Kérem, nem lehet másról írni. Illetve lehet, mint azt majd be is fogom mutatni, a kormánysajtó teszi is, csak senki nem olvassa el. A tegnap kitört Strache-botrány vagy Ibiza-gate nyomában egymást követik az események, amelyek – ne dugjuk homokba a fejünket – a mi sorsunkat is befolyásolni fogják, nem is kicsit.

(Fotó: 444)

Ki gondolta volna, hogy egy kis spanyol szigeten ketyeg az a bomba – jól elásva – ami porba dönti az uniós szuverenista frakció álmait? Márpedig így volt: még 2017-ben készült az a nagyon kompromittáló videó, aminek péntek esti bemutatása után Strache osztrák alkancellár nem maradt hivatalban már egy egész napig sem. Lemondott helyből az alkancellári posztjáról, nekifutásból a Szabadságpárt vezetéséről, és ha engem kérdeznek, komoly esélyeket látok arra is, hogy rövidesen belépjen a karthauzi szerzetesrendbe, élete hátrelévő részét pedig a világtól elvonulva tölti, sajtkészítéssel, mert boldogok a sajtkészítők. Azért fontos, hogy karthauzi legyen, mert ennek a rendnek a tagjai még egymással is csak a nagyobb vallási ünnepeken beszélhetnek, vagy a heti egy alkalommal engedélyezett séta idején, ámde alig kéne változtatni a regulán, ahhoz, hogy belevegyék: „Ibizáról még ezen alkalmakkor is tilos szót váltani”.

Kurz kancellár szombat este élőben, a Facebookon jelentette be azt, amit már délután tudtunk: a botrány miatt Ausztriában előrehozott választásokat tartanak, mégpedig a lehető leghamarabb. Az első adandó alkalommal. Kurz bejelentette, hogy felbontják a kormánykoalíciót, és a köztársasági elnökhöz fordul, hogy minél előbb írja ki a választásokat.

„Ami sok, az sok”

- mondta a kancellár, miután bár megköszönte a közös munkát a koalíciós partnerrel, fel is sorolt néhány korábbi velük kapcsolatos botrányt, amit nehezen viselt, végül ezt a mostanit már elfogadhatatlannak nevezte. Kurz arról is beszélt, hogy bár Strache lemondott, ezt ő kevésnek látja, nem akar így kormányozni tovább, nem látja, hogy megváltozna koalíciós partnerük, a szabadságpárt. Az FPÖ pedig árt a kormány reformterveinek, és az ország tekintélyének is egyaránt.

A bejelentést után egy órával Alexander Van der Bellen osztrák államfő is megszólalt, aki azt mondta, előrehozott választást kell tartani Ausztriában, mert ez az egyetlen módja annak, hogy helyreállítsák az emberek közintézményekbe vetett bizalmát.

Hát ami sok, az tényleg sok, amit kell, azt tényleg kell – Strachénak mennie kellett, nem vitás. De mikor lehetnének ezek az előrehozott választások?

Nem vagyok az osztrák kormány valóságos belső titkos tanácsosa, még a felmenőim között sem akadt ilyen, de a józan paraszti ész azt diktálná: kampány ide, kampány oda, a legokosabb lenne jövő vasárnap tartani, egyszerre az uniós választásokkal. Meg lehetne spórolni a költségek legnagyobb részét, annyi történne csak, hogy az osztrák választók kicsivel több dologra szavaznának. Persze abból, hogy ez így lenne olcsó is, logikus is, még nem következik, hogy így is lesz, ez ugyanis politika.

Akárhogyan is légyen, Ausztriának új vezetése lesz nemsokára. Ez, amint Orbán Viktor sajtófőnöke is bejelentette, „osztrák belügy”, amivel mi nem foglalkozunk – de vajon tényleg osztrák belügy-e? Megmarad a botrány és megmaradnak a következményei Ausztria határai között?

Dehogy marad. Ez a kis ibizai pokolgép most repítette a levegőbe, az sincs kizárva, hogy örök időkre, Orbán Viktor, Matteo Salvini, Marine le Pen és más cégéres... khm, politikusok lázálmait a Nemzetek Európájáról és az erős szuverenista frakcióról az Európai Parlamentben.

