Moralizál a Magyar Nemzet, moralizál, kérem, és ez azért egészen furcsán áll neki. Mint benáreszi szent tehénnek a gatya. A szent tehén Indiának elidegeníthetetlen jellegzetessége, a gatya pedig nélkülözhetetlen ruhadarab, de Indiában óvakodnék összehozni a kettőt, valahogy nem szülne jó vért.

Ráadásul esetünkben nem is egyértelmű, hogy a tehénen van a gatya, vagy a gatya viseli a tehenet.

De mindegyiknek nagyon hülyén áll a másik.

Azt írja a Magyar Nemzet harcos munkatársa, Nagy Árpád, miszerint a Facebook beavatkozik az uniós választásokba. Éspedig azáltal, hogy nem hajlandó eltűrni a beavatkozást. (https://magyarnemzet.hu/belfold/beavatkozik-e-a-facebook-az-ep-valasztasok-tisztasagaba-is-6907796/) Épp ezért véget kell vetni a Facebook diktatúrájának, éljen a beavatkozás szabadsága. Le a PC-vel, mindenki szabadon avatkozzon be, anyázzon, mocskolódjon, ha úri vagy hölgyi kedve úgy tartja, persze kivéve azokat, akiknél nincs a házban szárnyasoltár füstölővel Orbán Viktornak.

Le a cenzúrával!

Mondja ezt egy olyan lap munkatársaként, amelynek múlhatatlan érdemei vannak a mai magyar kultúra cenzúrázásának kísérleteiben. Mit kísérletek – azok az idők már elmúltak, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, manapság már a cenzúra nagy sikereiről számolhat be a Magyar Nemzet, ha lehetséges, szalagcímben.

De lássuk a konkrét ügyet, mely annyira kihozta a sodrából a szerzőt, hogy már egyenesíti a kaszát. Szóval, a Facebook nem engedélyezett egy ötezer forintos hirdetést. Hát, ez már máskor is előfordult, de ez most többszörösen, mondhatni halmazatiban esik a szentségtörés és felségsértés kategóriájába, mert a hirdetést a Századvég adta fel. Tárgya pedig a Facebook magyar állami tulajdonba vételének követelése.

Pontosabban: a Századvég bizonyos munkatársa egyik írását kívánta reklámozni a Facebookon, mely írás lényegében véve azt követeli, hogy a közösségi oldalt minősítsék közmédiának, és rendeljék a nemzeti kormányok hatáskörébe országonként. Hogy nem lehet országos szegmensekre bontani, az őket nem érdekli.

Lehessen.

Oldják meg, nekik az kell. Mondjuk ha még tetszenek emlékezni, bár tényleg nagyon régen volt, alig pár hete, a Századvég ezt egy tanulmányban – melyet lássunk csodát, szintén ugyanaz a munkatársa követett el, bár mások is segítettek neki – egészen komolyan javasolta is ezt a megoldást, tudtommal kormányszinten foglalkoznak a felvetéssel.

Ráadásul a hirdetés szövege a következő volt:

„A közösségi oldalak cenzúrája morálisan védhetetlen, hiszen lábbal tiporja a szólásszabadság alapelvét; politikailag veszélyes, hiszen tagadja a nemzeti szuverenitáson alapuló törvények és szabályok érvényességét.

Elég volt a cenzúrából!

GLOBALISTA KÖNYÖRGÉS A CENZÚRÁÉRT

A cenzúráért kiáltó globalista könyörgés jelzi, hogy nincs új a nap alatt: a haladó program mindig a totalitarizmusnál köt ki.”

Egy apróságot nem elemez Nagy úr érdekes írásában: azt, hogy a Facebook az elutasítás alján jelzi, mi nem felelt meg a hirdetési szabályzatának. Nevezetesen azt írja:

„Ha egy hirdető politikához vagy országos jelentőségű ügyekhez kapcsolódóként jelöl meg egy hirdetést, köteles megjelölni, hogy ki fizette a hirdetést.”

