész miskulancia az oroszoké, országostól.

Tudom, hogy önök mindig támogatták a nemzeti alapon álló kormányokat. Azt is tudom és köszönöm, hogy én is mindig számíthattam önökre. És láthatják: önök is számíthatnak ránk.”

Hát, ez már nem a dolgozóknak vagy a víziszárnyas-feldolgozó Hunent cég tulajdonosainak szólt.

Ez az elvtársaknak szólt.

Ez bizony hűségeskü a javából.

Különben az üzemhez biztosított hitelben az a csavar, hogy nem egyenesen az NBB folyósította, ők csak a bankgaranciát állták, magát a hitelt egy másik orosz pénzintézet, a Sberbank nyújtotta.

Egyszóval, így állunk. Én tovább már nem is kíváncsiskodom, nem is merengek ezen, mert félek, hogy harminckétszer hátba lövöm magamat egy mérgezett kötéllel egy nagyon rossz pillanatomban.

Volt ilyen, van ilyen és a jelek szerint minálunk lesz is még ilyen.

Gyűlnek a sasok a kémfészekbe.

A kétfejű, orosz sasok.


Szele Tamás

süti beállítások módosítása