És már megint Kína, már megint a Középső Birodalom. Meg Magyarország is, bár most nem valamiféle új egyezményről van szó, amit Pekinggel kötöttünk, hanem arról, mi lesz holnap, mi lesz nálunk Nyugaton, mi van náluk Keleten. Mert a világ amolyan taoista varázstükör: ha jól nézzük, látszik benne már ma is a holnap.

(Kínai tükör hátlapja a Három Királyság korából)

Csak nézni kell tudni. És nem egyfelől, hanem legalább két-háromfelől, akkor sejlik fel benne a jövő. Hát lássuk, mit mutat a bronztükör nekünk, ha Budapest felé fordítjuk? Csúfat, igen csúfat, a Pesti Srácok nevű sajtóipari terméket, amely tegnap éktelen sivalkodással visította az Örök Azúr Égre, de úgy, hogy tán még a Bűvös Esthajnalpír Drága Csarnokáig, a Jáde Császár trónusáig is felhallatszott, miszerint „Feltörték a Fidesz szerverét!”

Hát mit tegyen a szegény írástudó a hír hallatán, azon kívül, hogy menten kardjába dől? Talán először azt, hogy elolvassa, miképpen esett a vérlázító merény. No, lássuk.

„Feltörték a Fidesz szerverét, az arról mentett adatokat pedig nyilvánosságra fogják hozni – olvasható abban az emailban, amit több szerkesztőséghez is eljuttatott egy „Az igazság ligája” elnevezésű hekkercsoport. A vélhetően baloldali társaság az Ördög ügyvédjéhez hasonló módon azt sejteti, hogy az általuk megszerzett információk kellemetlenül érinthetik a kormánypártot.

A fidesz.hu domain valóban elérhetetlen, vélhetően túlterhelték a szervert. Úgy tudjuk, hogy a fideszes email-ek működnek, a fidesz.hu pedig egy hivatalos honlap, így arról „titkos” adatot nem lehet lementeni, lévén, hogy közérdekű információkat tartalmaz.

FRISSÍTÉS!

A fidesz.hu azóta újra elérhető, a problémát elhárították.”

Ja, vagy úgy. Akkor kis gyorstalpaló számítástechnikából és taoista misztikából: emiatt ugyan nem háborgatnám a Jáde Császárt, de még No-csa herceget sem. Egyfelől, mert nem törtek fel semmit a vízparti szegénylegények, szélhámosság az. A jelek szerint – hiszen hamar sikerült megoldani a problémát – szimpla túlterheléses támadást kaphattak, amire már volt példa, lesz is még, olyankor ezek a mandarinok mindig kihívják a polgári szolgálatokat, mert nem tudják, mivel van dolguk: hát hiszen mi is találkozunk ezzel az online sajtóban, heti gyakorlat, hogy megbombázzák a kis amatőrök valamelyik lapot, általában maga a szolgáltató hárítja el az ilyent, ma már fel vannak rá készülve. Olyant is láttunk már, hogy a kormány.hu-t meg sem támadták, csak egy, a megszokottnál is nagyobb marhaság tömegek érdeklődését keltette fel, és azért dugult el a honlap. Akkor nyomoztak a gumitalpúak a legfeleslegesebben. Most mondjuk vállalta a felelősséget ez az „Igazság ligája”, ami a nevük alapján tizenöt év körüli srácokból állhat (a név egy képregénysorozatra és egy filmre utal), de ilyen Ddos-támadást szó szerint akárki össze tud dobni, csak felesleges, mert, mint említettem, percek alatt hárítják el a szolgáltatók, ez tíz éve volt valamennyire veszélyes, ma már nem komolyabb gond, mint egy szúnyogcsípés.

Azt már nem is mondom, hogy ilyen módszerrel feltörni valamit nem lehet, különben is, ez egy nyilvános honlap, tán csak nem fognak rajta államtitkokat tárolni? Minek tennék? Köhögtek valami bolhák, fontoskodtak a labdaszedők a pálya szélén, ennyi történt – vagy pedig, máshonnét nézve annyi, hogy a kormánynak most jól jött egy megjátszott hackertámadás.

Jól jöhetett, és innentől kezdve borul sötét árnyalatba a kép a varázstükörben: ugyanis mostanság minden erővel az online kommunikáció szabályozására törekszenek, hoztak is már törvényt a fenyegetések ellen. Avval a törvénnyel még nincs baj, sőt, szükség is volt rá, hanem az utódaival nagyon is lehet.

Ugyan, mondja az optimista (rosszul informált) honpolgár, nincs nálunk semmi gond, szabad országban élünk.

Már amennyire és még amennyire. Fordítsuk most egy kicsit Peking irányába a bronztükröt! Azt mutatja, a 444 szerint, hogy:

„Eddig csak a személyi igazolványt kérték el, mostantól le is fotózzák Kínában, aki új mobilszámot regisztrál. Az ipari és információtechnológiai minisztérium ezzel az intézkedéssel akarja biztosítani, hogy mindenki saját nevén használja az internetet, azonosítani tudják az összes mobilhasználót, és „védjék az állampolgárok online jogait”. (…)

A kínai állam évek óta dolgozik rajta, hogy minél nehezebb legyen álnéven használni az internetet. 2017-ben több utasítást is kiadtak erről, ezek alapján

• nem jogosultak internethasználatra azok, akik nem a valódi nevükön fórumoznak,

• saját nevet kell megadni ahhoz is, hogy kommentelni lehessen a híreket és a közösségi médiában megjelenő posztokat, ráadásul a szolgáltatóknak pontozásos rendszert kellett létrehozniuk, ami meghatározza, hogy egy-egy felhasználó milyen szolgáltatásokhoz fér hozzá,

• internetszámla nyitásához be kell mutatni az ember személyes iratait, és igazolni kell a munkahelyet is (ezt egészíti ki mostantól az arcfelismerés).

