Forgókínpad

Forgókínpad

Kozmikus összegek

2019. november 28. - Szele Tamás

Szóval, a téma adja magát, épp ezért nem árt némi óvatossággal megközelíteni: sok derék betűkoptató járta már meg, mikor a lustán heverésző sárkányt minden körültekintés nélkül akarta ledöfni. A sárkány akkor is sárkány, ha épp sütkérezik a napon, a téma akkor is megérdemli a körüljárást, ha szó szerint egetverő hülyeség, mert az új magyar űrhajósról szól a hír.

urraketa.jpg

(Fotó: Index)

Gondolom, senkinek sem mondok újat azzal, hogy elvileg lesz második magyar űrhajós, ha esetleg mégsem tetszettek volna hallani az országon tegnap délután végigsöprő hírről, itt prezentálom, mégpedig az MTI előadásában, ha valakinek nem tetszik, velük pereljen, ne velem.

Madrid/Sevilla, 2019. november 27., szerda (MTI) - Magyarország 2024-ben űrhajóst kíván küldeni az űrbe - jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az Európai Űrügynökség (ESA) Space19+ miniszteri konferencián Sevillában szerdán.

Az űripar az egyik legfontosabb iparág lesz a jövőben. Magyarország számárára ez egy újabb fejlődési, kitörési lehetőség, fókuszában a második magyar űrhajós kiképzése és a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) történő felküldése szerepel, amelyet 2024-re reálisan megvalósíthatónak látunk az orosz Roszkoszmosz együttműködésben” – fogalmazott a magyar tárcavezető.
Szijjártó Péter a nemzetközi konferencián beszámolt arról, hogy ezen a héten Új-Zélandról felbocsátják a magyar űripar történetének második és harmadik műholdját, amelyek
most először a mesterséges elektromágneses szmogot mérik a magas légkörben.
A további célok között szerepel, hogy 2024-ben Magyarország önálló műholdat állítson Föld körüli pályára. Emellett Oroszországgal együttműködésben magyar tudományos és mérési eszközöket fog feljuttatni a Nemzetközi Űrállomásra 2024-re. Továbbá előkészítő szakaszban van egy űridőjárási misszió is, amelynek keretében mikroműhold-flottát építünk – tette hozzá.
A miniszter hangsúlyozta: Magyarország új külgazdasági és külpolitikai törekvései között szerepel, hogy újra kivegye részét a világűr békés célú felhasználásából.
„Sajnos, Magyarország ebben az iparágban eddig nem volt tényező, dacára annak, hogy magyar vállalatok és magyar egyetemek nagyon sok és nagyon komoly kapacitást, szaktudást és technológiát halmoztak fel ezen a területen” – mondta, hozzátéve, hogy épp ezekre építve kívánnak most változást elérni.
Beszámolt a magyar kormány ennek érdekében hozott stratégiai döntéseiről, mint például a Külgazdasági és Külügyminisztérium portfóliójának kiegészítése az űrkutatás területével és egy nemzeti űrkutatási alap létrehozása január 1-től.
Szijjártó Péter kitért arra is, hogy Magyarország jövőre ünnepli az első, 1980-ban végrehajtott magyar űrrepülés évfordulóját, amelynek alkalmából Budapest űrkutatási konferenciának ad otthont.” (MTI)

Hát, ez az, amiről jut eszébe az embernek számtalan szebbnél szebb gondolat, kezdve azon, hogy mozdonyt már loptak Magyarországon, vasúti hidat is, de űrhajót még nem, egészen odáig, hogy mit fognak hozzánk szólni a klingonok és mit a Föderáció? De ne szaladjunk előre.

