Az alaphír maga nem meglepő, a környezete annál inkább, ha meg még kicsit körül is nézünk a kriminális krónikákban, igencsak furcsa következtetésekre jutunk: egyelőre annyit mondanék, hogy Magyarországon elég sajátos állapotok uralkodnak a köztudatban a politikusokkal kapcsolatban, én a helyükben odafigyelnék erre.

De nagyon, mert kezd rossz híre lenni a szakmának. Persze a magyar politikusoknak nincs szakszervezete, érdekvédelme, etikai bizottsága, ők teljesen kiszolgáltatottak ilyen szempontból, illetve hát fordítva vagyon: mi vagyunk nekik kiszolgáltatva, vagyis úgy kell fogalmaznunk a pontosság kedvéért, hogy bizonyos szint alatt és fölött nem létezik minálunk az érdekvédelem. De lássuk előbb magát a hírt. Mivel pedig rendőri hír, a Police.hu-ról lássuk, az a hiteles. 

„Jelentős kárt okozó csalás bűntettének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást a Budapesti Rendőr-főkapitányság Felderítő Főosztály Vizsgálati Osztálya B. Zsolt 45 éves, K. Árpád 50 éves és T. Péter Balázs 48 éves budapesti lakosok ellen.

B. Zsolt – társai közreműködésével – egy ferencvárosi ingatlan adás-vételével kapcsolatban ejtett tévedésbe egy budapesti házaspárt. A cukrász végzettségű férfi elhitette a házaspárral, hogy a rendőrség munkatársa, közvetlen főnöke a belügyminiszter, gyakorlatilag dr. Pintér Sándor jobbkeze, így az ügyintézésben segítségükre tud lenni. Segítő közreműködése fejében a házaspár két hónap alatt több részletben legalább ötmillió forintot adott át neki az állítólagos ügyintézésért.

A Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentését követően B. Zsoltot akkor fogták el a fővárosi nyomozók, amikor egymillió forintot vett át az ingatlan állítólagos átíratásának költségeire. A nyomozók előállították, majd gyanúsítottként hallgatták ki a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható T. Péter Balázst és K. Árpádot is.

B. Zsolt beismerő vallomásában elmondta, hogy a bűncselekmény elkövetésére rossz anyagi helyzetét kihasználva T. Péter Balázs vette rá, a házaspártól kapott összegeket T. Péter Balázsnak adta át, akitől alkalmanként készpénzt, illetve kisebb értékű ajándékokat kapott cserébe. A házaspárt tévedésbe ejtő legendákat T. Péter Balázs és K. Árpád találta ki. T. Péter a gyanúsítás ellen panasszal nem élt, a terhére rótt bűncselekményt tagadta, K. Árpád a gyanúsítás ellen panasszal élt, a vallomástételt megtagadta. A gyanúsítottak szabadlábon védekeznek.” (Police.hu)

Kérem, így jár, aki az uszodában a trambulinról kisdolgozik bele a medencébe, és nem szép csendben, titokban, a vízben, ahogy mindenki más. Kellett ennek a mi cukrászunknak pont a belügyminiszterre hivatkoznia: látszik szegényen, nagyon látszik, hogy első bűntényes lehet. A tapasztalt csibészek ugyanis tudják, amit a nagyközönség sem, éspedig azt, hogy Magyarországon nagyon régóta érvényben van egy különleges parancs, melyet Pintér Sándor még országos rendőrfőkapitányként adott ki és soha vissza nem vonták, jó ideig nem is fogják. Az áll benne – a Magyar Nemzetet idézve – hogy:

„Válogatás nélkül mindenki ellen büntetőeljárást kell indítani, aki rá hivatkozva követ el bűncselekményt, vagy próbál meg előnyöket elérni, üzletet kötni. Pintér már belügyminiszterként megerősítette ezt a parancsát, amely a mai napig érvényben van. Az NVSZ pedig rendszeresen – évente két-három alkalommal – fel is deríti az ilyen eseteket, majd az operatív nyomozás végén nyílttá teszik az eljárást, feljelentést tesznek az illetékes hatóságnál. Mint az a legfrissebb ügyben is történt.” (Magyar Nemzet)

