Tábordiákok

2020. február 13. - Szele Tamás

Elsőre az jut az ember eszébe, akárhány éves is legyen, hogy most sem lenne fiatal. Pedig nem túl kellemes felnőttnek lenni, így ötven fölött főleg nem, de ahogy elnézem, mostanság 16-18 évesnek lenni sem lesz az a kifejezett, felhőtlen boldogság, szóval akit megszólít a kormány, az minálunk alaposan meg vagyon szólítva, a rosseb egye meg a szólongatást.

Arról van szó – túl sokat nem tudunk az ügyről – hogy a Magyar Hang birtokába jutott adatok szerint a kormány táboroztatási programot hoz létre pont ennek a korosztálynak. Hogy miért pont ennek, azt nem nehéz kitalálni: ők már szavazhatnak 2022-ben. A fiatalabbak egyelőre le vannak tojva, de ha sikerülne tartani ezt a ritmust, és minden kormányzati ciklus közepén megtáboroztatni az érettségi előtt állókat, akkor, ugyebár, igen sok pénzt lehetne kidobni az ablakon.

Azt nem mondom, hogy sok szavazót is szereznének, ugyanis ez távolról sem bizonyos, de a költség kétségtelen volna. Évi másfél milliárddal számolnak most, ami kevésnek sok, soknak kevés, ugyanis tízezer diák táboroztatásáról lenne szó. Azért gondoljuk, hogy tízezer, mert a program neve is Vándordiák 10 000. Eredetileg Bumeráng 10 000 volt, de valamiért megváltoztatták, talán, mert a bumeráng visszajön, vagy mert ausztrál fegyver, nem ősmagyar. Igaz, az ausztrálok is egyfelől lehetnek ősmagyarok, ha ezt megállapítja róluk a Magyarságkutató Intézet, másfelől meg Ausztrália a laposföld–elmélet kormányt támogató hívei szerint nem is létezik (ellenzéki laposföldest még senki sem látott), szóval maradt a Vándordiák.

És itt jön az, amiért nem lehet majd irigyelni a srácokat. A programot ugyanis avatott kezekbe adták: egyik felügyelője pont az említett Magyarságkutató Intézet, másik, hogy még cifrább legyen, Demeter Szilárd. Mi történt, urak, nem ért rá sem a hamelni patkányfogó, sem a vasorrú bába? Hogy csak néhány hasonlóan alkalmas ifjúságpolitikai szakértőt említsek így kapásból. Olyanokat sikerült találni az irányítói szerepkörbe, akik aztán valóban értenek a fiatalok nyelvén, kérem. Az általuk vezetett ingyenes táborokban aztán a srácok valóban „magukévá tehetik a keresztény nemzeti értékrendet, illetve elmélyíthetik identitásukat, kulturális elkötelezettségüket.”

Mutatja a kikerült dokumentumban fellelhető program is, hogy milyen népszerű dolgokkal foglalkoztatnák majd ott az ifjúságot – tolongani fognak kérem, kilométeres sor áll majd a kapuk előtt, akárki meglássa! Mik a fő célok?

„a) Megerősíteni az anyanyelvű kultúrában élő fiatalok nemzeti identitását, kulturális elköteleződését, egészséges nemzeti jövőképét.

b) Nemzeti identitás megerősítése: magyar hazaszeret, patriotizmus erősítése nemzeti tartalmú programokon keresztül (magyar teljesítmény, történelem, hagyományőrzés, kultúra, identitás bemutatása). Keresztény, nemzeti értékek elmélyítése, tudatformálás.

c) Fiatalok lelkének megszólítása. A táborban megkapott identitás/érdeklődés fenntartásának kidolgozása/biztosítása.”

És ezt komolyan gondolják. 16-18 évesekkel, akik már majdnem felnőttek! Itt helyben borítékolom, hogy ebből nem lesz egyéb pénzkidobáson és macerán kívül, esetleg még kitermelhetnek nagyobb mennyiségű másnaposságot, nem kívánt terhességet (amennyiben a táborok koedukáltak lesznek, ha nem, nagy a baj), és esetleg még egy választási bukást is.

Egyebet nem.

Az ember, míg fiatal, különösen érzékeny arra, ha hülyének nézik, később megszokja, de el soha nem fogadja, ha valamirevaló. A kormány új programja a „fiatalok megszólítása”, és egészen úgy szólongatják őket, mintha hatvanéves adminisztrátorok volnának. Az első kísérletük az önkormányzati választások után – mikor is észlelték, hogy a magyar ifjúság a jelek szerint nem rajong értük és a lányok sem Orbán- vagy Németh Szilárd-posztereket ragasztgatnak az ágyuk fölé – az volt, hogy kinevezték Rácz Zsófiát helyettes államtitkárnak, hogy így kötelezzék le a korosztályt.

Mármost társadalmi osztályokat lekötelezni is elég nehéz, mert túl nagy, túl sokszínű csoportok, túl sok ember van bennük sokféle érdekkel, korosztályokat szerintem egyenesen lehetetlen. Sikerült lekötelezni Rácz Zsófiát és szűkebb körét esetleg, másokat nem.

