Sajnos azt kell mondanom, erre is szükség van. Nézem a tegnap este óta tartó önfeledt ünneplést (illetve, túloldalon a konok tagadást és a szemrebbenés nélküli hazudozást). Kérem, én úgy látom, ebben az országban senki sem tudja, miről, mivel kapcsolatban született tegnap döntés, aki meg igen, az vagy nem érti, vagy hazudik róla.

Vegyük sorra a terjedő félreértéseket.

Akkor mit ünneplünk? Mert mindenki ünnepel: van, aki a magyar kormánypárt „döntő vereségét”, van aki az „elsöprő győzelmét”. A kormánymédiát nagyon nem elemezném, azok gyárilag ilyenek, ha Orbán teológiai vitába keveredne, lazán leírnák – és betűazonosan át is vennék egymástól – hogy Jónás nyelte le a cethalat és nem a cethal Jónást. Most is gyártják a lózungokat, nem halt még ki a pesti humor, Örkény forog a sírjában, olyanokat írnak. Például:

„Óriási győzelem a Fidesznek, óriási vereség a bevándorláspárti erőknek!” (Origo)

„Elbukott a bevándorláspárti akció, nem tudták kiszorítani a Fideszt a Néppártból” (Origo)

„Nem zárják ki, nem függesztik fel a Fideszt” (Még mindig Origo)

„Deák Dániel: komoly győzelmet aratott az EPP ülésén a Fidesz” (888)

„Orbán Viktor: Jó döntést hoztunk, a néppárt megőrizte az egységét” (Magyar Nemzet)

„Fidesz-siker Brüsszelben” (Magyar Hírlap)

Az ember azt hinné, minimum foci-vb-t nyert a Fidesz csapata Brüsszelben, mert a londoni 6:3-nak nem volt ekkora sajtóünneplése annak idején, mint ennek a vereségnek. Vagy ha volt is, ez vetekszik vele.

Az sem a legjobb ötlet, hogy túloldalon meg a Fidesz történelmi vereségéről beszélnek, mert ez még nem az - akkor mi is ez? Egy visszavonult amerikai haditengerésztiszt ismerősöm idézte az ügy kapcsán, igen helyesen Churchillt:

„Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.”

És neki van igaza. Akkor lássuk, mi történhetett? A hivatalos nyilatkozat szerint az EPP közgyűlése 190 igen, 3 nem szavazattal, óriási többséggel megszavazta a javaslatot, amely azt tartalmazza, hogy vizsgálatot indítanak a Fidesszel szemben, és a vizsgálat idejére a Fidesz önként felfüggeszti a tagsággal járó jogait az európai pártszövetségben. Az is szerepel a szövegben, hogy a Fidesz és az Európai Néppárt elnöksége közösen nyújtotta be ezt a javaslatot szavazásra. Nem határozatlan idejű felfüggesztésről van tehát szó.

Tehát, zajlottak némi tárgyalások zárt ajtók mögött, ahogy Manfred Weber fogalmazott, „nyílt és kemény” hangnemben, vagyis piszok nagy anyázások közepette, aztán a Fideszt, jobban mondva Orbán Viktort rászorították arra, hogy ha meg akarja őrizni a tekintélye romjait, ő maga ajánlja fel a tagsággal járó jogok felfüggesztését. Mert ha fel nem ajánlja, akkor is felfüggesztik, ámde a korábban Gulyás Gergellyel megüzent koncepciója szerint az esetben a pártnak ki kell lépnie, és az még nem volna kellemes nekik ez idő szerint.

Belement, elfogadta az aranyhidat, amit a menekülésre felajánlottak neki, javasolta: és az elsöprő 190-3-as szavazati arány mutatja, mennyire lehet ellenszenves ő is, pártja is a Néppárton belül.

Hát még azon kívül...

Most meg ő, aki a rá vonatkozó vádakat „fake news”-nak nevezte, futószalagon gyártatja az álhíreket, pletykákat, arról, hogy mi történt. Ez tényleg egy sértett, tizenöt éves kislány szellemi szintje.

Azért nincs egyedül a történelemben ezzel a mentalitással, sőt, viszonylag régóta tapasztalunk ilyesmit: olyan ő, mint Második Ramszesz. Az illető fáraó a maga idejében konfliktusba keveredett a hettitákkal, akik a kádesi csatában (nagyon röviden fogalmazva) bucira verték az egyiptomiak képét, a fáraó is épp, hogy megúszta a halált vagy a fogságot, de mikor valahogy hazatért, azonnal megrendelt egy hőseposzt a hatalmas győzelméről Pentaver írnoktól, aki meg is írta, minek következtében jó ideig a modern történelemtudomány elhitte, hogy Második Ramszesz győzött. Aztán megfejtették a hettita írást is, és fordult a kocka (most nagyon nagy vonalakban meséltem el a történetet, a valóság árnyaltabb).

Tehát hazudozunk, szép, ősi hagyomány ez, már az egyiptomiak is ismerték. De akkor mi történt?

Az, hogy a Néppárt ideiglenes vádalkut kötött a Fidesszel, az belement a felfüggesztésbe (ez volt az óvadék), és ennek fejében a vizsgálat időtartama alatt szabadlábon védekezhet. Aztán a vizsgálat majd eldönti a sorsát, egyszer, majd, valamikor, ha ugyan eredménnyel jár. Viszont sikerült kikapcsolni az uniós választási kampányból, sőt, a saját kampányában is jól teszi, ha ügyel – már persze, ha még akar tagja lenni a Néppártnak. Ha nem akar, azt abból fogjuk megtudni, hogy nem enyhül a kampány hangneme, sőt, erősödni fog (én erre tippelnék).

