Vasárnap reggel, a kávé már megvolt, a macska a ruhaszárítón hintázik és röhög a gazdáján, aki ül, néz maga elé, és egészen egyszerűen képtelen rájönni, mi a jó fenét akar a magyar kormánysajtó? Jó, mondjuk az, hogy én nem értem, még nem baj, nem nekem írják a Magyar Nemzetet, baj akkor lesz, ha már a kormány sem fogja érteni, mert ők a megrendelők.

Bár mondjuk lehet, az meg nem is nagyon akarja, sőt, az sincs kizárva, hogy az egészet nem is érteni kéne, nem azért követik el, hanem érezni, ezek már a valóság utáni, posztfaktuális hírek, ahogy manapság és divatosan nevezi az ember az összevissza, logikátlan hazudozást.

De amint látom, erre van igény, elolvasni nem szokás, ami egy-egy írásban van, naponta kérik tőlem számon nyájas és nyájatlan olvasók, kommentelők, hogy miért nem írtam arról – amiről írtam. Mikor ezt jelzem, nagylelkűen közlik: „na jó, akkor elolvasom” és ezzel kegyet gyakorolnak. Ugyanis a címen és a felvezető pár soron kívül semmit sem olvasnak el, látják még a képet is, és ennek a három elemnek az alapján alakítják ki roppant határozott véleményüket. Képzelem, mi lett volna, ha annak idején a programok fedőlapja, képe, illusztrációja alapján rendezik mondjuk Amerikában az 1969-es elnökválasztást. Ha aszerint szavaznak, hát nem Nixon lett volna az elnök, hanem Hugh Hefner, a Playboy segítségével.

Rendben, akkor maradjunk abban az egyre szűkülő körben, ahol még elolvassák az írásokat, híreket, sőt, azokat is elolvassák, amelyekkel nem értenek egyet. Mit is ír a Hogyishívják, esetünkben a Magyar Nemzet?

Első körben vezető hírként beszámol a berlini tüntetésről, melyen roppant okos emberek fejezték ki azon véleményüket, miszerint nem kívánnak semmiféle járványvédelmi intézkedést betartani, sőt, járvány sincs. Lehettek egyes források szerint 18 ezren, más források szerint 38 ezren. Mármost Berlin nagy város, pontosan 3 644 826 lakosa van, ennyibe bőven belefér, hogy a népességnek mintegy fél-másfél százaléka hisztérikus és ostoba. Jó lenne, ha ezt nálunk is el lehetne mondani. A demonstrációt a rendőrség oszlatta fel, min is a Magyar Nemzet meglehetősen felháborodott. Idézzük:

„Kettős mércét alkalmaz a német elit a tüntetőkkel szemben?

Oszlatással, kisebb csetepatékkal és mintegy 300 ember őrizetbe vételével értek véget a szombati berlini tüntetések, amelyeken a koronavírus-járvány elleni óvintézkedések miatt tiltakoztak a felvonulók. Az események egyik olvasata szerint Berlin baloldali vezetése szándékosan korlátozta a kormányellenes tüntetéseket, miközben a radikális baloldal felvonulásait korábban nem akadályozták meg.”

Nohát. Akkor ezek szerint a mostani tüntetés jobboldali volt? Annak tekintendő, hiszen az írás a továbbiakban idézi Andreas Geisel szociáldemokrata belügyi szenátort:

„– Nem fogom másodszorra eltűrni, hogy a koronavírus-tagadók, a Reichsbürger (radikális jobboldali szervezet – a szerk.) és szélsőjobboldaliak Berlint színpadnak használják. A demokraták világos elhatárolódását várom el azoktól, akik a gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadság leple alatt vetik meg az államrendet.”

