Mikor úrrá lesz lelkünkön a kétség, tépáznak az élet viharai, valamint alacsonyan röpköd fejünk felett az idő vasfoga és a nikkel szamovár, vagy esetleg egész egyszerűen nincs jobb dolgunk, érdemes az Élet nagy kérdésein töprengeni. Mi a helyzet a húrelmélettel a Higgs-bozon ismeretében? Mire volt jó Stonehenge? És a Nazca-vonalak? És mire a fityfenére alkalmas a Magyarságkutató Intézet?

(Fotó: Magyarságkutató Intézet)

Mire lenne, ha nem arra, hogy újpogány hanukát tartson Karácsony alkalmából a Pilisben?

Nem marháskodok. Megcsinálták.

Szóval, időről időre rávetem tekintetem ennek az intézménynek a Facebook-oldalára, hogy találjak legalább valami támpontot a tevékenységükkel kapcsolatban, bár eddig nem sok sikerrel jártam. Ez egy teljesen átlagos kutatóintézet, illetve nem átlagos, mert irdatlanul sok pénzből gazdálkodik és az álláspontja is szélsőségesen nemzeti (jobb helyeken nacionalistának mondanák, de mi már rég nem vagyunk jó hely), valamint termelik a muníciót a turanista elméletekhez és a közép-ázsiai külpolitikához, szóval inkább lőszergyár, mint tudósok gyülekezete. Jó drága lőszergyár. Olyan nagyon nem is tudósok különben, mint a mellékelt ábra mutatja, de hogy nem teológusok és nem is kultúrtörténészek, az bizonyos.

Mert mit osztottak meg fél nappal ezelőtt a Facebookon, épp akkortájt, mikor beállt a Hanuka? 

„A Magyarságkutató Intézet munkatársai is köszöntötték a Fény születését”

Hát, megvallom, elsőre a hanukai pörgettyű, a trenderli felirata bukott ki belőlem: „Nagy csoda történt itt”. Igazán nem vártam volna. Igaz, Izrael népe sem várta, hogy az egy napi olaj nyolc napig ég majd, de majdhogynem nagyobb mirákulumnak érzem a magyarságkutatók hanukázását annál, ami Jeruzsálemben történt a Makkabeusok idejében. Hát mi lelte őket? Olvassunk tovább.

„Hosszú évek óta nőtte ki magát a magyarság egyre rangosabb zarándokhelyévé a Makovecz Imre tervei alapján készült, 2006-ban felszentelt, 2007-ben átadott pilisszántói Boldogasszony-kápolna, nem függetlenül a település az ügy iránt elkötelezett egykori polgármestere, Szőnyi József elhivatott közreműködésétől, aki már egy könyvben is összefoglalta a zarándokhely érdekében kifejtett munkájának eddigi eredményeit.”

No, ha Boldogasszony-kápolna, mégsem lehet Hanuka, ha csak nem egy nagyon liberális hitközségről van szó. De a kápolna mégis keresztény rítusra utal – hiszen nem baj az, miért is lenne, most lesz karácsony is. (Azért kisbetű, mert nem főpolgármester, nem azért, mert kicsinyelném az ünnepet – Hanuka meg azért nagy, mert olyan nevű közszereplőnk még nincs).

„Ő is azon dolgozik, hogy a Kárpát-medence két szent hegye, a Hargita és a Pilis – s velük együtt a csíksomlyói Babba Mária és a szántói Boldogasszony két kegyhelye – egyre inkább együttesen jelen legyen a magyarok ősi öröksége, ősi hite iránt elkötelezettek gondolkodásában.

Kivételes helyzetben van, s ő felnőtt a feladatához – neki is köszönhetjük, hogy évről évre egyre nagyobb tömeg köszönti a Csillagösvényen át a magasba kapaszkodva arról a helyről a Fény születését december 21-én a téli napforduló ünnepén, amely helyen már századok, de akár évezredek óta is ezt tették őseink a Kárpát-medencében.”

Hajjaj, honfoglaló ősvallás is mozog a bokorban... Csillagösvény? Stairway to heaven? Mondjuk azt hittem eddig, hogy az a Tejút, de azt nem tudtam, hogy az egész Tejút a Pilisben fekszik. No, ez derék: a polgármester meg a magyarságkutatók lehozták a csillagokat is az égről ezek szerint.

„A hely kivételes adottságai ugyanis félreismerhetetlenek – bárki számára láthatóan jelét adva annak, hogy áldás van azon a tájon, ahol ilyen módon lehet fogadni a Fény születését.”

Ilyen alapon elég sok hely van a bolygón, mely kivételes – sőt, mondhatnánk, mindegyik az. De haladjunk tovább.

„A szántói Boldogasszony Makovecz Imre tervezte kápolnája pontosan kifejezi az az áhítatot, amelyet ezen a helyen érezni illik. A Boldogasszony-kápolna kelő nap felé nyitott tájolása tisztelgés Őseink csillagvallási öröksége előtt. A Pilisi Lélekharanghoz, a Boldogasszony-kápolnához, és Pilis Keresztjéhez felé vezető út – a Csillagösvényen katolikus szentjeinkkel és Árpád-házi szakrális királyainkkal – pedig tisztelgés a Szent István-i Magyarország ezeréves keresztény államisága előtt.