Lássuk, mi várható csak az uniós választásokon!

Ausztriában valószínűleg elenyészően kevesen fognak a történtek után a Szabadságpártra szavazni, olyan kevesen, hogy le merném fogadni: az országon belül eddig 26 százalékos támogatásuk le fog olvadni két számjegyűről egy számjegyűre. A Szabadságpártnak legalább tíz évre fütyültek, piros lap, kiállítás, nem játszhat. Maximum nézelődhet a kispadról. Ezzel a Salvini-féle frakció elveszítette az egyik legerősebb oszlopát.

Ne feledjük azonban, hogy a videót a német Spiegel mutatta be (német informátoraim szerint ők is készítették, bár német informátoraim sem tévedhetetlenek). Tehát német földön is nagyon ellenszenvessé váltak ezek a szélsőjobboldali, nemzetállami csibészségek, így az AfD sikerére sem fogadnék komolyabb összegben, sőt: valószínűbb, hogy nagyot fognak bukni, elvégre ami Ausztriában lehetséges, az Németországban sem kizárt. Kidőlt a második oszlop.

Marine le Pennek sem lehetett túlzottan nyugodt éjszakája, hiszen már 2017 óta köztudott, hogy - legalábbis a Le Monde kutatásai alapján – ő minimum húszmillió euróval tartozik Moszkvának. (https://hvg.hu/gazdasag/20170503_Le_Monde_Putyin_penzeli_Marine_Le_Pen_kampanyat) Ugyanis Putyin fizeti a kampányait, tehát lehet ez azóta jóval több akár. Mellesleg, emiatt van az is, hogy a lengyel PiS nem áll vele szóba: a lengyel párt legalább annyira szélsőjobboldali, mint ő, de vannak elveik, és finoman szólva sem kedvelik az orosz politikát. Érdekes egy év volt az a 2017, az ibizai tárgyalás is akkor zajlott... de az orosz befolyás ilyen botrányos előkerülése, felszínre bukkanása egy héttel az uniós választások előtt a Nemzeti Gyűlés népszerűségének sem fog használni, főként, ha politikai ellenfelei előveszik a Le Monde-ot. És előveszik: inog tehát a harmadik oszlop is.

Végül vegyük magát a főpillért, Salvini Legáját. Ők tegnap Milánóban még azt harsogták:

„Bevesszük Európát, és tetőtől talpig megváltoztatjuk!”

de ebből a környülállások ismeretében annyi marad, hogy valamit mindenképpen be fognak venni, érzésem szerint viszont nem a kontinenst, hanem egy nagyobb adag nyugtatót, hiszen milánói gyűlés ide vagy oda – Salvini úgy viselkedett, mint Cassius Chaerea Teutoburgnál, elvégre római jellem, próbálta menteni a menthetetlent – de azért az is ő volt, aki tavaly az Izvesztyijának adott interjújában úgy fogalmazott:

„Oroszországban otthonosabban érzem magam, mint egyes EU-s országokban.”

Amit még nevezhetnénk udvariaskodásnak, de ha hozzá vesszük a Moszkvától kapott jelentős anyagi párttámogatást és a Lega együttműködési szerződését az Egységes Oroszország Párttal, sőt, mindezeket most tekintjük, mikor az orosz kapcsolatoknak a Strache-botrány miatt van egy érdekes stichje... hát erre a pillérre sem építenék katedrálist. Ez is alaposan repedezik.

Egyáltalán: a szuverenista frakció jövője minimum bizonytalannak tűnik ebben a politikai pillanatban, és ez azért fontos, mert ehhez a gittegylethez akarna Orbán Viktor átlépni a néppárti frakcióból a választások után – ő úgy számított, hogy elsöprő győzelmet aratnak a kontinensen mindenhol, és ha annyira nem is lesznek erősek, mint az Európai Néppárt, de legalábbis komoly versenytársaik lehetnek.

