Szóval Donald Trump újra elindul az Egyesült Államok elnöki székéért. Persze, hogy elindul, mégis, mit vártunk? Sőt, ahogy elnézem az Orlandóban tett bejelentéseit, újból remekül fogunk szórakozni a kampány alatt, már amikor épp nem a klímaváltozás következményei elől menekülünk. De nagy show lesz az a kampány, akárki meglássa.

(Grafika: Mauricio Pampin)

Még az is lehet, hogy fellép benne a szentpétervári balett. De ha az nem, hát az olginói mindenképpen. Most nem lesz szükség akkora változásokra a médiában, mint az előző választásokon, az alt-right álhírlapjait már nem kell bevezetni, mér mindenki megszokta őket, és örvendetesen fejlődött a technika is: a deep fake közkinccsé válásával most már bárkivel elmondathatunk bármit egy-egy videón, nem lehet felismerni a hamisítást, nincsenek árulkodó jelek – a valóság és a tények örökre relatívvá váltak, illetve egyelőre még nem, mert küzdenek a hamisítás ellen, csak nehezen megy. Mármint a küzdelem.

Jó, de mondjuk Trumpot nem is kell hamisítani, ő hamisíthatatlan. Nála nagyobbat mondani, ígérni senki sem tud, ebben verhetetlen. Most is, mivel kezdte a kampányát?

„Újabb és újabb betegségekre és problémákra találunk majd megoldást az egészségügy fejlesztésével, többek közt a rákra is. Folyamatosan közeledünk a megoldáshoz.”

Hát ezt nehéz lenne fokozni, de neki sikerült. Bejelentette azt is, hogy ki fogják irtani az AIDS-t Amerikából, és már ehhez is közel állnak, majd megígérte, hogy

„Nemsokára amerikai űrhajósok lépnek majd a Mars felszínére.”

Ezzel fel is adta a leckét a demokratáknak, mert bárkit is indítanak ellene – és elég sok jelentkező lenne, elég csak Joe Bident vagy Bernie Sanderst említenünk – az nem tud majd nagyobbat ígérni ezeknél a képtelenségeknél. Illetve: egyik sem képtelenség, csak egyiket sem lehet megígérni. Hogy a rákot vagy az AIDS-t előbb-utóbb képesek leszünk gyógyítani, az biztos, az a nem biztos, hogy mikor. Bár az AIDS esetében már vannak nagyon biztató hírek, de hát ezek nem Donald Trumpnak köszönhetőek, ők viszonylag keveset foglalkozik orvosi kutatásokkal, és a támogatások folyósításával is kissé szűkmarkú. A rák már bonyolultabb, sokoldalúbb kérdés.

A Mars-utazás pedig még érdekesebb probléma. Bizonyos nagyon reális és megkerülhetetlen csillagászati okok miatt – sajnos, a bolygók pályáját még a POTUS sem képes módosítani, de azért jó is ez, mert percek alatt kettyenne össze a Naprendszer, ha elkezdené igazgatni – hajtsa bármi is az űrhajót, azt csak körülbelül huszonhat havonta lehet és érdemes indítani, akkor kerül a Mars olyan közel a Földhöz, hogy elérhetővé váljon. 2018. július 31-én például 57 millió kilométerre volt, 2020. október 7-én pedig 62 millió kilométerre lesz. Az átlagos távolság viszont 225 millió kilométer, sőt, elérheti a 402,3 millió kilométert, amikor diametrálisan ellentétesen helyezkedik el a két bolygó a Naphoz képest.

Azt elhiszem, hogy az Egyesült Államok elnöke nálam jobban tudja, miféle űrhajóik vannak nekik, de az kétségbevonhatatlan, hogy ha addig nem építenek valami különleges, forradalmian új hajtóművet, bármikor is induljanak, az utazás körülbelül hét hónapig fog tartani, tehát a landolás alaposan belelógna 2021-be. Amikor meg vagy Trump lesz az elnök, vagy sem. Meg ha egyáltalán elindulnak, ugyanis ez nagyon drága játék a dolgok jelenlegi állása szerint.

Mármost lehet, hogy amerikaiak lépnek záros határidőn belül a Marsra – de vissza nem jönnek, aki egyszer odament, ott is marad élete végéig, szóval ne irigykedjen senki, kesernyés lesz ez a diadal, és a vörös bolygó sem lesz tejjel-mézzel folyó Kánaán. Az az elv, hogy „telepeseket küldenek a Marsra” és nem kutatókat, valóban igazi amerikai gondolat: de lássuk be, Plymouth Rock puritánjainak aránytalanul kevesebb dolgot kellett előállítaniuk a túléléshez, igaz, egyszerűbb eszközökkel, de akkor is kevesebbet, mint a Mars amerikai kolonistáinak – és ha nincsenek az indiánok, így is elvitte volna őket az első tél. A marslakókra pedig én a mostani körülmények között nem nagyon számítanék.

De természetesen arra hajlandó vagyok nagyobb összegben is fogadni, hogy a Mars-utazás központi témája lesz az elnökválasztási kampánynak, azonban senki és semmi el nem indul, maximum pár műholdat állítanak pályára. Viszont nem is az a cél, hogy embert juttassunk a szomszéd bolygóra: az a cél, hogy Trumpot újraválasszák, legalábbis a kampány erről szól, az expedíció csak egy verbális eszköz, amit felhasználnak.

