Hétfő van és már majdnem délelőtt, amivel gondolom, nem sokaknak mondok újat, a hírek meglehetősen semlegesek (finoman fogalmaztam), ilyenkor a legbölcsebb volna elmenni horgászni vagy Stellarist játszani, de mi inkább tartsunk lapszemlét. Mégpedig, mivel szenzáció nincs, amivel foglalkozhatna a sajtó, nézzük, hogyan kezelik ezt az alvégen, a KESMA lapjainál?

Mert mi itt a felvégen kínlódunk vele, az tény. Lenne hír, méghozzá fontos hír, sőt, érdekes is volna meg szórakoztató is, miféle hazugsággyárak üzemelnek az amerikai elnökválasztás alkalmából, csak az még kicsit zöld, hagyni kell érni, abból még csak kettő esett be. Itthon meg Orbán Viktor lenne az egyetlen közérdeklődésre méltó téma, viszont vele már foglalkoztam. Még szerencse, hogy eszembe jutott Gulyás Gergely főtányérnyaló és megaminiszter 2019. február 14-i bölcsessége, miszerint:

„–  Remélem, hogy a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak. Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent.” 

No, akkor nézzük csak, hogy látják őfeléjük a világot, arról a morális magaslatról?

Az első írás címe mindent visz a 888-on, bulvár-kategóriában valószínűleg örökös rekorder, díjat érdemel és esetleg szobrot is, mert ennél ütősebb idén már nem lesz. Maga a NER ideológiája, pár szóban, desztillálva, sűrítve, tömörítve.

„Transzszexuális sátánista anarchista sheriff-jelölt egy amerikai megyében”

Jobban megnézve a nyúlfarknyi hírt, a hölgy ráadásul még republikánus is. Mondjuk olyan van, hogy valaki transzszexuális, olyan is, hogy republikánus, mindkét állapotot elég nehéz elfogadtatni a környezettel, a republikánusoknak mostanság kicsit nehezebb a dolguk, az igaz. Annyira, hogy New Hampshire adott megyéjében, Cheshire Countyyban egyetlen republikánus sem kerülközött, aki induljon a megyei sheriff székéért, illetve csillagáért. Aria DiMezzo utolsó pillanatban elindult republikánus színekben, felírták a pártlistára és nagyon úgy néz ki, hogy szépen teljesített az előválasztásokon, bár választási jelszava az, hogy „Fuck the police”, tagja a létező Református Sátánista egyháznak (ezek szerint vannak katolikus és evangélikus sátánisták is, jó tudni) és az egész indulását poénnak szánta. De annyira, hogy javaslatot tett: Cheshire megye váljon ki New Hampshire-ből és az Egyesült Államokból, valamint nyíltan közölte, hogy azért indult a választáson, mert ellenzi a rendszert. Amiben van is némi igaza, mert az a rendszer, ahol a kormányzó párt meg sem nézi, ki kerül a listájára, szenved némely hiányosságoktól. Mindenképpen, csak a vak nem látja, hogy DiMezzo indulása poén, vicc, trollkodás és a demokrata jelölt fog győzni, viszont addig is röhögtünk egy jót.

A vak nem látja, meg a 888, akik ájuldozva forgatják szemeiket az Ég felé, mely nem szakad le. Menjünk tovább, ha már Amerika, mit ír a Magyar Hírlap? 

Szeptember tizenegyedike alkalmából gyalázgatja ezt a jobb sorsra érdemes, nagy országot Bogár László, a jobb sorsra érdemes, nagy hagyományú hasábokon. Mintha csak Mohács vagy Világos emléknapján írná azt valaki, hogy megérdemeltük ezért vagy azért. Dehogy érdemeltük, az Egyesült Államok sem érdemelte, viszont Bogár mint mindent, ezt is konteós szemüvegen keresztül nézi.

„Ahogy az lenni szokott, a hivatalos jelentés olyan alapvető és feloldhatatlan ellentmondásokat tartalmaz, illetve olyan határozottan hagy figyelmen kívül döntő fontosságú kérdéseket, hogy egyetlen dolog biztos, úgy semmiképpen nem történhetett, mint ahogy a hivatalos változat fogalmaz. (…) Tehát amit bizton állíthatunk, az az, hogy a birodalmi Amerika és ahogy ma ennek a birodalmi Amerikának a „nem létező” államát nevezni szokták, a „deep state” nemcsak hogy nem tett meg mindent annak érdekében, hogy képes legyen sikeresen felderíteni és elhárítani egy ilyen összeesküvést, hanem mintha a „hagyd megtörténni” logikával még diszkréten segítette volna is az összeesküvőket tervük végrehajtásában.”

És ez az ember nincs gumiszobában. Finoman érzékelteti, hogy az Egyesült Államok támadhatott saját magára, azt nem teszi hozzá, hogy a Föld lapos és sosem jártunk a Holdon, de csak azért, mert ezek evidenciák, ezeket mindenki tudja. Mondjuk érdekes lenne, ha átvenné a művet lefordítva valamelyik mértékadóbb amerikai sajtótermék, például a Washington Post, és jelezné, hogy a magyar kormány egyik lapjában jelent meg, aztán meghívnák Bogár urat, hogy olvassa fel Manhattanben, nagyobb közönség előtt. Temetéséről a lap szerkesztősége gondoskodna, már, ha maradna belőle annyi, amennyit el lehet temetni. Nem kéne aljas, kegyeletsértő dolgokat írni, melyek ráadásul szemenszedett hazugságok is, de láthatjuk ebből a példából is: jobboldali újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent. Vagy fölényeskedést: az biztos, hogy igazat nem kell írni hozzá.