Felesleges is lenne itt bármit szétválasztani múltunk ősvallási és szintén ősi keresztény mélyrétegeit látva abból, ami Pilisszántón végérvényesen összetartozónak látszik: mert számunkra az a legfontosabb, hogy itt, a piliszántói Boldogasszony-kápolna előtt igaz magyar érzéssel, igaz magyar nemzettudattal lehet köszöntenünk minden évben a Fény születését. Azt remélve, hogy a nap feljöttét üdvözlő harangszó, majd az utána felcsendülő magyar himnusz mindig is a magyar életerő újjászületését üzeni meg mindenkinek, aki jelen van ezekkel az áldott Nap fényével ékes pillanatokban. Hogy közösen tegyünk hitet a magyar megmaradás minden reménye mellett. S közösen gyújtsunk gyertyákat a Boldogasszony-kápolnában, hogy a kelő nap Isten teremtette fénye és az ott összegyűlt ünneplő tömeg minden kis mécsese ugyanazt a fényt erősítse és szolgálja.”

No, erre már tényleg csak azt lehet mondani, hogy ojvé, vagy ha katolikusok vagyunk, apage satanas. Fényünnep? Harangszó napkeltekor? Utána Himnusz zsoltár helyett? Gyertyagyújtással? Csókoltatom azt a zsenit, aki ezt a szertartásrendet kitalálta: hát hiszen gyertyát nem nappal, hajnal hasadtával kell gyújtani, mikor amúgy is világos van, meg nem is látszik a lángja, hanem ellenkezőleg, akkor, amikor sötét van és szükséges a fény. Akkor látszik is. Annyi mindent raktak ebbe a szinkretikus gulyásba, hogy az már sok: került ebbe még francia krémes is, feketekávé is, gorgonzola-sajt is, csak azt nem tudom, ezek után ki lesz képes megemészteni?

„Idén a Magyarságkutató Intézet munkatársai is kint jártak, hogy lássák és köszöntsék a Kis-Kevély és a Nagy-Kevély közötti bölcsőben megszülető Fényt. Ők is azok közé tartoznak, akik december 21-én és december 22-én is kint járnak a Pilisben, hogy a felhők járására is figyelve minél több alkalmuk legyen a csoda megfigyelésére.

Idén, 2019-ben a december 22-i napfelkelte hozta el a Fény születésének jól látható csodáját, s erről több képpel is szolgálhatunk.

A mai napra rendelt csoda, a magyar Fény születése a pilisszántói Csillagösvény tetejéről, a Boldogasszony-kápolna mellől nézve fotókon látható.”

Tetszik látni, ha például nem mennek ki, akkor lemaradnak a napkeltéről, ugyanis Budapesten nincs, itt mindig éjszaka van. Ja, nem. De azt nagyon jól tették, hogy lefotózták a jelenséget, különben senki el nem hinné nekik, hogy a Pilisben is hasad a hajnal. Valamint éjszaka van, ha nem süt a Nap és fordítva. Kincset fognak érni azok a fotók, én mondom. Főleg, hogy rajtuk van a külön magyar fény. Azt nézni másnak nem szabad. Ha más náció ránéz, mi lesz? Megmagyarosodnak? Vagy megvakulnak?

„A pilisszántói Boldogasszony-kápolnához felvezető Csillagösvény ikonikus magyar hősei és szentjei: Nimród, Attila, Árpád, Szent István, Szent László, Boldog Özséb és Hunyadi Mátyás.”

Tessék mondani, erről a Vatikán is tud? Ugyanis én Szent Mátyás királyra nem emlékszem, de mondjuk Nimród, Attila és Árpád sem hinném, hogy kanonizált szent volna. Különös tekintettel felekezetükre, mellyel kapcsolatban csak annyi bizonyos, hogy keresztények nem voltak, mármint az előbbi hármak. (Valószínűleg a "hősei" emiatt kerülhetett a mondatba)

Mi ez?

Ha rosszmájú akarok lenni, azt mondom: Isten csodája. Szóval, létezik egy ilyen, teljesen kidolgozatlan, konteókra és történelemhamisításokra alapozott, inkoherens „nemzeti kereszténység”, de annyira szervezetlen és kaotikus, hogy még csak nem is nevezhető önálló vallásnak. A katolikus püspöki kar már tíz éve felfigyelt rá, akkor ki is bocsátottak egy körlevelet az ügyben:

„Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. „ősmagyar szinkretizmus”. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg”-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék. Keresztény hitünk nem pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Ő az út, az igazság és az élet az egyének és a nemzetek számára is.”

Vallásokról úriember a harmincéves háború óta nem vitatkozik, ugyanis akkor megbizonyosodhattunk róla, hogy az ilyesminek csak rossz vége lehet, de az kétségtelen, hogy minden felekezetnek joga van meghatározni, mely tanokat fogad el és melyeket nem: a katolikus egyház állásfoglalása ebben az esetben világos. Ennek nincs köze a katolikus valláshoz, és mivel bőven akad benne bálványimádás, a reformáció egyetlen ágához sem lehet. A judaizmushoz pláne nem: az egy dolog, hogy idén véletlenül a Hanuka esett egybe a napforduló-ünneppel, de ez nincs minden évben így. Szóval, most a Hanuka ment a Pilishez, ha akaratlanul is, nem a Pilis a Hanukához.

Ez bizony szép, karácsonyi újpogányság, semmi köze egyetlen elfogadott, történelmi valláshoz sem.

Kár pedig: már majdnem azt hittem, eluralkodott a vallási tolerancia a Magyarságkutató Intézetben.

Ördögöt: az újpogányság uralkodott el.

De úgy látszik, nekik erre is szabadalmuk van kis honunkban, ezt is tehetik. Csak lovat ne áldozzanak jövő ilyenkor.

Addig is, ahogy a kultusz bálványa mondaná: „Boldog karácsonyt.”

Szele Tamás