Kérem, én be kell valljam, hogy szabadságon voltam, méghozzá Nagyváradon, ezért némi (egészen pontosan hat kilométeres) távolságból tekintettem a magyarországi eseményekre, mely roppant sokat használt egészségemnek és kedélyemnek. Ez a kis távolság elég ahhoz, hogy valóságos békaegérharcnak lássa az ember azt, ami kicsivel nyugatabbra is békaegérharc, csak éppen vérre megy.

Akkor lássuk, mi szép és jó történt az elmúlt hétben, milyen tanulságos és hasznos mulatságokkal telt az idő Hunniában, miről maradtam le?

Orbán tusványosi beszédéről nem, habár annyit hozzátennék a dologhoz, hogy Tusványos nem létezik, csak Tusnádfürdő és Bálványos, már maga a rendezvénynév sem helységnév, de mindegy: csókolom, mégis, mit tetszettek várni a fellépőtől? Ahogy Mick Jagger sem fog Tom Jonest vagy hip-hopot énekelni, úgy Orbán sem mondott semmi újat, kicsit unalmas már számomra, hogy évente egyszer minden sajtómunkásnak majdhogynem kötelessége rátapadni a képernyőre, hogy meghallgassa a produkcióját, aztán rájövünk, hogy már megint a Satisfactiont énekelte, mást már legalább hat éve nem is tud, legfeljebb a gitárszóló változik kicsit. Váradon különben a beszédet ismerőseim egyhangú közömbösséggel fogadták: mondjuk abban a városban Adynak és a holnaposoknak van szobra, nem Csaba királyfinak, szóval nyugatos hely. Egyebekben azért jelezném, hogy Tusványoson sem Orbán a fő attrakció és nem hallgatják százezrek az agymenéseit: amit tengernyi népnek mutat a köztévé kamerája, az maximum pár ezer ember, ennek Leni Riefenstahl óta nincs technikai akadálya, mármint az említett német rendezőnő forgatott először harminc pártszolgálatosból végeláthatatlan hadsereget Hitlernek. Azóta is sokan tanultak tőle és sokat.

Szentesi Zöldi mester különös ám tagadhatatlanul őszinte reakciója a fesztivál programjára azonban a seggnyalás piciny, miniatűr remeke. Azt reklamálta volt a jobboldal büszke publicistája, miszerint hogyhogy meghívták a Kiscsillagot meg a Quimbyt, mikor azok gonosz liberálisok.

„Erre meghívjátok a hazai liberálisok sztárjait. Nem először. Rendszeresen. Az Orbán-és magyarfóbiás alibi előadókat. És nem hívtok meg olyan előadókat, akikre háromszor ekkora az igény, és nem mellesleg zenéjük, üzeneteik régóta ott fészkelnek a magyar szívekben.”

Édes úr, egyfelől, ami fészkel, az a fecskemadár, az is eresz alatt, nem a szívekben. Meg a gólyamadár, a villanypóznán.

Másfelől viszont, ismereteim szerint ön ott nem szervező volt, nem is tulajdonos vagy szponzor, hanem, hülyén hangzik, de vendég. Lehet, hogy fizető vendég, de vendég. A vendég a jegy mellé kap egy füzetet, abban van a program, ez esetünkben eléggé sokszínű volt, annak alapján el lehet dönteni, mit néz meg és mit nem, volt választék. Sőt, a program már jegyvásárlás előtt is ismeretes volt, tehát ha nem tetszenek a fellépők, senki sem kényszeríti szuronyos puskával arra, hogy odamenjen és szenvedjen tőlük, nyugodtan maradhatott volna Budapesten is, és itt a legnagyobb lelki és testi nyugalomban hallgathatta volna az ön által oly fájón hiányolt Kárpátiát és Ismerős Arcokat.

Nem hívták őket? Talán azért, mert nem hoztak volna akkora bevételt, mint a Kiscsillag és a Quimby. A két utóbbi zenekar ugyanis valamiképpen sikerült túllépjen a lakodalmas rock - túlhúzott basszus – agyonerőltetett ritmus szentháromságán, esetleg soha nem is foglalkoztak ezzel a faék-egyszerűségű „alkotási módszerrel”, ugyanis ha szereti őket, ha nem, zenészekből állnak, akik némiképp igényesek saját műfajukban. Ez az, ami a várható bevételen is megmutatkozik.

Szentesi Zöldi vastag románozással reagált és azzal, hogy

„Valójában arról tesztek tanúbizonyságot, hogy továbbra sem értitek ezt a mi magyar világunkat.”

Kérem, ezt a maga politikai ellenpólusa is mondhatta volna, az, akit annyit tetszik szidni.

Tehát, ha a szervezők nem értik ezt a „magyar világot”, akkor bizonyára nem is magyarok, ugye, kedves Szentesi úr, aki oly büszke alföldi származására és nemzeti elkötelezettségére? Akkor most lefordítom érthető magyar nyelvre. Azt mondja a publicista, hogy ő az autonómiát úgy képzeli, miszerint a bukaresti kormány helyett a budapesti kormány döntse el, mit szeressenek hallgatni az emberek Tusnádfürdőn. Mondjuk a bukaresti eddig is tojt a zenei ízlésre, ezután is maximum akkor szólal meg, ha sok lesz a Kárpátia. Csak hát Bukarest helyett Budapest? Öcsém, még a legönállóbb székely sem fog belemenni ebbe a cserébe. Eben guba volna ez, pont az autonómia gondolatának az ellentéte, szóval a kis hisztikével lehet, hogy szerzett pár jó pontot a budai Várban, de sokat ártott a mostani magyar kormány népszerűségének Székelyföldön – és Románia nem székely, azonban egyébként magyar lakosságának körében még inkább.