De mivel valódi amerikaiakról van szó, az űrhajó fedélzetén kéne legyen legalább egy Biblia is.

Na, az nehezen lesz.

Az Egyesült Államokban ugyanis súlyos Biblia-hiány mutatkozik.

Hogyhogy?

Hát úgy, hogy az amerikai Bibliák túlnyomó többségét Kínában nyomtatják, Trump új tervezett vámjai pedig súlyosan érintenek minden nyomdai terméket, a Kínában nyomtatott könyvek közül azonban a Bibliákra van a legnagyobb folyamatos igény az Egyesült Államokban. Már megy fel a Bibliák ára, és rövidesen hiánycikké válhatnak.

Hagyjuk a dolog vallási jelentőségét, hitbéli dolgokkal én nem vitatkozom, de fontos ez a sajtó szempontjából is. Már tavaly július elején is fontos volt, ugyanis akkor derült ki, hogy bajba került az amerikai nyomtatott sajtó. Ugyanis a papírra is védő- vagyis büntetővámot vetett ki Trump elnök, ami nem lett volna baj, ha az Egyesült Államokban volna komoly papíripar. De már nincs: összesen öt újságpapír-gyár működik, a többi szükséges matériát az erdőkben gazdag Kanadától veszi az amerikai nyomdaipar. Ezt a papírbehozatali védővámot különben nem az ujjából szopta Trump, ezt kérték tőle. A Washington állambeli Longview-ban található North Pacific Paper Company (Norpac) 2017 augusztusában petíciót nyújtott be az amerikai kereskedelmi minisztériumhoz, valamint az amerikai Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsághoz (ITC).

„Arra kérték a kormányt, hogy vessenek ki büntetővámokat a cég legnagyobb riválisaira, a kanadai papírgyárakra, amik nagyrészt ellátják papírral az amerikai újságokat. A Norpac azzal érvelt, a kanadai cégek egyes esetekben dömpingáron, valamint kormányzati segítséggel látják el az amerikai piacot olcsóbb papírral, és ezzel tisztességtelen előnyre tesznek szert. A lépést többi amerikai papírgyár közül egy sem támogatta.

A Trump-által támogatott büntetővámok lázában élő washingtoni minisztérium végül a papírgyár javára döntött. Januárban és márciusban 32 százalékot is elérő büntetővámokat vetettek ki a kanadai papírra. Ennek hatására pedig az újságkészítéshez használt papír ára 30 százalékot emelkedett.” (24.hu) 

Azonban a nyomtatott sajtó már nem járt olyan jól, mint a Noprac, ami a megrendelések növekvő száma miatt be tudott indítani egy új, ötven embert foglalkoztató gyártósort – ha úgy tetszik, ennek az ötven munkahelynek a kedvéért vezették be a vámot. A sajtóra viszont komoly terheket rótt a tisztes honi ipar, a 200 ezer előfizetővel rendelkező floridai Tampa Bay Times számára például éves szinten több mint 3 millió dolláros pluszköltséget okoznak a kanadai papírra kivetett büntetővámok. A nagyjából 200 ezres példányszámban megjelenő Philadelphia Inquirer and Daily Newsnál ugyanez a szám 2 millió dollár. A Tampa Bay Timestól érdekes módon pont ötven alkalmazottat kellett elbocsátani (akkor őket alkalmazza majd a Norpac?), de a válság a teljes sajtót sújtja. Pennsylvania államban a lapok 22 százalékánál voltak elbocsájtások a vámok miatt, míg Illinois államban az újságkiadók 40 százaléka közölte, miszerint kénytelenek lesznek csökkenteni a létszámot, és több mint fele nem vesz fel új embereket a felszabaduló állásokba, ha megmaradnak az egyelőre még csak ideiglenesen bevezetett vámok. A pennsylvaniai lapok tömörítő Pennsylvania NewsMedia Association (PNA) közlése szerint 600 állás szűnhet meg az államban. Az igazán nagy vesztesek a kis, helyi lapok, ahol alacsony a költségvetés és pár tízezer dolláros pluszkiadást sem engedhetnek meg maguknak: ők egészen egyszerűen megszűnnek.

És mindezt egy papírgyár kedvéért – mert a Norpac tudott olyant kérni Trumptól, ami egybevágott az elnök elveivel. A gazdasági tények már kevésbé voltak fontosak.

Ezért nincs újság, és most már Biblia sem az Egyesült Államokban: az újságokat bajos is volna Kínában nyomtatni, főként a szállítási és átfutási idő miatt, meg azért sokba is kerülne – azonban a Bibliának már régen volt a lapzártája, az örök érvényűbb, az nem fog egyhamar megváltozni, azt még érdemes volt olcsón, nagy tételben kinyomatni Kínában.

Hát most már azt sem érdemes.

Majd, mikor szavaznak az Egyesült Államok polgárai, nem ártana, ha ez is eszükbe jutna, főleg Délen, a Bibliaövezetben – nem csak a Mars-expedíció.

Trump egyet tud: ígérni.

Ha betartja, az meg ilyen.

Esetleg javasolnám, hogy válasszák meg a Mars elnökének.

És küldjék is el oda, az első űrhajóval.

Szele Tamás