Forgókínpad

Gimnázium a célkeresztben

2019. július 07. - Szele Tamás

Ma komoly meglepetést fogok okozni az olvasóknak, ugyanis nem a hatvanezres honoráriumú egyetemistákkal fogok foglalkozni. Nagy volt a kísértés, természetesen, de ellenálltam neki: nem, én ma a boszorkányüldözés természetrajzát elemzem. Illetve, most nem boszorkányt üldöznek, hanem gimnáziumot, de a módszer nagyjából azonos.

kosztolanyi_gimnazium.jpg

Szóval van egy gimnázium Budapesten, amit Kosztolányi Dezsőről neveztek el, és ami valamiért nagyon az útjában van a kormánysajtónak, azon belül is legfőképp a Pesti Srácok című magasirodalommal foglalkozó kulturális és szellemtörténeti antológiának. Miért tetszett meg nekik ennyire, miért nem, annak nem vagyok a megmondhatója, de ott ütik-vágják a szerencsétlen tanintézetet, ahol érik. Mármost ha megengedik (meg ha nem engedik meg, akkor is) a vádaknak még az igazságtartalmával sem sokat fogok foglalkozni, az legyen az illetékes hatóság dolga, engem a sajtóhadjárat módszere érdekel.

Mert az vág a szakmámba, és mert mindig ugyanúgy csinálják. Láthattuk a kultúrharc idején (bár az messze nem ért véget), lám, most a tanügy került sorra: mint a prérifarkasok, addig harapdálják a menekülő áldozatot, míg le nem gyengül a vérveszteségtől, aztán ha sikerült ledöntsék, szét is marcangolják elevenen. Nem kell egyszerre nagyot harapni, míg van erő a bölényben: majd, ha kivérzett, akkor jön a lakoma. Ahogy annak idején sikerült elérjék a Petőfi Irodalmi Múzeum élén a vezetőváltást, pusztán rágalomhadjárat útján, úgy most az az érzésem, a Kosztolányi Dezső gimnázium vezetése inog – és ott majd remekül lehet példát statuálni azon tanerők számára, akik még nem engedelmeskednek vakon.

Mert, kérem, most is a statuálás a lényeg. Pont, mint a Tanúban.

De lássuk az ügyet magát.

Kérem, ügy maga nem létezik, ügyek vannak inkább. A történet április 10-én kezdődött egy, a Magyar Nemzetben megjelent olvasói levéllel, idézzünk belőle! 

Azt mondja a 8. osztályos gyerek, hogy Dani bá, a történelemtanár az antiszemitizmusról beszélt egész órán, megemlítve, hogy személy szerint maga is zsidó, és a jobb megértés érdekében példaként Soros György származását hozta fel, közölve, hogy aki Soros Györgyről rosszat mond, az antiszemita. Ezzel leantiszemitázta a fél országot, a törvényes magyar kormányt és engem is. Dani bá azonban minden történelemórát arra használ fel, hogy a neki kiszolgáltatott gyerekeknek politikai agitációt folytasson, kifejezetten lélekmérgezés célzattal. Már odáig jutott, hogy az egyik órán az országban dúló diktatúrára tekintettel azt javasolta a kiskorú (!) tanulóknak, hogy aki teheti, vegyen egy minél messzebbre szóló repülőjegyet és végleg hagyja el az országot. Azt is megkérdezte a gyerekektől, hogy otthon szoktak-e politikai kérdésekről beszélgetni, mire az egyik fiú azt mondta, hogy a szülei kedvelik Orbán Viktort. A tanár úr erre gúnyosan felkacagott.” (Magyar Nemzet)

A lap ehhez annyit tett hozzá, hogy fel lehet ám jelenteni a pedagógusokat, van felügyeleti szervük, több is. Itt még nem szerepelt, melyik tanintézményről van szó (valószínűleg nem is került akkor még célkeresztbe a Kosztolányi Dezső gimnázium). Itt még csak általánosságban nevezték a tanárokat „bolsevik tudatúaknak”. A kérdéssel magam is foglalkoztam volt másnap, itt olvasható.