A második kísérlet kalózakció volt: a mindenszo című kormánypárti agitka olyan sikeresen szólította meg az ifjúságot, hogy még én is megsértődtem, ötvenkét évesen, pedig nem vagyok egy mimózalélek. Miután legamerezték és lemunkakerülőzték a korosztályt és ez körbe is szaladt a magyar sajtóban – komolyan mondom, a kormány néha kidönthetné pár oszlopát, stabilabban állna, úgy éljek – ez a táboroztatás a harmadik „megszólítási kísérlet”.

De ez aztán sikerülni fog. Ennek muszáj.

Hogy kinek fordulhatott meg a fejében ez az egetverő baromság, azt nem tudom, de talán nem is lényeges: eleve kudarcra van ítélve. Ideológiai alapon képtelenség ifjúságot nevelni. Az egy dolog, hogy egy szót sem fognak elhinni a maszlagból és beléndekből, amivel etetik őket, de úgy meg is fogják utálni egy életre ezeket a műnemzeti és álhazafias dolgokat, hogy tán még a matyóhímzést sem tűrik majd később a házban.

Azt tetszik mondani, hogy „de a KISZ-építőtáborok...”? Az ötlet gazdája is ezt mondhatta. Oda, kérem, csajozni jártak a srácok és pasizni a csajok, szóval volt némi konszenzuális alapja a vált ivarok találkozásának, és nem utolsósorban a táborvezetők többnyire (nem mindig) emberből voltak, hagyták, hogy bulizzon a nép, míg ha ezekben a Vándordiák-táborokban keresztény és nemzeti értékek leszek meg lelkek megszólítása, akkor szó sem lehet semmiféle buliról, akkor örülhet, aki olyan táborba kerül, ami nem papi hanem mondjuk katonai vezetés alatt áll, mert ott legalább inni lehet majd valamennyire és a csajozást sem büntetik.

Attól felesleges tartani, amit már széles körben olvasok a közösségi oldalakon, miszerint „kimossák a fiatalok agyát”. Amelyik agy létezik, máködik, azt nem lehet átmosni, kimosni, akinek esze van, annak egy pár hetes propaganda-kampánytól nem megy el, akinek meg nincs, az így is pont azt hiszi el, amit épp mondanak neki. De nem féltem én a magyar ifjúságot, ugyanis döntő többségében kicsit sem hülye, nem lesz ennek egyéb hatása rájuk, csak megutálják a túllihegett, kenetes, szemforgató, habzó szájú álhazafiságot.

Van abban valami ironikus, hogy pont a Fiatal Demokraták Szövetsége nem érti: olyasmi, hogy „ifjúságpolitika” nem létezik. Ahogy nem létezik nyugdíjas-politika, középkorú-politika, kisebbségpolitika, többségpolitika, művészetpolitika, tudománypolitika sem. Nincsenek varászszavak és mágikus szertartások, amiknek hatására az összes fiatal, idős, kisebbségi, többségi, művész vagy tudós a mágusra szavaz: csak politika van a világon, ebben az ócska bazárban, azt árulják a pulton, amijük van, ha olyant tudnak mutatni, ami tetszik a vevőknek, jó, ha nem, előbb vagy utóbb másét veszik meg: senkit sem lehet hosszú távon szuronyos puskával kényszeríteni arra, hogy bóvlin éljen. Akármilyen szép is a kalmár szeme saját maga szerint, az még nem elég indok arra, hogy a gagyit megvegyék tőle.

És ez a táborosdi gagyi a javából.

A most ötvenes korosztály, amihez tartozom, sem lett fanatikus kommunista, pedig minket is táboroztattak, sőt, például Romániában pont ez a korosztály volt akkor katona, amikor a vezetést golyó által lecserélték, szóval ha Ceaușescunak nem ment az ifjúság megvásárlása táborokkal, dákoromán mítoszokkal és üveggyöngyökkel, nem fog menni a mai magyar műszittyáknak sem, akik annyiban különböznek régebbi és bukaresti elődeiktől, hogy Decebal és Burebista helyett Atilla királyt és Bendegúzt mondanak, de különben szó szerint ugyanazt a maszlagot hintik „legősibb nemzetről”, „felsőbbrendű tudásról”, színes, cafrangos miegyébről. Pedig a román diktátornak nem tíz éve volt a társadalom einstandolására, hanem huszonnégy, megszereznie mégsem sikerült, csak tönkretennie.

Szóval, nyugalom, agyat mosni itt is csak annak az esetében lehet majd, akinek amúgy sincs, ez az ötlet halva született, többet fog ártani, mint amennyit használ majd.

Emlékezzünk: volt már ilyen kormányzati táborterv, csak az nem a széles néprétegek számra lett volna elérhető, hanem az elit gyermekeinek szánták, abból se sok lett. Annak idején Kerényi Imrét bízták meg egy balatoni tábor megszervezésével, pénz nem számított, ki is talált olyan programot, hogy annak a felét sem valósították meg – ő maga pedig már nem tudta erőltetni, mert időközben elhunyt. Ennek volt egy olyan része, amikor a táborozó ifjak: