Abban, hogy mi az igazság az Index körül, leginkább maga az Index volna illetékes, azonban a szerkesztőség a tegnap esti vészjelzés óta hallgat, és erre minden bizonnyal jó oka van. A magam részéről elég sok lapot lőttek már ki alólam, van tapasztalatom ilyen ügyekben, tehát a saját következtetéseimet és véleményemet fogom bemutatni – aztán meglátjuk, mennyi köze lesz a bekövetkező eseményekhez.

Mit tudunk?

Keveset tudunk, azt is különböző forrásokból.

A sajtóban az volna az alaphelyzet, hogy egy lapot egy cég működtet, ehhez tartozik a szerkesztőség, a kiadóvállalat, a hirdetési tevékenység, ha nyomtatott lapról van szó, a terjesztés is, de ez utóbbit most elfelejthetjük. Mármost ez a modell a kilencvenes évek elején még jól működött, de már azok közepén megesett, hogy szét kellett szervezni papíron a szerkesztőségeket külön cégekre, főleg az adózás miatt (gondoljunk bele: a lap bevétele elsősorban a hirdetési osztályon keletkezik, maga a reális munkát végző szerkesztőség ezzel szemben csak kiadást termel, igazságos lenne, ha az újságírót arányosan ugyanolyan adó sújtaná, mint a jutalékokkal nála mondjuk nyolcszor többet kereső hirdetésszervezőt?) Tehát ilyen „Több cég – egy médium” megoldások már akkor is megjelentek, sőt, ha több médiumot adott ki az anyacég, az így még egyszerűbb volt. Tehát az nem csoda, hogy az Indexnél, ami egy nagyon nagy és szerteágazó vállalkozás, a hirdetéseket és a pénzügyeket külön cég kezelte, az Indamedia Kft. A szerkesztőséget magát ezzel szemben az Index.hu Zrt. működteti, mely a Magyar Fejlődésért Alapítvány tulajdonában van.

Mármost, amíg a rendszer működik, a sok hirdetői pénzpatak befolyik a nagy Indamedia-víztárolóba és abból aztán átcsorgatják a megfelelő mennyiséget az Index.hu fürdőkádjába, nincs baj. Ami marad, az meg a nyereség, persze, adózni kell belőle, mindenféle költséget fizetni, szóval sosem telik meg csurig az a kád, de míg fürdeni lehet benne, rendben mennek a dolgok. Csak épp ezért nem is csoda, hogy senkinek nem a kádra fájt a foga, mindenkinek a víztározó kellett. Le lehetne írni részletesen, hogy került az Indamedia többségi tulajdona mindenféle kerülő utakon Simicska Lajoshoz, tőle a boldogult FHB-hez, onnan meg még görbébb járatokon egy időben a KDNP-s Oltyán Józsefhez, majd végül hogyan lett nagykán a cégnél Vaszily Miklós. Le lehetne, csak több száz oldal volna és félő, hogy sokan unnák.

Az a lényeg, hogy úgy járt a szerkesztőség, mintha az ember bankszámlája hirtelen közössé válna egy távoli, kellemetlen ám költekező hajlamú ismerősével, és minden jövedelme arra a számlára kéne menjen, kötelezően. Lehet, hogy csak keveset vesz ki az illető, akivel nem is vagyunk jóban, és marad nekünk is valamennyi, de az sem kizárható, hogy rájön a vásárlási láz, és vesz pár közepes ingatlant a kontónkra. Mi a teendő? Másik számlát nyitunk, új bevételi forrásokat keresünk és a továbbiakban nem számítunk a korábbi jövedelmünkre (de a dolgok természetéből fakadóan sajnos megtermeljük azt).

Ezért kért adományokat az Index – melyek minden fillérjével pontosan el is számolt. És ezt nem akarta érteni senki, ezen csámcsogott a kormánymédia, erről írták, hogy „az Index koldul”. Koldul hát, ha kiraboltátok, cinikus gazemberek!

Vaszily Miklós egyébként nagy felszámoló: ő bocsátotta el 2014-ben Sáling Gergő főszerkesztőt az Origótól, minek következtében felállt a fél szerkesztőség, majd később a másik fele is (igaz: Vaszily akkor már nem volt a cégnél), aztán 2015 augusztusától dolgozott az MTVA vezérigazgatójaként, előbb megbízottként, majd 2016 októberében véglegesítették. Erről a pozíciójáról 2018-ban lemondott. Ezután 2018 októberétől az Echo TV vezérigazgatója volt, annak a Hír TV-be való beolvadásáig. Andy Vajna halála után helyette az igazgatóság egy másik tagja, történetesen épp Vaszily Miklós lett a TV2 elnöke...