Érdekes módon az, amit Szijjártó az emberes űrutazáson kívül mond, nem is akkora szamárság. Igen, komoly befektetést igényelne (és nem tudom, hogy ha állítólag parlamenti demokráciában élünk, hogyan mer tervezni két évvel a mostani kormány mandátumának lejárta utánra, szóval ez vagy nem demokrácia, vagy a külügyminiszterünk mérhetetlenül optimista), azonban – amennyiben eltekintünk attól, hány helye volna a pénzeknek – a saját műhold egyáltalán nem elérhetetlen álom, ha Indiának van (ráadásul saját űrprogramjuk is van, pedig tízmilliók éheznek az országban), nekünk sem lehetetlen, hogy kerülközzék egy. A két korábbit csak építjük, illetve részt veszünk az építésükben, az nem viszi a pénzt, hanem hozhatja is – az időjárási mikroműhold-flotta meg szintén lehet értelmes gondolat, főleg globális klímaváltozás idején, kincset ér minden adat, ami a meteorológiát segíti.

Tehát ezek nem ostobaságok, egyáltalán nem azok. És a magyar szakértők keze munkáját dicsérte már korábban is a Pille doziméter, amit használt az Interkozmosz, a NASA, az ESA, szóval tudunk mi kiváló műszereket fejleszteni (bár, mivel azt a KFKI-nek köszönhetjük, és a kutatóintézetekkel mostanság, izé, baj van, nem tudom, hogy hol fogjuk a Pille utódait fejleszteni). De a képességeink, tudósaink, mérnökeink még megvannak egy ilyen jellegű programhoz.

Idáig szóltunk az értelmes dolgokról.

Akkor most jön a hülyeség, másként parasztvakítás.

Vagyis az emberes űrutazás. Embert ugyanis most már, hogy elmúlt az űrverseny lázas kora, csak akkor szokás felküldeni a Nemzetközi Űrállomásra, ha annak ott dolga van. Éspedig olyan dolga, amit csak ő tud elvégezni, tehát tudós.

Vagy van egy „B” eset: ha nagyon gazdag és kifizeti az utat.

A magyar űrhajós nagy valószínűséggel kizárólag a szimbolikus politizálás, egy hamis „aranykor” legendájának jegyében kerül fel, mert most nincs olyan tudósunk, akit mindenképpen fel kéne küldenünk: tehát akkor fizetni fogunk az útért. Csak mellékesen jegyezném meg, hogy az ilyen „aranykori” űrutazásokra volt már példa, nem is egy: 1981-ben például az éhező és nyomorgó Romániából küldte fel egy hétre Ceausescu Dumitru Prunariut a Szajult 6-ra, és mikor visszatért, hatalmas ünnepléssel fogadták, ami jó hosszú ideig tartott – de attól még Ceausescu később úgy járt, ahogy járt, szóval a protokoll-legendák még senkit sem segítettek ki a sárból, ha az a sár igazi és mély. (Mellesleg: Prunariu még csak nem is volt egy képzetlen ember, részt tudott venni a tudományos munkában is az űrállomáson, csak az lent senkit sem érdekelt).

Akkor lássuk, mennyi az annyi. Én most az NBC tavaly októberi írásából dolgozom, és nehezen hinném, hogy azóta meredeken lezuhantak volna az árak. Tehát: jelenleg reálisan tényleg csak a Roszkoszmosz képes embert juttatni a Nemzetközi Űrállomásra, a SpaceX egyelőre még a kísérletek fázisában van, az orosz cég pedig már régóta foglalkozik az űrturizmussal. Először Dennis Titót vitték fel, 2001. április 28-án, Tito után a dél-afrikai Mark Suttleworth utazott 2002-ben, harmadikként Gregory Olsen repült az űrbe 2005-ben. A magyar származású Charles Simonyi kétszer is jegyet vett az ISS-re, egyszer 2007-ben, egyszer pedig 2009-ben – az utóbbi alkalommal a magyaroknak is üzent az űrből. Szóval a második magyar űrhajós inkább harmadik lesz.