Ez nem volt elég, a kezdeményezés átkerült a Pesti Srácokhoz, akik vérlázítónak szánt videót közöltek a minap, illetve egészen pontosan e hónap negyedikén hasábjaikon, azzal a csodálatos felvezető szöveggel, miszerint:

Megfélemlítés, szóbeli inzultus, fizikai atrocitás. Többek között ezekkel a jelzőkkel lehetne a legjobban jellemezni azt, ami a Kosztolányi Dezső Gimnáziumban tanítás címszó alatt folyik. Portálunkhoz eljutott információk szerint ugyanis a nevezett intézményben olyan magas szinten űzik a tanárok – s ezáltal a megvezetett diákság nagy része is – a magyar kormány ellen folytatott propagandát, hogyha megneszelik, valaki a nemzeti oldalhoz tartozik, az nem teszi zsebre, amit ott kap. Megalázás az osztály előtt, szorongatás és fenyegetések tömkelege, amit egy jobboldali szimpatizáns fiatalnak el kell tűrnie nap mint nap az osztályterem falai között. És ez csak néhány példa a sok közül.”

Va banque-ra játszottak, ugyanis pontosan tudták, hogy száz olvasóból kettő sem fogja végignézni a tíz és fél perces felvételt, melyet különben jó hírű, az eseményekbe forgatások során soha be nem avatkozó László Petra forgatott. A hölgy ezek szerint mégis révbe ért, és ez alkalommal nem rúgta meg az interjúalanyt. Valahogy feladta ezt a szokását, gondolom, nagy úr a megélhetés, és lássuk be, tényleg többnek számított az ő rugdosódása egy kis különcségnél. De mi van a felvételen?

A felvételen egy érettségiző, vagy inkább már érettségizettnek tűnő srác számol be az őt éveken keresztül érő megaláztatások hosszú soráról. A hosszú sorról annyit, hogy belefér a bűnlajstrom bő tíz percbe, igaz, önismétlésekkel. Tulajdonképpen igazi atrocitás csak egyszer érte, diáktárs részéről, mikor nyakon fogták – hogy is mondjam csak, ha engem a középiskola utolsó öt évében csak ennyi ért volna, és csak másik diák követte volna el, az én kamaszkorom maga lett volna a béke szigete, de nem így történt, minek következtében annyira mindenképpen megtanultam verekedni, hogy ne legyen tanácsos engem piszkálni. No, mindegy. És a tanárok vétkei?

 Hát, azok rettentőek ám. A fiatalember két sérelmet tud felsorolni, de azt jó kedvvel és bőséggel teszi: az egyik az, hogy nem kizárólag rá, a deklaráltan jobboldali tanulóra bízták az iskola 1956-os megemlékezésének szervezését, nem hagyták, hogy meghívja Wittner Máriát (őt én sem engedném gyermekek közelébe, mert megállnak a növésben) és „cenzúrázták” az általa összevágott videót. Cenzúrázták? Dehogy cenzúrázták, csak ellenőrizték. Próbálták volna nem ellenőrizni: ha én bizonyíték nélkül állítok valamit a sajtóban, és kiderül, hogy nem volt igazam, nekem sem mondják, hogy „ej, tévedett, van ilyen”, hanem először az olvasók harapják át a torkomat, aztán a jogászok a sajtóper tárgyalásán. Szóval: ha valami nyilvánosan jelenik meg, nyilvánosan kerül bemutatásra – mint ez a videó is – akkor azt igenis kötelező legalább hitelesség szempontjából ellenőrizni. Más szempontok nem ennyire lényegesek, de a hitelesség mindenképpen.

 A másik tanári vétek az volt, hogy a fizika professzora nem rajongott az atomerőművekért általában és Paks 2-ért különösen. Nekem is vannak kétségeim, nem is annyira a műszaki megvalósítás miatt, inkább a környezeti tényezők aggasztanak: a klímaváltozás miatt melegedő folyam ki tudja, mennyire lesz alkalmas a szekundér vízkör hűtésére? Én nem tudom, más se nagyon, az Angarát mégsem vezethetjük Paksra, és ha mégis megtennénk, pont úgy felmelegedne, mire ideér, mint a Duna.

 A többi, ami elhangzik, a diákélettel járó gúnyolódás panaszolása. Hát igaz, a magyar jobboldal régóta szeretné betiltani a gúnyt, iróniát, paródiát, mert képtelenek bánni vele, habár az sem az erősségük, hogy felfogják, ha ilyent látnak.