Szóval, ez a Vaszily rendelte meg azt az átszervezési koncepciót, amit csütörtökön ismertettek az Index.hu igazgatósági ülésén. Ő rendelte meg, éspedig Gerényi Gábortól, aki többek között Ungár Péter mellett az Azonnali résztulajdonosa is.

Miért rendelte meg?

Arra hivatkozott, hogy a világjárvány és az annak nyomában érkező gazdasági válság miatt átalakult a hirdetési piac. Ez történetesen igaz is, más munkáimmal kapcsolatban magam is érzem. De nem omlott össze, nem állítanám, hogy vége mindennek. Annyi történt – és ez elég nagy baj különben! – hogy a legtöbbet és legdrágábban hirdető idegenforgalmi cégek, légitársaságok, vendéglátóipari egységek, fesztiválok most értelemszerűen alig hirdetnek, a piac többi része gyengén ugyan, de muzsikál.

Mi állt Gerényi koncepciójában?

Az, hogy maga a szerkesztőség jelen formájában szűnjön meg. Bomoljon kisebb, külsős cégek hálójára, melyektől majd egy szintén kicsiny, pár alkalmazottal dolgozó központi anyacég megrendeli az anyagokat, aztán vagy közli, vagy nem, vagy fizet, vagy nem. Az Index maga pusztán egy névvé silányulna, ami kis, alvállalkozói, beszállítói cégek bonyolult hálózatát takarja, és ezeket egy vezetőség koordinálná. (Mint az építőiparban). Ebben az is benne van, hogy a vezetőség visszadobhat és megrendelhet írásokat, témákat, témaköröket, innentől kezdve pedig a vezetőség összetétele dönti el, miről fog szólni a lap.

Lehet így napilapot készíteni?

Nem, így nem lehet napilapot készíteni. Egyrészt, olyan ez, mintha bemennék a kocsmába, kérnék egy belga sört, a kocsmáros felhívná a serfőzdét Belgiumban, és amíg onnét ideér az egy korsó Bellevue Kriek, ajánlaná figyelmembe a sopronit, mert az van raktáron. Nem rendelhetne több hordóval, csak eseti megrendelésekre volna hatásköre. Meglehet, elmaradnék az ilyen kocsmából. Sőt, mivel a kocsmáros és a kocsma gazdasági vezetősége határozza meg, mit tartanak, kaphatnám azt a választ is, hogy igyak jó magyar sört, ők megállították Brüsszelt. Ha mégis megáll egy teherautó belga sörrel a ház előtt: elkergetik. Szóval, így kocsmát nem lehet üzemeltetni, és ha a sör helyébe hírt, témát teszünk, napilapot sem.

Ettől a ponttól szerteágazik a történet.

Az igazgatósági ülés csütörtökön volt, ma hétfő van, a szétszervezési terv híre vasárnap délután került nyilvánosságra. Először a 24.hu tette közzé, majd magán az Indexen jelent meg egy figyelmeztető közlemény, ebből idéznék:

„Szerettük volna, ha a rengeteg pletyka és konteó között rendet téve egyértelműen jelezni tudjuk az olvasóinknak, hogy mi, a szerkesztőség tagjai mikor érezzük azt, hogy baj van.

Most bizony azt érezzük: az Index szerkesztősége veszélyben van.

Kívülről ugyanis olyan befolyás ért minket, amelynek vége a szerkesztőség megszűnése lehet. Aggódunk, hogy egy csapásra, egy szervezeti váltással elvesznek azok az értékek is, amelyek miatt ma az Index az ország legnagyobb és legolvasottabb lapja lett.

Nem vagyunk biztosak abban, hogy sokáig tudunk ilyen lapot csinálni, és mivel hiszünk a nyilvánosságban, úgy gondoljuk, hogy erről önöknek, nektek, olvasóinknak is tudnia kell.

Mi ugyanis olyan lapot szeretünk és szeretnénk, amelynek szerkesztősége továbbra is független, szabad, autonóm és egyetlen szervezetben dolgozik, és amelynek léte és munkája nem függ semmilyen politikai vagy gazdasági hatalom kiszámíthatatlan és változó ízlésétől.”

Itt tíz pontos felsorolás következik a problémákról.