Csak így tovább, én addig is kérek egy kávét.

Különben, és mintegy zárójelben: úgy tűnik, a Quimby nem tud jót csinálni ezen a színpadon, két éve az volt a baj balról, hogy odamentek, most ugyanez a baj jobbról – még szerencse, hogy a fizető nézők nem pártpolitikai alapon buliznak, hanem egyszerűen szeretik. Jó is az.

Aztán még mi volt?

 Az anyaországi események egyértelműen a seggek körül forogtak. Úgymint a Kenderesi Tamás által megfogott dél-koreai hölgy hátsója és Kósa Lajos anális szakvéleménye körül. Az előbbivel kapcsolatban megjegyezném, hogy az ember egészen egyszerűen nem fogdos idegen alfeleket, akár nagy rá a kísértés, akár kicsi, akár nincsen, akár van, ez a hosszú élet és a viszonylag ép csontrendszer egyik titka, arról már nem is szólva, hogy Kelet-Ázsiában a táncosnő egyáltalán nem a prostituált szinonimája, Kenderesi barátunk Japánba se menjen, mert ha véletlenül összekever egy gésát egy könnyűvérű hölggyel, abból még ennél is nagyobb baja lesz. De mondom, a legbölcsebb az ismeretlenek tapogatásától minden körülmények között tartózkodni: igen, akkor is, ha az ismeretlen hölgy netán prostituált lenne, ugyanis még ez esetben is ő dönti el, kinek szabad hozzáérni, kinek nem, kivel köt üzletet, kivel nem. Bár esetünkben erről sem volt szó.

 Egyszóval, aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, és aki nem tud viselkedni, meg tisztelni az őt vendégül látó országot, különös tekintettel annak leányaira, az maradjon otthon, és ússzon rekordokat a Hortobágyon, a csordakútban, ha tud, az ösztövér kútágas alatt hórihorgas gémmel.

 Kósa anális szakértelme viszont valóban meglepő. Annak kapcsán ugyanis, hogy korábban a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola tizenéves diákjai egymás lefogásával, lekötözésével szórakoztak, és a bentlakásos kollégiumban mindez annyira elfajult az egyik éjszaka, hogy az egyik idősebb diák szexuálisan fajtalankodott az éppen magatehetetlen, fiatalabb társával, azt nyilatkozta, miszerint:

 „Bántalmazás történt, szexuális zaklatás nem történt.”

 Érdekes fogalmai lehetnek ennek a Kósának a szexualitásról, annyit mondhatok, igaz, azt már bebizonyította, hogy az élet minden egyéb területén is kiváltképp járatos, például a pénzügyeknek valóságos mogulja, aki képes volt elhinni a legegyszerűbb szélhámosságot is az állítólagos örökösnőnek Csengerről. Ha a szexualitásnak is ekkora guruja, én mondom, érdemes rá hallgatni anális penetrációk ügyében, mert bizonnyal tudja, mit beszél.

 Még egy hírről mondhatni kötelességem beszámolni, egyrészt, mert nagyon is beleillik a sorba, másrészt, mert szabadságom előtt a zimonyi Krisztofóró-, bocsánat, Hunyadi János-szobor ügyével búcsúztam, úgy a szép, ha azzal is jövök vissza.

(Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)

Hát kérem, annak ellopták a kardját. Azt a szép, ormótlan fringiát, amire nem lehet azt mondani, hogy rezes volna, hiszen vörösrézből vagyon teljesen – nem rezes, hanem réz. Szerencsére nem nyerészkedési szándékkal tették, remélhetőleg nem is politikai okokból, hanem valószínűleg vagánykodás állhat az önkéntes és kétkezi műkritikusok tette mögött (ha ugyanis nyerészkedni akartak volna, a harangot lopják el a feje fölől, azt egyben is el lehet adni). Ha van Hunyadinál vakolókanál, lehet, hogy azt is ellopták volna, de nem volt, csak pajzs, szóval maradt a kard.

 A szerb Blic szerint négy elkövető lopta el közös munkával a kardot, három férfi és egy nő, mindannyian 24 és 25 év közöttiek. Miután levették a kardot a szoborról, kocsival hagyták el a helyszínt. A rendőrség viszonylag hamar előállította őket, két férfit 48 órás vizsgálati fogságba helyeztek, a nőt a kihallgatás után szabadon engedték, míg a harmadik fiú ellen elfogatóparancsot adtak ki, még keresik. A rendőrség szerint a kard hamarosan visszakerül a helyére.

Hát kérem, így élünk, élegetünk mi itt, a Kárpátok alatt.

A hírek szinte kizárólag a seggek körül forognak, még ha azok néha fejeknek is tűnnek.

Ez itt a seggek világa, akármerről nézem, csak az a nem mindegy, nyaljuk őket vagy rúgjuk.

„Szép vagy, alfél, legalább nekem szép” - idézi magában, aki költői lelkülettel végzi önkéntes munkáját az altájon.

Bár okos ember bottal sem ér ezekhez, amondó vagyok.

Szele Tamás