 No, ez még mindig nagyon kevés, vádaskodáshoz főleg, tehát a szerkesztő előkaparta az iskola egyik angoltanárnőjének a Facebook-profilját, és a megosztásaival akarta bizonyítani, miszerint a gimnáziumot bevette a Momentum és most gyermekeket esznek benne. A megosztások teljesen átlagosak, egy ellenzéki érzelmű értelmiségi véleményét tükrözik, komoly munka lehetett, míg sikerült pár olyant találni, amit botránnyá tupírozhatnak. Engem inkább a módszer zavar: lehet, hogy nem titkos az a profil, az sem titkos, hogy ha kimegyek az utcára bevásárolni (amint ma szándékozom is), de ha mindenhová jönne utánam egy riporter a Pesti Srácoktól és minden szavamat felvenné, mivel közterületen beszélek, nyilvános helyen, hát hamar szomorú véget érne a kísérlet. Más Facebook-profiljában kutakodni olyan dolog, mint a kocsmában hallgatózni, hogy mit beszélnek a szomszéd asztalnál. Hamar pofon lehet a vége.

 És még mindig nem ért véget a hadjárat, csak nem akarja a dühös tömeg megostromolni a tanintézetet, még mindig áll és működik is... nem volt mit tenni, a Pesti Srácok bevetette a nagyágyút, a zarbuzánt, a Kövér Bertát: magát Stefka Istvánt. Aki tegnap megint nekizúdult teljes tűzerővel a gimnáziumnak, csak már ő sem a régi, rozsdásodnak a kerekek odafenn... Azt írta ugyanis, hogy a Karc FM Paláver című műsorának egy állandó hallgatója (aki ezek szerint sem nem szülő, sem nem diák, különben jelezte volna ezt az írásban) e-mailt küldött az intézmény vezetőjének:

Bodor Eszter, Intézményvezető részére.

A Kosztolányi Dezső Gimnáziumban (1012, Budapest, Attila út 135-137) az Európai Uniós választások előtt egyes tanárok a szavazati joggal rendelkező diákokat arra akarták rávenni, hogy feltétlenül a Momentum jelöltjeire szavazzanak. Ennek érdekében burkolt fenyegetést is megfogalmaztak a diákok felé.”

Tovább nem idézem, mert hosszú, egy csomó kérdést tesz fel ennek kapcsán, amik közül még tán az a legenyhébb, hogy

Milyen intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy ez a felháborító tanári magatartás a jövőben ne forduljon elő?”

Erre azt az egy választ kapta, amit kaphatott:

Tisztelt Vajda Miklós!

A Kosztolányi Dezső Gimnáziummal kapcsolatos elektronikus úton érkezett panaszos levelét megkaptuk, a jelzett panasz kivizsgálását megkezdtük.

Kérem, hogy írásban nyilatkozni szíveskedjen, hogy a kapcsolattartást elektronikus úton kéri, s ha igen milyen email címen, vagy postai úton kéri azt.

Kérem jelezze azt is, hogy melyik tanuló szülője, s gyermekét a panasz mennyiben érintette.

Írásbeli nyilatkozatának eredeti aláírt példányát legyen kedves a Tankerületbe eljuttatni.

Tisztelettel:

Dr. Kalina Katalin

Szakmai igazgatóhelyettes”

Stefka pedig őrjöng: hogy merik megkérdezni, melyik diák szülője a levélíró? Csak úgy, hogy valószínűleg egyiké sem, és akkor nem kaphat adatokat. Szép is lenne, pedofilok öröme, ha egy elektronikus levélkére, amit akár álnéven is feladhattak, megkapnák egy-egy iskola összes adatát. Egyáltalán: akinek nincs keresnivalója az iskolában, az ne kutakodjon körülötte. De – folytatja Stefka – kaptak egy újabb levelet is egy szülőtől.

Újabbat?

Újabbat. És idézi a Magyar Nemzetben már április tizedikén megjelent episztolát, teljes terjedelmében, szövegazonosan, stimmel benne minden, az utolsó betűig.

Aminek a hitelességéről én már akkor sem voltam meggyőződve, inkább tűnik egy szorgos munkáslevelező, mint egy szülő irományának, de ez csak vélelem.

Stefka úr, ideje lenne kicsit pihenni, ezt most nagyon elbaltázta.

Ezt most annyira, hogy nem is a független sajtó cáfolja az állítását, hanem a kormánypárti.

Hova fog ez vezetni, mi lesz ennek a következménye?

Megmondom: semmi. Aki hinni akarja, úgyis elhiszi, aki nem akarja, az meg úgysem, és Stefka István honoráriuma nem csökken egy vassal sem.

Ami a fentebb ismertetett jelekből viszont bizonyos: az oktatás került a célkeresztbe.

Érdekes ország leszünk nélküle.

De így is érdekes ország vagyunk.

 


Szele Tamás