Sőt, jár vele egy filmtörténészi oklevél is. Azt írja a Magyar Nemzet a velencei filmfesztiválról:

„Egykor Mussolini-kupa, ma Free SZFE”

– mivel Velencében szót emelt például Cate Blanchett a budapesti SZFE sztrájkoló hallgatói mellett. Sőt, tenyeret is, ugyanis arra írta, miszerint „FREE SZFE”. Halálos bűn ez, erre volt válasz a fasisztázás.

Az kétségtelen, hogy a velencei filmfesztivált – és más olasz művészeti fesztiválokat is – valóban Mussolini alapította, arra nem vennék mérget ugyan, hogy a saját ötlete volt ez, inkább hinném, hogy d'Annunziótól lopta, mint még annyi mást, de emlékeim szerint a szó szerint színes egyéniségű Benitót 1945. április 27-én bizonyos partizánok elfogták, agyonlőtték, majd másnap a milánói Piazzale Loreto téren, egy Esso-benzinkút tetőszerkezetére fejjel lefelé fölakasztották. Kemény legény, aki ezt túléli, annyit mondhatok, de ezek szerint, vagy inkább a Magyar Nemzet szerint mégis kibírta és most ő osztja az Arany Oroszlánt Velencében. Ha így van, épp most múlt 137 éves. Ahhoz képest jól tartja magát.

Szóval, mindegy, milyen alapon, csak hajigáljuk, kenegessük azt, amit a csimpánzok szoktak, legyen mocskos tőle az Arany Oroszlán is inkább.

Ugyancsak a Magyar Nemzet idézi egy másik írásban Spányi Antalt, a Székesfehérvári Egyházmegye püspökét, aki olyant mondott, hogy:

„Kikezdik legalapvetőbb emberi értékeinket, amely szerint Isten akarata, hogy valaki nőnek vagy férfinak születik, furcsán néznek a házasságra, próbálják alkalmi szövetségként beállítani és megértőek a válásokkal, a kudarcokkal és a nehézségnek való hátat fordítással szemben.”

Hogy minek köszönhető, miszerint valaki férfinak vagy nőnek születik, teológiai-biológiai kérdés, melyet sajtóban nem boncolgatnék, mondjuk úgy, hogy a genetika felfedezése óta eltérnek a vélemények, bár a gének is csoportosulhatnak Isten akarata szerint, azonban a házasság természete sokkal egyszerűbb és úgy a házasság, mint a válás sokunk által megtapasztalt élethelyzet, tehát lehet róla megalapozott véleménye is sokaknak. Ha válás nem lenne, fel is köthetné magát a fél ország, amondó vagyok: de fel is kötné. Azonban a Biblia valóban tiltja a válást? Az attól függ, hogyan vesszük. Én például Mózes ötödik könyvét veszem:

„5Móz. 24,1

Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és férje lesz annak, de később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy küldje el a házából.

5Móz. 24,2

Ha az elmegy a házából, és egy másik emberhez megy feleségül,

5Móz. 24,3

de a másik férj is meggyűlöli, válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elküldi a házából, vagy ha meghal a második férj, aki feleségül vette,

5Móz. 24,4

akkor nem veheti újra feleségül az első férje, aki elküldte őt, mert az ő számára tisztátalanná vált az asszony. Utálatos dolog az ilyen az ÚR előtt. Ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül!”

Mózes tehát megengedi bizonyos szabályozás mellett, az Újtestamentumban egy mondat kárhoztatja: nem látok más megoldást, aki válni akar és vallásos, térjen izraelita hitre és Mózes szellemében megteheti. A püspök úr ezzel a mondatával nem gyarapítja, hanem csökkenti a nyáját, de hát ő tudja. Ami meg a kudarcoknak és nehézségeknek való hátat fordítást illeti, azt nem is értem: amelyik nehézségnek hátat fordít az ember, az végez is vele menten, ezt nem tetszett átgondolni.

A végére már csak a Mi Hazánk szombati sajtótájékoztatója maradt a Demokratából:

„Törvényben kötelezné Magyarországi képviselet működtetésére a Facebookot a Mi Hazánk Mozgalom – jelentette be a párt elnöke szombaton sajtótájékoztatón Budapesten. Azt is kötelezővé tennék a közösségi hálót működtető társaság számára, hogy a 6 millió magyar felhasználó adatait Magyarországon tárolja – közölte Toroczkai László.”

Ja, hogy legyen kit piszkálni. Ennyi erővel azt is követelhetnék, hogy Mark Zuckerberg adja át nekik minden személyes ingó és ingatlan vagyonát, majd üljön ki a szemétdombra és vakarózzon cseréppel. Ugyanakkora lehetetlenség. Kellett egy sajtótájékoztató, mert még kikerül a köztudatból ez a káderpihentető törpepárt. Kellett valami látszattevékenység. Mert kell a dotáció is.

Ahogy elnézem ezt a tarkabarka kormánypárti hírválogatást, csak annyit mondhatok: nem irigylem a KESMA alkalmazottait. A gondolatvilágukon oly mértékben eluralkodott a „genderterror-vallási bigottéria-világösszeesküvés” háromság, hogy ha egyszer fordul a kocka, ép ember, újságíró nem lesz belőlük még egyszer – igaz, most sem azok, hanem kissé monomániás és szexuálisan erősen túlfűtött gondolkodású lakájok.

Nem is lapszemle ez, hanem patchwork, magyarul: rongyszőnyeg.

Mindenféle cafrangból összevarrva.

Ha egyszer nemes kelmét nem találtam náluk.

Szele Tamás