Mármost mi nem a Kármán-vonalat, a világűr határát ostromoljuk, szuborbitálisan, mint annak idején Anettka, aki azt ugyan el sem érte, de űrhajósnak nevezte magát: esetünkben komoly, valódi űrutazásról van szó. A szuborbitális út kijönne már 650 ezer dollárból, de a valódi sokkal többe kerül. 2015-ben orosz barátaink egy ilyenért 82 millió dollárt kértek, 2017-ben 75 milliót – mennek lefele az árak, nem mondom, de ott még nem tartunk, hogy 2024-re ingyenes legyen, esetleg még ők fizessenek az utasnak. Tavaly egy ilyen „taxi”-repülés idei árát minimum 58 millió dollárra becsülték.

Akkor legyen ennyi. Az napi árfolyamon olyan 17 milliárd forint, ami egy erősebb stadion, vagy a Puskás Aréna árának egytizede.

Mérjük fel, kérem: a Puskás Aréna árából tíz űrhajóst küldhettünk volna fel a Nemzetközi Űrállomásra, más kérdés, hogy minek. Tehát ebben nem az a csoda, hogy az űrutazás mennyibe kerül, hanem az, hogy hozzá képest minden más beruházás mennyire van beárazva.

És még így is maximum politikai és szimbolikus jelentősége lesz ennek az útnak, ha csak csoda nem történik és nem jelenik meg a semmiből egy olyan zseniális magyar tudós, akinek világrengető terveihez tényleg szüksége van az űrutazásra.

Szóval, bizonyára sokan fognak tiltakozni a magyar űrprogram ellen és sokféleképpen, azonnal hozzá kell tennem, hogy igazuk is lesz, csak éppen ez egy viszonylag alacsony kiadási tétel a többihez képest, amik ellen maximum pár mondat erejéig tiltakoztak, azt is lagymatagon.

Az emberes magyar űrutazásnak a dolgok jelen állapota szerint semmi, de semmi értelme – viszont a többi pénznyelő beruházásnak még annyi sincs és nem is volt. Ez azért fog nagyobb port felkavarni, mert látványosabb, és mert kifejezetten propagandacélokból kerül rá sor.

Ami meg az űrhajós személyét illeti, azt mondanám, nagyjából mindegy lenne, mehet Anettkától Pataky Attiláig akármelyik tapasztalt magyar asztronauta, csak kibírják a startot (azért Németh Szilárdot nem indítanám, érte még a reptéren is különdíjat kell fizetni és egyes légitársaságok csak poggyászként vállalják), de valószínűleg egyetlen társadalmi réteg jöhet szóba, akik közül lehetne választani. A Gripen-pilóták, akiknek valóban van megfelelő jártasságuk, egészségi állapotuk, állóképességük és műszaki ismereteik, de fogadok egy vak lóba, hogy valaki mást küldenek majd, valakinek az unokaöccsét vagy unokahúgát, aki már ült utasként sportrepülőgépen és gyermekkorában is nagyon szerette a Star Treket.

Végül is, ha 1998-ban a hetvenhét éves John Glenn kibírta, akkor majdnem bárki kibírja, az űrturisták sem haltak bele.

Majd kell vinni kisüstit és rántott húsos szendvicset az útra, a kisüstit zacskóban, mert ha kiömlik a súlytalanság állapotában és beszivárog a műszerekbe, az űrállomásnak annyi is – hogy a bécsis zsemlét miképpen fogja megenni az űrhajósunk, mármint a morzsaveszély miatt, arról fogalmam sincs, de magyar ember anélkül nem utazik.

És mikor majd visszatér, a Parlament lépcsőjén fogadja őt koromfekete köpenybe burkolózva, teljes páncélzatban, sisakban és kissé hörögve lélegezve Vader nagyúr.

De ha ő nem ér rá, akkor Kövér László ugyanebben a szerelésben.

Mellette Orbán Viktor alakítja Palpatine-t.

Jól fog állni nekik, az már egyszer biztos is.



Szele Tamás

süti beállítások módosítása