Másodszorra? Igen, másodszorra, hiszen augusztus elsején volt már egy ilyen vírus- és járványtagadó rendezvény Berlinben, melyen a kormánypárti Magyar Hírlap szerint mintegy húszezren vettek részt. Erről szokták azt állítani a magyar vírusszkeptikus mozgalmárok, hogy kétszázezren vagy kétmillióan voltak és bemutatják valamelyik Love Parade képeit. Hát Istenem, nem tudják hova tenni a nullákat, hiányoztak számtanórán, annyi biztos, hogy még a független 24.hu is 17 ezresre becsülte azt a megmozdulást. De Hunniában élünk, itt azt, amit szeretünk, túlbecsüljük mértéktelenül, amit utálunk, alulbecsüljük, el is vesztettük az összes háborúnkat az elmúlt 494 évben, ami Mohács óta eltelt.

Na, szóval akkor a mégiscsak Berlinben élő és mégiscsak belügyi szenátor Andreas Geisel már az augusztus elsején tartott demonstrációt is szélsőjobboldali jellegűnek nevezte, hiszen ilyen típusú szervezet hirdette meg és hasonszőrűek csatlakoztak hozzá. Hogy ebből miképpen lett a „radikális baloldal felvonulása korábban”? Posztfaktuálisan, kérem, a valóság utáni világban minden az, aminek épp nevezni akarjuk.

Annyira, hogy Fricz Tamás a mai Magyar Nemzetben egész elvi alapvetést szentel az első megmozdulásnak. Erős címmel kezd:

„A liberalizmus, amikor már rombol”

Igen, az már egy ilyen. Rombol. Felrombolt egy csomó mindent, Szabadság-szobortól mindenféle tudományos akadémiákig, ipari forradalmakig, sőt, Egyesült Államokig.

„Augusztus elsején Berlinben, a Brandenburgi kapunál gyülekeztek több tízezren, de azóta is folytatódnak a demonstrációk, nemcsak Berlinben, hanem számos európai városban. Az elsősorban baloldali és liberális körök által szervezett tüntetéseken azt skandálják, hogy a kormány a járvány elleni intézkedéseivel az emberek alapvető jogait korlátozza, többek között éppen a gyülekezési jogot és a többit. Jelszavaik között szerepel, hogy „Elloptátok a szabadságunkat”, de számomra különösen megdöbbentő volt egy tábla vagy molinó, amelyen az állt: „Die Verteidigung ist meine Entscheidung”, vagyis: a védekezés saját döntésem.”

Na de drága Fricz úr, ahogy a Klubrádióban szólítanák a betelefonálók, az egy szélsőjobboldali megmozdulás volt, kicsit sem liberális! Így aztán a következő bekezdésnek sincs értelme:

„Ezek szerint a mai, önmagából kifordult, XXI. századi liberalizmus már abból indul ki, hogy egyéni döntés kérdése, hogy valaki betartja-e a járvány elleni védekezés szükséges szabályait, avagy sem. És ez az a pillanat, amikor a liberalizmus ön- és közveszélyessé válik, mert az egyén szabadságát minden és mindenki fölé emeli.”

És erre építi a teljes írást. Ami nagyon szép ívet mutat, csak épp az alaptétel hibás, de utána már következetesen érvel a szerző.

Mire jó ez az egész? Semmire, arra, hogy a magyar kormánysajtó libernyákozhasson egy kicsit, Berlin reményeik szerint messze van, őket ott nem olvassák, hazudnak egy alapvetőt, aztán ma már két embernek megvan belőle a napi-heti penzuma, sőt, hűségnyilatkozata is az illiberalizmus mellett. Jár a honor, jár a fizetés, a berlini tüntetők meg vélhetően nem fognak ordítva tiltakozni, hiszen nem is tudnak magyarul, nem értik, miket beszélnek róluk ebben az egzotikus Betyárországban.

Szóval, csak akkor érthető, mit akar a magyar kormánymédia, ha azt feltételezzük, hogy a fizetésén kívül nem akar semmit.