Ebből is látszik, hogy a magyar miniszterelnök nem ért a lósporthoz: a szuverenista frakció egy nyeretlen kétéves, ami hármas befutón hozhatna ugyan szép pénzt, de csak, ha le nem sántul.

És épp most sántult le, de nagyon.

Jobb lett volna maradni a papírformánál, a Turfból, az kis nyereséget hoz, de biztos. Csak ezek az amatőrök, mint a Viktor, szeretnek hazardírozni, nagy tétben. Profi ilyenre nem vállalkozik.

Ugyanis a néppárti frakcióban most már a Fidesznek maradása nem lesz, a történtek és főleg az eddig elhangzottak után. Ezzel – bárhová is ülnek majd át! - elveszítik az erős néppárti támogatást a hátuk mögül az uniós költségvetési vitában, magyarul: kevesebb pénzt tudnak majd kialkudni Magyarországnak. Azt pedig mi, állampolgárok is megérezzük majd, nem is kicsit, amint az egész gazdaság is.

A fene ezt a Strachét, ha akkor, Ibizán nem issza le magát (azzal védekezik, bár elég lagymatag módon, hogy részeg volt, és már szégyelli, amiket beszélt), jövőre nem drágulna a kenyér. De berúgott, minek következtében sok minden elképzelhető. Más kérdés, hogy ha ez a botrány nincs, akkor sem biztos, hogy annyira erős szuverenista frakció jött volna össze, hogy az vetekedhessen a Néppárttal – de így ténykérdés, hogy odavannak a nacionalista álmok.

És mit szól ehhez a magyar sajtó?

Mit szólna? A független beszámol róla, percről percre, a kormánypárti alig.

Az Origo – megszámoltam – két írásban 16 és 18 sort szentel a történteknek, a másodikban már utalva is egy „titkosszolgálati akcióra”, melyet „szándékosan az európai parlamenti választásokra időzítettek, azzal a szándékkal, hogy szétverjék az osztrák kormánykoalíciót.”

A Magyar Nemzet ennél szűkszavúbb, ők adtak az egészre 13 sort, ami fél flekk sincs, legyen ennyi elég, mindenki ossza be magának.

Az Origo titkosszolgálati utalása előrevetíti a várható magyar kormányzati véleményt is: ó persze, a balliberális világösszeesküvés és Soros erői készítették a felvételt, ők is hozták nyilvánosságra pont most. Az lenne a bizonyíték, miszerint ők voltak, hogy pont most.

Ezt előre kontrázva vetnék fel egy másik verziót. Mi van akkor, ha ez a videó bizonyítéknak készült, éspedig az orosz fél részéről? Eredetileg arra a célra, hogy ha megegyeznek és ha a Szabadságpárt nagyot nyer (milyen ironikus: Szabadságpárt az ötvenes években még szovjetellenes programmal alakult...), Strache ne tudjon kitáncolni az ígéretei mögül, ne mondhassa, hogy hiszen ő nem is beszélt semmit senkivel? És aztán ez a bizonyító – vagy inkább akár zsaroló – felvétel került ki a Spiegelhez egy megfelelő időpontban?

Kikerült, mert kikerítették?

De miért volna érdekük az oroszoknak feláldozni Strachét?

Strache végső soron nem olyan nagyon fontos, nála sokkal fontosabb lehet ezért vagy azért - például a romániai BRUA kőolaj-földgázkitermelés akadályozása és a vezeték beüzemelésének leállítása kedvéért – lecserélni az osztrák kormányt, de legalábbis zűrzavart és kormányválságot előidézni Ausztriában. Mi van, ha az akció valóban titkosszolgálati, csak az a titkosszolgálat éppenséggel orosz?

Ez esetben az van, hogy Strache megtanulta, mit jelent a sakkban a „parasztáldozat” fogalma, és az oroszoknak fontosabb az európai káosz pillanatnyilag, mint az Unió azonnali feldarabolása szuverenista alapon. Azzal még várnak egy kicsit.

Egyelőre itt tartunk az Ibiza-gate kapcsán, de előre ígérhetem: várhatóak még fejlemények.

Szele Tamás