Ezzel szemben a Média1 elérte tegnap este Bodolai Lászlót, az Index.hu Zrt.-t működtető Magyar Fejlődési Alapítvány kuratóriumi elnökét, aki azt mondta:

„Félreértésről van szó, hiszen Gerényi Gábor ugyan valóban kidolgozott tanácsadóként egy működési koncepciót az Index számára, csakhogy a kidolgozott koncepciót az Index.hu igazgatósága nem fogadta el, Gerényi munkája pedig már véget is ért. Bodolai László szerint az Index szerkesztőségét félrevezették, ezért most rögtön tájékoztatni fog mindenkit a valós helyzetről. Bodolai hozzátette, hogy szerinte a 24.hu úgy szivárogtatott ki üzleti titkokat piactársa igazgatósági üléséről, hogy a leírtakat torzan közölte és a megjelentek nem fedik a valóságot.” (Média1)

Adná Isten, hogy félreértés legyen. Csakhogy... azt komolyan tetszik gondolni, miszerint az Index belső munkatársai felhívták telefonon a 24.hu főszerkesztőjét és megkérdezték tőle:

- Helló, figyelj, szerinted mi most hogy vagyunk?

- Szerintem ti most nagyon rosszul vagytok, fel akarnak titeket darabolni.

- Aha, kösz, észre sem vettük, de most, hogy mondod, mintha hasogatna a hátunk... Jó, akkor tiltakozunk.

- Tiltakozzatok!

Szóval, ne bolondozzunk már. Más kérdés, hogy a Média1 interjújának folytatásában jelzi, Pusztay András vezérigazgató munkájára számítanak ezután is:

„Pusztay feladata az, hogy kidolgozzon egy másik koncepciót, amivel máshogyan lehet gazdasági racionalizálást végrehajtani, ami a válság miatt ugyanakkor elkerülhetetlen.”

Értem: ha van másik koncepció, azt hajtják végre, ha nincs, akkor ezt.

Most következik a spekuláció.

Spekuláció, ugyanis ez volt az utolsó hír az ügyben, a legilletékesebb Index hallgat, más lapok is csak latolgatják az esélyeket. Nem hivatalosan persze sok minden terjed, de nem nehezíteném pletykákkal az indexes kollégák helyzetét. Megérzésem szerint – megérzés, nem állítás – habár valóban romlott a hirdetési piac a válság matt, de annyira nem, hogy ez indokolna egy nagyarányú átszervezést, ettől még valamilyen formában a feldarabolás meg fog történni. Hogy jobban értsük: még a legjövedelmezőbb konstrukció is alapvetően az Indamedia pénztárcáját vastagítaná a legnagyobb mértékben és jóval kevésbé az Index.hu-ét. Érthető, hogy a szerkesztőség nem lelkes, nem tolakodnak az önkéntesek, akik fel akarják áldozni magukat a rajtuk élősködőkért. Most vagy azért nagy a csend, mert mindenki lázasan dolgozik egy új, csodálatos terven, mely mindent képes lesz megoldani, vagy – a végkielégítésekről tárgyalnak, ami szintén nem utolsó szempont, engem sok év munka után három havi fizetéssel tettek utcára 1998-ban, a Kurír megszűnésekor, és azt sem egy tételben adták ide, szóval ha nagy a baj, legalább a pénzt ki kell verni a haramiákból. Esetleg alapítják az új céget, ami viszont nem igazán komoly alaptőkével indulhat majd el – talán annyival, amennyi a közadakozásokból csörög a számla alján.

Aztán lehet, hogy tévedek, és valóban félreértés történt, nincs semmi baj és megy tovább minden, ahogy eddig: ezt még meglátjuk. De mivel nem kapunk egzakt híreket – pontosabban, a fentieken kívül semmiféle híreket nem kapunk – kénytelenek vagyunk spekulálni.

Ha és amennyiben az általunk ismert Index megszűnik vagy a felismerhetetlenségig átalakul, abból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a magyar kormány fantáziadús szakértőket alkalmaz.

A Kurírt azért szüntették meg, amint állami finanszírozásba került a Postabank sajtóportfóliója, mert „a portfólió veszteséges volt”. Így igaz: a veszteséget a Magyar Nemzet termelte, a nyereséget a Kurír, nyilván azt a lovat kell levágni virslinek, amelyik húz.

Az Origót szimplán szétverték belülről.

A Népszabadságnál azt mondták: új szerkesztőségbe költöznek, és különben is, ez tisztán gazdasági ügy, kapitalizmusban élünk, az ilyen.

A Vasárnapi Híreket eladták és az új tulajdonos „összevonta” a Népszavával.

Az Indexnél átszerveznek a válságra hivatkozva.

A kedves nénikéjük piros viganójára hivatkozva még nem szüntettek meg lapot. Talán majd a Népszavánál előveszik azt is.

Drukkoljunk az Indexnek, emberek, míg lehet.

Hátha lehet.

Szele Tamás