Forr a világ bús tengere, ó magyar, mondaná Berzsenyi, pedig hát csak a kávé forr így, reggel, a keserű lé, amiben forgolódunk kedves mindannyian ilyentájt. Meg mindenféle politikai kérdés forog a szőnyegen, egyik-másik már napok óta, ilyen a magyar állam által megvásárolt osztrák hadiipari cég ügye, melyről a legvadabb pletykák keringenek, szóval tegyünk egy kis rendet közöttük.

(Képünkön: Hirtenberger 120 mm-es tábori tomográf, bocsánat, aknavető)

Kétségtelenül az volt a legszimplább, faék-egyszerűségű reakció a nagyközönség részéről – hát igen, a Facebook népe, a kommentek, mémek népe – hogy „Orbán háborúra készül”. Ördögöt készül. A másik, ami minden fegyverbeszerzésnél elhangzik: „Lőnek még miránk azokból”. Dehogy lőnek, most amúgy sem fegyvert, hanem fegyvergyárat vettünk. Ráadásul nem is akármilyent: a Hirtenberger Defence Systems a saját honlapján „the mortar factory”-nak nevezi magát és igazat is mond: aknavetőt gyártanak. Éspedig 60, 81 és 120 mm-es aknavetőket. A céget 1860-ban alapították, akkor még csak lőszert gyártottak, úgy tüzérségit, mint gyalogságit, sőt, még vadászfegyverekhez valót is, aztán 1898-ban vitték a bécsi tőzsdére, 1920-ban teljesen leégett a gyár, 1924-re újjáépítették, végigtermelték az elmúlt időket, aknavetőkkel 1999 óta foglalkoznak, szóval ha akarjuk, igaz a cím, amit a Magyar Nemzet adott a hírnek:

„Patinás osztrák hadiipari céget vásárolt a magyar állam”

mert valóban van egy K.u.k. patinája ennek a Hirtenberger fegyvergyárnak. Nem annyira patinás, mint a Radetzky-mars, az ugyanis régebbi, annyira viszont igen, mint a Herkulesfürdői Emlék.

De tán csak nem nosztalgiából vettük meg?

Nem, ahhoz ugyanis kicsit drága lett volna. Nosztalgiából az ember herendi csészét vásárol vagy zenélődobozt, nem aknavető-gyárat, mely fegyver a gyár alapításakor még ebben a mai állapotában csak fejlesztés alatt állt, mondhatni kísérleti stádiumában leledzett, bár az ötlet már sokak fejében megfordult. Viszont lássuk, mennyibe került?

Hivatalosan erről nincs adat, a beszerzéssel foglalkozó Maróth Gáspár nemzeti védelmi ipari és védelmi célú fejlesztésekért, valamint a haderő-modernizáció koordinálásáért felelős kormánybiztos csak annyit mondott erről a Magyar Nemzetnek adott interjújában:

„– A vételár, az osztrák partner kérésére, üzleti titok. Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy egy banki hitelkonstrukcióból fedeztük, ezáltal a költségvetésnek nem jelentett extra kiadást. Azért választottuk ezt a megoldást, mert hiszünk abban, hogy a társaság az üzemszerű működése mellett – jelenlegi mutatóival – ezt a hitelt biztonsággal vissza tudja fizetni. Ez a tranzakció is beleillik a magyar miniszterelnök által nemrég bejelentett tőkekihelyezési stratégiába. Olyan üzemet vásároltunk, amelynek kapacitásai évekre előre lekötöttek, termékeinek hosszú távú kifutása van a nemzetközi piacokon, üzemeltetése pedig rentábilis. A cég megvételével ugyanakkor olyan tudáshoz jutottunk hozzá a hazai, korábban teljeskörűen felszámolt nagy kaliberű lőszerek gyártásának területén, amelyet önerőből négy-öt évbe és sok-sok milliárdnyi adóforintba került volna elérni.”

