Vasárnap van, választási nap is, ugyan a kötelező kampánycsend intézményét eltörölték, de kampányoljon ezeknek – és azoknak is – ilyenkor az, akinek kedve van hozzá. Úriember nem akarja befolyásolni mások véleményét, ehelyett elmerül a költészet helikoni berkeiben és lelkét átadja az Örök Szépségnek. Illetve. Illetve, amint látom, nálunk semmi sem örök.

Még Ady Endre költészete sem. Mert mit látok az Index tudósításában, amely művelt miniszterelnökünk párizsi látogatásáról szól?

 „Az ősz beszökött Párizsba – idézte majdnem pontosan Orbán Viktor Ady Endre versének első sorát beszéde kezdetén, hozzátéve, megtiszteltetés ősszel meghívást kapni a francia fővárosba. „Engem leginkább az intellektuális érdeklődést hozott ide” – folytatta Orbán, mert Macront olyan vezetőnek tartja, aki visszahozta az intellektuális viták erejét az Unióba.”

Ejnye. Bejnye. Adyt csak másodkézből tetszik ismerni, minielnök uram? Hallott róla valamit harangozni? Ha a Raffay házaspártól, akkor képzelem, miket... Én ezt az idézetet úgy ismertem, hogy „Párizsba tegnap beszökött az Ősz”, és idézni csak pontosan szabad, Adyt meg pláne. No, de hát hogy sikerült ilyen műveltségi szinttel lediplomázni? Mert azt, hogy miképpen lett miniszterelnök, azt nem bántom, az bárkiből lehet, ha elkapja a politikát és nem kúrálják ki időben. De diplomához, sőt, érettségi bizonyítványhoz hogyan jutott? Tudtommal magyar irodalomból is kell maturálni.

No, mindegy, aki olyan intellektuális, hogy Párizsba viszi az érdeklődése, mint Orbánt, akinek Párizsa a Bakonya, ott bújócskázik Macronnal, azt mi, földi halandók ne kritizáljuk. Az maga a zsinórmérték, ahhoz igazodnunk kell, ő az etalon, mi meg nyújtjuk vagy leszabjuk magunkat, ahhoz képest, ő mit mond, hogy mondja. Meg mást is. Inkább írjuk át Ady költészetét Fidesz-kompatibilisre, nehogy már műveletlen legyen a kormányfő. Meg hát mit csinált Ady? Írt. Amit egyik ember írt, másik ember átírhatja. Ezzel szemben mit csinált eddig Orbán? Ha én azt mind elmondhatnám... de semmi baj, sor kerül majd arra is, legkésőbb a főtárgyaláson.

Addig is, kezdjünk valamit ezzel az Adyval. Mert a Raffay szerint szabadkőműves volt, Vastag Andrea meg még keményebb véleménnyel volt róla tavaly ilyenkor a hajdani Magyar Időkben:

„De azért talán mégse a katonaságot egész életében betegesen, rettegve kerülő, a frontot közelről soha nem látó s rendre a feleségének köszönhetően elkerülő Ady Endrével kellene fémjeleznünk az első világháború magyar vonatkozásait! (…) A szabadkőműves Ady Endrével kapcsolatban a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) néhány évvel ezelőtti szabadkőműves-kiállítása jut most eszembe, amely gyalázat még E. Csorba Csilla főigazgatósága idején esett meg...”

Hát ezt így hagyni nem lehet. Jöjjön, aminek jönnie kell: Adyt ugyan nem lehet kidobni a Jelenkor Gőzhajójából sem, a tantervből sem, hiszen már a miniszterelnök is idézte – de ha a kormányzatot nem lehet Adyhoz igazítani (pedig úgy kéne), akkor igazítsuk Adyt a kormányzathoz.

Jöjjön Takaró Mihály, írjuk át az ő szellemében a klasszikus magyar lírát, de elsőnek mindenképp Adyt. Vegyük rögtön ezt az idézett verset. Legyen a címe: „Migráns ősz”.

„Párizsba tegnap beszökött az Ősz
A balkáni úton mint Migráns Szent Mihály
Macron möszjő, legyen már zsenerőz
ha maga elnök, legyek én király”

Ugye, hogy másképp hangzik? Na, ugye? Lehet ezt, kérem, szelídíteni, lojalizálni. És borítsunk fátylat a múltra, de főleg semmisítsük meg az adatokat.

„Ballagtam éppen Európa felé
égtem hazámban kis rőzse-tüzek
Füstösek, furcsák, tények, iratok
akták, dossziék, korrupciós ügyek”

Ez az, még az eredeti Ady-köteteket kell odavetni melléjük a máglyára – de csak miután átírtuk őket – és minden rendben lesz. Akkor menjünk tovább.

Mi van ma, választás? Írt ilyesmiről Ady? Sebaj, ír majd most.

„Tíz jó évig a halálban
Kubatovval száz kampányban
Soha-soha kedves percen
Néha-néha futballmeccsen

Kergettem a komancs hordát
Emlegettem Soros orrát
Zsebemben is hordom kulcsát
Rosszcsillagú Magyarország”

Lám csak, mit ki nem lehet hozni a Bujdosó kuruc rigmusából. Az már bizonyos, hogy ez az Ady kötelező olvasmány lesz, csak előtte el kell tüntetni azt az Adyt, mármint az eredetit. De másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre!

„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok adócsalónak szabadulására.

Kényes-büszke pávák, aláíró tollak
hírrel hirdessétek: másképpen lesz tegnap

Másképpen lesz tegnap, másképpen lesz végre
Új arcok, strómanok kacagnak az Égre

Új legények irtják az ős magyar fákat
Várjuk, már várjuk a Magyar Kamatlábat

Mert sikkasztók vagyunk s gazdagok egy szálig,
Így ez a mi hitünk valóságra válik.

Új pénzek, részvények, oligarchák, szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.

Most tender csap az ódon, vad vármegye-házra,
És megtelik zsebünk Brüsszelben pályázva

Lesz majd új értelmük a magyar igéknek,
számlaszám és kamat az új magyar élet.”

Hát ezt nevezzük realista, sőt, hiperrealista lírának, kérem. Ebben a szellemben kell átírni Adyt is, mást is, és csak remélni merem, hogy a kormányfőnk Rómába vagy Jeruzsálembe látogatva nem fog idézni ugyanilyen pontosan a Bibliából, mert abba belefirkálni már én se mernék...

Új idők új dalai, kérem.

Csak ne nagyon tessék sírni a Kárpátok alatt.

Dévénynél a betörés a Büntető Törvénykönyvbe ütközik. Akkor is, ha az elkövető Verecke híres útján jön.

Kedves Takaró úr, akkor ez lenne az irányvonal. Honoráriumot az ötletért kérem utalni, és ha lenne olyan kedves, kérnék még egy szívességet.

Ha ezt valamelyik irodalmi mameluk képes lesz tényleg elkövetni – mert én csak marháskodok itt – akkor nekem fülembe forró ólmot öntsenek.

Nem akarom hallani.

Szele Tamás