- Jó napot, Hacsek, mi volt magával, hogy pár hete nem láttam, hála Istennek?
- Hagyja csak, Sajókám, elkaptam a másodfokú córeszt.
- De már meggyógyult?
- Nem, viszont már nem akut.
- Akkor múlik?
- Dehogy múlik. Most már krónikus.
- Ne legyen pesszimista, legalább az állapota stabil.
- Az, a fene enné meg.
- Kár pedig, mostanság annyi izgalmas dolog történik, például jelentkezhetne űrhajósnak is.
- Az én córeszemmel? Kizárt dolog. Azzal még emelgetni is tilos.
- Ne mondja, ma már akárkiből lehet űrhajós, olyan fejlett a tudomány.
- És mondja, jól fizetik?
- Azt nem tudom, de négy űrhajóst is kiképeznek majd, aztán jön az út a Nemzetközi Űrállomásra!
- És melyik megy majd?
- Magyarországon vagyunk, tehát az ötödik.
- Mondja, Orbán Viktor akart gyerekkorában űrhajós lenni?
- Nem tudom, miért?
- Mert focista és mozdonyvezető viszont akart lenni... már várom a hortobágyi űrkikötőt.
- Elmegy maga a hülyeségeivel... ez az űrhajó Kazahsztánból indul!
- Ne mondja... és türk rakéta lesz?
- Dehogy türk, orosz, maga barom, a türkök nincsenek is mert kihaltak, mitől lenne rakétájuk?
- Amitől tanácsuk, teszem fel... de akkor nem is kazah az űrhajó?
- Dehogy kazah, mondom, hogy orosz!
- Akkor miért Bajkonurból, a kazah sztyeppékről indul?
- Maga agyalágyult madárijesztő, csak nem indulhat Moszkvából, a Kijevi Pályaudvarról!
- Miért nem? Sokkal kényelmesebb volna, az űrhajós kimegy, ellopják a bőröndjét, iszik szto gram vodkát, felül az űrhajóra, az elindul, és pár óra múlva már meg is érkezik mondjuk Brjanszkba.
- De nem Brajnszkba megy, hanem a Nemzetközi Űrállomásra!
- Az nem Moszkvától délnyugatra fekszik?
- Nem, maga szomorú szemű szent tehén, Isten szerencsétlen barma, az a világűrben fekszik. Illetve nem fekszik, hanem áll. Vagy a fene tudja, ott nincs gravitáció.
- Már az sincs? Szegény oroszok... vigyünk nekik, nekünk amúgy is több van a kelleténél.
- De nem orosz, nemzetközi! Mondja, hogy érti, hogy több nálunk a gravitáció, mint máshol?
- Elég belenéznem az Origóba vagy az M1-be, már emlegetem is a súlyt meg a nehézséget.
- Maga hülye, magának kimosta az agyát a Greta Thunberg.
- Az ki, valami mosónő?
- Nem, maga baromfitelep, az egy aktivista, aki meg akarja dönteni a Háttérhatalom kedvéért a világrendet és utána minden másképp lesz!
- Az jó, ha aktivista.
- Miért jó?
- Mert a mosónők korán halnak.
- Maga menthetetlen. Mit idéz itt proletár költőket?
- A költő lehet proletár? Nehéz testi lírikus, kazánpoéta, szakképzett rímforgácsoló?
- Menjen a francba. Kíváncsi vagyok, mit szól majd, ha megjön a Greta a hadak élén.
- Miféle hadak?
- Tudja, ezek a zöldek csak látszólag védik a környezetet, én a Pesti Srácokból tudom, hogy igazából a Szahara népességét akarják Európába költöztetni.
- Az érdekes lesz.
- Mi az, hogy érdekes, maga nem fél?
- Mitől féljek? Tudtommal a Szahara lakatlan. Hozhatják a Góbi népességét is, azzal együtt sem lesznek annyian, hogy komoly gondot okozzanak.
- Nem arról van szó, hogy lakatlan! Arról van szó, hogy minden másképp lesz, értse már meg!
- Mi lesz más?
- A társadalom.
- Ja? Miért mondta, hogy Thunbergnek hívják az illetőt? Biztos, hogy azelőtt nem hívták Leninnek?
- Hogy jön ide a Lenin?
- Az is azt mondta, hogy minden más lesz, aztán valahogy nem lett más.
- Nem???
- Nem nagyon.
- Mondja, maga anarchista? Úgy beszél!
- Nem, én filatelista voltam, de már elmúlt, tudja, szedtem a porokat...
- Filatelista? És kiket bélyegzett meg annak idején, sorolja!
- Az albumaimat, főleg. Meg az első napi borítékokat.
- Azért is felelni fog!
- Amint a kormányzó pártot ÁPISZ-nak hívják, lesújt rám a törvény szigora, tudom én azt.
- Maga is mindig marháskodik, nem látja meg a jót, a szépet. Pedig most is milyen kellemes hírt olvasok az újságban, képzelje, újraindulhat a Szomszédok!
- A Szomszédok? És a végén majd megint belemondja mindenki a kamerába a vezércikket?
- Nem, azt most nem, mert a Bayert nem lehet hangosan belemondani. Kitörne a monitor. Meg Julcsi sem lesz benne.
- De benne lesz a lovas rendőr srác?
- A Pintér? Az motoros rendőr volt!
- Most már lovas. A színháza is Nemzeti Lovas Színház.
- Ilyen van?
- Van, kérem. Akad, aki így jut be a Nemzetibe. Pedig oda az unokahúgom is bejutott.
- Mint néző?
- Nem, mint vásárló.
- Megvette a Nemzetit?
- Nem, csak két csomag Symphoniát vett.
- Maga a Nemzeti Dohányboltról beszél, nem a Nemzeti Színházról, maga kultúrjampec!
- Lassan már nem mindegy? Nemzeti – nemzeti.
- Magának is hiába beszél az ember, nem is értem, miért foglalkozom az ostoba fejével. Lenne jobb dolgom is, ingatlanokban utazom mostanság. Irodaházakkal.
- Az szép. Mondja, nem maga adta el az épületet a Nemzetközi Befektetési Banknak?
- A nemzetközi oroszoknak? Dehogynem.
- Akkor volna magának egy tippem, de nem ingyen.
- Mondja, maga üzleti analfabéta, mondja...
- Látom, hogy irodát nyit Budapesten a Türk Tanács. Intézze el, hogy egymás mellett legyen a két épület, figyelmes gesztus volna és a kényelmi szempontok sem utolsók.
- Ebben mi volna a figyelmesség?
- Könnyebben tudnának egymás ellen kémkedni, ha csak a szomszédba kell átfigyelniük. Ott áll majd a két székház egymás mellett, az Alkotmányvédelmi Hivatal két oldalán, a Lubjanka téren...
- Maga hülye, a Lubjanka tér Moszkvában van!
- Mire maga ezt elintézi, már egész Budapest is Moszkvában lesz, ne féljen.
- Kész, vége, én többet magával nem állok szóba.
- Megyek is, kérem, már megyek is.
- Hova?
- Űrhajósnak, Gazdagrétre, a Türk Tanács támogatásával!
- Mars ki!
Szele Tamás
Szele Tamás