De itt marad nekünk a kérdés: igazából akkor most jobboldaliak vagy baloldaliak a vírus- és járványszkeptikusok?

Mert a német kormány illetékeseinek álláspontja szerint szélsőjobboldaliak, a magyar kormánymédia valami olyasmit magyaráz, hogy augusztus elsején még szélsőbaloldaliak voltak, de huszonkilencedikére jobboldaliak lettek.

Én meg azt mondom, hogy adott egy protest-jelenség, egy spontán és nagyon helytelen tiltakozás, főleg kényelmi okok miatt, ami azonban politikai oldalak szempontjából semleges. Nem jobboldali, nem baloldali, nem tartozik sehova, nem lehet besorolni: arról szól, hogy az emberek egy része utál maszkot hordani – jobban mondva, mindenki utálja hordani, én is, csak van, aki belátja, hogy szükséges, és van, aki nem. Mármost bizonyos maszkot nem viselők (tehát nem mindegyikük) egyre inkább úgy állítják be, miszerint ez valami forradalmi tett, világmozgalom (a számokat tekintve a legkisebb világmozgalmak közé tartozik) és ők az élcsapat, mely majd dicsőséges győzelemre vezeti a tömegeket. Lelkük rajta, azért nem fogadnék nagyobb összegben arra, hogy a következő német kormányt ezen az alapon választanák meg. De mozgalmárkodni jó, kellemes, megadja az összetartozás élményét, és jó esetben nem is kap koronavírust közben az ember.

Mármost ezt a mozgalmat akarja meglovagolni a német szélsőjobb, esetleg tán még egyes szélsőbal csoportok is (bár ennek nincs látható nyoma, a neonáciknak van), ezért lehet a pillanatnyi politikai érdekek mentén ide-oda sorolgatni. De sorolja akárki akárhová, attól, hogy valaki felvesz egy maszkot vagy ellenkezőleg, nem veszi fel, nem változik szélsőséges politikai eszmék hívévé.

Bár ezekben a körökben azért terjed ám az összes konteó. A tegnapi megmozduláson is felszólalt az oltásellenes kampányt támogató ifj. Robert Kennedy, az idősebb Robert fia is, aki a rendőrállam kialakulásának veszélyére figyelmeztette hallgatóságát – mit csináljunk, az, hogy valaki Kennedynek születik, még nem garancia arra, hogy épeszű is. Csakhogy az oltásellenesség nem mostani találmány, az is mozgalom, ami hosszú évek óta terjed Nyugaton erős orosz titkosszolgálati támogatással, a mostani járványhelyzettől pusztán új lendületet kapott. Hasonló, de már újabb orosz főzet az 5G-telefonhálózat és a járvány kapcsolatba hozása, az egyenesen Russia Today egy idén január 29-én közvetített adásából indult ki, és a kampányt azóta is töretlenül folytatják.

Szóval, tényleg nincs politikai jellege a járvány- és vírustagadó mozgalomnak?

Önmagában nem volna, de annyian lovagolnak rajta, annyian nyergelik meg, annyifelé sarkantyúzzák, hogy bizony valamennyi van: olyan oroszos, fake news-os, gyíkemberes katyvasszá kezd összeállni a korábban sem túl izmos szellemi háttere. Amerikában társul ehhez egy kis Qanon-szamárság, és már itt is áll előttünk a konteók konteója, ostobaságok ostobasága, csak használni kell.

Hát hiszen azt is akarják.

Ki erre, ki arra, minden rajta lovagoló politikus a maga céljára, a vezetői pénzcsinálásra, az orosz szolgálatok meg általános zavarkeltésre, káoszgenerálásra szerte a világon. Jó kis univerzális célszerszám, tekintve, hogy világjárvány van, bárhol felhasználható. És bármire.

Alkalmazzák is, mint látjuk.

Javasolnám a mozgalom jelképének a Jolly Jokert, mint kártyalapot.

Az is mindenre jó.

Szele Tamás