Különben még az sem olyan nagyon biztos, hogy a Fidesz tizenkét képviselője nem szavazhat. Este, a nagy össznépi ünneplés közepette jutott eszembe, mert megszólalt Semjén is (https://444.hu/2019/03/20/semjen-csigaver?fbclid=IwAR03LpUeQNd8JYhikEixoze2CFqpvuYIX9G3ygzTZeuRZxe6M7cqLB97STA ), konkrétan azt mondta:

„Csigavér, mi maradunk, aztán pedig meglátjuk.”

miszerint lássuk csak, a tucatnyiak közül hányan képviselői a KDNP-nek is? Hát bizony, mind a tizenketten. (https://www.europarl.europa.eu/hungary/hu/ep-kepviselok/kepviselok-2014-2019.html?fbclid=IwAR0bW2VQGAItG6sqVtYREpmHXNlWyeTR7EBf0f0nBFfpDDc2LfuxufHFor0 )

Tehát előállhat az a különös helyzet, hogy a néppárti belügyekben fideszesként ugyan nem szavazhatnak, azonban kereszténydemokrataként, mert a KDNP szintén a Néppárt tagja – igen. A Fidesz és a KDNP megtűri a kettős tagságot, sőt, épp azért menesztették volt annak idején Szalma Botondot Semjénék, mert szót emelt ez ellen. Most már csak az a kérdés, hogyan fogadja el ezt a jelenséget a Néppárt, mert ha hajlandó a felfüggesztetteket kereszténydemokratáknak is tekinteni, akkor nem történt semmi.

De honnét a zavar, a köd a fejekben, honnét a csodavárás? Mire jó a sok túlzás, nagyotmondás? Hiszen világos, hogy belső, pártpolitikai döntésről van szó, aminek az Unió működésére pillanatnyilag maximum közvetett hatása van, és a komolyabb következmények később várhatóak.

A pártpolitikusokról most nem szólnék, ők egy lavór langyos vízzel is nekiállnának tüzet csiholni, ha ebből némi politikai tőkét kovácsolhatnának, sőt, azt is híresztelnék, hogy sikerült: de a közönség miért ilyen lelkes?

Egyrészt attól, hogy maga a Fidesz is sorsdöntőnek harangozta be a várható határozatot a médiája útján, másrészt, mert sajnos össze tetszenek keverni a hetes cikkely szerinti eljárással. Amit elindítottak, és valóban járhat Magyarország szavazati jogának felfüggesztésével is az Európa Tanácsban, esetleg az Európai Parlamentben is, de ez az eljárás nem az az eljárás. A hetes cikkely alkalmazására sor fog kerülni ugyan, sürgetik is, csak nem most, azonnal, hiszen az egy nagyon hosszadalmas eljárás: egyfelől, pont a Néppárton belül fegyelmi eljárás miatt a magyar kormány elérte, hogy az egész procedúra megkezdését halasszák el a választások utánra (aztán va banque-ra játszanak, hátha sikerül megúszni), másfelől ezt már igenis befolyásolhatja, mit mond az ügyben a Néppárt.

De még ha meg is indul a verkli, akkor is, előbb

„az Általános Ügyek Tanácsa (itt általában a külügyminiszterek vannak jelen) foglalkozik vele, konkrétan az várható, hogy Szijjártó Pétert a kollégái kikérdezik, kritizálják, vitatkoznak vele egy kifejezetten a magyar demokrácia állapotának szentelt ülésen. Ez hónapokig is húzódhat, mert több fordulós is lehet a vita, majd végül a külügyminisztereknek szavazniuk kell, hogy szerintük is nagy gond van-e a magyar demokráciával. Ha négyötödük szerint probléma van, akkor megy tovább az eljárás.

A külügyminiszterek ekkor javaslatokat fogalmaznak meg a javításra, és ezekről újra szavaz az Európai Parlament. Ha az EP támogatja a minisztereket, akkor összeülnek az EU országainak az első emberei is, de úgy, hogy a magyar miniszterelnököt erre a vitára nem engedik már be.

Ha ott egyhangúan úgy határoznak, hogy tényleg baj van, akkor az EU hivatalosan is deklarálja, hogy Magyarország már nem demokrácia. Elég azonban egyetlen miniszterelnök ellenállása Európából, hogy ez ne történhessen meg. Ha mégis megtörténik, akkor visszakerül a téma az általános ügyek tanácsára, ahol kitalálják, hogy mi legyen a megbélyegzett ország büntetése, és a külügyminiszterek minősített többségének ezt meg is kell szavaznia. Ez lehet pénzbüntetés, de akár az adott kormány szavazati jogának felfüggesztése is.” (444) (https://444.hu/2018/09/11/europa-partjainak-most-el-kell-donteniuk-hogy-elviselik-e-orbant)

Szóval, ez az, ami még odébb van, bár elkerülhetetlenül közeleg a megindítása – a végeredménye azonban sokesélyes, az ostor pedig mindenképpen rajtunk, szavazókon csattan. De a tegnapi határozat semmiképpen sem azonos a hetes cikkely szerinti eljárással.

Azzal tetszettek keverni.

Nincs még itt az ideje az ünneplésnek, akárhogyan is kurjongatják egyesek, hogy „győztünk”, nem győzött tegnap senki sem, csak Orbán Viktor egója kapott egy nagy, csárdás, alaposan kiérdemelt pofont, csak most épp nem Junckertől, hanem Webertől.

Ez még csak Tobruk, nem Berlin.

Nem a vég, nem is a vég kezdete, de a kezdet vége.

Szele Tamás