Tehát rejtelmes, majdhogynem kínai mosollyal közli, hogy nem a mi dolgunk. Azonban nyilvános adatbázisokból tudjuk, hogy a kormány 12,8 milliárd forint erejéig állami kezességvállalást nyújtott a HDT Kft. hitelfelvételéhez. A hitelt amúgy a MFB Magyar Fejlesztési Bank nyújtja – az MFB állami bank, szóval végső soron állami pénzről van szó. Tehát a vételár olyan 38 millió euró lehetett, azonban a vevő adatai sem érdektelenek. Az Opten Kft. céginformációs adatbázisa szerint:

Teljes név

HDT Védelmi Ipari Korlátolt Felelősségű Társaság

Székhely cím

1133 Budapest, Pozsonyi út 56.

Adószám

27028308-2-41

Főtevékenység

7010 Üzletvezetés

Alapítás éve

2019

Jegyzett tőke

3 millió Ft felett és 5 millió Ft alatt

És még mondja valaki, hogy Magyarország nem a korlátlan lehetőségek hazája. Összegründolok egy közepes összeget, kölcsönből, innen-onnan, nagymama párnacihájából, valahol három és ötmillió között, alapítok egy cégecskét, és az a drága, nagyvonalú kormány már meg is támogat 12,8 milliárddal, amennyiben akarok venni egy nagy múltú aknavetőgyárat.

Persze, ennek azért feltétele, hogy ne legyek rosszban Maróth Gáspár államtitkárral, aki nem összetévesztendő atyjával, Maróth Miklós akadémikussal – míg az ifjabb Maróth most a honvédelmi beszerzések területén vitézkedik, az idősebb az MTA kutatóintézeteit leváltó új kutatóhálózatot irányító testület élén áll. Ő különben világszerte ismert orientalista, pontosabban arabista, még Ibn Sina-díja is van, szóval ez egy nagyon sokoldalú család.

Azért is emeltem ki, hogy Maróth Gáspár most a honvédelem beszerzéseivel foglalkozik, mert reneszánsz elme ő, aki sok mindenhez ért. Az első Orbán-kormány idején még a miniszterelnök tanácsadójaként dolgozott, aztán 2000/2001-ben a Nemzeti Egészségügyi Tanács titkári posztját, majd 2003-ig az Országos Népegészségügyi Program vezetői tisztségét töltötte be, de 2016-ban már a honvédelmi tárca egyik háttérintézménye, a HM EI Zrt. igazgatósági elnöke volt.

Ámde ciprusi hátterű offshore cége ugyancsak az ominózus, 2016-os évben kartellgyanúba keveredett, akkor az volt a helyzet, miszerint:

„Magyarország 2015-ben mintegy 40 milliárd forint értékben hívhatott le EU-s támogatásokat kórházi MR-, CT- és hasonló diagnosztikai berendezések beszerzésére: 81 intézmény tudta így modernizálni az eszközparkját. Csakhogy a GVH később eljárást indított a pályázat miatt, mert azt gyanította, hogy a pályázó cégek egyeztettek a pályázataikról, vagyis kartelleztek.

A kartellvizsgálatban érintett 21 vállalkozás között több nemzetközi cég van, például a Philips, a GE vagy a Siemens magyar leánya; és ott van a több beszerzésen is nyertes VMD Kórház Technológiai Zrt. is, amelynek az egykori MSZP-s Weisz Imre mellett 2014-ig Maróth Gáspár is közvetett tulajdonosa volt. Sőt, ő irányította a céget vezérigazgatóként a kartellgyanús pályázatok idején is; vezetői pozíciójáról 2016. április 11-én, vagyis éppen aznap mondott le, amikor a GVH megindította a versenyfelügyeleti eljárást és házkutatást tartott az érintett cégeknél.