Ja, vagy úgy.

Szóval a Századvég az ötezer forintos hirdetés feladásakor is elmulasztotta ezt. Ráadásul – hogy fogalmazzak finoman – arra akarják kötelezni a Facebook nevű magánvállalkozást, hogy rongyos öt rugóért vegyen részt egy kampányban saját maga ellen, mert ha nem teszi, megsérti a szólás szabadságát és valamilyen homályos módon Magyarország nemzeti szuverenitását is.

Ami a másik szent tehén a történetben, mert az a politikai jobboldalon a Jolly Joker: ha már sehol semmi érv a vitában, kimondják ezt a varázsigét, mindenki vigyázzba kell vágja magát, el kell énekelni a Himnuszt és utána automatikusan nekik kell igazuk legyen. A magyar politika egy olyan pakli kártya, amelyből a bank tetszőleges mennyiségű Jolly Jokert húzhat ki.

Ráadásul minderre – vagyis a sosemvolt „magyar Facebook” kormánykézbe adására még most, azonnal, az uniós választási kampány alatt volna szükség, mert ez az átkozott közösségi oldal ügyelni akar a választások tisztaságára (ha mondjuk nem is sikerül neki igazán), és az beavatkozás!

Idézi a nagytiszteletű Varga Judit államtitkár véleményét is (aki energiajogi szakértő lévén komoly tekintély lehet az informatikában és a társadalomtudományokban), ugyanis a tiszteletreméltó hölgy Facebook-hirdetés formájában terjesztette véleményét a közösségi oldalról, emígyen:

„Magyarországról a HVG újságírója megnézhette a Facebook központját, ahonnan az EP-választási kampányt fogják kontrollálni. Kiderült, hogy a Facebook mindenféle demokratikus felügyelet és transzparencia nélkül képes irányítani a politikai napirendet, kampányokat, híreket. Így a számonkérés és ellenőrzés lehetősége nélkül avatkozhat be az EP-választásokba. No comment.”

Édes hölgy. A Facebook egy magánvállalkozás, nem egy állami cég. Nem a kampányt ellenőrzi, hanem a politikai verseny tisztaságát. Képes volna irányítani sok mindent, de ellenkezőleg, épp azt szeretné elérni, hogy ne irányítson se ő, sem más semmit, aminek az irányítása nem dolga.

Képes lenne? Persze.

Tehát akkor vagy ellenőrizni kell, vagy betiltani?

Hogy is mondjam csak: fizikailag maga is képes lenne elvágni bárkinek a torkát, vagy megfojtani bárkit egy kanál vízben. Fizikailag képes, más kérdés, hogy nem teszi. De a lehetőség fennáll. Akkor a biztonság kedvéért magácskát is be kell csukni, de legalábbis felügyelet alá helyezni?

Az öngyújtómmal meggyújthatom a pipámat is, felgyújthatok egy épületet is, az a megoldás, hogy a gyújtó forgalmazását betiltjuk, engem meg bezárnak? És ha engem, akkor már mindenkit, aki képes volna – teszem azt – gyújtogatni?

Gyerekes érvelés ez egy képzett jogásztól, hölgyem, és az önt idéző tintakuli sorainak izzadságszaga még taszítóbbá teszi.

Maradjunk annyiban, hogy a maguk kormánya végtelen önhittségében teljesen elszakadt a valóságtól, és már világméretű nagyvállalatok einstandolását tervezgeti. Ha nem sikerül einstandolni, akkor a feldarabolását. Ha az sem sikerül, az esetben a tönkretételét.

Maguk a fordított Jónások.

Jónás ugyanis – nem bonyolítanám a történetet – megingott volt hitében és ezért egy tengeri út alkalmából elnyelte egy cethal.

Maguk viszont hittel hisznek, és el akarják nyelni ezen az alapon a cethalat.

Piszok nagy falat lesz, annyit mondok.

Meg fog akadni a torkukon.

Szele Tamás