Akkor bizony nem lehet ritka, hogy valaki a belügyminiszterre hivatkozik, mikor görbe úton jár, az NVSZ meg évente párszor, aratáskor betakarítja a pintéreseket, pintérkedőket, és mint jó gazda, megőrli a lisztes molnárnál a termést. Már az önmagában ritkaság, hogy külön kelljen gondoskodni egy ország belügyminiszterének nevében fellépő csalókról, de hát látjuk: szükség van rá. A naiv emberek meg hisznek a szélhámosoknak, én nem is értem, miért. A sok pintérkedési esetből most egy ugrik elém, tavalyról, nyáron történt, épp Péter-Pálkor, dologidőben: tizenöt pintérkedőt ítéltek el egyazon ügyben, melynek során uniós támogatások elnyerésével, odaítélésével kufárkodtak az elkövetők, szóval már alapból befolyással való üzérkedést ajánlottak fel az ügyfeleiknek, ezt csak súlyosbította, hogy maga a befolyás soha nem is létezett. De az akkori ügy szálai sokkal régebbre nyúltak vissza: tulajdonképpen az történt, hogy:

„Egy férfi még a 2012. évben magát pályázati ügyintézéssel foglalkozó személynek adta ki, és így pénzt csalt ki a pályázni szándékozó más személyektől. Emellett már ekkor is utalt egyes esetekben – valójában nem létező – minisztériumi kapcsolataira. A férfi megismerkedett egy 51 éves férfival, aki korábban egy felsőoktatási intézmény gazdasági igazgatójaként dolgozott, illetve egy 54 éves nővel és 59 éves férfi társával. Az így kibővült vádlotti kör a 2012-2013. években nagyobb szervezettséggel, ,,tőkeerősebb” sértetteket, illetve befolyás vásárlókat tudott megtéveszteni, és nagyobb összegekhez jutott hozzá.” (Portfolio)

Az ám, de ez a történet hat éven keresztül görgött, gurult, míg végül tavaly pontot tettek a végére – a mostani eset ennél mégis egyszerűbb is, kisebb értékre is követték el, szóval voltak régebben profi pintérkedők is, nem csak ilyen amatőrök, mint a minapi cukrászunk.

És sorolhatnánk az eseteket, fogjuk is, csak már nem Pintérrel kapcsolatban – ugyanis más politikusok nevében is szokás szélhámoskodni. Tavalyi eset volt az, amikor egy elkövető majdnem sikerült megszerezzen háromszáz millió forintot, tállaiskodással. Az úgy történt, hogy egy felszámolás alatt álló cég adó-visszaigénylésre nyújtott be kérelmet a NAV-hoz. A kérelem teljesítése előtt a NAV ellenőrizte a céget, és jelentős fizetési kötelezettséget állapított meg adóhiány, bírság és pótlék jogcímén. A tájékoztatás szerint a 46 éves vádlott felvette a kapcsolatot a cég egyik tulajdonosával, akivel 2016. március elsején találkozott Budapesten. A férfi a találkozón valótlanul azt állította magáról, hogy az adóhatóság elnökének, Tállai Nadrásnak a „jobbkeze”, és el tudja intézni, hogy a felszámolás alatt álló cég fizetési kötelezettségét töröljék, és az adó-visszaigénylést jóváhagyják, ezért pedig 300 millió forintot kért.

Márpedig ennyije nem volt a cégtulajdonosnak, nem is fizetett. Az már csak a hosszadalmas eljárás egy későbbi szakaszában derült ki, hogy a mostani vádlottnak semmi köze nincs sem Tállaihoz, sem a jobbkezéhez, sem egyéb testrészéhez – szimpla csaló. Mondjuk, ha kevesebbet kér, valószínűleg meg is kapja, és a cég is megkapta volna ettől függetlenül a bírságait.

Pintér, Tállai... van még hasonló, politikusokat érintő svindli?

Hogyne volna.