Bár a rendszer megengedi, hogy a kommenteknél az emberek álneve jelenjen meg, mindenképp meg kell adniuk a saját nevüket is, ami aztán a közbiztonsági minisztériumnál landol. Azt mondják, ez azért jó, mert biztonságosabb, mintha a cégek tárolnák az adatokat.

Az utóbbi években bevezetett társadalmi pontrendszer is elvárja, hogy az emberek a saját nevükön használják az internetet, hiszen így tudják egy központba gyűjteni a hozzájuk kapcsolódó információkat. A pontrendszer célja, hogy minden kínai állampolgárnak legyen egy értékelése, amiben a viselkedését összekötik a különféle biometrikus adataival. A kormány szerint a pontok alakulását olyan tényezők befolyásolják, mint az adófizetés, mások becsapása, hamis hirdetések feladása vagy ha olyan székre ülünk a vonaton, ami nem a mi nevünkre szólt. Bár a rendszer még nem épült ki tökéletesen, tavaly 23 milliószor fordult elő, hogy valaki az alacsony társadalmi pontszáma miatt nem tudott repülő- vagy vonatjegyet venni.”

No, mondaná az előbb említett naiv polgár, akkor sincs semmi baj, be kell tartani a törvényeket, és nem csak, hogy nem lesz büntetés, de még jutalom is járhat a jó kínai polgárnak! Hát, azért ez a valóságban másként néz ki, nagyon másként – idekívánkozik egy ma reggeli hír.

Mely szerint valahol Kínában alaposan megvertek, megkínoztak egy férfit, akinek az volt a bűne, hogy előző nap 9 óra tájban egy 75 fős, zárt Wechat-csoportban gúnyos megjegyzést tett a közlekedési rendőrökre. Nosza, kiment hozzá a karhatalom – hogyne mentek volna, a nyilvántartásban minden benne volt, a becenevétől a lakcíméig, sőt, talán még addig is, hogy milyen volt aznap az emésztése – bevitték, formatervezett kalodába, úgynevezett „kihallgató székbe” zárták és agyalták, míg nem vallott. Látszik is szegényen, hogy nem pehelypárnákkal vallatták: a végén pedig arra kényszerítették, hogy hosszan, esedezve kérjen bocsánatot „Rendőrség Nagybácsitól” és fogadja meg, hogy soha többé nem tesz ilyet.

Mindez történt pedig egy olyan komment miatt, ami még csak nem is volt sértő, csak gúnyos. Felteszem, ha még sértő is lett volna, mi nem látjuk Luhua tungcse (elvtárs) kihallgatását a büdös életben, ő meg az eget nem látja többet, de azt sem zárnám ki, hogy már egy olyan deszkaládában pihenne, amit kínai szokás szerint a Hosszú Élet Szegeivel zártak le (Kínában ilyen költői neve van a koporsószegnek). A videó csakis a rendőrségről kerülhetett ki, és nem véletlenül: így üzenték meg a kommentelőknek, hogyan járhatnak, ha sokat poénkodnak.

Igen, mondaná a mi naiv polgárunk, de Kína messze van, mi közünk nekünk ehhez?

Csak annyi, hogy ami ma Pekingben gyakorlat, holnap Budapesten is az lehet. Vannak szándékok, törekvések nálunk is részint az országot behálózó kamerarendszer egyesítésére, arra még törvényünk is lenne, részint a nagy, általános, a kínai pontrendszernek megfelelő nyilvántartási rendszer kialakítására.

Nagy szerencse, hogy a kamerarendszer egyesítése és működtetése akkora műszaki feladat volna és olyan sokba kerülne, hogy arra a magyar viszonyok és a technikai háttér teljesen alkalmatlanok, most is azok, később is azok lesznek. Ennyi pénzünk nincs, nem is várható, hogy valaha lesz.

A nyilvántartási rendszer már más tészta: az ugyanis sok szempontból egyszerű jogi és adminisztrációs kérdés. Ha ugyanis a Parlament hoz egy törvényt az online hálózatok szabályozásáról, amiben ezek használatát engedélyhez köti – és ne feledjük, ide tartozik egy szimpla okostelefon üzemeltetése is! – akkor ehhez az engedélyhez lehet szükséges a kérelmező összes személyi adata, nicknevektől jelszavakig, lakcímig, anyuka lánykori nevéig és újraoltási bizonyítványig. Ezeket nyilvántartani már távolról sem akkora boszorkányság, mint nullahuszonnégyben működtetni a mindent látó kamerarendszert. Aztán, ha valaki mond valami kevésbé kellemeset, vagy valami hivatalos szerv megy ki hozzá, ha olyant szólt, ha meg törvényt nem sértett, csak poénkodott, nem kétlem, hogy lesz olyan nem hivatalos, ám hazafias szervezet, aki valamiképpen megtudja az adatait – és kimennek ők agyonverni a delikvenst.

Szóval, lehet, hogy Kína messze van, de csak akkor, ha gyalog megyünk, különben itt van már a sarkon, látszik is, ha varázstükörből nézzük.

Tetszenek látni, nem sok szép mutatkozik a varázstükörben, igen borús a kép: és nem megoldás sem az, ha összetörjük, sem az, ha nem nézegetjük.

A megoldás az lenne, hogy ha látjuk benne előre, milyen veszélyek leselkednek ránk, tegyünk ellenük.

Na, az nem várható: sem nálunk, sem Kínában.

Szele Tamás