Az egészségügybe áramló uniós pénzek szétlopásáról szóló 444.hu cikk szerint a végül a kórházak által lehívott 32 milliárd forintnyi beruházási összegből a kartellben résztvevő, nyertes cégeknek a rájuk eső rész 20 százalékát kellett visszaosztaniuk.” (Zoom.hu)

Az már megint más kérdés, hogy a Gazdasági Versenyhivatal által indított vizsgálatból a végső törvényi határidő szerint 2019. április 19-ig lehetett volna ügy, ez a terminus lejárt, tehát nincs kartell, nem is volt, csak a gyanúja sötétlik a távoli múltban. Most mit tetszünk csodálkozni? Üzletemberről van szó. Magyar üzletemberről, aki egyaránt ért a CT-hez és az aknavetőhöz, kis mai magyar Leonardo, hadigépeket tervez és ha olyanja van, megfesti az Utolsó Vacsorát is.

Hagyjuk is az ő becses személyét, tudunk róla már eleget, de akkor lássuk: mi a kacskaringós istennyilára jó nekünk ez a gyár, azon kívül, hogy páran gennyesre keresték rajta magukat?

Hát háborúzni semmi esetre sem. Túl azon, hogy nincs olyan szomszédunk, aki megtámadna, akkor sem teszik meg ezt a szívességet nekünk, ha a tyúkszemükön táncolunk, az aknavető meglehetősen sajátos fegyver, ami lehet része egy hadsereg-fejlesztésnek, de ha azzal rukkolna elő Magyarország, hogy aknavető-hatalom vagyunk, nagyon kiröhögnék. Azért ez mégis a huszonegyedik század.

Rendben, de akkor minek vettünk gyárat?

Ennek érzésem szerint összesen két oka lehet.

Az egyik az, és ez indokolná a többi, igen érdekes katonai beszerzésünket is, hogy a NATO – Trump elnök követelésére – kezdi komolyan venni azt az irányelvet, miszerint a tagállamai fordítsák katonai beruházásokra a GDP-jük minimum két százalékát. Többet lehet, kevesebbet nem. És ha valaki sokáig nem éri el ezt a szintet, akár ki is zárhatják a szövetségből. Persze Trump ezt azért veszi komolyan, mert a fegyverek, fegyverrendszerek nagy részét csak az Egyesült Államokból lehet beszerezni, például az F-35-öst, így aztán az amerikai gyárak komoly bevételhez jutnak – épp tegnap láttam, hogy még Finnország is F-35-ösökre cseréli az F-16-os flottáját. Mármost ez a fegyvergyár ugyan nem amerikai – amint a korábban beszerzett harckocsik vagy helikopterek sem – azonban ez az összeg is beleszámít abba a köteles két százalékba. Ráadásul ha továbbra is zavartalanul termel a Hirtenberger, mely egyáltalán nem áll a csőd szélén, sőt, három helyen is van gyáregysége, Ausztriában, az Egyesült Királyságban és Új-Zélandon, még nyereséges is lehet: hiszen eddig sem veszteséget termelt. Valamennyit visszahozhat a kiadásokból.

A másik ok az lehet, hogy a gyárral együtt technológiát is vettünk – utal is rá Maróth Gáspár az interjúban – éspedig nemcsak kizárólag aknavető-gyártási technológiát: ki tudja, mi mindenféle fejlesztéssel foglalkoztak a gyár laboratóriumaiban a kutatómérnökök? Na, ezt a technológiát aztán kifejezetten nagy haszonnal lehet eladni olyan államoknak, akikkel ezért vagy amazért mások nem tárgyalnak, mondjuk, mert nemzetközi bojkott alatt állnak. Azonban épp emiatt hajlandóak különösen nagy összegeket fizetni.

Szóval, összefoglalva: hagyjuk a faék-egyszerűségű, paranoid következtetéseket, senki sem készül háborúra. Se külsőre, se belsőre.

Ez üzlet, abból is nagyobbfajta.

Annak viszont örülhetünk, hogy igazi szakértőre bízták.

Csak a termelésbe ne szóljon majd bele, mert megeshet, hogy a Hirtenberger elkezd két lábú, tábori MR-eket és CT-ket gyártani.

De, és ez a lényeg: nincs háború, nem is lesz.

Csak üzletelnek a fiúk.

Szele Tamás