Szintén tavaly, Debrecenben egy csaló államtitkárnak adta ki magát, úgy vásárolt be a világon mindent, ami értékes, bár ügyesen csinálta. Előbb felhívta a boltokat, és bemutatkozott egy létező államtitkár nevén, aztán jelezte, hogy elküldi az árukért egy szintén magas politikai pozícióban dolgozó kollégáját, és bemondta a saját, valódi nevét. A boltban aztán, ha kérték a személyijét, megmutathatta: valóban róla volt szó a telefonban, meg is kapott mindent, laptoptól kristálypoharakig vagy nemes borokig. A baj akkor kezdődött, amikor a kereskedők megjelentek a minisztériumban, és nem fizették ki nekik a szajrét: ugyanis volt, amelyik megjegyezte az szélhámos nevét. Biztos volt a bukás, sajnos, bár voltak az elkövetésnek szellemes részei is.

2017-ben egy 14 fős banda bizonyos Kőrös Gusztáv Tibor vezetésével komoly bűnszervezetet alkotott, azon az alapon, hogy vezetőjük államtitkárnak adta ki magát, és a TEK egyenruhájához megtévesztően hasonló uniformisba bújtatta a kísérőit. Itt is uniós támogatásokkal üzérkedtek, illetve az „államtitkár úr” hagyta magát megvesztegetni, csak utána nem történt semmi. A bandavezér viszont még a börtönben is sikerült kicsaljon hétmillió forintot egy rabtársától egy ismerőse útján, azt ígérve, hogy az illető közbenjár a hatóságoknál a rabtárs szabadlábra helyezése és az ellene folyó nyomozás megszüntetése érdekében. Nagy kár, hogy az ismerősnek még jogi végzettsége sem volt, nem szerepelt az Ügyvédi Kamara névsorában sem, de az azért nem hétköznapi, hogy valaki egy ilyen kanyart a kaptárból vezényeljen le.

És akkor még elő sem vettük a legparádésabb esetet, amikor egy Nezdei Csaba nevű szélhámos a Világbank alelnökének és az Alkotmányvédelmi Hivatal dandártábornokának adta ki magát Domony községben, volt neki szép, fehér egyenruhája, be is mutatta a Világbank elnökével folytatott magyar nyelvű levelezését, a jó domonyiak pedig előbb alkalmazták tanácsadóként havi nettó háromszázhúszezerért, aztán búcsúzóul megpróbált magához szólítani egy potom kétszáz milliós állami támogatást (akkor már ő is a belügyminiszterre hivatkozott, tehát ő is bekerült a pintérkedők közé). Ez azért már kiderült és most is a magyar állam vendégszeretetét élvezi tudomásom szerint. Annak idején foglalkoztam én ővele, harcaival és küzdelmes életével, akit érdekelnek a nem kissé nevetséges részletek, itt olvashatja őket.

És sok ilyen történet lenne még, de mindnek egy a vége: a balekokat átverik a politikusokra hivatkozó svindlerek, aztán ők is lebuknak, mert ez a szélhámosság, bármely jövedelmező is, bármely csábító is, azért nagyon látszik.

Főleg, ha a belügyminiszterre hivatkozik valaki, Nezdei barátunk pláne még visszaeső is volt, mert már másodszor tette... először szellemi állapotára való tekintettel úszta meg.

Hát kérem, kedves szélhámosok, csalók, svindlerek, svihákok, kóklerek és simlisek, ti állítólag mégis intellektuális bűnözők volnátok. Értem én, hogy ez a módszer gyors, olcsó és jövedelmező, ugyanis ha Magyarországon valaki korrupt politikusnak adja ki magát, azt neki azonnal elhiszik, az már bonyolultabb volna, ha egy becsületes politikust akarna eljátszani, előbb hinnének az emberek a hétfejű sárkányban, mint abban, hogy ilyen létezik.

De azért gondoljatok erre a fentebb említett külön parancsra és gondoljatok arra is, hogy az ilyen elkövetési módszer meglehetősen feltűnő, valósággal bele van kódolva a gyors és biztos bukás.

Azt se feledjétek, hogy ez a piac már foglalt.

És a profik nem tűrik a konkurenciát.

Szélhámoskodjatok másképp, csibészek, ezért a módszerért nagyon haragszik a Tiszteletreméltó Társaság.

Szele Tamás